2011.10.29. Ősz
Ritka szép ajándék volt a mai nap. Sugaras, nesztelen, ökörnyállal telített. És ráadásul megfogtam életem legszebb domolykóját is egy számomra eddig ismeretlen holtágban. Egy sör elfogyasztása után kissé illumináltan, komótosan forgattam a lapátokat. Hangtalanul osontam a haragossá duzzadt Dráva felszínén. Ismét felbecsülhetetlen tapasztalatokkal lettem gazdagabb. Gondoltam rá, hogy írok egy kis esszét róla, de kár lenne ezeket az apró örömöket megerőszakolni holmi emberi okoskodással, szakértéssel. Mert az ember mindent tud, de semmit sem ért. Apropó ember. Hallottátok, hogy 7 milliárdan lettünk? Irdatlan nagy szám. Hétmilliárd szakértő, személyre szabott egóval és külön akarattal. Emberiség. Milyen kár, hogy a mennyiség nem egyenlő a minőséggel.
Régen nagyon szerettem csukázni, de amióta összeakadtam a domolykó nemzettséggel már csak róluk álmodozom. Általában csukás vízen kezdődnek a megpróbáltatásaim. Ha van drótelőke, akkor biztos nem fogja bekapni a domi. Ha nincs, akkor meg biztos csuka fog jönni domolykó helyett és elharapja a zsinórt. Hát, utóbbival kezdődött a mai móka. Nagyon szép csukát akasztottam egy picuri huszárral, de akkora volt a pofája, hogy menten elnyelte. Aztán megrázta a fejét és már pattant is a cérnám. Hát ennyi volt röviden. Reméljük csuka úr azóta már megszabadult a parányi vasmacskától. Ezen kívül még két jó nagy domolykót veszítettem el a nap folyamán, de azért nem panaszkodhatom. Borulás is volt majdnem egy emberes örvényben. Épp, hogy megúsztam. Szépen festettem volna nyakig érő gázlócsizmában, mentőmellény nélkül a 8 méteres vízben. Twister lett volna belőlem, vagy éppen gumihal. A Dráva kajakkal nem egy habos torta. Ha megengeditek ezúttal elmarad a sok locsogás. Most a képek beszéljenek!
Vízállás: 170cm Hőmérséklet: 9,9 fok
atyafipeca.hu 
Furcsán hosszúkás testük van ezeknek a domiknak. Olyan, mintha tavasz óta lepasszoltak volna, pedig az ember pont azt várná, hogy kicsit szedjék össze magukat így tél előtt. A gigadomi viszont tényleg szép!
jaaaaaa….
nem ugyanaz a hal van a képeken? 😀
Értjük mire gondolsz, amikor valami annyira szép, hogy csak rontani lehet rajta és inkább szót se róla.
…ugyan ez van amikor egy ismeretlen nő mellett kelsz reggel .
(jut eszembe az utolsó képről)
De!
Az utolsó 3, vagy 4 képen az öregről van több portré. Még keretet is adtam hozzájuk. 🙂
Pompázatos még nézni is!
Egyébként találtam egy olyan placcot, ahol a domik, balinok, jászok össze voltak verődve. Nem pár darab és nem is több tucat példány csoportosult, hanem több száz tolongott. Szó szerint beleszédültem a látványba. Fene sem érti a halakat. De jól van ez így.
(majd akkor fogtok egy halról több fotót látni, ha elkezdek műcsalikat tesztelni, de akkor könnyen rá fogtok jönni, mert valami elbaszott bézbólsapka lesz a fejemen, felirattal természetesen):-)
Nem semmi domolykóhadsereget küzdöttél le a kis katonáiddal! Igazán szépek! Van amikor a kevesebb többet ér! (mármint a szöveg)
Az utolsó kp meg: Húúúúúúúúú b@zzeg!
Az utolsó előttit nézd!
Há milyen horgász kend?
Az utolsó csak adalék.
ezekszerint a felső szakaszról minden domit szépen lezavartunk a katonáid elé…ott meg szép sortüzet kaptak.
Vót valami arra?
nullakapitány…magasan van még a gaz, és nem lehetett beengedni semmit a felszín alá
Mennyi hal!! Már kezdem azt hinni, hogy felétek halból azaz domiból van a kerítés.? Nálunk meg csak a csukák fenik a horgokat…
Fennék azok itt is, de én megpróbálom kerülni őket. Közvetlen part mellé nem igazán szeretek dobni. 🙂 Mivel az a csukák leállósávja a halak országútján. :-O