Madáretető

“Madáretető” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Kenyér és szalonna, madaraknak tilos! A kenyér megdagad a szalonna meg sós, kivéve ha kövesztettnek való. Egyébként én még almát szoktam a rigóknak kitenni, meg önetetőbe napraforgót. Kell az energia kis tollas barátainknak.

  2. Tettem nekik ki, még nyáron 3 odút (MME-től jött, szabályos/hivatalos!), meg most lidli-s cinkegolyókat, fenyőre, jól tájolva, úgy 3m magasan, de le se tojják őket … ! ? (Nem jönne be nekik a multis kaja … ?)

    1. Érdekes. Nálunk ma reggel tömeg volt. Verebek és cinegék szállták meg a kertet. Tavasszal pedig rozsdafarkúak költenek a verandánkon. Baromi jó őket figyelni.

  3. Megint megnevettettél! 🙂
    Régen sok macskánk volt. Szeretem őket nagyon, de abnormális, hogy vidéken milyen sok macskát tartanak az emberek. Sajna vastagon leszedik a vámot ilyenkor. Nálunk rend van a kertben, mert itt általában az idetévedt macska az, akit megvámolnak a kutyáim. A kertünkben rend és pedantéria uralkodik. A madarak teljes biztonságban falatozhatnak. 🙂

  4. Nálunk egy karvaly is odakapott a verebekre, Már többször láttam portyázni, ma reggel meg pont sikerült kifigyelni, amint éppen tépdes egyet (erre jó a vasárnap ;)).

    1. Szürkebegyet irigylem, nálam etetőn még nem észleltem.Látom, a jó öreg peterzont használod. Én is ezzel kezdtem, de még a 77-es kiadással, abban nem volt színes kép. Most főleg ezt használom: LARS SVENSSON – PETER J. GRANT – MADÁRHATÁROZÓ. NAgyon jók az ábbrái, és viszonylag alapos (bár persze ez sem tökéletes). Szerencsére már ritkán kell. Csúszka is jár oda? Sajnos errefelé ritka faj.

  5. Ehhe…khm… Kedves gyerekek! Néhány jó tanács a téli madáretető müködtetéséhez. Ahogy Atyafitok jól megmondta, a legfontosabb a rendszeresség. Mert igen nagy cumi a kis madárkáknak, ha egy nap üres beggyel érkeznek az etetőhöz és az üres. Ilyenkor jön a tömeges éhenveszés (azért ez ritka), mert a mesterséges koszton elkényelmesedett, kvázi civilizált madárka nem szívesen változtatva a szokásain, éhen döbben, mikor a kedvenc lidlis golyólyát, teszkós szalonnáját, megszokott szotyiját nem találja. Persze bennük szerencsére még jobban működnek az ősi túlélő ösztönök, és a többségük talál valami bénán elbújt pókott, fatövébe hult magot. A kenyérrel pedig valóban vigyázni kell, mert ha megnedvesedik, emésztési problémát okozhat drága kis verebeinknek (cinke nem eszi meg). Ebből is levonható az a tudományos tény, hogy a madarak nem közeli rokonok a halakkal, mert azoknak semmi gondot nem okoz a nedves kenyérgyurma. 🙂
    A szalonnával nincs baj, akkor sem, ha sós (azért jobb, ha nem), csak tudjanak sokat inni a madárkák. Ez télen pedig nehezen kivitelezhető. Nálam pl. egy ártézi kút folyik éjjel s nappal, télen s nyáron, s oda járnak a környékbeli madarak inni, feredni.
    Bevallom, nem nagyon szoktam etetni. 1.) mert nem mindig jutok megfelelő eleséghez. Ha drága cégem ad (mintha a fogát húznák), akkor van, ha nem ad, nincs, nem veszek, mert drága. És ha beindul az etető, néha 5-6száz madár is jön naponta, na sokat megesznek. 2.) Igazából a madaraknak nincs szükségük az etetésre. Miért? Mert ha tömjük a bendőjüket, evvel hozzájárulhatunk az egyébként téli ínségben kiselejteződő gyengébb genetikai adottságú madarak túléléséhez, ergo rontjuk az állományt (civilizációs ártalom, lásd Homo sapiens). 3.) általában pont olyan fajoknak segítünk, amelyek – még szerencsére – nincsnek veszélyeztetve, folyamatos jelenlétük biztosítva van: erdei pinty, fenyőpinty, tengelic, nádi sármány (ritkán jön etetőre, és csak olyan külterületi helyeken, mint pl. nálam 🙂 ), mezei és házi veréb (sajnos ritkulnak), zöldike, süvöltő (ez mondjuk pont nem gyakori, de még nem is ritka), csíz, fekete és fenyő rigó (néha szőlő, énekes, és léprigó), vörösbegy, szén- és kékcinege, szajkó, nagy fakopáncs, balkáni gerle, karvaly, stb.
    Persze senkit nem beszélnék le az etetésről, de – amint már említve volt – az legyen rendszeres. Mert mondjuk, ha etetek (mint most is) teszek az evolúcióra, majd megoldja a problémáit, s én önös érdekből gyönyörködöm a madaras kertben s még csak bezárni sem kell őket kalitba. Most csak diót s tavalyi ocsút tudtam kitenni, de szajkóék és cinkéék máris nagy tülekedést rendeztek, s persze macskáimnak is eljött a sportvadászat okozta adrenalin növekedés. Mert nálam is van etető, mint Fényárhetesnél, és abba is becsücsennek a macsekok (8 van a fene vinné el őket), ezért nem is rakok oda kaját. Csak a kerti padokra, és simán a hóban csinálok helyet. Így, ha macsekveszély van, minden madár átlátja a helyzetet. Amelyik nem, na, az genetikai selejt, és besegít nekem a macska etetésbe. De a szajkóknál ilyen nem lehet, a legjobb macskarisztók! Sz’al etessünk bátran a földről is, csak legyen elég nagy terület – 5-6 m – a madaraknak, hogy lássák időben a macsekot. És ne bosszankodjunk, ha egy-egy karvaly (esetleg héja) becsap a kajáldába, neki is élni kell, és ő is a genetikai selejtet szedi össze.
    Fogok egy vödör diót, nagyjából megtöröm és kiborítom. Minden madár megtalálja a módját, hogy szedje ki a diót. Ez nem lustítja el őket. 🙂 Rigóféléknek (fekete, stb. rigó, veresbögy) jó az alma, körte, bármilyxen gyümölcs, nem baj, ha kissé (vagy nagyon) rohadt, almacsutka, sárgarépa reszelék, tökbél, sajtreszelék (csak a drága francia camambert sajtot szeretik 🙂 ), ilyesmi. Aki megteheti, tehet ki lisztkukacot, pecából kimaradt csontit is. Ha etetek nem igen kezdem karácsony előtt, csak ha rendkívűl zord az idő, mert addig még van tartalék kaja a szabadban, és aki el akar menni délebre menjen. Ilyenkorra viszont a tartalékok kimerülnek, most jobban esik az etetés az ittmaradtaknak.
    Ilyenkor már érdemes kitenni a kertbe az odúkat, a cinegék néha használják éjszakázni, és már most kiválasztják a fészkelőhelyeket. Az odukba nem kell tenni semmit, azt a cinege és a verebecske megoldja. Tehetünk ki nagyobb méretű odút seregélynek is. Bár rabolja cseresznyénket, szőlőnket (nálam 4 m-re fészkel a cseresznyefától, csak ráugrik, bekap egy szemet s vissza a fészekbe, nem bánom.), ugyanis az egyik legszebb hangú énekesünk, aki mindenféle fura hangokat tud előadni. Igaz általában nagyon halkan, tehát figyelni kell rá. Közel sem olyan harsogó, mint mikor a cseresznyét dézsmálja csapatostól. Ne feledjük, bármilyen is most a tél, két-három hét múlva kezdődik a tavaszi vonulás, jőnek a seregélyek, rozsdafarkúak, billegetők! Utóbbi ketőnek félig nyittt C-odút tegyünk ki. A billencsek szeretnek zavartalan helyen fészkelni, rozsdáséknak jó a tornác, erkély is.
    Na, ez kommentnek ölég hosszi, de akinek van esze, nem olvassa el. 😀

    1. Azt hiszem mindennel egyetértek, amit írtál. Én sem vagyok az etetés híve, de nálunk most már jelentős ideje vaskos hó borítja a tájat. Ráadásul most is szakad a hó. Kifejezetten jóleső érzés gondoskodni róluk, viszont azt is látni kell, hogy a pokol csupa-csupa jóindulattal van kikövezve. :-O
      Igen, ahogy írod az etetést nem szabad egyik napról a másikra abbahagyni. Sajnos már most látom, hogy ismét drága árat fogok fizetni a “jóságomért”. Irdatlan iramban fogy a szotyi és a köles… 🙂 Erre ismét rámegy a gatyám… :-O
      Nembaj, majd ha megjön az enyhe idő szép lassan leállok vele.
      A rozsdafarkúakra visszatérve itt egy kis anyag:

      Tudom nem lett volna szabad felmászni hozzájuk a verandára, de nem tudtam megállni. A vége az lett, hogy még tenyérbe is vettem őket. Hála Isten a dolgos szülők teljes mértékben hozzászoktak a jelenlétünkhöz és minden áldott évben kétszer költöttek a verandánkon. A rozsdafarkúak igazi kis tündérek!
      A seregélyhez csak annyit, hogy egyszerűen hihetetlen, hogy milyen hangutánzásra képes. Méltatlanul le van nézve, pedig az a madár igazán tud valamit.
      Üdv!

  6. Gyerekkori emlékeket idéztél fel bennem!
    Ha majd a háznál lakunk én is készítek egy szép kis madáretetőt!

  7. Kenderikét nagyon bírom. Kis éneklőművész giccses buzis mellényben. Igazi glemsztár. A meggyvágó is nagy májer. Eccer a cseresznyefánkon költöttek, és persze nem ingyen, zabálták is rendesen, de hát a fateteji gyümölcs mindig a madaraké. Marad nekünk is.
    Ja, hát néha meg kell nézni a fészkeket, hogy az ember megismerje lakóit, de csak óvatosan. Pl. a fecske, rozsdafarkú toleráns, a barázda bili, tengelic nem anyira.

    Peca. Ma megnéztem a Tiszát. Majd mindenhol összfüggő jég, ahol meg nem, az a partról elérhetetlen. Hacsak nem NAGYON extrémen adrenalin növelő horgászatot akar az ember. Vagy a kompná, mert ott törik a jeget, és a komponista azt mondta, meg lehet próbálni. Most csak idő kéne. Persze kárókatonáék halásztak ma is. Meg a vasmacskás griff is odajött. Ahol nincs jég, látszik milyen szép tiszta most a víz. Mondjuk nem innék belőle.

  8. gondolom megvan mindenkinek a pécsi varjas sztori Kertvárosból…ma a pláza mellett jöttem el. a füves placcon ott bandáztak szerencsétlen csórikáim, szinte látszott rajtuk a reménytelen kitaszítottság.
    nem volt szép látvány látni őket…csak nehogy egyszer visszavágjanak nekünk.

Egy vélemény is számít és egy vélemény sem számít...

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s