2011.02.26. Ma szemtanúja lehettem a természet farsangjának. Mesés jelmezt öltött a táj, fehér kosztümben hivalkodott a Dráva. A hó olyan kontrasztot kölcsönzött a vidéknek, hogy egy percre sem tudtam lerakni a fényképező masinámat. Csodás panorámaképek születtek! Kilenc órát voltam vízen és 14 kilométert eveztem hajnaltól alkonyatig.
Emberrel nem találkoztam, de még csak nem is láttam. Jól van ez így. Kell a magány. Nagyon szeretem az effajta társtalanságot. Az egyedüllét épp oly fontos számomra, mint a jó társaság. Kezdek összebarátkozni a Drávával. Barátságos folyó. Befogadó, csendes, izgalmas és szelíd. Azt hiszem végre otthonra leltem. Hogy is mondta József Attila? “Fecseg a felszín, hallgat a mély.” Ez minden folyóra igaz, legfőképp pedig az emberekre. No akkor csapjunk a lovak közé és jöjjön a mese!
Hajnali 5-kor rádobtam “a hajót” az autóra és cirka 40 perc alatt a drávaszabolcsi híd alatt találtam magam.
Mikor megérkeztem már tudtam, hogy páratlan látványban fog bővelkedni az evezés. Kicsit féltem, hogy nem fogom bírni az erőltetett menetet árral szemben, de hála Isten formában voltam.
A csónyak vízre bocsátása könnyen ment, mert rendeltem magamnak egy pár nyakigláb neoprén csizmát. A túra egyik nem titkolt célja a mellcsizma kipróbálása és kajak árban való lehorgonyzása volt. Ja és halat is szerettem volna fogni. A neoprén csoda remekül funkcionált. Szinte egész úton lóbáltam a virgácsaimat a jéghideg vízben és úgy dobáltam, hogy kiültem a hajó oldalára. A kosztümre még visszatérünk….
A kövezések koordinátáit elmentettem GPS-be, majd a hajó kikötése után magamévá tettem őket. Próbáltam róluk felkutatni a mély gödröket és a töréseket. Meg is voltak, de a hal elmaradt. Ezt a követ Tibikének neveztem el. Nem tudom miért, de olyan tibikés.
Azt hiszem ehhez a képhez nem kell kommentárt fűznöm. A horgász szív megszakad…
Módszeresen vallattam a köveket. Az eredmény azonban elmaradt. Ezen a képen szállingózik a hó.
Marha jó találmány a kajak. Mindenhová elmegy, bárhol bevethető. A kőhöz való dokkolás és a parta lépés haladó szintet követel. Derrick főfelügyelő módjára hallgattam ki az árkot, de nem adott részletes információt a halak hollétéről.
Könnyű volt a kikötés, mert a homokpadok tetejét hó borította, úgyhogy szó szerint ródliztam a hajóval. Ezen a részen három hatalmas sast láttam elhúzni a fák felett. “Vasmacskákat” cipeltek a hasuk alatt. Félelmetes jószág a sasmadár. A gázló kosztümöm jóvoltából a vízből is tudtam fotózni.
Délelőtt kilencig nagy úr volt a jegesedés, de fittyet hánytam rá. Napközben +1 volt, ami már nem okozott kellemetlenséget.
Kormoránra gyanakodtam, de a lábán nem stimmeltek az úszóhártyák. Feje nem volt. Aki tudja az elhalálozott madár kilétét írja meg! (Megnéztem egy rakás Dráván fellelhető madár képét és végre megtaláltam a megfejtést. Ez biza egy szárcsa! A lába volt a kulcs!)
Íme itt a legtutibb kövezés. Az oldalánál 6-8 méteres árok volt. Nem fogjátok elhinni mit fogtam!? SEMMIT! Pedig 3 doboznyi műcsali arzenál volt nálam.
Hűséges kis barátom nesztelenül és panasz nélkül ringatózott a fagyos vízen. Zokszó nélkül várt a gazdira.
Ezt a kis öblöt rapalákkal szórtam meg. Előkerültek a támolygók és a twisterek is, de a halak csendben maradtak. Nem baj. A látvány felért egy 10 kilós süllőével.
Ezzel a fával összebarátkoztam. A hajó a másik oldalon pihent egy bokor alatt. Na, de mikor érünk már a Fekete-víz befolyójához?
Egy kis pózolás a sekély vízben. Nem tudtam kihagyni. Az egyik legjobb dolog a kajakos horgászatban az evezés. Lefelé csorogni unalmas és fázik is az ember. Elmarad a test edzése és pillangót sem növeszthetünk. Ha az ember fit és bele jön az evezésbe, valamint elsajátít magának egy jó kis evezési technikát szó szerint kilapátol a világból. Munkahelyen egész nap ülök. Felüdülés a lapátolás. Acélossá teszi az izmot és nemesíti a lelket. Férfi ember ennél többet nem kívánhat.
Itt kötöttem ki Gyurival 1 hete. A szemközti parton kavarog a Fekete-víz. Evezzünk át megnézni?
Íme a hajó elérte a Gibraltári-szorost. Az átjárást a felszín alatt megbúvó “aknák” nehezítették és ráadásul szemből és oldalról is kaptam a vizet. Felvettem a polarizált szemüveget és Bénsz kapitány módjára lestem a felszínt. Ezt érezhette Lothar-Günther Buchheim is Gibraltárnál. A hajó a feladatot teljesítette.
Ezen a ponton torkollik bele a Fekete-víz a Drávába. A víz sötét és nagyon iszapos. Szennyvíz.
Innen is megszűrtem a vizet, de nem sok sikerrel.
Mielőtt visszaindulnánk igyunk meg egy pohár teát! A porcelán csésze dizájnosabb lenne, de a Dráván fő a praktika és a funkcionalizmus! Ezt a termosz még külföldön vettem 20 évvel ezelőtt. Az ára egy vagyon volt, de még 24 óra elteltével is meleg benne a tea. Valamelyik nap ránéztem a ‘Thermos” honlapjára és nagy örömömre szolgált, hogy a mostani árak töredékei az akkoriaknak. Szóval aki szereti a jót nézzen be ide!
Na akkor jöjjön a kosztüm nyomáspróbája, illetve mennyi idő alatt fagy le a lábam. Horgonyt le, vízre! Akarom mondani vízbe! A hajó már fizikálisan is el van nevezve…
Alacsony vízállásnál lehet a medret olvasni. Lassú víz partot mos. Egy órát ácsorogtam a vízben mire elkezdett fázni a lábam. Jól ki van találva ez a csizma. Kényelmes benne evezni és nem mondanám, hogy beleizzadtam. Csináltam hozzá házilag egy gumis övet, hogy ha borulnék ne teljen meg vízzel. A mentőmellény és az az alatti széldzsekim amúgy sem engedné be a vizet. Az öreg Köster felügyelő is megirigyelhette volna a vallatási technikámat. Már szó szerint kínoztam a vizet
Ezen a képen jól látszik az árok, vagy törés. A hajó alatt 10 cm volt a víz, tőle 5 méternyire 8 méter.
Féltem, hogy nem fog flottul menni a horgonyzás és kisebb malőrök fogják beárnyékolni a súly leengedését, de szerencsére minden rendben ment. A horgony kicsi, kimozdul, de öntöttem egy nagyobbat is és még van raktáron egy kapás horgonyom combosabb vizekre. Sajnos a kötél nem fut végig a hajó faráig, így egy kicsit hajlamos a törzs az S-elésre. Jövő héten ezt is kijavítom. http://www.whitbyseaanglers.co.uk/kayak-anchor-trolley
A hazafelé vezető úton még meglátogattam egy kövezést. Talán ez volt a legszebb. Az Évához mit szólnátok?
Ez egy 4 képből összeállított panoráma felvétel. Mindegyik placcban az volt a közös, hogy nem fogtam róluk semmit sem. Hehehe. Össze kéne foglalni a mai napot. Csizma, horgony kipipálva. Élmény, látvány grandiózus, de hol vannak azok a fránya halak? A végén a Dunára is el kell tolnom a cangát, mert ott állítólag nagyobb a lélekszáma és népsűrűsége Isten pikkelyes teremtményeinek.
Vége a farsangnak. Nap végére már csak foltokban maradt hó a tájon. A Dráva visszaadta kölcsön maskaráját. Nagy kár lett volna lemaradni róla. Itt a VÉGE, fuss el véle. Ez jó mulatság, férfi munka volt! Jövő szombaton ismét a híd alatt! Vagy legyen a Duna?
atyafipeca.hu 
Egész nap gondoltam rád, reméltem fogsz valamit, növelve az elszántságom (némileg az irigységem.) A panoráma képek különösen jók, többet mutatnak, vagyis nehéz egyébként visszaadni a látványt. Megérdemelted ezt a különös kis ajándékot hó képében.
Reggel indulásnál elhúzott egy csík a fenéken. Talán vágó csík lehetett. Fene tudja már. Akkor azt gondoltam ő lesz a szerencse halam, de szerintem csak azért kelt fel olyan korán, hogy kinevethessen. Lehet olvasta blogot és tudta, hogy pirkadatkor egy “kretén” lesz látható gumicsizmában, ahogy egy műanyag szivarral viaskodik. 🙂 Egyébként nem hinném, hogy nem voltak halak ezeken a tutkó helyeken. Lehet, hogy csak nem kajáltak valamiért. Legközelebb mártogatni kéne valami finom cájggal. Tavasztól beszédesebb lesz a víz, főleg éjszaka. Emlékszem egyszer éjszaka forrt a víz, annyi harcsa és süllőrablás volt a felszínen, de még egy rávágásunk sem volt. Szóval van ilyen.
Kéne egy ilyen feltérképezni a tájat. 3D-s megjelenítést ad a fenékről és állítható a fókusz.
http://ep.yimg.com/ca/I/fishfinder-store_2145_173471889
Éjjel sajnos nem lehet kajakból. Talán majd változik. Azt pedig már nem gyártják. Használtan lehet. Egyébként meg valamennyire változik, persze nem gyökeresen.
Nem úgy gondoltam. Esti kikötés, majd kőről való vallatás. Az már elmegy. 🙂 Nyáron nappal nagy móka lesz a kajakból való pergetés domira és balinra. Nagyon könnyű pálcával, lehelet vékony zsinórral. Óóó, de várom! Ha beköszönt a tavasz kétnapos túrákat tervezek.
Hello!
Nagyon hiányzik a természet és a Dráva, jó lenne ha már beköszöntene a tavasz. Teljesen be vagyok már fordulva. Viszont így még nagyobb élmény olvasni a beszámolókat.
Köszi. 🙂
Hát, szívesen. 🙂
Azt szárcsát tán a rétisas kajálta épp, te meg gonoszul elzavartad. Ilyenkor a természetben az az illendő, hogy az erősebb felfalja a megszerzett zsákmányt. 😉
Hmmm. Jó kérdés. Én is filóztam rajta utána. Nem láttam pontosan honnan repült fel a sasmadár, de benne volt erősen, hogy én basztam el a lakomáját. 😦 Persze, ha tudom ki sem szállok. Csak már nagyon fájt a ..csám.