2010.10. Baja(Sugovica)-Érsekcsanád-Rezéti Holt Duna-Baja
Zsombor barátommal korán reggel indultunk a Sugovicáról, majd az élő és áradó Dunán feleveztünk 11 km-t, hogy bejuthassunk a Rezéti Holt Dunára. Nagyon kemény menet volt. Voltak olyan szakaszok, ahol tartósan 0,5-1 km/h volt a sebességünk, ezért minél közelebb mentünk a parthoz. Általában a belső íven haladtunk. Azt hiszem ez a bejegyzés megérdemli a halálfej minősítést.
Ez az első képem a túráról. Ez már a Rezéti Holt Duna torkolata. Egészen idáig foglalt volt mindkét kezem, úgyhogy fénykép nem készülhetett. Azt hiszem még most is eveznék, ha elkezdtem volna árral szemben fotózni. Szóval ezen a képen Zsombor látható, de a kép sajnos nem közvetít hangot. Talán jobb is így mert csúnya káromkodásnak voltam fültanúja. Hehe.
A holtág kezdetén stégre leltünk. Nagy ajándék volt ez a megfáradt kajakosok számára. Egy szendvics elfogyasztása és egy kis torna után ismét pörögtek a lapátok.
Csodálatos díszlet vett körbe minket és ezen a szakaszon halotti csend honolt.
Aztán Zsombor hangja törte meg a csendet… Ismét szentségelni kezdett. Tanácstalanul álltam az effajta megnyilvánulás előtt, de mindig tiszteltem a szólásszabadságot, úgyhogy szép serényen tovább lapátoltam.
Szívesen megszűrtem volna a vizet, de sajnos nem volt engedélyem a Dunára.
Horgász szívet megdobogtató látvány. Zsombor még mindig káromkodott és az altestét emlegette. Azt hiszem a felmenőit is szóba hozta… Ezen a ponton én is érezni kezdtem valamit a hátsó fertályomban. No fene…
Sehol sem lehetett kikötni, mert mindent süppedős iszap borított.
És végül sikerült naplemente előtt kiérni az élő Dunára. A lemenő Nap mesés színeket fröcskölt az őszi tájra és orcánkat lágyan simogatta az esti hűvös szellő. Zsombor már az Istent is megszólította. Én térden állva eveztem. Hiába, ilyen a halálfejes túra.
Pózolás a hajóval. Háttérben a bajai híd. Remélem nincs baja.
Társamból olyan energiákat szabadított fel az elviselhetetlen fájdalom, hogy emberfeletti iramot diktált. Ez a kép azután készült, hogy majdnem kivasalta Zsombort Nyikoláj Potipáev. Itt már én is káromkodtam, mert feltörte a hajó a pöndölöm.
Orrunk előtt Baja.
Sugovica és a kikötő. Zsombor azt mondta, hogy a mai naptól fogva tiszteli a buzikat. A partról egy horgász nevetését hozta a szél.
Miután összecsomagoltunk négykézláb bemásztunk egy kocsmába és megittunk egy teát. “Köszönjük élet áldomásidat. Ez jó mulatság, férfi munka volt.”
atyafipeca.hu 
Jáj, de jó kis kaland lehetett. Vazze, már megint 23:00 lesz lassan s korán kell kellnem (előbb, mint a darvak, mert hozzájuk megyek reggelire), és én már kb. fél 7-től a blogodat skubizom. De barón. Még Eco könyvét is ott hagytam miattad.
Eccer rég én is kajakoztam kb. ennyit a Kis-Balaton csatornáin és a Balatonon. Nekem is szétment az ülepem, és egy régi típusú melles gumibugyiban voltam végig (nedvességet kifelé sem ereszt). A csati (Somogy-Zala-határárok) néhol 1 m széles volt, és 10 cm víz meg némi híg iszap. Kiszállni nem lehetett az iszap miatt, és néhol feltorlódott uszadékon, úszó növényszigeteken kellett átcihelődni. Éjfélkor értem el a vasúti hídat, ahol partra szálltam és aztán kajakot és teljes felszerelést cipeltem 1 km-t mellcsizmában (kajak régi túratipúsú), hogy alhassak egy deszkaasztalon a bivalyrezervátumban, és 4-kor ismét vízen legyek. Kár, hogy nincs már ilyenben részem. El is híztam totálra. 😦