Balatoni kalandozások 1. rész

“Balatoni kalandozások 1. rész” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Ez a Zalatorkolati rész, talán a legszebb víz, amit Magyarországon eddig láttam.A képek elvarázsolnak, hangulatuk fenomenális.Egy nagy hiba van csak benne …..nem vagyok ott, de látom magam elôtt az alagút végét:D
    Kérdés Nummer eins(2?):Mekkora a víz a torkolati részen és véleményed szerint milyen halakat adhat ott a Zala?

  2. Nem tudom említetted-e eddig, milyen géppel fényképezel. Nekem van egy kompakt Panasonicom, arra is létezik polárszûrô, vagy csak “normális” objektívekhez?

    1. Panasonic TZ 7. Kis apróság, de a méretéhez képest combos kis gép. Persze egy profi tükröset sosem fog agyoncsapni. Az enyémre nem megy fel semmiféle szűrő, de majd valahogy összegányolok egyet.

  3. Jó kérdés. A Balaton vize nagyon sekély arra, de a torkolatnál kimélyül. Maga a Zala a torkolat környékén mindkét oldalon járható szegélyeket rejt és vannak kis sekély vizű öblök is. Sajnos a csatorna közepénél elfelejtettem megmérni a vizet, de én két-három méterre saccolnám. Pompás hely. Szerintem van ott minden, ami hal. Persze nem mondom, hogy nyüzsögnek. Attól, hogy valami szép nem lesz telesteli hallal. Van még arra egy jó hely. Mégpedig Fenékpuszta! Oda is el fogok kanalazni.

  4. Helyes, kanalazz csak:)
    Nem vártam én méricskélést, csak az érzéseidre voltam a hellyel kapcsolatban kíváncsi:) Amúgy gyorsan megmértem a digim objektívjét(30mm) és már találtam is rápasszoló szûrôt 3-4000 körül.

  5. szép kis túra volt, gyönyörű helyen… Hiába, ahol nem jár emberállat (horgász is csak ritkán) ott megmaradnak ezek a kis ékszerdobozok.

    A képek nagyon faszántosak lettek. Én meg csak tolom a gőzgépet. Dunáról jönnek a képek a 8 kilós süllőfogásról, a tavakon megindultak a csukkerok, a Balaton meg nyárvégi színeiben pompázik…a haltalan hetek száma meg csak nő!!!

    😦

  6. Valóban nagyon szép hely a Zala torkolata,-olyan igazi érintettlennek tünik.
    Valahogyan mindig a Tüskevàr jut eszembe róla ha olvasom az írást és nézem a képeket….
    Gratula!

  7. Szép bizony. Gratulálni akkor kéne, ha a fedélzeten rugdalózott volna pár 70 körüli tarpon. Azért köszi. 🙂

  8. Néha az erdôzúgás is elegendô élvezetet ad.Ilyen helyeken a halfogás már szinte csak bónusz!

  9. Ez ismét jó volt! 🙂
    A Zalát bejárni régi vágyam, de egyelőre tíz kilóméterre is alig jutok el, úgyhogy marad álomnak. Majd jövőre [is megígérem magamnak, hogy majd jövőre (is megígérem magamnak, hogy jövőre…)].

  10. Szàmomra a fogott halak szàma,mérete csak egy kiegészítö adat,persze nem elhanyagolható 🙂 ,de a legfontosabb a természet közelsége,szépsége,és ennek bemutatàsa.Ez utóbbi nàlad mindig valahogy olyan modern Fekete Istvànosra sikerül,szerintem.
    Ezért olvasom mindig szivesen!
    Köszi,vàrom a folytatàst 😉 !

  11. Hamarosan folytatjuk… To be continued… :-O
    A Zalát én is tervezem. 1 teljes nap talán elég is lenne rá. Utána kell nézni, hogy melyik részein lehet pecázni, mert könnyen tilosba evezhetünk.

  12. Nos, az előző írásodhoz mellékelt hozzányögésem után olvastam csak el ezt a Balatonos-írásod. Akkor már nem ajánlgatom tovább a Zala-torkolatot – láttad magad is. Én valaha 3 évig laktam a közeli Fenékpusztán. Ha ott kikötsz a vasúti megálló alatt az öreg nyárfás horgászkikötőben, a madarásztábornál, akkor ott a táborban látható annak a lakókocsinak a mára már hűlt helye, amely az otthonom volt pár évig. S jó sokat, és jó sokszor néztem a tavat télen, nyáron, de persze ősszel és tavasszal a legszebb. Évek óta nem jártam arra, remélem neked is azt az élményt adta, amit nekem is valaha.
    Pl. ’93-ban egy tökleveles öbölben az ívó potykák diszkréten odébb tolták a kajakomat s vele engem, s a méteres, átlátszó vízben több száz 5-10 kg körüli pontyot figyelhettem óra hosszat, amint a halnász izgő-mozgó-forgó-csobogó rítusát járták. Ez egyszeri élmény volt!
    Várom a folytatást!

    1. Ja, és jók a képek, meg ismerősek! Kár, hogy anno az enyémek még diára készültek, s most kallódva várják a feltámadást.
      A Zalán amúgy a 21T nevű betonszörnyig lehet felmenni, legalábbis valaha így volt. Aztán a nemzeti park. Az a csudijó hely, sokat kajakoztam, kenuztam benne (természetesen kutatási engedéllyel), csak sajna túl sok a vízügyes, rabsic, kiváltságos, stb. Kedvenc “ellenfelem”, Elemér bá’, a volt őr tavaly meghalt, véle már nem kell harcolni. Idegesítő fazon volt, de még a régi világból való. Még valaha ő mutatta meg nekem azt a kunyhóromot, melynek újkori állapota volt a Matula (Bánhídi László) kunyhója a Tüskevár filmes verziójában.

    2. És egyébként milyen a fenékpusztai öböl? Engem gyerekkoromban egyszer elvittek onnan halászni. Szipi volt a kapitány és Csigolyának hívták a segítőjét. Azt hiszem Szipi a Keszthelyi Egyetemen tanított biológiát. Talán ismered is.

    1. Használj Google Térképet!
      Szerintem 850 méter lehet. Ha felülről nézed jól látszik a főút hídja, majd azt egy vasúti híd követi. A betonszörny ott lehet, ahol egy kicsit beszűkül a Zala. Gondolom.

  13. Az nem baj. Mivel semmi más nem fehérlik a magosból a hídtól lefelé kizárásos alapon csak az lehet. 🙂 Punktum.

  14. Kb. ’99 v. 2000-ben lehetett, hogy egy hétvégét eltöltöttem a gyűrűzőállomáson Fenékpusztán. Alapból nagy élmény volt, de az egyik legnagyobb, amikor kieveztünk kenuval. A Zala-torkolaton nem mentünk fel, csak a Balatonnak ama nyúlfarknyi részén barangoltunk egy kicsit, melyet még természetes part övez. Az víz által alámosott és az É-i szél által kidöntött fák gyökértányérjai magasodtak ki a vízből. A partot szegélyező erdő fáinak lombkoronáiban hatalmas gázlómadarak ültek. Nem tudtam, hogy ezek a nagy madarak felülnek ezekre a magas fákra. Tiszta szafari volt az egész, ill. annál is jobb. A helyi valóság megtapasztalása. A parttól úgy 50m-re kb derékig érő lehetett a víz. Hatalmas hínármezők. Időnként a kenutól 5-10m-re óriási burvány jelezte, hogy átléptük egyik másik hínárlakó aurájának a határát. Nem tudom mik lehettek én pontyra tippeltem.
    Nem tudom qvik, meddig voltál ott, amikor én voltam Sanyi volt a gyűrűzőállomás vezetője (a vezetékneve most nem jut eszembe), egy lakókocsiban lakott. Hangulatos hely volt, nagyon vissza szerettem volna még menni, azóta sem jártam ott.

    1. Azt hiszem legközelebb már céltudatosan a Zalát és annak “fenekét” fogom célba venni. :-O
      Hínár már nincs nagyon. Jó pár éve eltűntek a nagy hínármezők a Balatonból. Nádi pontyozásra tökéletes víz lenne arra, de hát KICSI a franc vigye el őket. Egyébként a Nyugati -övcsatorna is megér ám egy misét. Nagyon messzire visz a torkolattól. Hatalmas harcsákat rángatnak onnan ki minden évben a rabsicok. Sajna. És hát kajakkal ugye nem egy nagy vázisz körbetekerni a Balatont. Az is még vissza van.

    2. Nos, ha 2001 tavaszán jöttél volna, épp én patkoltam a madarakat és Szabolccsal tereltük a marhákat. Én már nem járok oda, a marhák sincsenek (feltehetően átlényegültek pörköltté), Szabolcs még kitart.
      Sanyi sajnos beteg lett s ’02-ben eltávozott köreinkből. Amúgy Palkó Sándor a neve és különös ember volt. Nem volt a rabsicok nagy barátja s most már elmondhatom, hogy sok orvhálót égettem el vele.
      Atyafi: Szipi az Egyetemen volt tanár, de sajna nagyban tolta az orvhálózást is. Egyszer arra úszkáltam (akkor még egész jól tudtam úszni) és belegabolyadtam a hálójukba. Sajna az a háló azon éjjel valahogy több részre szakadt, valami éles tárgyak vágták át.
      A feleségének volt egy boltja, oda jártunk kúszó-mászós levetett katonai cuccokért. Azóta már, ha jól tudom, se bolt, se feleség, se egyetem, s Szipi ma már MÁS lett.
      A 21T egy zsilip a Zalán, a vasúti híd felett. Az a legalsó szabályozó műtárgy a csatornán (mert sajna a Zala is csatorna lett, mert nem kell a folyó, az olyan vad, kiszámíthatatlan, hogy néz az ki). Egyszer áradásban a zsilipkapu csak annyira volt nyitva, hogy a víz épp kifolyón alatta. Na, de mi elszánt evezősök azért se emeltünk át, hanem a zsilip alatt küzdöttük fel magunkat. A kajak alig fért el a vas alatt, a betonba és a zsilipbe kapaszkodtam és hanyatt feküdtem a hajón. A sodró vízben izgi volt, ma már nem csinálnám, de hát ez vagy 15-17 éve volt. Azért persze nem egy Dráva.

      1. Huhúúúú, akkor már értem, hogy miért sötétben mentünk hálózni! :-O Gyerekként nem igazán jött le, hogy orvhalászkodtunk. De így utólag visszagondolva biztos az lehetett. Egy-két süllő, csuka és ponty lehetett a nád mellé lefektetett 60 méter hosszú hálóban. A hajóra már nem emlékszem, de egy elég nagy, öreg jószság volt. A hálókról én is tudnék mesélni. Rengeteget vágtunk szét Balatonon. Főleg a nádtól elrejtett kisebb öblökben lapultak. Persze akad ma is bőven.

  15. Üdvözülés 🙂
    eddig csak csendben olvasgattam itt, mint egy tulipántalálkozóra véletlenül betévedt lilahagyma, de ma ezzel a rezes állatról szóló elemzéseddel levettél a lábamról:)
    Jó olvasni ilyen tiszta helyekről ma, amikor a nyári utcákon olyan megszokott látvány a szilikonmell és a műmájerség, mint a kutyaszar.
    Kérlek szépen :nagyon sok vitamint egyél, hogy sokat, sokfelé tudj menni, és legyen energiád mindezt esszébe önteni. Hiánycikk ma az értelmes szó, hát még akkor, ha ilyen felderítendő titkos kerteket mutat meg: Köszönet : Makranc

  16. Gyerekkorom óta horgászom a Zala torokban, amikor még nem volt Kis Balaton meg duzzasztógát és élt a Hévizi árok is. Szinte egy falu volt ráépülve a vízre. Rengeteg és mindenféle halat lehetett fogni. Sajnos már régóta teljesen üres a víz. Kivétel a tavaszi íváskor felfutó haltömeget, a néhány hétig tartó angolnaszezont és a néhány napos kárász inváziót. A víz azóta teljesen megváltozott, tőzeges és mondom, teljesen haltalan. Nem akartam kiábrándítani senkit, bocsánat.

Egy vélemény is számít és egy vélemény sem számít...

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s