Kaszárnya patak

2011.05.05.

Íme elérkeztünk a “baranyai kisvizek” befejező állomásához. A Kaszárnya patakot hagytam utoljára, pedig itt van a lakhelyemtől 20 percnyi autózásra. A víz Komló völgyéből ered és Magyarszék, valamint Mecsekpölöske között csörgedezik, hogy utána már Baranya csatorna néven fusson tovább. Mostanában nem sok jót hallottam róla és Komló közelsége riasztóan hatott rám. Már megérkezéskor elég bizar szagot árasztott a víz. Na mindegy, megér egy próbát. Könnyűlovasság előre!

Az autóm a főút mellett hagytam és a tikkasztó melegben felhúztam a gázlócsizmám, de ezúttal nem a folyással megegyező irányban, hanem az áramlással szembe indultam el, hogy minél kevésbé zavarjam meg a pikkelyeseket, bár ebben a vízben nem hittem volna, hogy akad belőlük egy is.

Sajnos csak villámlátogatásra jöttem és ismét kezdett bezivatarosodni az idő. Gyorsan legyalogoltam fél kilométernyit a töltésen, majd vízbe ugrottam és megkezdődött a harcászat a nem létező ellenséggel. A pataknak elég “kanális” jellege volt, de ez a város közelségének tulajdonítható.

Ismét a néma, de annál informatívabb társamra támaszkodtam. Zseniális a Garmin Map 60 CSX nyújtotta lehetőségek kínálata. Vízálló, kifinomult vétellel rendelkezik és nagyon részletes a vízrajz térképe. Autóban és kajakban is használom, de elsősorban terepre tervezték. Nyomoréknak érezném magam nélküle. Na, de ne kalandozzunk el, inkább szűrjünk egyet, vajon mit ad a víz…

Három, kettő, egy. Repül a wobbler… Rögtön az első tekerésnél ütés, majd csobogás, majd tiplizés. Aztapicsa! Már bántam, hogy nem hittem a vízben. Második dobásra  már a vízbe eséskor rávágás majd egy kis  felszíni vircsaft és lécelés. Na szép mondhatom…  Menjünk feljebb, itt már úgyis nyúlcipő van ismét. :-O

A víz nagyon alacsony volt, de voltak felduzzasztott szakaszok, ahol elég jól meg lehetett élni. A hátam mögött pont egy ilyen rész látszik. Akkor bevetés indul…

Első dobásra éles és erőteljes rávágás, majd egy formás kis domit tudhattam a tenyeremben. Hát úgy látszik itt is van hal. Nem is értem miért sír mindenki, hogy nem telepítenek elég halat a vizekbe. :-O

A terep nem volt éppen kezdő pálya és nagyon észnél kellett lenni, hogy hová lép az ember. A bedőlt fa mögött látszik egy kavicsos kis placc. Na onnan indítottam a következő dobásomat…

Első próbálkozásra görbült a bot.

Majd második lendítésre is volt a csalinak gazdája. Elég hihetetlen, de igaz.

A következő suhintás a kövek feletti megtorlódott vizet érte és poénból felraktam egy Rebel szöcskét. A cél az volt, hogy nem vontatom be, hanem csak leúsztatom magam felé.

A szöcske vízbe esését követő ezredmásodpercben már örvénylő felszín jelezte, hogy valami történt. Gyorsan bevágtam és megkezdődött a fárasztás, aminek tiplizés lett a vége. :-O Sajna nem jól akadt.

A film csak demonstratív jellegű és azt hivatott szemléltetni, hogy miként NE gázoljunk a vízben. Feltéve, ha halat is akarunk fogni. :-O Fontos, hogy a horgászmellényünk alsó zsebeibe ne rakjunk olyan dolgot, amibe kárt tehet a víz. Pl. fényképező, mobiltelefon. Mélyebb vízben észre sem fogjuk venni a mellig érő csizmában, hogy a mellényünk alját már a víz nyaldossa. A lépéseinket tervezzük meg előre és mindig jusson eszünkbe, hogy akár kétméteres gödrökbe is léphetünk, ha nem vigyázunk. Elsősorban azoknak ajánlom ezt a horgászati módot, akik már többszöri öngyilkossági kísérlet ellenére is életben maradtak, akik nem régen szabadultak elmegyógyintézetből, vagy akik már nem tudják, hogy a hülyeségtől mit csináljanak. :-O

A következő vontatással a feketére alkoholos filcezett zsoldosomat küldtem és egy-két szóból vendéget hozott. Mi van itt kérem? Domi fesztivál?

A híd felé közeledve összefutottam Erikával a Komlói Ércbányász Pergető SE szorgalmas és tapasztalt tagjával, akinek segítettem megszorítani a meglazult gázlócsizmáját. Brüder Glück Auf!

Tegnap leszedtem a Rebel Bumble Bug legyeimnek  a szárnyát és most kipróbáltam, hogy nem-e úsznak rondán nélkülük. Szerencsére rendesen verettek, párdon verettek volna, ha mindjárt a bevontatás kezdetekor nem kapta volna be valami őket. :-O Persze leakadás lett a vége…

A kis fekete bug viszont kíméletlenül harcolt.

Ez nagyon ígéretes. Szonda indul.

Nem akartam hinni a szemeimnek, mikor ismét valaki ficánkolt a horgomon. Ez már kezdett nagyon unalmas lenni. :-O Nem akarok több képet felrakni a halakról, mert akkor nagyon hosszúra nyúlna ez a bejegyzés. Jöttek még szép számmal. Röviden a lényeg annyi, hogy itt is akad hal és nem is kevés. Sajnos a méretük igen szerény, de annál nagyobb móka a megakasztásuk és partra vezetésük. Biztos vagyok benne, hogy rejlik benne nagyobb is csak azok vagy nagyon óvatosak, vagy mélyebb vizekbe húzódtak vissza. Örülök, hogy révbe értem, mert végre sikerült saját bőrömön megtapasztalni a “környékbeli” kis patakjaink, folyóink ízét, unikumát és végre nem egy horgászportál fórumában kellett szubjektív vélemények között tájékozódnom. Mindenkinek csak javasolni tudom az effajta eldugott “vad vizek” felderítését, megtapasztalását és csak szorgalmazni tudom a kibetonozott halastavaktól való elfordulást, ahol több tízezer forintot kóstál egy éves engedély ára.

A “baranyai kisvizek” bejegyzéseim Jánossal vették kezdetüket, majd következett A ma született báránka, ami szintén Kémesen játszódott. Ezeket követte A domolykó galeri, és Az ígéret szép szó, melyek már Szaporcát mutatták be és innen indult a Tésenfai pergetés c. kalandom is. A sort a Felfedező túra a Karasicán folytatta, majd ellátogatam a Tüskésréti-tóra, hogy onnan a Baranya csatornát és az Okor patakot szondázzam meg. Végezetül a Kaszárnya patak tette fel a pontot az íre, pedig illett volna vele kezdeni a felfedező túrát.

Időközben beköszöntött a nyár. A továbbiakban folytatódni fognak a pergető kalandjaim, de már nem gázlócsizmában a tökeimet befüllesztve, hanem a DAS BOOT fedélzetéről mákszimum veloszitivel, nagy hasasok és fejesek közepette az élő Dráván. Tartsatok velem akkor is!