Közzétéve

Magyar ól

2011.07.23. In memoriam Tadfry

Szóval egy kis fantáziával mindenki kitalálhatja, hogy hol voltam ma horgászni. Ezúton küldöm üdvözletemet a falu polgármesterének, hogy ilyen pedáns rend honol az állomáson és a baktert is külön csókoltatom. Biztos nagyon elfoglalt ember lehet, hogy évek elteltével sem sikerült két kib@szott betűt pótolni. Azt hiszem ezt hívják az igénytelenség csimborasszójának.

Azonban a trehányság után most jöjjön egy kis igényesség a Rebel Tedfry személyében. Ezúttal ő lesz letesztelve, de még mielőtt pecába kezdenénk várjuk meg míg eláll az eső. :-O

Megérkezés után fél órát ültem az autóban, a napocskára várva és teljesen megfeledkeztem a tetőn felejtett pecáról. :-O Így utólag már örülök neki, mert legalább van egy hangulatos képem.

Itt kezdtem a vallatást, de a helyi arcok már sikeresen elzavarták az utolsó halat is, ezért tovább mentem és…

egy újabb híd alatt szórtam meg a vizet. Apróbb balinokat, jászokat és domikat fogtam, de semmi említésre érdemes. Az újdonsült ebihalam nem hazudtolta meg magát. Mint a legtöbb Rebel műcsalit ezt is nagyon finoman be kellett hangolnom, mert állandóan kiugrott a vízből. Negyed órámba is beletelt míg szépen úszott, de az erősebb áramlatokban túlveretett és gyakran kiugrott a vízből. Egyébként egy hangyabokányival mélyebben tempózik, mint pl. a GS Bugok, de az nem is baj. A jászok nagyon szerették. Sajnos az ára nem olcsó, de talán alternatívát fog jelenteni a bágok pótlására.

Ezt a csodaszép domolykót is vele fogtam. Emberes harcot vívtunk, míg tarkón tudtam ragadni. A képet elnézve megint csak az jut az eszembe, hogy páratlanul gyönyörű közeg a víz és a pikkelyes test csak feldobja az egésznek a hangulatát.

Nagyobb domolykókkal általában ritkán találkoztam össze zubogók, sebesen futó és sekélyebb vizek mellett. Általában a fenti képen látható meder jellegzetességeket keresem. A hirtelen mélyülő szakaszok ígéretesek lehetnek, főleg, ha kicsit kiöblösödnek és nád, vagy valamilyen akadály szegélyezi a partjukat. Nézzük meg mit ad!

Őt már a Yo Zuri csábította el és fárasztás közben megugrasztottam egy jóval nagyobb példányt. Neki már bottal üthetjük a nyomát. Ha egyszer gyanút fognak vége a muzsikának.

A töltésen egy gyermekkori pajtásommal futottam össze és azóta sem cimboráltam darázspókkal. Nosztalgiával gondoltam a balatoni nyarakra, amikor a rovarok tanulmányozása után bedagadt kezekkel mentem haza. :-O A darázspók irdatlan nagyot tud csípni. Olyan befosatósat.

A következő helyszín szintén egy hirtelen mélyülő szakaszt jelentett belógó bokrokkal, karókkal és egyéb akadályokkal. Egy próbát megér.

Gyorsan megszabadítottam a nyűgétől és kapott egy búcsú csókot.

Ez a vízesés után a patak kiöblösödött és nagyon lelassult. Féltettem az ebihalam és felraktam a feketére mázolt csukavadász wobblerem egy drótelőke társaságában.

A farkastanya mellett szándékosan a felszínen húztam el a csalit, hogy minél nagyobb legyen a móka és úgy is történt. Felpúposodó víz jelezte, hogy Csuka Csaba vérszemet kapott. Őkelme egy igazi bugyli volt. :-O Az eset után elhatároztam, hogy ráállok a csukákra és nem vettem le az előkét. Azonban a legjobb kinézetű helyeken még egy egy koppintásom sem volt és ugye a durva cuccos miatt a domik magasról leszartak. Ismét zsinórvégre került a kis Tadfry és lekerült a drótelőke.  A legelső dobásnál ránehezedés, majd pár másodperc múlva egy tipikus tompa rúgás…majd még egy.  Nagyon csúnyán káromkodtam, mert tudtam, hogy  ismét egy foltos útonálló tört a féltett csalim életére. Hiába igyekeztem a zsinóromat minél kevésbé feszíteni a negyedik rúgásnál célba találtak a farkas fogak. In memoriam Rebel Tadfry… :-O

A nap utolsó hala stílusosan az utolsó gs bágomra jött. A domi visszeengedése után el akartam rakni a műcsalit a dobozába, amikor is kiesett a kezemből. Magas fűbe pottyant, sosem került elő. Hát így történt, hogy Atyafi teljesen bágtalan lett. Talán így volt megírva, talán nem, ez lenne a vége, fuss el véle.

“Magyar ól” bejegyzéshez ozzászólás

    1. Köszi. Egyébként most kivételesen voltak kint helyi májerek is. 40-es monofillal úszóztak és felvilágosítottak, hogy itt nincs is csuka és menjek pörgetni a nádfalhoz, mert ott élnek a domolykók. Nem szeretek bunkózni az emberekkel, de most kivételesen felvilágosítottam őket a dolgok mibenlétéről. Néha tisztázni kell, hogy ki a patak májere. :-O Lejjebb egy család állt térdig a vízben és kerek hálókkal próbálták leszedni a halakat az alámosott töltésről. Gondoltam elküldöm őket a picsába, de a helyi csóró tímet képviselték és valószínűleg csak az ebédhez valót próbálták kikanalazni. A hatásfokuk elég gyenge volt. 🙂 Kár, hogy nem hallottak még a könnyű pergetésről. Talán élvezetesebb lenne és még a család is jóllakna.

      Válasz

  2. Hát a mai magyar valóság kritikájaként szerintem….. Lehet, hogy az elöljáróknak van humoruk, bár a trehányságnak tényleg nagyobb az esélye. Mondjuk 99,9 %

    Válasz

  3. A körtefa mindent megér a fotón!
    Nagyon szép! 🙂
    Az íràs és a képek pedig a megszokott Atyafi minöség,köszönjük jó volt olvasni !
    😉

    Válasz

  5. Használj 0.25 vagy vastagabb Fluorcarbont a csukák ellen!A domit is megfogod vele.

    Válasz

  6. Keresem folyamatosan az alternatívákat, de a köthető drótelőkékre is jóval kevesebb a rávágás a domik részéről. Na egy próbát megér. Köszi.

    Válasz

  7. Szevasz!
    Délelőtt végigolvastam a blogod, én is csak azt tudom kérdezni, amit mások: hol rejtegetted eddig, hogy nem találtuk meg? Élmény olvasni, lehet hüledezni, jó a stílus…lazac a Pécsi vízben? Soha nem hittem volna, sőt, azt sem, hogy bármilyen hal megél benne. Egyébként komlói vagyok, elkötelezett kispatakos horgász, úgyhogy felvettem a blogod az RSS feed-ek közé, gyakori látogató leszek itt.

    Válasz

    1. Bizony, jó vizek, a szívem csücske mind. Nem tudom, mikor jártál utoljára például a Kaszárnyán, de a helyi erők az utóbbi pár évben rendszeresen lenullázzák a vizet. A könnyem csorog érte, de komolyan, mielőtt rájöttek volna, nem volt ritka a kilós domi sem.
      Egyébként nagyon régóta az UL pergetés híve vagyok, de olyan 5-6 éve szinte csak legyezek, megfogott a fíling és nem ereszt. 🙂
      Itt megtalálsz: clogflyfishing.blogspot.com
      Egyszer leülhetnénk beszélgetni, ha van kedved, nagyon becsülöm az olyan horgászokat, akik úgy szeretik és vigyáznak a vizekre, mint Te. Sajna ritka az ilyen.

      Válasz

  9. Mostanában sokat voltam és egyszer sem találkoztam senkivel. Fogtam nem egy szép domit. Mit értesz helyi erők alatt? Rabsicokat hálóval, árammal, vagy magunkfajtákat? Csak egyszer találkoztam egy sráccal, aki helyi legyes volt, de ő csak arra járt. Na majd benézek hozzád blogra, de most pecára készülődök. 🙂 Akár el is ugorhatunk majd valahová együtt. Üdv
    https://atyafipeca.wordpress.com/2011/06/25/az-oreg/

    Válasz

    1. Helyi erők: komlói, hertelendi és környéki idióták, alkalmanként 2-3 zsák halat kezeznek ki a vízből. Szörnyű. Nekem az egyik ilyen féreg mesélte nagy büszkén, még a kutya is halat evett hetekig, ha egyszer rajtakapom őket, vagy kórházba jutok, vagy börtönbe.
      Egy közös pecába benne lennék.

      Válasz

  10. Karasicán láttam több helyen, hogy a partra merőlegesen köveket raktak egymás mellé, hogy haltartó helyként működjön. Gondolom ott is kezeztek. A kis csukákat is elviszik. Mindent, ami mozog.

    Válasz

  11. Ahogy olvasgatom a blogod, párszor találkoztam azzal, hogy itt-ott utolsó darab wobblereket hagysz el, vagy rágja le egy csukkancs. Csak eszembe jutott: szoktál e-bayről vagy külföldről vásárolni? Mert a beszerezhetetlennek hitt műcsalik általában baromi könnyen beszerezhetőek onnan, legalábbis én a legyes cuccok nagy részét ott veszem.

    Válasz

Egy vélemény is számít és egy vélemény sem számít...

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

Gravatar
WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. ( Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. ( Kilépés /  Módosítás )

Kilépés

Kapcsolódás: %s