Könnyű pergetés aknamezőn

20011.04.16. Dráva lefelé

Gyuri Ódrávás bejegyzése felcsigázta az érdeklődésemet és elhatároztam, hogy ma ellátogatok Péterhida alá. Azonban az időjárás(eső) meghiúsította a két napos kalandot, így hát úgy döntöttem, hogy marad az élő Dráva, de nem fel árral szemben a megszokott útvonalon, hanem lefelé Matty irányába, amíg ki nem fogy Magyarország a lábam, illetve a hajóm alól. Még szerencse, hogy csak taposóaknák nehezítették a horgászatot. Legközelebb talán úszó, tüskés akna is lesz, kimondottan kajakra kihegyezve.

Összesen 15,2 kilométert eveztem le oda-vissza, ami egy egynapos könnyű kis túrának felel meg, sok-sok horgászattal. Délelőtt szép, napos időben volt részem, aztán délutánra a szép fehér gomolyfelhők bedurrantak és átmentek sötétszürkébe. Lógott az eső lába rendesen. De csak lógott, mert az esőt sikerült megúszni. Na, de ne menjünk a dolgok elibe.

A reggeli pára nagyon sejtelmessé tette a vizet, de fél óra “néma felszín” után már tudtam, hogy az elmúlt hét hideg időjárása miatt a halak ismét visszatértek a mélyebb rétegekbe. Domolykót szerettem volna fogni ismét, de üresen jött vissza a parányi Mepps és a 6 grammos, apró Effzett támolygó is minduntalan rakomány nélkül jött a fedélzetre. Felraktam a “mélyrelátó” szemüvegem és próbáltam kiszúrni a halakat, de teljesen néptelen volt a sekély víz.

A Fekete-víz torkolatánál (Drávaszabolcs alatt is van egy ága) pár percig elgondolkoztam, hogy nem-e lenne okosabb döntés kipróbálni a “folyócskát”, de végül úgy döntöttem, hogy illene megcsinálni az eredeti túrát.

Végre az egyik homokpad mellett az 50 centis vízben egy ütést éreztem és elnehezedett a bot. Ágra gyanakodtam, de helyette egy kiscsoportos b…. látogatott meg. Anemjóját nekije! Lehet fel kéne adnom egy pikáns hirdetést, ami azzal zárulna, hogy balinok kíméljenek. Az is lehet, hogy tilalmi időben pontyra kéne fenekeznem, vagy egyszerűen csak nem venni botot a kezembe. Azt hiszem előbb lesz ötösöm a lottón…

Velük az egyik kikötésem alkalmával találkoztam. A csiga barátságos, viszont a breki visszahúzódó volt. Pedig biztos voltam benne, hogy a csiga lesz a visszahúzódó, zárkózott lélek. Mindig tanul az ember valamit.

Szabolcs alatt kb. 3 kilométerrel található ez a csodás öböl. A horvátok oldalán van, mégis magyar. Ezen a szakaszon szerencsére a szomszédaink rovására fut a határ.

Elvétve láttam csak rablást. Megszórtam minden színű és fajta műcsalival a vizet, de még csak rávágásom sem volt.

Körbeszimatoltam a környéket, de egy horvát pásztoron kívül senkivel sem találkoztam. Csodálkozott a jöttömön, de legalább végre én mondhattam, hogy “disz iz hángöri vazze”. Próbáltam birkát meg terelőkutyát fotózni, de annyira ugribugri népséget fogtam ki, hogy nem tudtam őket lencsevégre kapni.

Igen, kérem. Nem lehet elégszer elmondani ilyen kép láttán, hogy a horgász szív meghasad. Tudjátok mit fogtam ezen a pazar kis sarkantyún?? Nem fogjátok elhinni! SEMMIT! Eh-eh.

Körülbelül az út felénél találtam rá erre a partszakaszra. Elég hosszú szakaszon combig, illetve derékig ér a víz, homokzátonyok nélkül és a medret bedőlt fák és kis öblöcskék tagolják. Rablásnak, halnak a nyomát sem láttam, de ha újra átmelegszik a víz paradicsom lesz ez a hely. A kép elkészítése után sziréna hangja ijesztett meg. Hátranéztem és tőlem egy köpésnyire egy magyar határőr motorcsónak ringatózott. Teljesen hangtalanul érkezett. Nem tudom hogy csinálták, de a hatás rodolfósra sikeredett. Elkérték a személyimet, de az “egri csillagokra”(engedélyek, sok-sok oldal) nem voltak kíváncsiak. Váltottunk pár szót, próbáltam puhatolózni, hogy tulajdonképpen mi az amit még retorzió nélkül elnéznek magyar oldalról, de szinte mindenre megnyugtató választ kaptam.

Elköszöntünk és még annyit hozzátettek, hogy vigyázzak, mert a következő homokpadon vége a határnak. Nagyon megörültem, mert az a homokpad, amit én annak véltem még nagyon messze volt, pedig a GPS már sikított, hogy valami gáz van. Szóval így történt, hogy mosolyogva, tele önbizalommal a határőrök szeme láttára átléptem a horvát határt, de a sziréna ismételt hangja kijózanított. Erre gyorsan visszafordultam és kiugrottam a partra egy kicsit teázni, de akkor meg azzal kellett szembesülnöm, hogy aknamezőn voltam. Jó lenne egy repeszálló gázlócsizma. Shrapnel-proof fishing wader. Egyszóval grandiózus és felejthetetlen élmény a Dráván horgászni… (Nem vág ide teljesen, de ez a film jutott róla az eszembe. Érdemes az akcentusra figyelni.)  http://www.imdb.com/title/tt0425112/

Ez a kép már a vissza vezető úton készült. Mesebeli placcokat vallattam, de sajnos hallgatott a víz. A látvány és a mozgás öröme azonban mindenért kárpótolt.

A kajak bejött és nagyon megszerettem. Nehezen tudnék olyan helyet elképzelni, ahol nem lehet belőle kiszállni. Mindenhová beférkőzik és szerintem még extrém időjárásban is stabil marad. A motorcsónakosok teljesen értetlenül szemlélnek. Egyszer már megkaptam, hogy kéne rá egy motor bakker! Aztán elhúztak mellettem és én ott maradtam a benzingőzben. Mert hát a lóerőről ismerszik meg a mai kor férfia kérem szépen.

Drávaszabolcs alatt egy csinos kis sarkantyún futottam össze Annával. Jó látni, hogy egyre több nő áldoz a legyezés művészetének Baranyában. Sajnos a Prowler együléses. Nem tudtam magammal vinni. A tároló rekeszben meg nem lenne udvarias.

Délután négyre értem a kikötőbe és megint találtam egy horgászt, aki segített A HAJÓT  szárazra vinni. Azt hiszem ez ismét jó mulatság, férfi munka volt. Jövő héten pedig jön az Ódráva! Addig is görbüljön, de ne a farkatok!