Tésenfai pergetés

2011.05.19. 

  

A mohácsi élményeket feledve ismét visszatértem a nyugodt és békés Ormánságra, de most Tésenfán keresztül vezetett az utam. Többször írtam már az Ormánságról. Voltam már Szaporán, Kémesen és Sámodon. Most Tésenfáé volt a főszerep.

Tésenfának is van temploma, sőt csakúgy, mint Szaporcának még világháborús emlékműve is. A kép hajnalban készült, mert aki korán kel domolykóra lel.

Réges régen így festett ez a vidék. A folyókban hatalmas ős-domik és balinoszauruszok randalírozhattak, az iszapban pedig farönknyi harcsák lapulhattak. Azóta megváltozott ez a táj. A mocsarak, nádasok, eltűntek és jött a modern mezőgazdaság. A folyót átvágták, aminek kanyargós maradványa még jól kivehető a műhold képeken.

A falut elhagyva harmatos fű, hűvös levegő és párafoszlányok fogadtak. Sajnos a harmatcseppes derékig érő gaz ismét kibabrált velem, de most nem tökig, hanem csak térdig lettem vizes. A táj sejtelmes volt. Domolykó szagát hozta a szél…:-O

A reggeli órák eseménytelenül teltek és a Nap egyre magasabban járta mindennapos útját az égen. Elégedett voltam, mert utamat pazar pipacsmezők kísérték és a táj szó szerint embertelen volt.

Korábban már említettem, hogy a hidak környékét szeretem letapogatni. Ritkán marad üresen a horog alattuk, és ha mégis legalább egy-két rávágásnak örülhet az ember. Ismét a 15 grammos finom mesterlövészpuska és a kis kaliberű wobblereké volt a főszerep. Erről jut eszembe, szeretnék valakit bemutatni…

Nem régen vettem egy Yozurit. Nagy reményeket szőttem vele kapcsolatban, de azt kell, hogy mondjam a 400 Forintos Energofish wobbler messze-messze fogósabb volt nála. Persze lehet ennek ezer más oka. Ne mondom, hogy szar lenne, csak éppen a halak nem szimpatizáltak vele.

A híd alatt volt egy két rávágásom, ami lemaradt, aztán egy kölök domi jelentkezett szolgálatra. Na végre, megtört a jég, talán most beindulnak…Közben sajnos a kedvenc műcsalimat a túlpart egyik bokrára dobtam, ezért ismét anyaszült meztelenül pézsmapatkányosat játszottam úgy, hogy a farkam volt a kormánylapát. :-O

Kisvártatva a balin család is képviseltette magát egy általános iskolás balinkával. Mindenképpen el kell mondanom, hogy a nagy hal fogalma számomra nagyon viszonylagos  és szubjektív fogalom. Biztosan meg van az egyedi élménye a fél mázsás, vagy akár mázsás halak faladikba való pumpálásának 50-es fonottal, de én úgy vagyok vele, hogy ha a felszerelésemet sikerül legyengítenem, akkor szinte mindennaposak lesznek a hosszan tartó fárasztások és az ezzel járó nagy halak adta élmények. Tudjátok olyan ez, mint mikor az ember elszorítja a farkát, hogy elnyújtsa az orgazmusát. Mert valljuk meg őszintén mindig van nagyobb. A harcsa méretei eltörpülnek a marlin mögött és a marlin súlya meg sem közelíti egy tigriscápáét és akkor még nem is beszéltünk a kardszárnyú delfinekről és az ámbráscettekről. Szóval aki 96 kilós iszapharcsára, vagy éppen szép kerek 25 kilós zsírpontykára várakozik az rossz helyen jár. :-O

Délre a Nap perzselően ontotta a sugarait és előkerült a hátizsákból a 30 faktoros napgenya, mert az érzékeny orrnyereg könnyen megég. A folyó csendesnek mutatkozott és csak elvétve láttam, hallottam rablások hangját. A töltés meredek mivolta miatt nap végére leamortizáltam a bokáimat. Nem is gondolná egy laikus, hogy mekkora meló a tűző napon megdobálni egy 8 kilométeres(oda-vissza) szakaszt. A folyamatos fel és lemászás kegyetlenül megdolgozza az ember musculus gluteus maximusát és musculus quadriceps femorisát. Arról nem is beszélve, hogy az izzadságból kicsapódott só milyen elviselhetetlenül marja az ember csalán és tüske marcangolta testét. Kalap, napszemüveg meg egyenesen kötelező!

A nap egyik érdekessége az volt, hogy a nagyobb balinoknak nem kellettek a finom kis műcsalik. Inkább riadalmat vagy éppen közönyt váltottak ki belőlük. Általánosan elmondható, hogy óvatosabbak voltak, mint azelőtt és pár dobás után tovább álltak. Néha hatalmas csobbanásokat és félelmetes örvényeket láttam a felszínen. Biztos vagyok benne, hogy nem ritkák a 3-5 kiló körüli balinok sem.

Mikor elértem ehhez a kis zubogóhoz leültem és mozdulatlanul figyeltem a vízalatti világot. Időt kell adni az ember szemének, hogy hozzászokjon a fénytörésekhez és a fenék alatti mozgó hínárfoltokhoz. 4-5 perc után már láttam, hogy egy-két “kő” megelevenedett és néha a hínárnak nézett sötét folt is leírt egy kört. Ennek  a fele sem tréfa. Szonda indul…

Íme egy kő. :-O Sose higgyetek a szemeteknek! Inkább bízzátok a dolgot az orrotokra. Bár szegény jászom szó szerint kővé meredt a meglepetéstől. Sokat gondolkodtam arról, hogy mik lehetnek a sikeres horgászat alapfeltételei és az egyik legfontosabb, talán az alapkő, hogy hinni kell a vízben. Oda kell képzelni a halat. Egy üresnek hitt, átlátszó mederben is könnyen meg tudnak bújni a halak. Ha elhisszük, hogy nincs hal, akkor nem is lesz. Ha egy kicsit halként szemléljük a folyót máris sínen vagyunk és előbb-utóbb szájba fogunk vágni valakit. :-O Utána meg jöhet a puszi és a szabadon eresztés.

Olyan jól csináltam a mozdulatlanság műfaját, hogy még egy éles szemű és fülű róka sem vett észre pedig csupán 6 méter volt köztünk a távolság. Inni jött, de nem tudott, mert galád módon odaszóltam neki…

…hogy a személyit és az engedélyeket kérném, mire szegény felugrott egy méter magasba és eltűnt a növényzet között. A képen jól látszik, hogy a galád róka a vaskos tappancsaival micsoda nagy talajeróziót végez. Ha ezt egy természetvédő látná! Kérem szépen! Plüspapucsot minden rokának a kurvamindenségit nekije! Egyébént a róka neve Rókuci lett Wass Abert Farkasverem c. regénye nyomán.

Nem bántam, hogy a nagyobb balinok faképnél hagytak, mert a domolykók vendégszeretetét élvezhettem. Sajnos több leakadásom volt és az egyik legnagyobb domi is kiemelése közben oldott kereket. A domolykó az a hal, amelyik sosem adja fel. Végig küzd a zsinóron és a parton is szaporán pattog. A fényképezése pedig végtelen türelmet kíván, mert mindig az exponálás pillanatában ugrik egyet.

Túrám lassan a feléhez közeledett. A képen jól kivehető, ahogy a folyó az élő Drávába ömlik.

Balról a túlpartról loccsanás hangját hozta a szél és már repült is a parányi Rebel. Íme az eredmény egy pajkos balin alakjában. Köszönjük, hogy rám szavaztál.

És révbe értünk valahára. A Dráva tisztaságával és mélykék egével földön túli szépségnek tűnt. A tavaszi táj csordultig telt élettel és a haragos zöld növényzet csodás kontrasztot kölcsönzött a tájnak. A gomolyfelhők békésen híztak a kék égen. Itt egy kis hűsölés után megszabadultam a nehéz hátizsákomtól és pihentem egyet. A Dráva hallgatott. Még rablás zaját sem hozta a szél.

Visszafelé menet betértem az erdőbe és egy kiszáradt kis tónak a medrében sétáltam. Tavaly ilyenkor a sok esőzés miatt biztosan tele volt vízzel és pezsgett benne az élet. Mesebeli látvány volt.

A következő állomáson szintén egy kis zubogó volt, ahol a kövezések haragossá és sietőssé tették a vizet. Térdre ereszkedtem és percekig csak bámultam a mozgalmas mozdulatlanságot. Jó lenne ha az emberek többsége nem az emberképűre, mesterségesen meggyúrt isteneik előtt térdepelnének, hanem az élet valóban nagyszerű, megismételhetetlen és páratlan gyémántjai előtt hajolnának meg. Talán ez az út rövidebb, egyszerűbb, simább és gyorsabban elérni vele az Urat. És még természetesebb is. -Kérlek Uram adj még egy kövérkés, molett kis jászkeszeget! És röpül az körömnyi műcsali és már a bevontatás megkezdésekor lőn az nagy rávágás és sír az orsó és nyög az bot…

És íme az nagy hal parton vala. Repes a horgász szív. Tökéletes felvonás.

Nap végén még volt 2-3 rávágásom, de semmi több. Páratlan élményekkel gazdagodtam és az este végtelen nyugalommal töltötte meg a tájat. A végére hagytam még egy képet, amit napközben készítettem, hogy megadjam vele a végszót…

Íme itt van a sikeres horgászat képi megjelenítése elvont eszköztárral. A pillérek adva vannak, de nincs híd. Ha elég ügyes vagy megtalálod a módját, hogy miként ugrálj át a pilléreken egyik partról a másikra. Végezetül köszönet a tésenfai embereknek, hogy nem kérdezték meg: ki vagyok és honnan jöttem és csak egyszerűen békén hagytak  a magam világában. Még saját magamat is nehezen viselem. :-O  Igaz, emberekkel most sem találkoztam. Csak egy csabzott rókucival.

Sziasztok! Eltoltam a bringát.