Varázspálca

2011.08.04.

Ismét a Dráva. A csodaország, ahol görbült a tér és megállt az idő. A hely ahol azt mondod most igazán boldog vagyok. A hely ahol azt gondolod, igen ez az, ezt kerestem régóta, ilyen a tökéletes pillanat, a teljességgel átélt vegytiszta öröm. Egyszerű, tiszta, nyers életérzés. Kiszakadsz a szarból és végre érzed, hogy része vagy egy tökéletes, felsőbb mechanizmusnak. Varázspálcád egy könnyed ütésre halat teremt és azt varázsolsz, amit csak szeretnél. “És bár nem vagy legyes, bogaras varázsló még lehetsz.” (a szerző)

Ezúttal a Yo Zuri Bass Arms (0.16mm) nevezetű nejlonját fogjuk letesztelni. Háromszáz méter 1200Ft-ba került, ami szerintem jól hangzik. Kicsit óckodtam tőle, mert az élő Dráva sodrásából és kesze-kusza akadóiból igen nehéz vékony cérnával halat fogni. Azért talán egy próbát megér.

Reggel hat óra magasságában futott ki a hajó a kikötőből. A küldetés célja most árral lefelé vezetett, hogy pár ezer méter megtétele után elérjük a határt, majd onnan Sportos Tóni módjára visszakanalazzuk magunkat. Persze az igazi célt a halak útközbeni felkutatása jelentette.

A reggel gyönyörű volt ismét és a felszakadozó felhőzet miatt már nem tartottam esőtől.

Régen kerültem a kövezések utáni felgyorsult vizet és annak burványait, örvényeit. Mára már szándékosan belekanalazom magam a lecsó közepébe és hagyom, hogy a víz hajóstul megtáncoltasson, hogy utána a visszaforgó víztömeggel együtt, evezőcsapás nélkül leírjak egy karikát és közben persze megszórjam a part menti sávot és a kövezések közvetlen közelét. A fenti kép is egy ilyen alkalommal készült a horvát oldalon. (A háttérben jól látszik a kikötő, ahonnan kifutottam.) 

Nem volt nehéz dolgom… Egymás után jöttek a domolykók, de a nagyobbakat hiányoltam. Kis víz, kis hal, nagy víz, nagy hal-hallom sokszor ezt a népi bölcseletet, de  egyáltalán nem osztom. Én a fordítottjában hiszek. :-O (Érdemes megnézni az újdonsült kertészcipellőmet! Kajakozáshoz és köven ugráláshoz tökéletes választás volt.)

Általában ez volt a jellemző látkép. Ahol tudtam kiraktam a lábam és megtartottam a hajót. Néha ez nehézkes volt az erős sodrás miatt. Akkor életbe lépett a “fogós kikötés”. Lsd. később… A kövezések melletti területett és a fák koronái által árnyékot adó vizeket vallattam. Sajnos többször dobtam lombozatra a bogaraimat, de a kihúzható nyelű kiemelőhálómmal mindet levertem. :-O Nem önfényezésből mondom, de nyugodtan leszögezhetjük, hogy élő vízen egy mozgó kajakból, fákkal benőtt, part menti területeket tapogatni nagyon-nagyon összetett feladat. A hidrodinamika nem hazudik! És akkor még nem beszéltünk a víz felszíne felett, illetve alatt rejtőzködő akadályokról, amiket ajánlatos elkerülni. Hála Isten a folyó általában elfecsegi mit rejt a habok alatt. Ezt a műfajt gyakorolni kell, szokni kell. Kezdőknek ott vannak a halastavak, utána meg a folyók a nagyobb vízfelületei. Kikötés majd homokpadról, vagy éppen partról horgászsás… Nem szabad rögtön Super Marióval kezdeni, mert itt csak egy élet van és a felszerelés is drága. Én nyáron szándékosan nem húzom fel a mentőmellényt és ezeken a placcokon főleg lengén öltözök. Úszni tudok és hát egy gyors folyású szakaszon, ahol tele van minden bedőlt fákkal nem biztos, hogy nem kerülök faág végre éppen a mellény jóvoltából. Ami el tud akadni az el is akad.

A Dráva partja tagolt. Van itt minden. Homokos partszakaszok, kövezések, bokrok, bedőlt fák, öblök, árkok és homokpadok. A pergetőhorgászok magyar Alaszkája. Ezzel ellentétben senki ne várjon itt halbőséget. Érdekes, de sokszor a legszebb, legígéretesebb, legsejtelmesebb helyek teljesen haltalanok, máskor meg a legkommerszebb placcokon köszönnek be a pikkelyesek. Nappal szinte képtelenség süllőt fogni, de én könnyű helyzetben vagyok, mert én a balinokra és az efféle népségre bukok. No, akkor varázspálca elő! Húzzuk el valamelyik katonát a nádfal előtt!

Jó napot kívánok, hogy vagyunk ma reggel? Szépen akadt. Mehetsz vissza. Mondd meg apádnak küldjön már egy nagyobbat! A Nap kezdte pőre bőröm szúrkálni ezért előkerült a hajó gyomrából az 50-es faktorszámú napgenya, amivel olyan fasza hermetikus rétegek húztam magamra, hogy meg kellett fürdenem. Mit szólnátok egy kis lubickoláshoz?

Ezt az önportrét nem hagyhattam ki. :-O Én és a Nevető Fűrészhal. Mellesleg az összes homokpad üres volt. Hazafelé láttam csak pár horgász homokpadról operálni, de azok is csak Drávaszabolcs alatt voltak. Ismét csaknem kietlen volt a színház. (Dráván a fürdés tilos. Én csak megmártóztam. A képen is jól látszik, hogy fürdésről szó sincs) :-O

Megmártózás után ismét vallatás következett, ahol már bevetettem a korábbiakban megemlített univerzális dokkoló eszközöm. (Lsd. kép bal oldalán az evező alatt.) A bedőlt faág felett kidobtam egészen a partig a bokrok alá. Rögtön vízbeéréskor nagy loccsanás, majd két rúgás és nyúlcipő. Nem baj, gondoltam és már indítottam is a másodikat. Már a bevontatás kezdetén…

erőteljes rávágást éreztem és karikába hajlott bottal figyeletem, ahogy kezdett a kis Abukám(nem Apukám) felnyögni. Fene vigye a tizenhatos nejlonját, majd adok én neked. Lefogtam a dobot és kezdtem kierőszakolni a halat az “erdőből”. Sikerült! Fedélzeten a csudálatos és pompás kinézetű JÁSZKESZEG! Igen, megteremté Isten a jászt az emberek megmosolyogtatására. Hát, gyerekek, én ezt nem tudom fejbekólintani olyan szép. Nyomás vissza szívem csücske!

A következő állomás hasonló volt az előzőhöz, azzal a különbséggel, hogy itt még keményebb pályára leltem, de mindezek mellett éreztem a halak közelségét is. A felvételen középen látszik egy homokos kis partszakasz. Kidobtam a homokra a huszárt majd egy gyors mozdulattal belepöccintettem a vízbe. Rögtön púposodott a víz és görbült a bot. Húznom kellett a féken. :-O

Ha a jászt a mosoly szimbóluma, akkor a balin a szórakozásé. Hej, vízparton ücsörgő daraszobrászok, de sok szépről maradtok le! Kaptam egy rakás Salmo Tiny-t a minap. Ő az SBT változat lenne és nagyon fogósnak bizonyult.

Ő a gyűrű hordozója! Egy gyűrű mindenek felett! (nagyban nézendő) Ha leütöttem volna biztos rám talált volna Szauron. :-O A második csalit szintén a partra lódítottam. Tompán puffant a homokban. Félúton lehettem a kurblizásnál, mikor brutális rávágásban volt részem. A nejlon kitartott, de ennek ellenére valahol a teherbírásának a határán járhattam. Szerencsére rövid, de annál hevesebb pengeváltás után…

egy testépítő jászt köszönthettem, akit valószínűleg az edzőteremből, a fekvenyomópad mellől rántottam ki…

a fedélzetre és aki mélyre nyelte a csalit. Végre, lesz mit enni! :-O Azonban horogszabadítás közben már láttam, hogy nem olyan nagy a baj, mint gondoltam. Na menj vissza, egyél egy kis proteint még! Ilyen az én formám. Sosem fogok halat enni. Hirtelen valami zúgás törte meg a csendet és hüledezve konstatáltam, hogy Isten jámbor bárányai 60-al szelték a habokat és felém tartottak.

A képet szándékosan nagyítottam fel. Igaz, így zajos és pixeles lesz, de azért azt hiszem sikerült azt a bizonyos életérzést belekompresszálnom. És megteremté az ember a motorcsónakot a kajakos horgász nagy bosszúságára. Azon filóztam, hogy talán nem is a halakat kéne…. :-O Na jó, hagyjuk. Felesleges.

Úgy látom ismét hosszúra nyúlik ez a bejegyzés. Ideje pihenni. Javasolhatom kikapcsolódás gyanánt a Blood Hook egyik izgalmas epizódját, szigorúan 18 éven felülieknek: :-O

Most hogy megtanultátok, hogyan kell embert szájbilincsre fűzni azt hiszem nyugodtan visszatérhetünk a Drávára egy kis nívós szórakozásra.

A “gigászi jászok” után kicsit kifeküdtem napozni. A bő gatyám és mezítelen talpasaim miatt úgy éreztem magam, mint Bendegúz a kukoricásban. “Sokan” panaszkodnak mostanság, hogy a kajak elnyeli a legyükbe fektetett energiát… Nekik teremtette meg a Jó Isten a homokzátonyokat, melyekhez belépőjegy a hajó. :-O

Egy másik istenes hely. Maga a tökély. A hatalmas balinok orkák módjára túrták ki a kishalakat a vízből. Volt, hogy a homokon pattogtak szegények. 5 kiló körüli balin nem hülyegyerek és megfogása rendkívül nehéz. Kell hozzá egy nagyon eltalált napszak, egy jó hely és egy ügyes horgász. És ha minden együtt van még akkor is ő áll nyerésre. Csak az a fránya oldalvonal ne lenne! Verető huncutságoknál rögtön küldi az infót a központba, hogy itt valami nem kóser és tiplizés van. Na jól van, lapátoljunk tovább és nézzük meg mit ad a part menti kövezés…

Állításom ezennel visszaszívom. A Tiny nem ipari hulladék. :-O

Őkelme meg addig mocorgott, ficergett a felszínen, amíg megelégeltem a nagy vircsaftot. Elvégre a Dráva nem karnevál. Viselkedj kisbarátom! Behave yourself! Időközben elértük a határt és az aknamezőt jelző táblát. Ideje visszakanalazni magamat. Sokan kérdezték emilben, hogy mégis mennyire gyors a kajak árral szemben. Ez nehéz kérdés. Változó. A kedvükért csináltam egy videót árral szemben haladva, amiben a partot filmeztem, hogy legyen viszonyítási pont.

Másfél órányi kemény lapátolás után révbe értem. Teljesen haltalanul. Hogy fogok így az asszony elé állni? Poénból dobtam egy utolsót a kikötő lejárójáról. Sikerült rögtön egy izmos balint akasztani, aki kemény ellenfélnek bizonyult már az erős sodrás miatt is. Na most akkor mi legyen a sorsa? Egy hal kevés két embernek, nem? Akkor meg minek vinném haza? :-O

És íme, már a gépem tetején nyugszik a polietilén hajó. Elég volt, sok is volt, el kéne már tolnom a pofámat innen. A halak is nagyon szeretnék.

Ezzel a képpel búcsúzom. Drávaságommal. Sziasztok.