Az özvegy Yo-Zuri

2011.06.01.

Elterveztem, hogy ha a Dráva Drávaszabolcsnál 100-150 cm környékére fog visszaapadni, akkor mindenképpen kajakos bevetést rendezek, de a 200 cm-es vízállás elvette a kedvem tőle. Így hát maradt a gyalogos könnyű pergetés az egyik legkedvesebb helyemen a Kémes-Szaporca-Tésenfa háromszögben, ahol néha elhajlik a tér és az idő is megáll. Örömmel vettem tudomásul, hogy a mesterségesen felállított fészkekben már ott sarjadoztak a következő gólya nemzetség fiatal titánjai, akik rövid időn belül a távrepülés bajnokaivá válnak.

Balázzsal a Fekete ezen szakaszát dobáltuk meg először, de sajnos elég keserves felvonásra sikeredett az olykor nyakig érő gaz miatt. Láttunk nagy jászokat és domolykókat, de sajnos a legtöbb halunk lemaradt. Igen gyakran egészen a partig követték a horgot, aztán komótosan lefordultak róla, mint felhevült mezei nyúl a sündisznóról.

Az első vendégpárost két domolykó alkotta, majd jött egy “orbitális nagy” sügér és egy újabb domolykó. Időközben Balázs is egy domival gazdagodott.

Hát ők lennének a fesztivál résztvevői. Salát az idő sürgette(mint mindig) :-O és gyorsan állást váltottunk. Megpróbáltuk a folyó egy másik részét letesztelni, de az nem igazán hozta meg a halakat. Inkább csak leakadós, lekövetős akciók voltak. Rövidke búcsúzkodás után már egyedül folytattam a vallatást és átugrottam gyorsan a Pécsire, mert Norbi szerint domira jobb, mint a Fekete.

Jó volt látni, hogy a Pécsről induló zavaros barna lé szinte kristálytisztává válik mire a Dráva közelségébe ér. A felvétel jobb oldalán látható második kis öblösödésbe loccsant a csalim és még a felszínen lebegett, mikor elkapta valaki. Sajnos lenéztem a vizet és csak kis kölök domikra számítottam, ezért váratlanul ért mikor egy 1,5-2 kilos kisportolt “nagyfejű keszeg” görbítette karikába a botomat. Part közelben volt már mikor hínárra engedtem és a zsinórt csúnyán ráhurkolta a növényzetre. Őkelme felfeküdt a felszínre és üveges tekintettel várta a fejleményeket. Sajnos vesztésre álltam, mert a szákom az autóban maradt. (Általában ott a helye, mivel szeretem a pikkelyeseket kézzel, mindenféle segédeszköz nélkül kiemelni.) Helyzetemet tovább nehezítette, hogy a horog szemlátomást rosszul akadt, ezért sóhajtottam egy nagyot és spiccel hátba vertem a “fejeshalat”. Ugrott egy nagyot és már szabad is volt. Ennyi azt hiszem belefér a sportszerű mérkőzésbe. :-O Na ennyit a Pécsi-víz kis domolykóiról…

A következő helyszínt ismét a Fekete egy általam kedvelt szakasza jelentette, de a viharossá fokozódó szél elég keservessé tette a horgászatot. A hidegfront betörése nem igazán kedvezett pikkelyes barátaimnak és csak ímmel-ámmal volt rávágásom. Most az újdonsült Yo-Zurimnak kellett bizonyítania, de még csak egy pöccintést sem kapott. Lehetséges hogy a zöld-sárga színkombinációval lett volna a baj?

Így történt, hogy a hátizsák egyik zsebéből előkerült az alkoholos filc és a műcsali gyászruhát kapott. Végtelen melankólia és fájdalmas gyász töltötte mag a nyári ormánsági vidéket. Lássuk a hatást…

Két leakadás után a harmadik műcsali tolvajt nyakon csíptem. Szóval érdemes akár a parton új kosztümöt adni a csalijainkra. Megéri.

A Rebel F-49-es újabb változata sajnos már nem olyan fogós, mint az Ádámtól vásárolt régi, de azért szépen muzsikált. Megfigyeltem, hogy ezt a fajta műcsalit érdemes a folyás irányával megegyezően,marha nagy sebességgel bevontatni. Szinte olyan gyorsan, hogy majdnem kiugorjon a vízből. Akkor még a jászkeszegek is vérszemet kapnak tőle. Néha meghűlt bennem a vér, akkora jászokat és balinokat láttam a felszín alatt. Elhatároztam, hogy móresre tanítok egy kápitális bálint… Akkor még nem sejtettem, hogy egy akkora balint fogok akasztani, amivel át lehetne hidalni a Dunát Mohácsnál. :-O De amíg a küzdelem kezdetét veszi ismerkedjetek meg…

Erikával, akivel a befolyónál találkoztam és unalmában egy bedőlt fatörzsön üldögélt. Személyesen engem keresett, mert kezdő horgász lévén szeretett volna többet megtudni a balinozás rejtelmeiről. :-O

Mint fentebb már írtam sok nagy ragadozó őnt láttam, ahogy passzívan a felszínen cirkáltak, de rablásnak nyomát sem láttam. Általában lefordultak a műcsalikról, vagy megijedtek tőlük. Így ment ez órákon keresztül, míg nem felraktam a 49-est és kinéztem magamnak a legnagyobb sötét foltot. A terv az volt, hogy túldobok a balin előtt, felett és még mielőtt a csali a vízbe érne már teljes erőből meg is tépem, hogy csak egy villanást lásson a kishalból. Így is történ…

A hirtelen rántásra és az eszeveszetten verető kishalra rögtön dinamikus támadásba ment át és pont akkor vágott volna rá, mikor a szédítően száguldó műcsali kipattant a vízből és a felszínen ugrált. Na akkor baszott oda neki másodjára egy akkorát, hogy a bot majdnem kirepült a kezemből. Óriási burvány jelezte, hogy valaki látni szeretne. :-O

A 15 grammos kis pecám szánalmasan festett karjaim között és a parányi Abu magas hangon azt panaszolta, hogy ő inkább a domolykókat szereti. :-O Nem baj gyerekek ne sírjatok, ne ríjatok, rajtunk nem fog múlani a dolog-vígasztaltam őket, majd a lefutó madzagot elnézve húztam egyet a féken. Sok időbe telt míg enyém lett a hal, de a fárasztás közbeni élvezettől a föld felett lebegtem. A horgászat barátaim vegytiszta spiritualitás! Aki ezt nem érti az még sosem horgászott.

Késő délutánra befelhősödött az idő, elült a szél és a rávágások teljesen abba maradtak. Minden elcsendesedett. Olyannyira, hogy valószínűtlennek tűntek az aznapi élményeim. Hazafelé menet benéztem Kémesre és fogtam még pár halat. Az alkonyat, az este, a halotti csend és a párolgó víz olyan mesebeli hangulattal töltötte meg a falut, hogy teljesen elérzékenyültem. Földbe gyökerezett lábakkal néztem a néma települést és irigyeltem az itt élő atyafiakat. Mögöttem a temetőben csendesen pihentek a letűnt korok emberei, akik egykoron talán ugyanezen patak partján kaptak hasonló szép emlékeket egy mogyorófavesszővel a kezükben. Sokat gondolkozom azon mostanában, hogy mi lehet az élet értelme, de nem tudok rájönni. Talán ez már a korral jár. Fogalmam sincs róla, hogy mi lehet, de abban biztos vagyok, hogy mi nem. És a legszomorúbb, hogy a NEM teszi ki életünk javát.