Gesztenye Gusztika a Dráván

2011.10.31. Ősz

Guszti a legújabb horgászcimborám. Már hetek óta kérlelően tekintett rám a szoba párkányáról. Át tudtam érezni elkeseredettségét. Szép horgászbotot csináltam neki, de soha sem használhatta. Sőt, Guszti még vizet sem látott eddigi életében. Megesett rajta a szívem. Hát, így történt, hogy csendes társra leltünk egymás személyében.

Hajnalban olyan sűrű köd fogadott, hogy a kajaknak szó szerint vágnia kellett. Sajnos már kezdett körvonalazódni a mai napom. Reménykedtem benne, hogy a Nap őszies sugarai még felszínre csalják kedvenc halaimat, de nem volt Nap és nem volt sugár.

A Dráván még ennél is sűrűbb köd fogadott. Rövid időn belül kezdtem elveszíteni a tájékozódó képességemet. Guszti kiáltása törte meg a csendet a hajó orrából:-Farönk! Próbáltam volna kitérni az útjából, de addigra már éktelen nagy csattanással megérkezett egy tekintélyes méretű uszadékfa. Na ebből elég volt-szóltam Gusztihoz, kezdjük a mai napot egy jó kis “patakpecával”!

Nem értem az embereket, akik depressziósak lesznek a téltől. Igaz, hogy hosszúak az éjszakát és szürkék a nappalok, de azért van valami megfoghatatlan szépség ezekben a hónapokban. Ráadásul hazánkban gyönyörű szépen átélhetjük a természet mind a négy ciklusát, hogy a körforgás elejére érve vágyakozó szívvel várjuk a tavaszt. A természet és az időjárás MINDIG tökéletes. Talán mi, emberek vagyunk elb@szv@.

A sűrű köd az idő múlásával sem akart engedni. Makacsul birtokba vette a tájat. Az evezés ellenére fáztam, mint a vadászkutya. De jó lett volna egy tartalék pulóvert hozni! És lám mit tesz Isten! Az orrom előtt a töltés tetején egy magasnyakú kötött pulóver díszelgett. Sajnos nem tudtam magamra ölteni, mert 3 liter vizet és fél kilónyi rézforgácsot rejtett magában. Hát nem irigyeltem a gazdáját, annyi szent. Biztosan egy könnyelmű legyezőhorgászról téphették le a rézf&szúak. Jelen esetben pont Peti Balázsról. :-O Mennyivel jobban járt volna, ha mondjuk a légyzsírját veszítette volna el. Most télvíz idején úgyis nedves minden. Még a legyek is. :-O A halak is mélyebben vannak és jóval halkabbak. Felesleges már a legyeket vazelinozni. :-O

Elképzelem, hogy pók vagyok és reggel csipás szemekkel mennék a konyhába kávézni, de nem tudok, mert egy hatalmas, kövérre hízott harmatcsepp állja az utamat. Minden jóban van valami rossz. A pókok ilyenkor tovább szunyókálhatnak. Na, de kezdjünk pecázni, mert megérkeztünk kedvenc területemre! Az első dobást enyhe, erőtlen ütés kísérte, majd másodjára megint volt egy rávágásom. Harmadjára sikerült megakasztanom, de leakadt. A negyedik lendítést…

már siker koronázta. A kis Kenart Hunter fülön csípte őkelmét. Pompás halacska. Főleg ilyen hideg vízben nagy kincs a Domonkós Domolykó! Meg kell becsülni! Guszti szemében irigységet véltem felfedezni, de talán majd ő birtokolja a következő pikkelyest. Mondtam neki, hogy ezen a vízen felejtse el a Rapalákat, de ő csak makacsul köpülte, vallatta velük a vizet. Közben én felfigyeltem egy rikító foltra a felszín alatt…

Szinte nincs olyan pecám, amikor ne találnék műcsalikat. Ennek különösen örültem. Pár napja téphette be valaki. Popperke. Nagy kedvencem. Köszönöm az ajándékozónak! Azt hiszem a kajakos pecának csak előnyei vannak. :-O Guszti időközben ideggörcsöt kapott és végső elkeseredettségében felrakott egy pisztrángos mintázatú Huntert…

ÓÓÓ, fogadd meleg gratulációma Gusztikám!! Brávó, ez igazán szép munka volt! Sosem fogom elfelejteni azt a látványt, ahogy Guszti hősies kitartással fárasztotta a nálánál hatszorta nagyobb fenevadat. Csak állt az orrban és rövidke gyufaszál karjaival Herkules módjára birkózott a megbokrosodott pálcájával. A szákolást nem tudta elvégezni egyedül. Abban én segédkeztem.

A tökéletes életérzés. Páratlan. Felemelő. Nemesítő. A világ összeszűkül. Beszippant a táj, felemészt a pillanat. Feloldódsz. Megsemmisülsz. Elfeleded, hogy ember vagy.

Guszti könnyes szemekkel, holt fáradtan terült el egy homokzátonyon. Szemlátomást ő is feloldódott… A Dráva boldoggá tesz. Időközben a köd kezdet felszállni és néha mutatóba előbújt a Nap. Menjünk gyorsan nagypályára!

Sajnos túl későn bújt elő a Nap. Úgy véltem mire felszínre csalná a tekintetes balin nemzetséget, már a horizonton fog búcsúzkodni tőlünk. Így is volt.

Hmmm. Kár lenne kommentálnom ezt a fotót.

Egy kis szigeten vertem tanyát, mert vártam, amíg kicsit felmelegszik a levegő. Már kezdett melegem lenni, mikor beszédes lett a felszín. A balinok egyik pillanatról a másikra a szemközti homokzátonyok kishalaik kezdték támadni.  -Guszti! Hajóba! Horgonyt fel!

Szándékosan a homokzátonyoktól egy kicsit messzebb horgonyoztam le és a másfél, kétméteres vizet egy Kenart Diver-rel kezdtem el vallatni. Rögtön első dobásra megütötte valami, majd a második bevontatás végén egy hatalmas balin fejelt utána, mikor már a víz felett fityegett. Az anyját! Ezek nem piskóta balinok! Folytattam a kurblizást és pár perc múlva egy akkorát koppintott valaki a pálcámon, hogy majdnem kiestem a csónakból. Az Abu felsírt és rövid idő alatt pár tucat méternyi zsinórral rövidítettek meg. A víz is nagyon gyorsan szaladt. A 016-os monofillal reménytelen küzdelem lett volna. Leoldottam, hát magamat a horgonyról és a gigászi balin nyomába eredtem. Húsz perc elteltével tudtuk csak Gusztival kiemelni a pompás fenevadat.

Valamelyik korábbi bejegyzésemben írtam egyszer, hogy kemény verejtékezés után idén éreztem először úgy, hogy sikerült megtalálnom a Dráva kulcsát. Sikerült kinyitnom az ajtót, de még csak résre. Igaz, hogy akkor még csak a fejemet tudtam átpréselni rajta, de most már határozottan úgy érzem, hogy a lábamat is bedugtam a nyíláson. És ez azért fontos, mert már nem lehet vissza csukni. :-O Mellesleg hamar vége lett a balin vircsaftnak. Ahogy kezdődött, úgy is nyelte el őket a hallgatag Dráva. Nyomuk veszett varázsütésre.

És íme, itt lenne a nap búcsúfelvétele. Kenartok egy Salmo Hornet társaságában. Egyébkét a Hornet is megérne egy misét. Baromi fogós cucc és ráadásul jóval olcsóbb is, mint a társai. Szóval barátaim, nagy halra csakis lehelet finom pálcával, cérnaszál vékony zsinórral, aprócska csörlővel és iciri-picira katonákkal menjetek, mert a horgászat férfias, nemes cselekedet és cseppet sem holmi időtöltés, vagy mifene. Most pedig mennem kell, mert asszony elkészítette a Metróban vásárolt busámat. Asztalhoz Guszti! Adjon az isten jó fogást!

Vízállás: 130-150cm       Vízhőm: 9.5 fok