2011.08.12.
Nádi ponty horgászat. A mai fiatalok már kevesen művelik. Inkább az idősebbek űzik még, pedig az egyik legnagyszerűbb horgászati módszer. Próbálok óvatosan fogalmazni, de aki ezt még nem próbálta, az talán nem is tudja mi fán terem az igazi horgász kaland. Nyers, egyszerű módszer, ahol jól jön a paraszti ész. A most következő kis irományom inkább gyakorlati útmutató lenne, mert szeretném, ha minél több horgász hódolna egy csaknem homályba és feledésbe merült horgásztudománynak. Az értekezés hosszú és alapos lesz. (Mint a nádi pontyhorgászat maga.)
(A fent látható felvétel még siklóernyős korszakomból származik)
Akkor jöjjön a bevezetés. Egy magára valamit is adó nádi pontyhorgász nem ül stégre, nem ül csónakba(kivétel északi part), hanem a vízből, kézben tartott bottal cserkeli be a nádi zsiványokat. Éppen ezért ez a módszer kiválóan alkalmas arra, hogy eggyé váljunk a közeggel és karnyújtásnyi távolságból figyeljük meg a nádi világ népes és változatos lakóit. Ismeretséget köthetünk itt a vízityúkkal, a nádiposzátával, a vadkacsákkal és a pézsmapatkány família pajkos egyedeivel. És bizonyára nem fogjuk megbánni, ha mondjuk egy széles kárásszal, egy dévérrel, vagy éppen egy hatalmas pikkelyű vad ponttyal hoz minket össze a sors.
Hajnali háromkor indultam el a déli part felé és Balatonmáriára érkezvén komoly gondot okozott a hajó vízre bocsátása. Mindenhol vitorlások ringatóztak és magyar szokás szerint kerítések tömkelegével találkoztam. Ungárise gányolás. Ahol az én szarom, ott az én területem. 20 éve itt még rend volt, de azóta sikerült a “jaktosoknak” teljesen kisajátítani a csatorna Balatonba betorkoló szakaszát. Az igazi problémát az jelentette, hogy olyan nagy volt a zsúfoltság, hogy nem fértem ki a hajók között. Végül is találtam egy keskeny rést két hajó között, de csak úgy tudtam átcsúszni rajta, hogy a pergető botom magam elé raktam vízszintes helyzetben. Persze evezés közben lecsúszott és a könnyű kis puskám elnyelte a víz a frissen megkent Abuval egyetemben. Hangos kurv@anyázásba törtem ki és csaknem kiabálva adtam az ébredő világ tudatára, hogy tele van a tököm ezzel a “csak nekem legyen jó, más dögöljön meg” világnézettel. Az istenek azonban velem voltak, mert a bot spiccéből csaknem 5 centiméternyi a hajó oldalának támaszkodva ágaskodott a felszín felett és így egy gyors mozdulattal még ki tudtam menteni. Persze az orsóból akvárium lett. De ennek ellenére szépen működött a nap folyamán.
A bosszúságot pár pillanat múlva már el is feledtem… Ilyen az, amikor a Balatonon hasad a hajnal.
Előttem a keleti kövezés horgászai. A terv az volt, hogy itt kezdem a napot. Szerettem volna megdobálni a kövezések közvetlen közelét, de népes volt a brigád. Nem haragudtam rájuk, annak ellenére, hogy meg tudtam volna őket fojtani egy kanál vízben. :-O
(a képek nagyban nézendők)
Dohány füst szagát hozta a szél… Belehúztam. A hajó egy perc múlva már a parttól messze járt és végre teljesen egyedül voltam. Körülöttem beindultak a balinok és forrt a víz, de tudtam, hogy tudják, hogy itt vagyok és csak próbálnak megtréfálni. Szóval szándékosan nem kaptam be a horgot. A puskáim a helyükön maradtak.
Már sokat ajnároztam a hajómat, de egyszerűen észbontó, hogy milyen képességek és lehetőségek rejlenek benne. Az összes korlát lehull általa. Határtalan boldogság ez a kis “csónak”. Bárhová, bármikor, villámgyorsan, csendben és kényelmesen. Az északi partra áttekerni egy rövid kaland, semmi több. Kár, hogy büntetik. Ungárise vircsaft… Szóval még mielőtt megmutattam volna balinéknak, hogy hol a helyük a világegyetembe, gyorsan kikötöttem és megnéztem, hogy mekkora víz leledzik a nádban.
Na szóval az ilyen mesterséges vágásokat keressük. A víz mélysége minimum térdig érjen. A legideálisabb a derékig érő víz, olyan 100-110 cm-ig bezárólag. Jó, ha a fenék kemény, de az iszapos helyet is kedvelik a pontyok. Kerüljük az olyan vágásokat, ahol a barom hatalmas hosszú nyiladékot vágott a nádfalba és ki van teljesen pucolva. Ha mi készítünk vágást figyeljünk arra, hogy a nádszálakat az iszap alatt vágjuk el és szándékosan hagyjuk a helyet kicsit dzsindzsásan. Az az ideális ha kialakítunk egy kis öblöt, de a felénk eső oldalán meghagyjuk a nádszálakat megrövidítve, olyannyira, hogy éppen csak a felszín felé kandikáljanak ki. Így láthatóvá válnak és könnyen átlendítjük felette a cájgot. Mindezt azért, hogy pikkelyes barátaink még nagyobb biztonságban érezzék magukat és mi még jobban rejtve maradjunk. Gondolkozzunk józan paraszti ésszel! A pontyfogás könnyed móka! :-O
Etetésnél nem használunk csoda etetőanyagot és nem vesszük meg a világbajnok horgászok által reklámozott mágnesport, mert a nádi pontyhorgász tudja, hogy nincs jobb a kukoricadaránál egy konzerv csemege kukoricával összekeverve. A komoly nádi pontyhorgász nem vödörszám etet. Egy könnyed kis zacskóval érkezik és egy nagyon nehéz szákkal távozik. :-O A lényeg! A három legsejtelmesebb, vágást nézzük ki magunknak, amik ne essenek nagyon távol egymástól. Próbáljuk agyban rögzíteni a mélységüket, mert majd horgászat közben gyakran fogjuk húzogatni a befőttesgumit a felfektetősre kötött cájgon. Kezdésnek minden “lyuk” egyenként kapjon 2 marék etetőanyagot úgy, hogy ne csak a meghorgászott területre jusson, hanem nagyobb területen szóródjon szét. Jó ha az úszó mögötti sűrű nád is kap belőle. Ezáltal a megérkezett vendéget el fogják árulni a mozgó nádszálak és pontosan tudni fogjuk merre jár éppen kis barátunk. A nádszálak tövéből nehéz úgy “felnyalni”a darát, hogy azok ne árulkodjanak. És ezzel el is érkeztünk a nádi pontyozás savához, borsához, amitől a legkalandosabb módszernek tartom. A nád beszéde teszi azzá, ami. A kapást megelőző pillanatokban szinte felrobban a feszültségtől a levegő.
A két legfontosabb alapszabály: A nád barát, mert takar bennünket és mert árulkodik, de akasztás után a legádázabb ellenség is egyben. Mondhatni, hogy fárasztásnál a hal cinkosa! A küzdelem itt pár négyzetméteren, villámgyorsan zajlik le. Orbitális erők érik a felszerelésünket és a nagyobb példányok szó szerint még a szart is kipréselik belőlünk. Bevágás után hátrálás! Nincs orsótekerés meg tökölés a fékkel! A legtöbb horgász még bevágás után sincs felkészülve arra, mi fog lejátszódni az elkövetkezendő tizedmásodpercekben. Én tudom. A ponty abban a szent minutumban, hogy megérezte a horog szúrását teljes gőzre kapcsol és ösztönösen tudni fogja, hogy hol a legsűrűbb a nád. Mire a legtöbb horgász tudatáig elér, hogy nicsak ez hal lesz, hozd a szákot Marcsi, addigra a hal már Fonyódon fog járni. Röviden: A bevágás pillanatában már csak és kizárólag arra kell koncentrálni, hogy ülni fog-e a horog és fogunk-e bármiféle ellenállást érezni. Ha érezzük, hogy akadt, rögtön, teljes gőzzel kezdjünk el hátrálni, miközben a magasba tartott bottal csak irányítani fogunk. Törekedjünk arra, hogy a nádból kivezetett halat a nyílt vízen fárasszuk ki. Ha netán nádra csavarná magát(gyakran előfordul) felemelt bottal és megfeszített zsínórral igyekezzünk a tett helyszínére egy szákkal, vagy éppen csupasz kézzel. Sokszor horgásztam úgy is, hogy nem volt vágás, nem volt tisztás, csak magasról beengedtema legsűrűbb nádfalak közé a cájgot és az akasztás pillanatában teljes erőből a megtartáson és a szákoláson volt a hangsúly. Nem volt egyszerű. :-O
És íme a választék. Én balról a másodikra szavaznék, mert szeretem a rövidebb antennájú, testesebb úszókat. A hosszú antenna a sűrű nádban elakad és törik, de azért hullámzó vízben nagyobb segítséget jelent, mint a rövid. Régen a 80-as években pompázatos pontyozó dugókat gyártott a Hokév. Parafából. Kár, hogy eltűntek a horgászboltok polcairól. Még ma is nosztalgiával gondolok az alakjukra, festésükre. Egyébként vigyázzunk, mert nem minden úszó alkalmas a feltolós módszerre! És még egy dolog: vásárlás után pillanatragasztóval erősítsük meg az új szerzeményünk alsó szárán található, U alakban meghajlított zsinórvezetőt, amin majd a zsinórt fogjuk keresztülvezetni. Bevágásoknál ezek szoktak elrepülni. Kevés manapság az olyan dugó, ami kibírja a nádi csaták erőpróbáit. Jól bevált úszóból többet vegyünk és mindig legyen nálunk 2-3 tartalékba.
A horog megválasztásánál fontos, hogy a neve valami kimondhatatlan legyen. Így nagy lesz a valószínűsége, hogy japán termékbe tenyerelünk. Hayabusa, Gamakatsu, Owner és társai. Régen ordas nagy 2/0-ás és 1/0-ás horgokat használtam a rövid és heves fárasztások miatt, de mára már lementem egészen a 4-es méretig. Lényeges lehet még, hogy a vastag húsú kampókat részesítsük előnyben, mert ezáltal kevésbé lesznek hajlamosak a kiszakadásra és a halakat sem sértik meg annyira. Jó, ha az ólom kb. 8-10 centiméternyire van a horogtól. Szeretek hosszabb előkét használni, mint az átlag.
Nálam ilyen a felfektetős szerelés már ősidők óta, ami nem keverendő össze a feltolóssal. Az ólom gömb vagy csepp alakú és egy-két grammal nehezebb, mint az úszó felhajtóereje. Az nehezék megfelelő rögzítése nagyon fontos, mert az erőteljes bevágások alkalmával szeret elcsúszni. Én rendszerint kihúzom az ólmok furatából a műanyag betétet, hogy nagyobb legyen a lyuk átmérője, amin legalább 3-szor, 4-szer átfűzőm a főzsinórt. Ha a képet nagyban nézitek jól kivehető. A horogra mindig egy szem kukorica kerül úgy, hogy nem látszik ki a horog hegye. Ez azért is jó, mert ha nagyon finoman emeljük ki a szerelést a horgunk nem tud elakadni a kukoricától egy esetleges vízalatti torzsában. Általában az eresztéket úgy állítom be, hogy csak az úszó bóbitája kukucskál ki.
A kapás jelzésének rengeteg módja van. Van, hogy a dugó kiugrik a vízből és van, hogy lemerül vagy oldalaz. Minden, ami lassú és komótos pontyra utal és megtorlandó cselekedetnek minsősül. Hatás, ellenhatás. Akció, reakció! Soha ne hagyjuk, hogy a hal kapás közben sokat oldalazzon a nádban! A víz alatt ő már messzebb jár, mint ahol éppen az úszó táncol! Rendszerint 25-ös nejlonyt használok 35-ösig bezárólag. A fonottat nem szeretem, mert nem nyúlik és ezért könnyebben szakad ki a horog. Régen a nagy pontyok alatt még a 25-ös fonott is eldurrant, mert jóval sérülékenyebb, mint a monofil. :-O A bot ne legyen dióverő, de azért legyen benne graft. Én egy 20-80 grammos, kétrészes(nem teleszkópos) erős gerincű géppuskát használok. Persze horgászhatunk dióverővel és combos fonottal, meg ordas nagy horoggal, mert várjuk az életünk zsírpontyát, de szerintem mi bőven megelégszünk az 5 kilós súlycsoportig bezáruló pikkelyesek halmazával és nem szeretnénk a Magyar Horgász címlapján sem szerepelni. :-O És talán a csuklónk sem rottyan meg a nehézgéppuskák alatt. Még egy fontos dolog ide kívánkozik. Ne higgyünk a megmondóembereknek! Még a helyieknek sem, akik azt mondják, hogy azért üres a nád, mert reggel fél nyolctól a pontyok elmennek szöcskét enni és csak délre jönnek vissza, de akkor meg napozni fognak du. 3-ig. Sajnos van, hogy üres a nád, de kerüljük azokat, akik mindjárt megmondják a pontos okát. Előbb fogunk eltakarodni a planétáról, minthogy pontosan megértsük, hogy miért éppen a nyílt vízen lubickol egy potyka. Szóval kár a gőzért.
A kiemelőszákra mindenképpen kerüljön egy pillepalack, vagy bármi más, hogy ne merüljön el. Mindig mellettünk legyen karnyújtásnyira. Egy utolsó gondolat még mielőtt bedobnánk a dugót. Régen hajnali 4-től este 9-ig bent álltam a vízben egy szál gatyában. Mára már bölcsebb lettem és nyáron is felhúzom a neoprén csizmát, mert a reuma nem valami vicces dolog, hanem az egyik legszörnyűbb betegség, amit már fiatal korban is össze lehet szedni. Szóval csak óvatosan. Kerekes székkel nehéz bejutni a Balatonba. Na akkor dobjunk be!
Az etetés megkezdésétől számítva fél óra telhetett el, mikor a dugó mögött 2-3 méternyire pedzés volt a nádon. Talán keszeg gondoltam, de már éberebben lestem a nádat. Ez a legszebb része a nádi horgászatnak! Mesél a nád! Merő izgalom! Aztán pár perc múlva már megdőlt egy közelebbi nádszál és úgy is maradt. Neki dőlt valami. Ez már nem keszeg- gondolta az elszánt horgász és fogást váltott a botján. Rövid idő múlva egy egész nádcsomó mozdult meg. Ez már nem kis ponty, annyi bizonyos. Mikor a dugó melletti nádszálak lettek “hangosak” már előrehajolt pozícióban voltam és tudtam, hogy mindjárt jön a hirtelen tánc. Komótosan megindult az úszó balra és rögtön jött a válaszom. Olyan viszontválaszt kaptam, hogy két kézzel kellett fogni a botot és erőteljes hátrálásba kezdtem. Nem volt az egész több, mint 8 másodperc és a hallal már nyílt vízen folytattuk a párbajt aminek…
meg is lett az eredménye. A küzdelem ismét a fedélzeten végződött, mert kihasználtam a hajó nyújtotta lehetőségeket. Nem, nem kajakból fárasztottam csak feldobtam rá a horogszabadítás és a fényképezés alkalmából.
A gyönyörű ponty mesésen szórta a napfény sugarait. Tisztára aranyhalnak tűnt. Ugye, említettem az elején, hogy három különböző helyen dolgozzunk. A hal kivétele után mindig jön egy kis szintentartó etetés, majd másik állásra váltunk és hagyjuk a helyet pihenni.
Amíg újra harckész leszek tekintsétek meg a fenti képet, de szigorúan nagyban! Az újdonsült lyukamban csendes volt az élet és nem láttam pontyra utaló jeleket. Néha egy keszeg villámkapás törte meg a csendet, de nem kockáztattam meg a bevágást, mert féltem, hogy riasztólag hatna. Mellesleg az esetek 80%-ban árulkodik csak a nád. Sokszor még a nagyobb példányok is láthatatlanul érkeznek. Időközben megerősödött az északi szél, de én örültem neki, mert az a legideálisabb, ha enyhe északi szellő lengedez és hullámzik a víz. Azonban tarajos hullámokban felejtsük el a nádi horgászatot! Szóval negyed órányi eseménytelen horgászat után visszatértem a halat adó tisztásra és még a bedobás előtt kiszúrtam, hogy mintha meg…mintha megmozdult volna valami a nád sűrűjében. Gyorsan bedobtam és a dugóm vidáman ringatózott a hullámokon. Fel és le, fel és le, aztán le és nem láttam többet. Durr! Az anyád szentségit! Rövid párbaj, majd…
egy ippen méretes köszönt jó reggelt az evezőmön. Őt elengedtem, de az előző vendég már csöndben pipált a szákban. Sajnos az ő számára ma tragédiával fog végződni ez a fényes nyári nap. Időközben elcsendesedtek a balinok és rablás hangját sem hozta a szél.
Egy könnyed kis etetés után, pihenés gyanánt kajakba ültem és félgázzal kifutottam a móló mellé, hogy megmutassuk a balin népségnek, hogy hol van a helyük. :-O
Másfél perc múlva már a tett színhelyén ringatóztam és a kövön üldögélő spórik hátizsákjából előkerültek a távcsövek. Tartottam a távolságot, de azért el kell, hogy ismerjem szándékosan eveztem eléjük. Szerettem volna nekik mutatni valamit. :-O Ha már reggel olyan sokan vártak. :-O Előkerült a finom puska és a kis vizes orsó, aki panaszosan nyekeregte, hogy túl sokat ivott. Nincs semmi baj aranyom- szóltam hozzá nyugodt hangon, nemsokára úgyis kipörög belőled a víz. A dob 0.16-os nejlonnyal volt feltöltve, kőkemény 2 kg-os szakítószilárdsággal(csomó nélkül),ami azért komoly esélyt adott a hatalmas balatoni balinoknak. Elkezdtem a vallatást és rövid idő múlva egy gyorsvonatba akadtam, aki szó szerint kiszárította a kis orsóm. A harc a nyílt víz ellenére nagyon hosszú ideig tartott és tetemes zsinórt veszítettem, amit nagy nehézségek árán tudtam visszanyerni azért, hogy újra elveszítsem. :-O Sosem gondoltam volna, hogy a máriai horgászok táskáiban ennyi látcső lapul. :-O Hosszú fárasztásoknál mindig az a félelmem, hogy a zsinór megnyúlik, elfárad és ebből fog bekövetkezni a szakítás. Húsz perc megfeszített küzdelem után tudtam csak hajó közelbe hozni az ellenfelemet, aki egy mesés balint testesített meg. Szerintem inkább tarpon volt a javából.
Az apró huszárom úgy tűnt a szájában, mint egy szuvas fog. Keresni kellett, hogy rátaláljak. Rövid fotózás után elengedtem. Ne haragudj Józsi, hogy nem adtam nektek. :-O Küldetés teljesítve. Vissza a nádba!
Horgonyt le és irány a jó kis hasadék! Tíz perc sem telt bele és határozott kapás. Bevágás, de lemaradt. Csak a szétnyíló nád fecsegte el, hogy komoly vendégem volt. Állást váltottam, majd ismét mozgásra lettem figyelmes a dugóm mellett. Előrehajoltam és számoltam. Egy, kettő, három…. Kiugrott az úszó és felfeküdt. Bevágás és hátrálás, de a zsivány úgy húzott, mint egy tehervonat. Végre nyílt víz, most már az enyém vagy…
teljesen. Nincs mese, ő is a szákba került.
Nagyon szép hal volt ő is. Gyönyörű, izmos, egészséges példány. Halászlé járt a fejemben. Illene már. Régen volt. Az az átkozott kecs end rilíz miatt már kezdek csontsovány lenni.
Az árnyékok ismét kezdtek megnyúlni és átvették a főszerepet a melegebb színek. A nap a vége felé járt. Kikötés után a halak átadták patyolat tiszta lelküket a mindenhatónak, hogy így járuljanak hozzá az emberiség fennmaradásához. Ezzel a képpel búcsúznék Balatonmáriától, gyermekkorom nyarainak helyszínétől. Talán azért vagyok még most is rabja a nádi horgászatnak, mert már 8 évesen is űztem. Igaz, akkoriban egy hat centiméteres küsz akkorának tűnt, mint most egy vaskos balin. Kár, hogy a világ az idő múlásával zsugorodik.
Szóval ezek lettek volna a nádi pontyozás alapjai. Nem kell bonyodalmakba bocsátkozni. Egyáltalán nem szükséges heteken keresztül etetni pár helyet, hogy aztán mélyhűtőre dolgozzunk és kikaparjunk 1 mázsa halat. Egyébként szerintem beteg dolog nagy mennyiségű halat lefagyasztani. Akinek van egy kis stílusa az frissen eszi a halat. Annak idején sokszor mentünk úgy a nádba, hogy még etetőanyagunk sem volt. A legígéretesebb helyekre dobtuk csak be a dugót és nem maradtunk többet egy adott placcon, mint 5 perc. Ezáltal rendkívül nagy területeket tapogattunk le és nem emlékszem olyan napra, hogy hal nélkül mentünk volna haza. Még egy gondolat, ami kimaradt. Halat nem dobunk be élve szatyorba és csomagtartóba. Megvetendő, kegyetlen ember, aki képes elnézni egy élőlény hosszú haláltusáját és az ilyen gyökérnek nem való horgászbot a kezébe. Végezetül itt található egy hangulatos, nosztalgikus írás a régi idők nádi pontyozásáról. Érdemes elolvasni!
Partra vánszorgás után gyors becuccolás és irány haza. Külön figyelmet érdemel a kíváncsi illetékes elvtárs, az autó mellett balra. Mivel itt a nyaralója már szerinte az út is az övé és ha tehetné talán drótkerítést feszítene ki és aknákat telepítene az idegenek miatt. Sőt, talán Demszky után kirakná a kajakkal behajtani tilos táblát is. Nem baj barátocskáim, majd lassan elkezdődik az iskola és lejár a szabi és szépen beköszönt az ősz, a yacht-ok téliesítésének az ideje és akkor majd szépen elhúztok innen, mint a vadlibák. Majd akkor jön el az én időm. Majd akkor nekem fog hullámozni a víz, nekem fognak dalolni a nádi poszáták. Nélkületek. Egy szebb jövő reményében.
(Vízállás:87 cm)
atyafipeca.hu 
Na vééégre! Hiánypótló az írás
szép peca…grat…a divatbemutatós balinfogáshoz azért kellett arc…ilyenkor az ember szinte kívánja, hogy még recsegjen egy kicsit a fék, hogy lássa a jó nép, nem csak a csörlő van a világon
Köszi! :-O A recsegéssel nem volt baj.
Remekmü.
A 2. kép ismerös is volt…,ja persze itt van màr egy ideje ,díszíti a falamat 🙂
Jót derültem a távcsöves résznél,köszi!
Köszi Főnök, hogy ennyit jársz pecázni!
Pláne, hogy helyettem is nyomod szépen.
A Balaton nekem is gyerekkorom nyári pecáit jelentette, hallatlanul jó volt olvasni, hallgatni a hullámokat, nádsuhogást.
Csak így tovább!
B&i
Hát szívesen! :-O
Azért jártam mostanában ennyit, mert szabin voltam. Jövő héttől meló, sok-sok ügyelettel, de azért ez a balatoni nosztalgia peca tejben, vajban fürösztötte meg a lelkemet. Hiába megy az ember a világ legszebb helyeire, az sosem lesz olyan, mint ahol a gyermekkorát töltötte. Dráva, Duna sosem lesz olyan Nekem, mint a Balaton, de ez így is van rendjén. Szeptember és október az én időszakom lesz a Balcsin. Többször fogok lejárni és ha lehet 2-3 napokra. Majd írok kövér beszámolókat. Talán addigra az embergyűlöletem is alább hagy. Legalábbis szeretném. 🙂
Sziasztok!
Az úszók kapcsán jutott eszembe, hogy az Exner készít HUNGARICUM néven régi típusú feltolós úszókat a mai igényekhez igazítva (legalábbis ezt állítják).
Itt nézheti meg mindenki akit érdekel:
http://www.exner.hu/index.php?option=com_virtuemart&page=shop.browse&category_id=29&Itemid=70&lang=hu
…és persze remek az írás! Grat!
Köszi, szép kis úszók!
Még te kértél tőlem tanácsokat?! Marha jó kis írás lett!
:-O Köszi!
Nádi mókában verhetetlen vagyok. 🙂 Amit írtam Neked is: Annak ellenére, hogy suhanc koromban minden évben 3 hónapot töltöttem a Balatonon a pergetés mindig csak a Nyugati-csatornára korlátozódott. Vagy csónakból süllőztünk fenekezővel, vagy a kövön basztuk magunkat. El sem tudtuk képzelni, hogy pergetve is próbálkozzunk a nyílt vízen.
Tessenek csak idenézni miket fog steveolson barátunk a Balcsi északi partján:
http://www.bbhsz.hu/index.php?option=com_lyftenbloggie&view=entry&category=steveolson-blog&id=47:suellbalincsukasueger
Tudod mit kéne még kipróbálni? Pergetni süllőre kint a nyílt vízen 1000-1500 méternyire éjszaka. Arra még kíváncsi lennék.
Az viszont meglepett, hogy a vízállás csak 87 cm volt. Már alig lehet nádban nyomulni, annyira lement a víz. Természetes úton ennyi nem párologhatott el. Nem tudod, miért húzták ki a dugót ismét?
Nagyon jó írás, fantasztikus képek. Hát és eredményes is. Kalapom pom pom emelem.
Biztos fel kellett hozni valamit hajót a Sión, esetleg a feltöltött déli parti telkeket verte a hullám. Ezek szoktak történni.
Köszi. Én is valami ilyesmire tudok csak gondolni.
Vízeresztés! Ilyenek miatt:
http://www.peca.hu/hirek/vizcsere_a_siocsatorna_siofoki_szakaszan/
http://www.peca.hu/hirek/cikk/vizcsere_a_sion/
Ahol tavasszal még lehet csukázni, ott most torzsák merednek ki a vízből az ég felé!
De már megszoktam, minden évben így van!
Ez mekkora kamu duma. Valakiknek mindig nagyon fontos, hogy ekkora víz legyen. Egyébként ez cseppet sem ideális. Ne nézzék már hülyének az embert! Térdig ér már a nádban a víz. Régen ott derékig ért és az volt akkor az ideális. Minimum 15 cm hiányzik.
Az előbb a kalapos anonymus voltam. Kiváncsi lennék te hogy néztél a balin fárasztásánál.
ÉN SEHOGY. ENGEM NÉZTEK! 😮
hÁHÁÁÁÁÁÁ
Ha már annyira reklámozol! Tavaly ugyan süllő nem sikerült és már a küszívás végét kaptam el, de balinból fogtam egy jó szériát.
http://www.bbhsz.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=729:a-kilenc-eddig-is-a-kedvenc-szamom-volt&catid=61:tisztelt-szerkeszt&Itemid=186
http://www.bbhsz.hu/index.php?view=category&catid=54&option=com_joomgallery&Itemid=184
Egy hétre rá ugyanott semmi sem jött!
Hohóóóóó!!!!!
http://horgaszosef.blogspot.com/2011/08/szabadsag-horgaszai.html
Hát köszönjük a megtisztelő figyelmet! Válasz ment a blogodra!
Helló:)
Elôljáróban csak annyit: el vagyok varázsolva a blogjaidtól.Megérintettek több irányból is.Mivel senki sem ismer, sokat kellene magamról mesélnem, hogy érthetô legyen, miért reagálok az itt olvasott szavakra úgy, ahogy reagálok:) De ez valószínû nem az a hely, ahol erre igény lenne. Tudva tudom, hogy utam nyílegyenesen vezet a Dráva és a Mura irányába. A Balaton mármost sem gond, hiszen Almádiban élek. Esetleg ezekre még visszatérhetünk, ha nem untatlak benneteket, téged halálra:) Kíváncsi lennék, hogy a blogjaid elején látható “tartalékszerelék” milyen botból és orsóból állt? A bot mintha egy Springhill lenne, de melyik? Az orsóról lövésem sincsen:)
Elôre is kösz!
rapa
találtam egy képet, ahol valamit sikerült kisilabizálnom….nevis legacy lenne?
Szia! Örülök, hogy tetszik. Szerintem nyugodtan azt írhatsz ide, amit csak akarsz. Minket biztos nem untat. Sőt!
Kicsit zavarba ejtettél a kérdéseddel, mert nem tudom pontosan melyik felszerelésre gondolsz. De! Amióta beleszerelmesedtem a könnyű pergetésbe azóta egy 3-15 grammos Capture Black Spin pálcikával muzsikálok, ami 9E Ft-ba került és az eddigi legjobb botom. Ezen teljesít szolgálatot a 20-as Abu Sorön, ami szintén levett a lábamról.
Van még egy ordas csukázó pálcám(Shakespeare Pike 18-80) amin, egy Galaxy 40 pörög és már csak ritkán van használatban. Nádi pontyozásoknál azonban jól jön. Tartalék pergető pálcának egy Yad Springhill Spin 10-30-as vesszőt lengetek egy Nevis Legacy 40-el és van még egy Berkley Fireflex-em is, de azért óva intenélek attól, hogy belekerülj a felszerelések labirintusába, mert egyszerűen teljesen felesleges dolog fórumokat nyálazgatni 256 csapágyas orsók után. Átbaszás az egész. Üdv!
Almádi….Huh, az szép hely!
A Yad-ot nem csípem. Lágy, mint a vaj.
Nem szoktam nyálazgatni, hacsak nem nônemû:) Egyszerûen kíváncsi voltam. De akkor arról van szó, amire gondoltam, a Springhill 10-30-as a nevis legacyval. Most januárban rendeltem egy pontosan ilyen botot, aztán 3 hónapot vártam, de a mai napig nem érkezett meg a webáruházba:) Jelen pillanatban van egy daiwa megaforce 240-es 2-14 grammos ultralight??? botom, de még soha nem dobtam vele:) Csukákhoz, komolyabb balinokhoz akkor még keresnem kell valami 10-40g közé esô botot. Amúgy az ominózus botod és orsód a Pécsi-tavi kalandok címû szösszeneteden láthatóak két képen is.
rapa
:-O
Combos kis jószágok ám ezek a botok! Kijön a nagyon finom cuccal még a 4-5 kilós balin is, igaz egy kicsit később, de hát állítólag az orgazmust jó meghosszabbítani. :-O
Persze ez csak nyílt vízre igaz.
Pécsi-tó….. Jajjjjjj……Amilyen jó lehetne olyan szar.
Egy kérdés. Almádi környékén vannak szép nádfalak és part mellett mekkora megközelítőleg a víz? A tipikus északi parti nyakig érő?
Mivel nincsen csónakom, sajnos parti patkány vagyok:) A nádasok gyönyörûen néznek ki, de mindenütt van rajtuk minimum másfeles víz..Végigjártam Budatava környékét, bementem a bejárókon és feljebb Káptalanfüred elôtt, ahol az egyesületem tanyája van, kicsit beljebb, amerre az “igazi” nádasok vannak szintén vizslattam. Melles csizma sztem nem megoldás. De part mellett pl. a tanyánál jó ha méteres a víz. Apropó orgazmus:ha elég hosszú, meghosszabbítani se kell:) igaz csak matchbottal, 14-es elôkével, de fogtam idén számtalan pikkelyest a hinarak közül 1.5-3 kiló között. 8-15 perces orgazmus garantált:) Valamikor régen pergetgettem, de igazán most kaptam kedvet hozzá, nem véletlen az UL bot vásárlása. Fôleg domolykó és jász érdekel, persze a balint sem fogom visszautasítani:)
Eddig mindig észak-magyarországról hallottam, olvastam.Az ottani vizek: Sajó, Hernád stb. Régebben mikor még Lôrincz László irogatott a MAHOR-ba, a Pinka, Répce meg Herpenyô patakokat járta, már nagyon nagy kedvet adott a mûvelethez, de életem elkormányozott itthonról vagy 15 év-re, s idén estem újra szerelembe. Sógorom Lapáncsán született és sokat mesélt a Karasicáról, Magyarbólyról, Ilocskáról. És most eolvasva a blogodat kitárult elôttem a patakok garmadája. Már így is erôsen foglalkoztatott a gondolat, hogy Dombóvár irányába kellene Almádiból orientálódnom:) Egyik régi szerelmem a márna is. Nagyon sokat vadászgattam ôket a budai kifolyóknál anno.Sokat olvastam A Mura híres márnáiról és mindig vágyódtam dél felé. A kajakos túráid is rendesen odaorgazmusoznak….Nagyon el tudnám képzelni ezt a kajakos túrát homokos, kavicsos földnyelveken kikötéssel és keresô márnázással, de semmi hírem a Dráva márnaállományáról. Azt hiszem ez a terület az, ahol 3 kedvenc módszeremet ki tudnám élni,Persze csak akkor, ha nem fogom ki más elôl a halakat:D
rapa
A Dráva nehezen adja magát. Megkockáztatom, hogy kiismerhetetlen folyó még a helyieknek is. Az érintetlensége, a szépsége, valamint a vízminősége unikum a mai Magyarországon. Az ősz és a tél meseszép, csodaszép. Szinte valószínűtlenül ragyog. Télen akkora sasok húztak el a fejem felett, hogy szerintem kajakostul tudtak volna felragadni az égbe. Ebben az időszakban a folyó teljesen kietlen és embertelen. Mintha Alaszkába, vagy Kamcsatkába tévedtél volna. Lemész és pár órányi evezés után, már azt is elfelejted, hogy halat jöttél fogni. Én a fenekezés műfaját már nem nagyon űzöm. Külön botok, meg ólmok, horgok, előkék, orsók, stb. szar. Ez a vándorló nomád élet nagyon bejön nekem. Igaz a Dráván nem mondhatom magam sikeresnek és általában azok a helyek némák, ahol könnybe lábad az ember szeme és ahol sokat várna. Talán még tapogatnom kéne valami finomabb cuccal, de akkor meg tutira harcsába akadnék. Egyébként hatalmas tengeralattjárók cirkálnak a felszín alatt. Próbáld ki mindenképp, mert sokat veszítesz, ha elmész mellette.
Megértem. Unikum az a vidék, annyi bizonyos. Én majd próbálok a délin kicsit mélyebb(derékig) érő vizet keresni, mert Mária nagyon oda van a folytonos vízleengedéstől. Szerintem Berény felé fogok elindulni, mert arra jó kis nádfalak vannak és a falu után Fenékpuszta irányában nagyon eldugott részek vannak. Zala torkolat is megérne egy misét.
Helló:)
Lenne két technikai kérdésem.Érdekelne az érdekes(piros?) színû damil fajtája, ha nem titok. Másik kérdésem botválasztásban kutat segítség után.Mint említettem van egy Daiwa UL botom és kellene mellé egy keményebb csukászájra alkalmas szerszám.Dobósúlyban melyiket tudnád ajánlani, 10-30 vagy 15-45 gr? a 15-45g-ot túl nagy ugrásnak vélem a 2-14g után, de lehet tévedek.
Elôre is kösz:)
rapa
bocs, ha beleugatok én is de csukesznak a rövidebb botból szerintem a Nevis Legacy Spin 210 tökéletes. 15-40 grammos, rövid a nyele, és pont tegnap láttam horgászboltban 4250 forintért. Gumihalazni annyira már nem jó, de wobblert, körforgót, sőt még a 12-es Orklát is jól vezeti vele az ember. Csónakból kimondottan jó a rövid nyél miatt.
Nevis, de nem tudom azon belül milyen típusú.
Lehet megalomániában szenvedek, de mindig be akarom magamnak beszélni hogy nekem mivel 180 fölött vagyok, hosszabb bot kell a pertról. Minimum 240-270, pedig a csukázás nem a távdobásról szól:)
A dobósúly volt a lényeg, s erre a választ megkaptam, hálásan köszönöm.
támolygóhoz, gumihalhoz kellhet a 240-270. Főleg egy töklevelesben. Lavórban vagy Balatonon szerintem a rovid bot nem lehet akkora gond. A dobás távolságban én nem tapasztalok különösebb eltérést. A műcsalik egyébként is úgy viselkednek a levegőben, mint egy falevél a huzatos sikátorban.
A Legacy Spin jó választás, de a 2m 10cm nekem rövidnek tűnik. Sosem szerettem a kurta botokat, igaz mára már a túl hosszúakat is kerülöm. Kettő negyven alatt nem nagyon veszek botot.
Meg hát ugye nem lehet mindent a dobósúlyból kiolvasni. Vedd kézbe, vidd ki a bolt elé és próbálgasd. Ha kézre áll és elég gerinces biztos jó választás lesz.
kösz a meglátásokat, a szükségeseket beépítem.Elnézést ha kicsit off-ot csináltam a nádi pontyozásból:)
Itt bármi megengedett. :-O
Hali Stef!
Nagyon jo kis iras lett. Visszahozza a nadi pontyozasos idoket. Milyen jo is volt amikor felkeltunk reggel lementunk pontyozni majd napkozben fogtunk par snecit is aztan bementunk ejjelre sullozni is :).
Emlekszem sokszor nyakig ert a viz a prof-ek stegje fele. Csak ugy horgasztunk hogy feltartottuk a botot a fejunk fole. 🙂
Nem lattam hogy lenne irasod az ejjeli sullozesekrol. Azert azok is eleg kulonleges, sejtelmes horgaszatok voltak. Nem mintha a kogaton eltoltott tobb napos maraton horgaszatok nem ernenek meg egy irast. Emlekszem milyen szep sulloket fogtunk akkor.
Udv
Köszi!
Szíven ütött, mert én Berényben magamtól szintén “feltaláltam”
ezt a módszert- 35 éve- és azóta is űzöm ha tudom. Meg az északi partit is csónakból. Csak az ország másik végén lakom..
Szívesen cserélnék Veled Tapasztalatot!
Üdv: Ben
Hát igen…
A nádi pontyozás az nádi pontyozás. Külön világ, annyi szent. Aki nem próbálta, az el sem tudja képzelni, azt az izgalmat, amikor megrezdül egy nádszál. Tapasztalatot szívesen cserélnék. 🙂
Üdv!
Szia!
Hát akár horgászhatnánk is egyet, tugeder, vmikor ha jó idő lesz a plattenzén, tavaly a délin csak egyszer voltam,csodás időben, vízben állva, SzEPTEMBERBEN, gatyában, veresszárnyú özön csak. Szárszón, strand mellett. Mikor mész Skandiba?
Tanulok németül, vén fejjel, mérnök vagyok, tavaly ősz óta segg-éjen…én is hasonlóban gond.
Cső: UncleBen from gyöngyöscity
Szia!
Baromi jó lenne egy nádi peca közösen. Sajna lépni kell. Nem tudom mikor, csak azt tudom, hogy KELL. Jó lenne, ha a gép Skandináviát dobná ki. Szerintem és ezt nem rosszindulatból mondom, ne gondolkodj nádi pecában, hanem menj minél előbb, mert aki korán megy, az hamarabb is jön vissza. Szerintem pár hónap és vége a dalnak. Ha már nem tud a magyar egy időben kaszával, kapával Budapestre menni, akkor inkább külhonba menekül. Siralmas, de ez van.
Üdv!
Sok igazságot írsz, sajna…noha nem értem milyen dalnak lesz vége
nemsoká…Pár szót még a pecádról, építőleg. Építész vagyok..XD
A gázolós módszered szinte tökéletes de elmondom, mit csinálok másképp…
Sosem keverek darát a kajába, nem keszegezek a nádban, Teszek bele viszont házi főtt kukit ha tehetem, ha megy, akkor horogra is. Szelektál.
Az úszóid közül pont a ducit, a kedvencedet nem használnám, nem érzékeny, nem gyors, nincs is jól mególmozva így…nem véletlenül ugrik ki a vízből. Jó a gyári Exner Hungarikum – magyarok vagyunk vagy mi a fene – állítható, karcsúbb, gyorsabb, szigurúan csúcsig ólmozva, feltolósra. Meg pl. a Halász tip. úszók,3,5 g körül.
A cájg: nyilván fogós – fogsz vele! – de: fasza ütköző kaphatók, a befgumi csak vésztarcsi nálam. Az úszót kis karabinerre teszem, cserélni kell tudni . Főleg ha duci, rövid antennás…LOL
A – nem piros – zsinór betétes cseppólmot ölel, kiskoromban füzögettem körbe, most rászorítom ahol kell. A távolságot is könnyebb állítani. Végül: palomart kötök füles horogra monofillal is.
Dijóhélyban kábé ennyi.
A kajakba persze belebolondultam, látom a Dekiben kapható.
Fel, nagy örömre…
Cső: Ben the Man
Ps: az északin tök másképp csinálom, mást követel, “más”víz…
A dal az országot jelképezi. Tudod, mint a MALÉV… Összedől itt minden, mint egy deszkából tákolt budi.
Nádi pontyozás: Tudom, hogy lehetne finomítani, de nálam a nádi pontyozás az nádi pontyozás. Pont azt szeretem benne, hogy olyan primkó és egyszerű. Gyerekkoromban mindig befőttes gumit használtunk és ez már nálam szinte kötelező nosztalgikus jelleggel bír.
Hullámzásban szedem csak elő a hosszabb, karcsú úszókat, de sajna manapság annyira silány dugókat kapni, hogy rendesen törtek az antennák a bevágások alkalmával.
Mindig konzerves kukoricát használok, amiből rakok a kajába is. Persze az egésznek az a csúcsa, amikor etetés nélkül mégy pontyozni és megkeresed a halat a legsűrűbb nádban is. 🙂
Irtam egy rakatot de vmit elb@sztam…volt benne egy kis építő kritika…talán a blogod bosszúja…XD
Majd megismétlem…
sajnálom
Dijóhélyban mosmá csak..
Nem használok darát a kajába inkább öreg kukit teszek a konzervatórium mellé: selection.
Kafa ütközőket kapni, a befgumi csak vésztartalék…
Az uszonyt karabinerre teszem,cserebere esetére.
Az ólom betétes csepp, nem tekergetem körbe PIROS zsinórral.
Horogkötés fülesnél nálam palomar.
A dugód nekem nem odaillő, duci, rövid,az antenna, nem jól van súlyozva,azért ugrik ki kapcsikor.
Javallat: Exner Hungarikum, vagy Halász féle feltolósok.
Az északin mindent másképp csinálok, más víz…
A módszered több része kifogástalan.
CSő: Ben the Man
Na majd azért megfogadok pár dolgot, csak az a baj, hogy ahogy látom nem igazán fogunk mi idén pontyozni. 🙂
Az ólmom állandóan elcsúszott bevágáskor. Ezért a ok hurok. Tudom nem igazán illendő, de hát a régi beidegződés nagy úr. A zsinór színe viszont valóban undorító. Arra nincs mentség. 🙂 Nálunk a déli oldalon a pontyok kölesnyi aggyal járnak. Nagyon csúnyán át lehet verni csórikáimat.
Köszi!
Ne legyél már ilyen pessz., jön a jóvilág. Csak ki kell várni…
A kajakba meg bébolondultam, látom a Dekiben is kapható.
Csúcs lenne a Tiszatón, a csónakom kiegészítéseképpen,
bebújni a szűk bejárókba, meg kisvízkor.
Én annó egy muszka,zöld gumicsónakkal eveztem ki Berénybe, a nudi melllé.Jó volt a cuccosnak, felkötni rá a potykákat, meg pihenni kicsit. Minden évben az volt a csúcs mikor lementünk a szüleimmel.
Szegény apám egy Barum gumikajakkal vizslatott, meg tekergett naphosszat, nem horgászott, sőt hülyeségnek tartotta, de a vizet imádta. Ez talán tőle van, a horgi meg FEKETE ISTVÁN-tól.
22 éve hallom, hogy jobb lesz, de valahogy egyre szarabbra sikeredett. :-O
A hajó egyébként eladó:
https://atyafipeca.wordpress.com/2012/01/20/elado/
Üdv!
Szia!
Láttam, de a 240 új árnak tűnik…persze a legendát is meg kell fizetni, tudom…
Más…ismersz olyan halradart aminek saját akkuja van??
Utálom a sok cuccot.
Igen, 240 az új ára. De valszeg abból nem lehet alkudni és nem adnak hozzá kiegészítőket 80-90 ezer forint értékben. 🙂
Sajna a halradarokat nem ismerem.
Szia!
Nincs vmi léki pecás híred?
Mire lejutottam volna a Tiszatóra, beütött a tilalom…
Jövő héten majd süllőzök…csak nehezebb lékelni rájuk.
Hal-i: Ben
Sajna nincs.
Szia!
Az északin is feltolózok, de ott nem gázolok a vízben…dióhéjcsónakból ahogy kell, kétféle cuccot használok,
nappal finomabbatt, 18-as fonottal, 80grammos pálcákkal, éjjel, mikor a nagyok jönnek 25-ös fonottal, 150 vagy 300! gr-os fegyverekkel. Mindig fűzött csalival, öreg kukival, olvadó bojlival vagy újabban 16-20-as pellettel. A pellet a leggyorsabb csali.
Nem etetem túl, csak finoman néhány szemet rádobálok.Tízes fölé csak egyszer jutottam, de 8asat sokat fogtam. Minden negyot visszadobok vagy húsz éve, max. 3 és négy közöttit tartom meg.
Csúcs! Bárcsak az idén is lejuthatnék..
Üdv: Ben
Vmi reakció jólesett volna…
Bocs, de bokros teendőim vannak és egyre kevesebb az időm a blogot fésülgetni.
Ok, megértem.
Azért remélem teccett a firkám, kár hogy ilyen a helyzet, sok eszmét cserélhetnénk…
Remélem idén több víz lesz a Balatonban, mert különben a déli parton siralmas lesz pontyozni. 🙂
Szia Atyafi!
Évente egyszer-kétszer alkalmam nyílik arra, hogy a Balatonon pecázzak. Szoktam fogni mindenfélét, de a pontyok elkerültek eddig. Már 1-2 éve izgat, hogy “nádipontyozzak” és idén jön el az ideje, érzem! 🙂
A retró 1,65-ös üvegbotomat készülök bevetni (nem valami gyilkos, 20-40g, de hát mégiscsak üveg), viszont orsóból nem tudom, mit tegyek rá. Amim van, az mind vagy túl jó (értsd: finnyás) vagy túl gagyi (értsd: GAGYI) az ilyen feladatra. Egy régi DAM Quick 50-es tűnik a legoptimálisabbnak, azon most 0.30-as RTM camo zsinór van. Szerinted ez megfelel? A “profik” lehurrogtak, de én is bízom abban, hogy nem húszkilós zsírpontyokkal akadok majd össze állandóan (halászlére utazom, nem tepertőre), ha meg mégis beüt valami nagyobb, hát legalább elnyújtjuk a bulit, szerintem a szerkó bírná. Esetleg tudnék szerezni egy egyszerűbb multit.
Ja, szuper a cikk. Életszagú, valóságos, nem polkorrekt, hús-vér. Ilyen kellene a horgászújságokba.
Hát köszönöm!
Mindenképpen a monofilt ajánlom, azok közül is keményebbet, ridegebbet, mert jobban bírják a nád és az apró kagylók okozta “sebeket”. A mai zsinórok már nagyon sokat tudnak és felesleges a felmenni a 0.35 fölé. Elvégre nem 15 kilós disznókra pályázunk… 🙂 Sajna vízállás siralmas. Nem tudom mi lesz belőle, de én is megyek egy 50 éves bambuszbottal és egy 40 éves tárolóorsóval!!! 🙂
ÜDV
Az RTM camo pont egy ilyen monofil. Majd beszámolok, hogy mi volt (azaz lesz, fél év múlva). Csak víz legyen addigra…
A Te retró szerkód még jobb 🙂 De hát ötven éve is fogtak pontyot a nádasból, nem igaz?
en a mai napig hasznalok egy regi csehszlovak orsot, a nad mellett allni pont megteszi, nem szamit, ha telemegy vizzel. gyerekkoromban meg neha kipucolgattam lelkesen, most mar jo ideje azt sem, minek? igy is dolgozik 🙂 legalabb nem uszkal olaj/zsirfolt korulottem, ha csopog belole a viz. karcol benne a homok, dehat semmi sem lehet tokeletes 🙂
nem baj a gagyi orso, sot.
így van
én idén ezzel próbálkozom:
🙂
😀
innen mar csak egy lepes a bunkosbottal valo halfogas, tudod… 😉
amugy orultem, hogy olvastam ezt az irast -meg ha nem is mai-, mert valoban veszendofelben van a fajtank, igaz ezzel parhuzamban a horgaszhato partszakasz is.
en a ’80-as evekben kezdtem bujni a nadast Szantodon, akkoriban a vasutallomas magassagatol egeszen a foldvari strandig kivaloan horgaszhato volt. mintegy 7-800 meterrol beszelunk. ez mara lenyegeben 100 meterre csokkent, 2 nadsziget nyilt viz feloli vegere. a tobbi eliszaposodott, helyenkent terd ala er a trutymo, az uledek. hamarosan a 2 szigetecskem is hasznalhatatlanna valik majd es akkor bajban leszek.
mindemellett az elovilag is gyokeresen megvaltozott, ritkasag volt egy-egy karasz akkoriban, ma pedig tobb van belole, mint keszegbol. pedig micsoda undorito egy hal, hogy utalom! bamba, mint egy jollakott tehen, joforman magatol uszik a szakba es meg csontos is, mint a fene. elkepzelni nem tudom, mit szeretnek rajta.
hosszu evek ota horgasztam mar, mikor eloszor lattam compot (na az viszont tenyleg kivalo sporthal)… orultem neki, de fater mondta, hogy remeli csak eltevedt, mert ennek nem kellene itt kint, a nad eszaki vegeben koricalnia, inkabb kijjebb a csonakok kozt, az ingovanyosabb, zavarosabb vizben. hat sajnos nem eltevedt, elohirnoke volt egy olyan vilagnak, ami a pusztulasrol szol, ahogy feljebb is irtam. manapsag gyakori vendeg a compo a horgon.
evek ota nem fogtam mar akkora devereket, mint 15-20 eve, sot, egyre kevesbe hajlando kijonni a nadig az aprobbacska is.
kevesebb a ponty is es ugy eleve, kevesebb a hal.
eltunt egy csomo madar, aki mostansag teved le oda, mar nem eli at azt a furcsa intimitast, mikor a vocsok eluszik kicsit arrebb toled a fiokaival, vagy a jegmadar jon-megy az orrod elott es kuszoket keresgel a vizben. de legalabb hattyu van roskadasig.
regota erik bennem a gondolat, hogy talan at kellene cuccolni az eszaki partra…
Nem akarlak elkeseríteni, de az északi oldal egy majomparádé. Ha mész vigyél magaddal erővágót, mert az akadályokon majd csak úgy tudsz átjutni…
A többivel egyetértek. Az ezüstkárászt, meg a haverjait ki kéne irtani a vizekből. A compó pedig egy aranyhal. Imádom. A legszebb halunk.
üdv
hu, ez alatt mit kell erteni? soha nem horgasztam eszakon, furdeni is maximum talan csak haromszor… annyit tudok, hogy Tihany mellett az obolnel furcsan murvasnak tunik a meder, azt latni a partrol is, illetve, hogy a tuloldalan a felszigetnek, Sajkodnal (eldugott kis falvacska, tok veletlenul talaltam meg a bevezeto utat) igen tisztesseges nadasok vannak, lattam is nehany csonakot ringani elottuk, mikor nehany eve ott jartam 🙂
mil baj az eszaki oldallal, meselj legyszi!
Mondjuk ez emberfüggő. Számomra az ideális horgásztér 10 fő/négyzetkilométer… 🙂 Max. Persze ember akad a délin is, azzal még talán baj sem lenne. Pár évvel ezelőtt áttévedtem az északi oldalra és gondoltam megnézem a vizet. A vízpartra képtelenség volt lejutni a sok tankcsapda, vaskapu, drótkerítés és magántelek miatt. Röviden ennyi. Persze a víz emberesebb, a nádfalak is nagyobbak és horgászat szempontjából elismerem, hogy jobb az északi, de nálam elsősorban arról szól a horgászat, hogy egyedül legyek és hogy békén hagyjanak és ne kelljen úgy pecázni mennem, hogy közben megmondóemberek tucatja figyel, miközben kerítéseket kell átugranom. Nádi pecára erősen ajánlom Máriát és környékét. És az sem utolsó szempont, hogy nádi pecánál én csak a vízben vagyok hajlandó állni. Arra pedig a déli a frankó.
üdv
ezzel en is igy vagyok, nem szeretem az embereket magam korul.
azert merult fel bennem, hogy talan koltoznom kellene, mert a deli parton mostanra mar permanensse valt, hogy a nyar kozepetol nem lehet horgaszni a nad mellett, olyan alacsony a viz. fenekezni en nem szeretnek meg csonakbol sem, a kikotos/molos megoldastol pedig egyenesen ver a viz.
lassankent ellehetetlenul a deli part.
az ország…. 🙂