Babgulyás

2011.09.29-30. Avagy a Horgászó Séf nyomában…

“In media vita! -Nem! Az élet nem csapott be! Sőt, évről évre igazabbnak, kívánatosabbnak és titokzatosabbnak találom-attól a naptól fogva, amikor megszállt a nagy, a felszabadító gondolat, hogy az élet a megismerő ember kísérlete lehet-és nem kötelesség, nem végzet, nem szemfényvesztés! És maga a megismerés: ám legyen másoknak valami más, például nyugágy, vagy út a nyugágyhoz, vagy szórakozás, vagy henyélés-nekem veszélyek és diadalok világa, amelyben a hősi érzéseknek is meg van a tánc és küzdőterük. Az élet a megismerés eszköze- ezzel az alapelvvel szívünkben nem csak bátran, hanem még vidáman is élhetünk és boldogan nevethetünk. És ugyan ki tudna jót nevetni és élni, ha előbb nem értett volna jól a harchoz és győzelemhez?” NIETZSCHE

A mostani csellengésem alkalmával a híres Salmo Thrill wobblerjei lettek letesztelve. Már régóta szerettem volna belőlük párat, hát most ez az álmom is valóra vált. Bár meg kell, hogy legyezzem, bocsánat jegyeznem, hogy mikor kézbe vettem őket nem igazán tűntek sportszerű ketyeréknek. Egy 20 mm-es gépágyú skulója lehet ilyen. No, de csapjunk a lovak közé! Egy gyors kezdés?

Ezúttal megkímélek mindenkit a hosszú bevezetőtől. Mire észbe kaptam már ezen a csodálatos helyen ringatózott a hajóm és én mezétláb sütkéreztem a homokzátonyon. Halotti csend honolt a tájon és ismét egy fia lélek sem volt a folyón. A fejem felett három rétisas körözött. Nem is olyan régen még együtt tekertem velük a termikeket. Egy karnyújtásnyira tőlem egy hód úszott el komótosan. Én balga nem fotóztam le. Egyébként meseszerű fátyolfelhők tarkították az őszi, mélykék égboltot. Ismét nem evilági díszlet övezte a folyót.

A Dráva néma volt, de ennek ellenére rövid idő alatt megjött az első vendégem. Balinka volt még a javából. Nagybetűs balinka!

A második már vaskos volt és csúnyán megtúráztatta a könnyű kis varázspálcám. Itt már kérem nem lészen balintalanság! A csendes felszín ellenére igazán formában voltak a fenekeszegek, mert ordas módon b@sztak oda a műcsalinak. Tyeheeekeeek mi lesz ma itt!!!???

A következő látogató már nem szarral gurigázott. Ő volt az, akitől szinte felizzott a kis Abum. Férfias küzdelem volt. Majdnem elélvezem fárasztás közben. Mobidik vázze! Na, de ki folytatja a sort? Egy pákosztos domi? Vagy egy pajkos jász?

Azt a rézf@szú szent angyalát nekije! Erős sodrásból kellett kipumpálnom és hajóval eredtem a nyomába. Folyóvízen elgondolkodtató a 016-os monofil használata. Majdnem kútba esett ez a pompás fenevad. A Salmo Thrill nem adott halat. “Balinra nagyon ütős”-írták több helyen. Hát nem is értem. Szándékosan a kisebb méretűeket vásároltam meg belőlük, de engem ennek ellenére elborzasztott a 12 grammos súlyuk és a két hatalmas kampó a hasuk alatt. Horgászni jöttem, nem disznót vágni. Kicsit úgy éreztem magam a társaságukban, mintha a Mexikói-öbölben Marlinoztam volna. Lehet, hogy most nagyképűnek hisztek, de úgy érzem én már elhagytam a thrillezés szintjét. Talán túlságosan beszipkázott már a könnyű pergetés varázsa és nem tudok visszaszokni az aknavetők világába. Biztos velem van a baj.

Érdekes módon a kövezések melletti mélyebb víz halai nem vágtak oda egyik csalimnak sem. Pedig szép balinokat láttam portyázni a kövek mellett, de teljesen közömbös kedvükben voltak. Ezzel szemben a homokpadok sekély vizeit lakó fenekeszegek olyan elemi erővel rontottak neki a parányi katonáimnak, hogy majd kiverték a pálcikát a kezemből.

Időközben pályát váltottam, mert már untam a sok balint és domolykóra vágytam. Fene vigye, itt is fenekeszeg jött. Na menjetek a fenébe! :-O

Ezt a képet sasoljátok! Mecsoda forma, mecsoda úszony, mecsoda hal! Hús-vér torpedó. (A két utóbbi kép egy és ugyanazon halat ábrázolja)

Domolykóékhoz beköszöntött az ősz. Már csak elvétve jönnek, de akkor szebbek, nagyobbak, sportosabbak. Szinte teljesen eltűntek a part menti kövezések mellől. Már nem látni kisebb domi rajokat. Lehet, hogy most csinálják maguknak a téli kuckót falevélből. Ki tudhatja. Ember nem, az bizonyos.

 

Ő is jól ment… A fedélzet ontotta magából a halszagot és olyan nyálkatenger borította a dolgaimat, hogy rossz volt nézni. Csak viccelek ám, kurv@ jó volt nézni! Egyébként alacsony a Dráva. Ilyenkor nem lehet halat fogni, mert nem eszik. :-O Állítólag.

Őt egy kis zubogó mögött fogtam. Második rávágásra volt meg. Pajkos kis szentem. Nem baj, gyertek csak, gyertek! Múlt héten vásároltunk egy 2560 literes, 3500Wattos fagyasztó ládát az asszonnyal. Kell a hús! Meg kell tölteni! :-O Ami meg megmarad, majd eladom étteremnek. :-O Elvégre én ezért fizetek. :-O

Ő egy igaz örökmozgó volt. Úgy ment mint a rakéta. Feltornyosuló felszín jelezte, hogy vendégem érkezik. Oda vágott.  Szépen akadt. A következő lendítés egy fa koronája alá pottyant… Már a felszínre érkezéskor burványlott a víz…

Szent Szar! A nap domolykója. Egy pompázatos egyed a domolykó nemzetségből. Olyan ramazurit csinált, hogy majd leverte a Napot az égről. Az újjonan felcsévélt zsinórom megkapta a magáét. Hát igen, hosszú távon tényleg jóval olcsóbb a fonott zsinór használata. No, de mit csináljak, ha egyszer utálom a fonottat? Egyéni sorstragédia. Na menjünk egy kicsit romantikázni a naplementében!

Megnyúltak az árnyékok és kezdett hűvös lenni. Beesteledett. A homokzátony mellett érdekes dolognak voltam szemtanúja. Egy szép nagy balin teljes gőzzel rontott neki a csalimnak, de az utolsó tizedmásodpercben meggondolhatta magát, vagy csak gyanút fogott, de addigra már lendületben volt és magasra ugrott a víz fölé. Egy másik olyan hévvel és gyorsasággal cikkcakkozott alatta, hogy nem tudtam szemmel követni, majd finoman odavert neki és abban a pillanatban le is lécelt. Néha mókás dolog balinozni. És most engedelmetekkel én leszek a Horgászó Séf…

Az igénytelen kajakos horgász ember konyhája néha az autó lábtörlőjén leledzik. Ma az exkluzív és kiadós Drávai Babgulyást fogom Nektek elkészíteni a híres Drávaszabolcsi Marha Instant Noodle Soup kíséretében. :-O

No! Már el is készült! Jó étvágyat kívánok! A vacsora elfogyasztása után ne felejtsetek el meginni másfél liter vizet, hogy a sok méreganyag könnyebben kiválasztódjon a szervezetetekből. Gumi és tartósítószer a javából! Aki rendszeresen ilyet eszik az hótziher, hogy mumifikálódni fog halála után. :-O Egyébként az éjszakám eseménytelenül zajlott. Rézmentesen…:-O Hulla fáradtan dőltem hátra az anyósülésen. Tizenhárom órát ültem a hajóban és most tíz órát fogok félig hátradőlve feküdni, hogy holnap ismét tizenhárom órát lapátoljak. Vegytiszta elmebaj… Jó éjt!

Hajnalban csípős hideg volt és harmat is akadt bőven. A vízállás annyit esett, hogy a hajó megfeneklett. Nem is bántam. Így könnyebb volt bele ülnöm. A hátam és a derekam majd leszakadt a tegnapi bevetés maradványaként, de muszáj volt kifutnom a hajnali balinrablás miatt. Na, akkor kezdjünk bele a műszak megmaradt részébe!

A reggeli balintorna ismét elmaradt. Leellenőriztem a kedvenc helyeimet, de nem adtak halat. Elhatároztam, hogy felevezek a folyón 5-6 kilométernyit, mert kíváncsi voltam az ottani kövezések és homokszigetek halaira. Hála Isten a horvátok figyelőpontján most nem volt senki szolgálatban, így egy kicsit kötetlenebbre fogtam a horgászatot.

Elsőnek egy fiatal jászkeszeg köszönt jó reggelt.

Majd a Salmo Thrill aratott egy nyögvenyelős sikert a 40 centis vízben. Úgy fogta meg szegény halat, mint egy medvecsapda. Ennek ellenére nem lett nagy baja szegény párának.

Itt már kezdtem kifingani. Előkerült a sör és a szőlőcukor. Megközelítőleg egy kilométeren keresztül horvát vizeken hajóztam, úgyhogy gőzerővel lapátoltam. Kisvártatva egy kövezéshez érkeztem, ami mögött homokpad volt kb. 30 centiméteres vízzel. Mozgó sötét foltra lettem figyelmes a mély és a sekély víz határán. Lassan, csendben forgattam a lapátokat és mikor megközelítőleg nem voltam már messzebb, mint 15 méter repült a csali. Hatalmas feltornyosuló víztömeg jelezte, hogy valaki ingert kapott, majd jött a tipikus ránehezedés és mikor sírva búcsúzott 20-25 méternyi zsinórom már tudtam, hogy ismét nagy fába vágtam…

Igen, ő egy Typhoon osztályú atomtengeralattjáró lenne. Ha nem lett volna nálam a hajó, nem tudtam volna kivenni, vagy csak nagyon nehezen ment volna a fárasztás. Jó időbe bele telt, míg a kezeim közt tudhattam ezt a mesés zsákmányt. Aránylag jól megy már az egykezes evezés a fárasztások alkalmával, úgyhogy többé-kevésbé kordában lehet tartani a nagyobbjait. A balin mögött jól látszik a kövezés. Sajnos lemaradt róla a homokzátony. Na, de ki akar panorámával vesződni, mikor ilyen hal van a kezei között?

Árral szemben megdobáltam az ígéretesnek tűnő helyeket. Ha figyelünk arra, hogy pontosan párhuzamos legyen a hajó a folyás irányával, nem szükséges kikötnünk. Két-három dobás belefér, míg szép komótosan elfordítaná az áramló közeg a kajakot és elkezdenénk visszafelé keringőzni. Rögtön a kis homoksziget mellé ejtettem a wobblert…

Már a bevontatás indításakor elnehezedett a pálcám és egy kicsit visszafelé kellett csorognom, míg fedélzetre tessékeltem a gyönyörű pikkelyest. Ez az ezüstösen csillogó test remek előtér egy még remekebb háttér előtt. Ne felejtsétek el, hogy a Dráván vagyunk. A jó után hirtelen jöhet a rossz, haltalanság után halbőség köszönthet ránk és a lenyűgöző látvány néha fokozhatatlan. A “kisdolgot” már megtanultam a fedélzeten elvégezni egy sörösdoboz segítségével, de a nagy dolog kikötést kíván. Mutassak egy fullos mellékhelységet? Ígérem igényesebb lesz, mint a Tescóban. :-O

Íme ilyen a szegény ember toálettje! Megkockáztatom, hogy aki még nem járt csónakkal a  Dráván nem is tudja mi fán terem a földi mennyország. Azt hiszem, ha valaki, akkor Levente ki tudná találni mi történt akkor, amikor gugyulva adtam a világ tudtára, hogy sürgős belső késztetés gyötör. Pár méternyire tőlem egy pimasz balin turmixolta habosra a vizet, mit sem törődve az ideiglenes tűzszünettel. -Kisbarátom nem sokára te fogsz beszarni!-motyogtam csendesen.

Egy észrevétel, ha megengeditek. Mert vannak alapvető dolgok, amik nem hiányozhatnak a felszerelésünk listájából. Az egyik ilyen nélkülözhetetlen kellék a nedves törlőkendő, lehetőleg egy kis aloe verával eláztatva. Ha bármelyikőtöknek vulkanizálódott már sz@rcsimbók a se..ébe tudja miről beszélek. Hiába a sok balin, hiába a pazar táj, felmaródott farpofákkal merő gyötrelem a horgászat. Ne tessék nevetni, ezt komolyan mondom. Hol is tartottam? Ja, igen. Egy kis pofátlan balinkának akartam megmutatni hol a helye a természet ranglétráján…de mint mondtam a Dráva merő valószínűtlenség. A fentebb látható pompás helyen egy 12 centis balint és egy 5 és fél centis sügeret fogtam. Az itt lakó balinok nem voltak hülyék. Csúnyán beégtem. De ez jóleső vereség volt.

Ilyen helyeken lehet feltöltődni, méghozzá talpon keresztül.

Igazán el voltam kényeztetve a zátonyok jóleső talpmasszázsától. Végigdobáltam a legjobbnak tűnő helyeket és akkor vettem észre, hogy egy srác már végigköpülte ezt a vizet és éppen egy popperrel durrogtatott. Ja kérem, itt már tudják, hogy jöttünk. Hajóra! Horgonyt fel! (A jobb felső kép ugyanarról a helyről készült, de másik oldalról fotózva)

A következő homokpad négy-öt fenehalat adott. Elemi erővel ütöttek a műcsalikra. Az egyikük csúnya nagy iszapbirkózást rendezett. Kisbarátom, még a végén összesározod az uszonyod!

Ez ám a pompás panoráma! Nincs jobb, mint úton lenni! Néha kaptam egy két rúgást a nagyobb törések fölött, de szépen kezelhető volt a hajó. Egyszer azonban majdnem fürdés lett a dologból. Egy zubogó közvetlen közelébe mentem és a hajó orrát belenyomtam a lezúduló víztömegbe, mert akartam egy jó képet csinálni. A hajó persze szép lassan elfordult, majd az orra megakadt egy víz alatt megbúvó kőben. Hirtelen keresztbe fordultam a rohanó vízben és nagy gépészkedések árán tudtam csak kikanalazni magamat a szarból.

Ő is 40 centis vízben jött. Nagyon szeretem a sekélyes pecákat.

Ezt telével lőttem a hajóról. Talán ez lenne az ezredik felvétel őkegyelméről. Mit csináljak, nem tudok vele betelni. Ideje volt haza csorogni. Már vastagon horvát területen ringattak a hullámok, mikor egy homokzátony mellett hatalmas balinokat ugrasztottam meg, de maradt még egy sötét paca, aki nem szúrt ki. Lehajtottam  a fejem és szándékosan egy-két méternyivel túl dobtam rajta, de a háta mögé. Az első veretést harci forduló követte és lélegzetelállító jelenetnek voltam szemtanúja…

Szóval igencsak púposodott a felszín a műcsalim farvizében és ahogy teltek a másodpercek egyre kevesebb esélyem volt a rávágásra. Megnézte, kiszúrta, felismerte és mindjárt lefordul róla gondoltam. Nem így történt. Teltek a másodpercek és egyre csak fogyott a kanócom. Már csak három-négy méternyire úszhatott tőlem a parányi huszárom, amikor szó szerint leverte a felszínről. De hogy!! Karnyújtásnyi távolságból, pontosan szemből volt alkalmam végignézni ahogy hatalmasra nyílott a fenekeszeg feneketlen pofája és kitárultak a kopoltyúfedelek. Szó szerint ráhúzta magát a műcsalira egy égtelen nagy csattanás kíséretében. Tyeheeekek! Az AN 124-es rakodóajtaja kutyaf@sza ehhez képest! Micsoda drámai jelenet! Hát nem szívesen lennék sneci a Dráván. A balin egyébként csak horvátul tudott. :-O Egy kis kalandozás egy félreeső mellékvágányon?

És megtermté Isten a domolykót az emberfia szórakoztatására. És mondá az ember: ez igazán jó vagyon.

Majd másod nap megteremté az Úr a jászkeszeget az ember fia bosszantására és felheccelésére. És lészen az mérhetetlen gyötrelem, lészen bőven lábszárt és körömágyat fúrta horog… Időközben az árnyékok ismét kezdtek megnyúlni… A nap már a horizont felett ontotta magából elhalványuló arany sugarait.

Gyönyörű forma, mesés pikkelyek. Egy horgász mesélte, hogy múltkor egy 3 és fél kilós tette tiszteletét nála. El tudjátok képzeni, mit művel egy akkora domi? Ördög és pokol!

A nap egyetlen csónakja. Kicsi a világ. Az egyik benne ülő srác átkiabált nekem, hogy van egy ismerőse, aki Horvátországban él és a minap kiment a piacra bevásárolni. Ott pedig nem mással, mint egy régi ismerősével, egy határőrrel futott össze, aki elpanaszolta neki, hogy van egy makacs kajakos a Dráván, aki nem ismer sem embert, sem határt és, hogy tele van a f@szuk vele. :-O Donná Klárá! A rézfánfütyülőjét neki! :-O Próbálom elképzelni a horvát határőrt 3 kiló krumplival a hóna alatt, ahogy panaszkodik a piac közepén. :-O

Balinkám. :-O Drágaságom. Aranyom. Csúnyán vérzett, de kereket tudott oldani. Érdemes nagyon óvatosan nyúlni a kopoltyúfedők alá akadt horgokhoz, mert ott futnak a halak nagyon sérülékeny artériái és vénái. Egy rossz mozdulat és kezünk között vérzik el a jobb sorsra érdemes halacska.

Ő a nap utolsó hala. Burványra mozdultam rá. Még gyűrűk táncoltak a vízen, mikor kidobtam a csalit a partra és onnan ugrattam rá a rablás helyére. Alig hogy vizet ért már odavágott neki. Szép, napot búcsúztató halacska volt. Egyébként három napra jöttem ám, de nem tudtam már tovább maradni. Szép csöndben megjegyezném, hogy a kajakos peca nem a merő kényelemről és luxusról szól. Nagy adag őrület és fanatizmus kell hozzá, egy jó adag igénytelenséggel megspékelve. Aszkétizmus hajnaltól estig lapátolni benne. Az ember minden egyes porcikáját megdolgozza és néha olyan, mintha mindkét combcsontom átszúrná a seggemet. :-O

Tapsot kérek! Elismerő vastapsot ennek a finom kis púpos hátú wobblerecskének. Gergő ajándéka volt. Nesze neked Salmo Thrill! Majd az összes halat ő csábította el. Egytől-egyig, csak egy ellenében. Ha megengeditek most nem bocsátkoznék eget verő maszturbálós szakértésbe Kenart feliratú pólóban és bézbólsapkában. Azt meghagyom a divatcsicskáknak, hogy ők is jól aludjanak. Jobban szeretem a kis kaliberű lőszert, egy könnyű kis puskával. :-O

 

NapLevente. Ezerszer néztem már végig és mindig olyan, mintha először látnám. Lassan bezárják a kincsesláda fedelét és pár napra lakat kerül rá. Öregszem. Összezsugorodott a világ és felgyorsult az idő. Két napot voltam itt és két röpke órának tűnt. Pedig nem panaszkodhatom, mert az átlaghoz képest sok szabadidővel rendelkezem. A Dráva nem elég röpke délutáni pecázásokhoz, horgászgatásokhoz, trécselésekhez. Lassan kell elmerülni benne. Adjunk időt magunknak és hagyjuk, hogy teljesen bekebelezzen a táj. Vesszünk el a természetben, hogy utána saját magunkat is elhagyjuk. Mert ne higgyetek azoknak a farizeusoknak, akik állandóan keresnek valamit. Ma éppen saját maguk után kutatnak, holnap meg már Jézust keresik. Vannak akik Buddhát fürkészik, míg mások más ópium felé néznek. Istenek személyre szabva. Széles a kínálat, tessék választani! Mert az ember állandóan kutat, fötör, nyüzsög, miközben buzgó önszorgalomtól vezérelve minduntalan meg akarja váltani a világot. A világnak nincs szüksége megváltásra. Inkább mi szorulunk segítségre. Mit kell érte tenni? Semmit. És pont ez benne a félelmetes. Képtelenek lettünk semmit tenni. Pedig mennyivel többek lennénk, ha “semmirekellő” senkik lehetnénk!

(ui: az írásom összes szereplője szabadlábon védekezhet tovább és én ismét műanyagot zabáltam hal helyett)

A vízállás 60-80 cm lehetett. A víz 17 fokos volt.