2011.10.05-06. In medias res
Csomagot hozott a posta. Levente legyekkel lepett meg, Balázs a kölcsönfelszerelést biztosította számomra. Soha nem legyeztem még. Tegnap este negyedóra alatt átvettük az alapdobást azt sanya. In medias res!–mert csak így érdemes szerintem. És épp ez benne a szép és az izgalmas. Bár ilyenkor szoktak a rossz dolgok rögzülni, mégis úgy várom a bevetés napját, mint kisgyerek a télapót. Ezt a bevezetőt egy nappal a két napos drávai csellengés előtt vetettem “papírra”. Jelen időben. Pár nap múlva már múlt időben fogom Nektek elmeséli a kalandjaimat. Holnap minden megtörténhet. Mához egy napra átlépem a Rubicont és a kocka el lesz vetve. (Kattints a továbbra!)
Igen, így lesz a jövőből múlt idő. És ráadásul semmit sem kell tennünk ennek érdekében. Eliramlott két kerek nap. Magától, minden segítség nélkül. Eltelt és nem volt, aki megállítsa. Pedig igazán jó lett volna. A túrára két vesszőt vittem magammal. Egy könnyű pergetőt, meg egy legyezőt. Egy bogarast, meg egy legyest. Igen hamar kiderült, hogy ez jó döntésnek bizonyult.
A hajnali műszak ostorozással telt. Szép nagyokat durrant a madzag, amíg el nem kaptam a legyező ritmust. A Hortobágyon ezért pénzt szedhettem volna. Féltem, hogy rojtos lesz a madzag. Ha meg szép rojt lesz a végén, hát még légy sem kell rá. :-O Nem legyezni, hanem rojtozni fogok. Szóval volt lekövetés, púposodott a feszített víztükör, de semmi több. El voltam keseredve. Minden jobb helyet a legyekkel szondáztam meg elsőként, azután a könnyű lovas hadtest vette át a támadást. Siralmas volt látni, hogy a legyekkel átkutatott helyek rengeteg halat rejtettek, még sem tudtam reggelihez invitálni őket. A pergető cucc vastagon aratott. (A fenti hal még véletlenül sem légyre jött)
Majdnem beletörött a bicskám a kajakos legyezésbe. Nem okozott gondot az ülésből adódó alacsonyabb pozíció a dobások kivitelezésénél, de a folyamatosan csordogáló és örvénylő víz, a feltámadó szél, a part menti töltés már komoly fejfájást okozott. Minden energiámat a dobásokra fordítottam és nagyon nehezen ment a további 20 tényező megfelelő kezelése. Árgus szemekkel lestem a felszínen táncoló szőrös jószágokat és általánosságban elmondható, hogy egy adott területen az első három dobásomra volt valami érdeklődés, utána már csak halotti csend következett. (A fent látható pompás teremtményt még véletlenül sem léggyel fogtam) :-O
Kis idő elteltével előkerült a hajóm gyomrából a nyakigláb kotonom és magamra öltöttem. Reményekkel telve ugrottam bele a vízbe és mikor a megbolygatott felszín elcsendesedett egyszer csak megláttam magamat a víztükörben. Röviden, olybá tűntem, mint a legutolsó b.. egy elcseszett melegfelvonuláson. Még szerencse, hogy az Ormánság nem az Andrássy út. És mindezekre még rátett egy lapáttal a hónaljba szorított bot a kétkezes, maszturbálós zsinórkurblizással, jó hangos káromkodásokkal megspékelve. Hát nem tudom mit gondoltak a helybéli őslakosok. (A fentebb látható halat sem léggyel fogtam)
Aztán egyszer csak egy nagyon sejtelmes helyre érkeztem és gyorsan lehorgonyoztam a hajót. Az első dobást lekövette valami és a másodikra már burvány is megjelent a felszínen, de ezek a legyek olyan parányiak ám, hogy alig lehet kiszúrni őket. Talán szándékosan mögé, vagy mellé nyalt, de az is lehet, hogy kihúztam a szájából. A balinkák egyébként fergeteges kedvükben voltak. Gondolkodás nélkül vágtak oda mindennek. Kivéve a legyet. (A fenti felvétel nem egy légyre jött balint ábrázol) :-O
A munkát az is nehezített, hogy a meder közepén gyakran volt mély a víz. Ilyenkor csak a töltés széléről indíthattam a legyeket, de csak az alapdobás birtokában ez szinte képtelenség volt. Összefogott ellenem a nád a bokorral, a fával és a széllel. Hogy a ménykű csapjon bele ebbe a domolykótlan világba! (A fent reprezentált balint nem léggyel fogtam)
Külön gondot jelentett a lábaim mellé lefejtett hosszú kanóc, amit a sodrás elvitt magával és amit nagyon nehezen tudtam visszanyerni a dobások alkalmával. Egyébként egész délelőtt alatt csak pár jó dobásom volt, de azokat tényleg annyira kidobtam, hogy azt sem tudtam hova repültek, méghozzá olyan f@szányos kiterülősen. Azokat öröm volt nézni, de halat sajnos nem adtak. Ezen a ponton már kétszer is igénybe vettem a telefonos segítségemet. (A fent látható felvételen fogott halat nem léggyel fogtam)
A következő helyszín nagyon ígéretesnek látszott és egy belógó fa koronája alá dobtam be a pemzlit. Rögtön három-négy sötét folt jelent meg alatta, majd nagyon jól megnézték és utána nagyon leszarták. Domolykók voltak. Leszarom domolykóék. Rövid idő után egy kicsit elmélázva valaki rádurrantott a légyre és megkezdődött az öt másodperces küzdelem, majd a hal lemaradt. Teljesen elfelejtettem bevágni és baromi nehéz volt a legyező madzagot kezelnem. (A fent ….. nem léggyel fogtam)
Napfelkelte. A balinok már kora hajnalban kiverték a botot a kezemből. Jászt is fogtam. Mókás kezdés volt. Hideg volt reggel.
Domolykó. Szerelem első látásra. Pikkelyei csodálatos színekben verik vissza a Nap sugarait. Festői, fenséges, magasztos, pazar, nagyszerű, pompázatos, fényűző, esztétikus, ízléses, mutatós, szemrevaló, tetszetős, dekoratív, elbűvölő, gyönyörű, elragadó, bámulatos, lenyűgöző, csodás, varázslatos, ellenállhatatlan, díszes, ékes, káprázatos, csinos, csodálatos, bájos, látványos, ragyogó, szépséges, vonzó, attraktív, impozáns, mesés, bűbájos, lélegzetelállító, magával ragadó. Röviden ennyi. De a teljesség igénye nélkül! (A fent látható h. nem l. f. )
Egyébként a kajak és a legyezés nagyon jól párosítható egymással, feltéve, ha a vállalkozó szellemű ember remekül érti mind a legyezés, mind a kajakozás művészetét. Ha valamelyik kilóg a sorból máris kész a kalamajka. :-O Urak, lehet próbálkozni! :-O (Őt sem léggyel)
Régebben sokat csukáztam és valamikor még süllőket is hajkurásztam. Amióta rátaláltam ezekre a csudálatos kis jószágokra, már ők jelentik számomra a napot az égen. Balin, domolykó, jász. A legmókásabb, legizgalmasabb, legpompázatosabb triumvirátus. Finom cuccal, velük játszadozni a horgászat etalonja. -Jó napot kívánok! Kérnék szépen egy tekercs harmincötös zsinórt, egy tucat 3/0-ás Mustad hármashorgot és egy szett horgonyzott acél drótelőkét, valamint szeretném kérdezni megjött az a 25 grammos rozsda és savmentes svédacél támolygó kanál, amit 3 hónapja rendeltünk meg a barátommal? (Szerintetek a fenti képen látható hal légyre jött?) :-O
Ő egy fenekeszeg lenne. A következő menetben a jászok csodálkoztak rá a legyeimre. A csodálkozásnál tovább nem jutottak. Valamit biztos rosszul csináltam, hogy ekkora volt az érdeklődés. Bezzeg az “ormótlan” wobblert már a vízbe érkezéskor úgy lemosták a felszínről, hogy győztem a bot után kapni. (Innentől fogva már nem írom, hogy ő sem légyre jött.)
Akinek nem igazán jött be a Salmo Thrill és nem szeretik, ha a hatalmas vaskampók a szemükön vagy éppen a tarkójukon fogják a halat…Íme az Abu Tormentor parányi változata. Felébe kerül, mint a Thrill. Már régóta nem használom, mert nem tetszett a mozgása, de olyan aratást csinált, hogy rossz volt nézni. A balinok begolyóztak tőle. Laposan veret, de olyan kiszámíthatatlan sasszékat és köröket ír le néha, hogy szerintem épp ez benne a fogós. Most a következő képen egy hatalmas fenekeszegnek kéne virítania, amit az élő Dráván fogtam ezzel a műcsalival, de sajnos az exponálást megelőző pillanatban kiugrott a kezemből és én alsógatyában futottam utána a homokzátonyon. Tiplizett…
Már órák óta csattogott a legyes bot és kezdte a csuklóm megadni magát. A jobb kézfejemet behúztam egészen a vállamig és követtem a tizenegy-egy órás technikát. Bár lehet, hogy rosszul emlékszem és tíz-két órás. :-O Nem igazán tetszik ez a módi. Nekem az az igazi, ha olyan nagy hévvel, szenvedélyesen megy a “lengetés” és a végső kidobás pillanatában szinte még a testem is utána dobom. Az olyan odaadó. Mediterrán. Olaszos. Elvégre az Ormánság ősszel cseppet sem Skandinávia, vagy éppen Anglia. :-O Ki kéne fejlesztenem egy új stílust, az “Ormánsági Method” nevezetűt, amivel örökké bevésném magam a legyes kalendáriumba. De ahhoz először is halat kéne fognom. Léggyel. A leborult szivarvégit!
Az élő Dráván hamar feladtam a legyezést. Le sem szartak. Levente legyei pedig tényleg gyönyörű darabok. Nem értek hozzá, de tankönyvbe való mind. Csak rájuk kell nézni. Egyébként talán hiba volt pergető cuccot hoznom. Egyre gyakrabban került a kezembe…
Idegen vizeken… Lekerült a lobogó a hajóról. Leesett véletlenül…:-O Informális, avagy kötetlen horgászat. Mert az embert nem lehet bekötni. Formálni hiba, formatálni pedig bűn.
Itt jött a már említett hatalmas nagy balinom. A homokszigetről akasztottam és a klasszikus helyen vágott rá. Ott ahol találkozik a sekély a méteres vízzel. A törésnél. Nagy meló volt a vékonyka cérnával kikurblizni a sodrásból. Kár, hogy lelécelt. Olyat odavágott, mint egy Tarpon.
Domolykóból nem igazán jött apró. Fergeteges dinamizmussal csaptak oda a bakáimnak. Győztem őket fárasztani.
Na végre! Elérkeztünk a végkifejletig. Tessék csak nézni, hogy mi van annak a csodás nagy dominak a szájában! Ippen, hogy akadt!
Itt a párja! Levente nemtudommilyenlegye megfogta. Aranyhal a javából. 24 karátos. Egyiküknek sem vágtam be. Kevesen múlott mindkettő.
No, Pupákok! :-O Kéretik szépen belevésni a kalendáriumba, hogy Genuine Ormansagi Method developed by Atyafi! Sajnos nem mondhatom el a technika lényegét… Peti Balázsnak köszönöm a felszerelést és Leventének a legyeket. Egy dologban biztos vagyok. Mélyen, nagyon mélyen valahol minden legyes mazohista. :-O
ui: az asszony éppen most veszi a Spar-ban a halat estére. Ez van. Idáig jutottam.
Vízállás: 30-50cm. Víz hőmérséklet: 17 fokos
atyafipeca.hu 
A legjobbakat! 🙂
NE, NE, NE !!!
nE ADjaTOK enNEk az emberNEk a kezébe,
könyörgÖM, Ne adjatok lEgyEző botot !!!
(ez nem egy forró lelkű izraeli költő verse).
Így is kivagyok erre a csávóra, mi lesz ha ezután már legyezve teszi
ocsmány horgásztúráit?
Amúgymeg?
megérdemli!
tényleg megérdemli, de levi arra is gondolhattatok volna, hogy családos…
Atya!
megkaptam méled, nagyon kíváncsi mi volt az a rész…
a vagyok kimaradt az ucsó mondatból.
nagyon szép legyek , de az egyik miért vizes má?!
Mert beleraktam egy pohár vízbe, hogy fenn marad-é vagy sem, ugyanis erős gyanúm volt, hogy nedves légy. Aztán a pohárból nem tudtam kipiszkálni, mert mindig elugrott az ujjaim elől. Végül úgy döntöttem, hogy kiiszom a pohár vizet és majd a számból kihalászom. Persze olyan bársonyos és selymes legyecske volt, hogy a számban nem leltem meg és már azt hittem, hogy lenyeltem, mikor a jobb felső hatos belső oldalánál akadt a nyelvembe. Szóval tényleg bekaptam. Hála Isten Levente lenyomta a szakállát. 🙂
Huh és még el sem kezdődött. Ebből tuti sebészet lesz holnap. 🙂
Kalap és szemüveg kötelező!! De tényleg. Rossz elképzelni, mi lenne az ember szemével, ha tizenméteres dobásnál lendületből beleakadna a légy. Valószínűleg menne tovább a horog végén…pfff…
Hájrá Atya!! Szurkolok! A GYIK-al meg hívj nyugodtan!
Hajrá! Amióta belinkelték a Ceeff-en olvasom a blogodat. Nagyon király! Nekem is hasonló gondolatok szoktak forogni a fejemben pecázás közben! Kitartást a legyezéshez, de biztosan könnyebb lesz, mint felénk a Dunán (Dunaalmás). Ahogy Levente is szokta írni!
Egyetértek Pupával. Ebből biztos alázás lesz… 😀
Hajrá!
Köszi Skacok! Hát már aludnom kéne, de nem megy. Hajó már az autón, meg nagyjából össze vagyok pakolva, de olyan nagy a nyomás a vállaimon, mintha én lennék Frodó, a gyűrű hordozója. 🙂 Nagyon izgalmas valami olyat megpróbálni, amihez fingom sincs. De hát, mint tudjuk: okoskodás a tett halála!
UI: Vazelint is csomagoltam a legyek miatt, meg hát könnyít az emberen ha rátalálnak a rézf@szúak. 🙂
Jó éjt!
Ezeket ne kend be semmivel!!! A víz alatt a helyük. Sodortatva, visszahúzva. Tudod Te!
ÁÁÁÁ, semmiképp!!!
Szerintem nagyon jó lesz majd meglátod!
Remélem, hogy bejön neki a legyezés, és szépen feljebb lép egy géposztályt, mert lassan egyeduralkodóvá válik az UL wobbleres kategóriában, nekünk meg csak a morzsák jutnak, egy-egy futamon elért dobogós helyezéssel.
Csúnya bukások után is fel tud állni (lásd a sebészetes horror bejegyzését), úgyhogy mi csak a peloton-ban lökdössük egymást, amíg végre fel nem igazol a királykategóriába
😀
Ezekkel az “izékkel” lehet halat fogni? Persze tudom, hogy lehet!
De ha az ember nem talál halat?…
Ez a blog és ez az ember mindig újabb kihívásokat ad nekem, mióta rátaláltam, tudom már mi hiányzott a satnya földi létemből: A KAJAKOS HORGÁSZAT, és minden íze borsa ennek a horgászmódszernek! Köszönöm neked Atyafi cimbora, hogy megajándékoztál a lét eme nagyszerű formációjával.
Vájááá méééég.
Nem tudunk semmit.
Remélem betlizik.
…és akkor végre kiderül, hogy ő is földi halandó, nem pedig egy – a gonosz rivális bolygó (aka Reezpha Soo) lakói elöl menekülő – UFO, aki a Betelgeuse-i folyókon szerzett tapasztalatával könnyedén horgászik itt. A kajakja is kamu, valójában egy morfózisra képes űrhajó.
Ez nagyon nagy duma volt!!! 🙂
Nem betlizik. Én már tudom… 😀
Nem UFO!
Királyságos írás!
A nap fénypontja (nekem)!
Mecsoda kommentek!! HÁHÁHÁ! 🙂
Műlegyezni nem könnyű. Sőt, ha a mazochizmust fokozhatjuk, például a legyes csukázás, vagy balinozás is ebbe a kategóriába tartozik. Viszont állítom, hogy ilyen cuccal egy halat megfogni nagyobb élmény, mint a másikkal tízet. De ezt már Te is tudod. 🙂
Plusz ha az érem másik oldalát nézed: minden műlegyes horgász a valagát csapkodta volna a földhöz, ha az első túráján két ilyen halat fog. Tiszta szívből gratulálok hozzájuk!
Két napja várok erre a bejegyzésre! A könnyeim kijöttek… Gratulálok!
Csak alátámasztani tudom McFly szavait. Viharos szélben egy 15 centis nyúlszőr rettenetet dobálni, és (szerencsés esetben) érezni ahogy e jobb csukesz tépi a kezedből a zsinórt, az olyan élmény ami beleég az ember agyába. Ja, és ha már így a kajakos témánál vagyunk. Somogyi “Manitou” Péterrel, nyáron egy gyerektábor keretein belül oktattunk egy kicsit, és ha már ott voltunk nyomattunk egy kis Hardcore balatoni “Kajakos” Balinozást : http://indafoto.hu/bodolail/horgasztabor/slideshow a !8.-ik oldaltól indul a legyes téma, 75-től a “Kajakos”.
(Zseniális a Blog, csak így tovább)
Jah” Balázs Zoltán, alias ‘Trout Hunter’ voltam
Basszus! Krokodilos kenuk!!!!! Nagyon vaddisznó!
Köszi!
🙂
Hát legyes pecás nem leszek (bár soha ne mond, hogy soha), de az írás most is jó. Nekem ma kukoricára jött a balin, kettő is a Tiszán. Nem olyan jó, mint pergetve v. léggyel, de aranyos volt és meglepő. Még élnek.
Aztán ne mondhassuk ám, hogy fáradt, mint az őszi légy!
Volt egy topic a ceeff.com-on, vmi “legyezés vagy más módszer is?”. Amiből nekem az jött le, hogy legyezés és pergetés, pont mint lengyel-magyar két jó barát…
Megkerestem a topicot és Benyus hozzászólását már csak beidézem: “nem csak halat fogni, de halat NEM fogni is legyezve a legélvezetesebb”
Alig hogy valaki kimondja:
“nem csak halat fogni, de halat NEM fogni is legyezve a legélvezetesebb”- már vastagon el is ment a lényeg mellett és egy csontvázat hagyott maga mögött.
Hát tényleg nagyon nyomasztó dolog volt látni, hogy mennyire hidegen hagyta őket a sok szép legyecske. Kisasszony szitakőtőt már nem láttam és talán már kevesebb rovar repül ilyenkor a levegőben. Talán ez keltett bennük gyanút, nem tudhatom. Egyébként valahol mindkét dolog ugyanaz. Szerintem érdemes a pergetésben és a legyezésben a hasonlóságokat keresni, mert több van ami hasonlatos, mint ami különbség. A technikai része nem is nagyon fontos. A lényeg szerintem a belső dolgokon van. Léteznek húshorgász pergetők és kirakatmajom legyesek, akik csak pózolnak a menő cuccban, miközben a helyi parasztok kiröhögik őket. Én úgy vélem, hogy a legyesek talán jobban szeretik a természetben létet, olvasottabbak és igazán nagyvonalúan bánnak a halakkal, mint a többi horgász. Nem csak a mának, de a holnapnak is élnek. Szerintem mindenki lehet legyes, az nem felszerelés, hanem mentalitás kérdése.
Hallottátok már a pergetőindulómat? Kötelező végighallgatni!
Hogy folytassam egy kicsit ezt a gondolatmenetet: azt szokták mondani, hogy az UL pergetés után egy lépés a legyezés, azaz aki ezt a kategóriát műveli (vagy általában a könnyű pergetést), az könnyebben igazol a műlegyes kategóriába. Sokan félreértelmezik ezt a mondást: ez nem azért van, mert egy horgász ilyenkorra nemesedik, mint a bor, a tudása a profizmus szintjét verdesi, s ha a vízpartra ér, szemöldökét ráncolva pillanatok alatt megmondja, hol a hal, milyen fajta, mit eszik és hány pikkelye van; pontosan azért, amit Atyafi a felettem lévő hozzászólásban írt. Lehet, hogy majomkodásnak tűnik, de a legyesek között még azt is megszólják (és tökéletesen egyetértek vele), aki a partra dobva fényképezi a halat.
Ja, oltári méretű balinokról és domikról álmodtam.
Jó!
…akkor most már szerkeszthetem a “Dobálózni könnyű” egy éve megjelent cikkemet, hogy a blogomon is olvasható legyen .
Phuuhh
/tegnap fogott a kisfiam (3 éves),
egy másfeles szivárványost, a h. l. l. f. a Garadna patakból/
Kíváncsian várom!
Deathproof?
Tetszett?
Nem is kommentálom az írást, ott van minden lényeges benne. Azért azon érdemes elgondolkodni, hogy a legyet le sem szarták. Nem hiszem, hogy Te lettél volna nagyon béna, mert anno, amikor én álltam először a Duna partján, csináltam cifra dolgokat, a legyeim is egy kisebb katasztrófával értek fel, mégis sikerült elkapnom balinokat. Valami más lehet itt a baj.
Háát… Ha tudom hol a domi és bedobok mellé egy pici ducii wobblert, aminek olyan rovaros a kinézete rögtön odavág neki, de valamiért a légy nem dolgozott. Tényleg nagyon katasztrofális volt a helyzet, mert a legyekkel átfésült területek, pergetve 5-6 halat adtak. És nem olyan finom, szűzk…. rávágások voltak, hanem elemi erővel ba..tak oda nekik. A felszínen már alig van rablás, most inkább vízközt megy a perpatvar. 50 centis vízben 4-5 kilós balinok cikáznak. Persze a kitanultabbja. Ja és ráadásul jászok tucatjai közé is bedobtam a kis szőrpamacsokat, de semmi. Ott gondolom már a vízbe érkezés pillanatában forrnia kellett volna a víznek. Mindegy. Ez van. Egyébként a tetves meteorológus brancs megint beszopatta az egész országot az ÍTÉLETIDŐVEL. Esett vagy 3 mm csapadék. Vicces. Már a meteorológia is a szenzációra épít. Szánalmas.
Izmot, erőt és sok-sok balint a vénasszonyok nyarára! Mert az csak most fog jönni!
áááááááááááá
végre, köszönöm-köszönöm
amúgy épp most gondolkozom újra könnyű pörgettyűs bot vásárlásán, hogy néha fogjak halat is rendesen és ebben te vagy a fő ludas, úgyhogy tippet is adhatnál, hogy milyet érdemes venni (olcsónjót)
szóval a lényeg: 6-án én is megszűrtem a …. meg az egyik …. kő környékét. csak léggyel. és megvolt a domi-balin-jász szentháromság
szóval végre, valahára, valamennyire, valamiben (ezt nagyon kis betűvel kéne írnom) LEFŐZTELEK
óóóóóóóóóóóóó
bocsánat, élből nagyon kárörvendő voltam, úgyhogy most egy kicsit konstruktívabb is lennék:
a jászokban meg az az érdekes (aznap is az volt) hogy épphogy nem úgy kap, mit ahogy elképzelnéd. iszonyúan finnyál, követi, megnézi, kikerüli (épp mint a Sió lassúvizi domijai) hátulról csipkedi. viszont ha rajtaveszt, akkor tényleg szétveri a vizet, ugrál, mint egy szivárványos p.
na szóval ennek a finnyázásnak a kijátszására van is egy jó megoldásom, ha esetleg, véletlenül mindketten Pécsett laknánk, megmutatnám, sőt akár egyet adnék is belőle…
ja, és a bejegyzés persze megint remek, főképp a képaláírásokon dőltem meg!
Na, figyu kiscipő! 😀
Léggyel mindenki tud halat fogni. :-O
Majd akkor írj, ha meg lesz a szentháromság 25 grammos támolygóval és drótelőkével is. :-O Na az már tudás ám! 🙂
Majd egyszer biztos összefutunk.
Ezzel a sráccal vedd fel a kapcsolatot! Fekete Ádám. Hivatkozz rám. Mindenre van cucca, méghozzá szinte újjonan és tényleg jó pénzért. Nagyon precíz gyerek és nagyon-nagyon korrekt.
http://www.zsibvasar.hu/?op=art_list&u=65041
Nézd meg a termékeit. Vannak ott nagyon penge pergetőbotok. Én 2 napja kaptam tőle egy könnyű puskát egy finom kis orsóval.
Egyébként egyértelmű, hogy nem a halakkal, hanem velem volt a baj. Mármint legyezés terén. Kicsit dühös voltam, amikor a legfrankóbb helyekhez nem tudtam odaférni a terepviszonyok miatt. Szóval azt hiszem nálam még egy jó darabig marad a pergetés. 🙂 Nem tudok belőle kiszeretni.