Kenart műcsalik és egyEBek…

2011.10.16. 

Műcsalit olcsón, horgászfelszerelést használtan, cipőt turkálóból, kutyát pedig menhelyről. Csakis. 

Sajnos bokros teendőim miatt ezen a héten nem jutott idő a horgászatra, ezért úgy döntöttem, hogy csinálok egy “mindenkinek hasznos” bejegyzést. Egy korábbi írásomban említést tettem a lengyel Kenart nevezetű műcsalikról, aminek egy megtelt levelesláda lett a vége. Utólag már beláttam, hogy hiba volt halat fognom velük.:-O Mivel én is más nagylelkűségének köszönhetem, hogy egyáltalán megismerhettem ezeket a remek kis műcsalikat, úgy voltam vele, hogy önzetlen módon, mindenféle anyagi haszonszerzés nélkül én is kipostázok párat más kollégáknak. Az egésznek az lett a vége, hogy már nem tudtam ki mit és mikor rendelt és egyszerűen elveszítettem a fonalat. Tulajdonképpen ennek a bejegyzésnek az lenne a célja, hogy végleg pontot tegyek a Kenart históriára.

A lengyel cég rengetek típust gyárt, de a dobozokon egyszerűen nem tüntették fel a pontos megnevezéseket. Többek között ennek köszönhettem, hogy a rendelésekkel kapcsolatban én is összezavarodtam és már nem tudtam kinek melyiket postázzam.

A bal oldali még Hunter, a jobb oldalon látható már a Baster fantázianevet viseli. Röviden a lényeg… Kenart műcsali rendelése esetén engem legyetek szívesek többé elfelejteni, (:-O) mert találtam végre egy sokkal könnyebben járható utat, amivel szerintem mindannyian jól járunk. Ha szeretnétek kipróbálni ezeket a műcsalikat, akkor menjetek fel a gyártó honlapjára, mentsetek le pár képet a kívánt apróságokról és küldjétek el a rendeléseteket az alábbi címre: melozo@freemail.hu Az árakról és a postaköltségekről szintén itt érdeklődjetek. Van honlap is, de arra szerintem még nincsenek feltöltve a wobblerek. http://sugerhorgaszbolt.lapunk.hu/ A kereskedőt egyébként Nagy Miklósnak hívják és az alábbi számon tudjátok elérni: 30 543 2172 

Más…A fenti képen látható újdonsült, de alig használt könnyű pálcát, a kis 20-as csörlővel egyetemben Fekete Ádámnak köszönhetem, akinek a termékeit itt tudjátok megnézni. http://www.zsibvasar.hu/?op=art_list&u=65041 Lassan már mindenem tőle fog származni. A befejezés előtt még érdemes pár szót ejtenem az új cipőmről, ami 1000 Ft-ot kóstált egy turkálóban.

A végére hagytam a kutyáimat. Ők egy kicsit kilógnak a sorból, de ha már egyszer ők is szerepelnek a képeimen, akkor el kell, hogy mondjam: Sok gyalogszőrösöm volt már az életem folyamán. Javarészt törzskönyvezett drága ebek. Fajtatiszták. Amióta megismertem az útszéli keverékek géposztályát, vagy éppen a menhelyi “mutánsok” halmazát már tudom, hogy soha, de soha többet nem fogom elkövetni azt a hibát, hogy kereskedőtől vegyek kutyát. No, nem a pénz miatt. Végezetül egy Márai idézet:

“Ne szégyeld, ha szereted az állatokat. Ne röstelld, ha egy kutya közelebb van a lelkedhez, mint a legtöbb ember, akit személyesen ismersz. Hazug próféták és otromba, komisz emberek, azok, akik megrónak e vonzalom miatt, s ezt mondják: “Az emberektől lopja el az érzéseket, melyeket a kutyára pazarol! Önző, rideg fráter!” – ne törődj velük. Szeresd csak nyugodtan kutyádat, ezt a csillogó szemű, fáradhatatlan barátodat, aki nem kér barátságáért mást és többet, mint valamilyen szerény koncot és egy-egy simogatást. Ne hidd, hogy gyöngeség és önzés késztet az állatokat szeretni. Testvéreink ők, s ugyanabban a műhelyben készültek, mint az ember, s értelmük is van, néha bonyolultabb és finomabb, mint a legtöbb embernek. Mások nevezzék gyöngeségnek az állatszeretetet, gúnyoljanak ezért – Te sétálj csak kutyáddal. Jó társaságban maradsz; s Isten tudja ezt.”      Márai Sándor