Az öreg

2011.06.25.

A hétvégén a Dráváé lett volna a főszerep, de sajnos még mindig kakaó a magas vízállás miatt. Gondolkoztam Feketén, de végül is a Baranya-csatornát választottam egy kis gázlócsizmás mókához. A horgászathoz nem fűztem sok reményt az elmúlt napok heves esőzései miatt. Fel voltam rá készülve, hogy magas és nagyon zavaros vízzel fogok találkozni. A táj és az idő pazar volt, bár az 50-es szélnek nem igazán örültem.

Ismét és remélen nem utoljára nagyon sejtelmes helyeket sikerült felfedeznem. Már megérkezéskor leolvasható volt a part ázott oldaláról, hogy tegnap bizony 1 méterrel magasabb víz nyaldosta a töltés oldalát. A patak most is áradt és a vizének tisztasága sem a megszokott volt.

A felszín néma volt és halnak nyomát sem láttam. Tudtam, hogy felköthetem a gázlócsizmám, ha itt ma halat akarok fogni. A magasabb víz miatt még mellig érő csizmában is észnél kellett lenni és ráadásul a meder nagyon változatosnak és szopatósnak mutatkozott. Nagy, víz alatt megbúvó kövek nehezítették a gázolást és nem lehetett tudni mikor csúszott az ember alá egy gödör. Nagyon gyakran találkoztam nyálkás, kemény, agyagos fenékkel, ami nagyon meredeken lejtett a a patak közepe felé. Képtelenség volt a víz szélén gyalogolni, mert állandóan belecsúsztam az olykor mellig érő vízbe. Oroszlónál volt a legnehezebb a pálya. A patak közepén még nehezítésnek van egy keskeny kis 15-20 centiméternyi mély vájat, ami állandóan megvezette a lábam. Gondolom aszály idején a csaknem kiszáradt csatorna vékonyan csordogáló vize véste bele az agyagba.

Uraim, folyamatosan ezeket a teremtményeket lessék horgászat közben! Megmutatják a halat! Ő lenne a kisasszony-szitakötő hím példánya. Mindenhol portyáztak, de most senki nem nyúlt utánuk a sás rejtekéből. Néma volt a víz.

Gyakran botlottam bele efféle akadályokba is. Ilyenkor meg kellett mászni a 3 méter töltést és ki kellett kerülni a 2 méteres bozóton keresztül, majd utána seggen csúszva ismét belecsobbanhattam a vízbe. Néha a sírás kerülgetett.

Ez a terep meghozta a halakat, de a muzsika közel sem volt olyan remek, mint legutóbb, mikor itt jártam. Érezhető volt, hogy meg voltak zavarodva csórikáim. Egyre sejtelmesebb és rejtelmes szakaszok váltották egymást és a víz alatti bedőlt faágak is megszaporodtak. Valahol azt olvastam, hogy ilyen helyen tanyáznak a nagy domik. Azt a kutyafáját neki, ha nekem olyanom lehetne! Egy nehézsúlyú domolykótól repesne a szívem! Bár ezen a terepen lehet, hogy már az első menetben kiütne. :-O Amíg kitartó horgászunk habosra dobálja a vizet, addig mi menjünk el egy kis technikai bemutatóra…

Mint már korábban említettem nem rajongok a fonott zsinórokért. A monofilt viszont 2-3 hét alatt lenullázom. Nagyobb fárasztás után újrakötöm a csomót és ha faágon landol a csalim levágok a zsinórból 1-2 métert. És erre még rátesz a folytonos dobások által okozott terhelés és kopás is. Röviden nagyon erőteljes igénybevételnek van madzagunk nap, mint nap kitéve. Régebben a Trabucco Pike nevezetű spárgát használtam, de az 1300Ft-os ára nekem kicsit húzósnak tűnik már. De irigylem azokat, akik ritkán mennek horgászni, mert nem koptatják ilyen gyorsan a zsinórjaikat! :-O Szóval olcsóbb alternatívát kerestem és úgy tűnik, meg is találtam az Awa Shima Challenge személyében.

A zsinór olyan lágy, mint a vaj és nagyon bizar a megjelenése. 1 méter fehér, majd rövidke átmenettel 1 méter zöld váltja egymást. Olyan, mint egy csíkos zokni. :-O A szakítószilárdsága elmarad a Trabucco mögött és kézzel könnyedén el lehet tépni a 0,18 mm-est. Ebből nem mertem megvenni a 16-ost. Az elején nagyon féltem, hogy a rikitó megjelenése fel fog tűnni a halaknak, de amióta ezt használom látványosan több halat fogok. Persze lehet, hogy ennek más oka van, de akkor is jó tudni, hogy a halaknak nincs ellene kifogásuk. Lágysága és 580 Ft-os ára szerintem verhetetlen. És ha elfárad könnyebb szívvel dobja az ember a kukába.

Ez a felvétel Csikóstöttös térségében készült. A csatorna itt már szélesebb és van ahol elnyeli az embert. Gászlócsizmázást csak óvatosan! A patak innen már csak pár kilométert tesz meg, hogy egyesüljön a Kapossal. A víz színe nem kóser. Pedig még csak zsidó sem vagyok.

És ez már a sásdi Baranya-csatorna lenne. Elég széles és a meder nem mélyül a közepe felé. Olyan, sík, mint egy pingpong asztal és kavicsos a feneke. Itt kb. 1 méter mély lehetett, de feljebb csaknem 1 kilométert gyalogoltam bokáig érő vízben. Totál szopás, de ha az ember nem nézi meg maga, akkor tanulság és tapasztalat sincs. És tapasztalás nélkül nem kopogtat az öreg domolykó bácsi. :-O

A zubogóhoz érve nagyon erős bűz csapta meg az orromat és kis idő elteltével megtaláltam a forrást. Hatalmas felpuffadt szemeteszsákok ringatóztak a felszínen tele dögökkel. Borzalmas látvány volt és a hányinger kerülgetett. Lefotóztam, de nem akarom a siralmas látvánnyal elbaszni a bejegyzést. Mert az idióta férgének nehéz volt ásót ragadni. Inkább az összes szemetét bedobta ebbe a csodálatos kis patakba. Persze a zsákok szigorúan összecsomózva, hogy még véletlenül se legyen esélye a húsnak lebomlani. Az apró faágak ütötte lyukakon pedig ömlött ki a földöntúli szag és barna lé. Kurva anyját az ilyennek! Megpróbáltam partra húzni őket, de nyomtak vagy 50 kilót. Lehetetlen volt. Lassan kényszerből leszünk a “fogd meg és engedd el” hívei, mert már azt sem szabad megenni amit az ember saját maga fog. Siralmas.

Szándékosan kicsit megkevertem a történet kronológiáját. A végére hagytam, ami az elején történt, mert ilyennel szép zárni a cselekményt. Szóval a kép közepén van egy vaskos faág és a faág alatt 50 centis gödör. Repül a kicsiny bug, ki tudja hol áll meg… A faág mellet erős határozott rávágás, majd a zsákmány szép komótosan beúszott a lábaimhoz. Ejj, már megint egy pici domi, gondoltam és felszínre vezettem. Mikor megláttam felbukkanni a meglepetéstől hátraugrottam. Igen ám, de ő is akkor eszmélt rá helyzete súlyosságára és torpedó módjára kilőtte magát és én csak néztem a pörgő dobot és hallgattam az Abu sírás-rívást. Gyorsan húztam egyet a féken és mindent megtettem, hogy ne tudjon akadóra menni. A bot és a zsinór tökéletes párost alkotott, de azért én is ott voltam harmadik tényezőnek. :-O Vad és férfias küzdelem után tarkón ragadtam a vendégemet, akinek a nyaka szélesebb volt, mint Fekete Lacié. :-O Ez ismét jó mulatság, férfi munka volt. 

A kis műcsalimat zseblámpával kerestem a nagy alagútnyi, pofában. Nem is találtam. Ez már 220 V-ot követelt. Egy helybéli gazda húzott ki nekem hosszabbítót és adott hozzá reflektort. Egy arra járó cigány gyereket küldtünk be vele a szájába, de az öreg domi szájpadlása és garatja között nyoma veszett. Talán lenyelte. Sosem fogjuk megtudni az igazságot, de sokan azt beszélik, hogy azóta fekete az őshonos domolykó halunk farka.