A hosszútávfutó magányossága

“A hosszútávfutó magányossága” bejegyzéshez ozzászólás

  1. De szép ez a sok ződ a polárszűrőn keresztül.
    Kajakoshorgászatot az olimpiára!

  2. ÁÁÁ! A kajakos horgászat veszélyes és cseppet sem stabil. Sok lenne a felpuffadt sportoló. 🙂
    A ZÖLD a legszebb szín, annyi szent. A polár meg csak dob rajta.

  3. Elnézem ezt a sok vizet ami végre lejött az égből és nem értem miért nem tudjuk megfogni magunknak?
    Hogy a pék f*ába sikerült félsivatagot csinálni a kárpát medencéből? És miért kezeljük még ma is ellenségként a vizet, amikor tudjuk, hogy a 21. század legfontosabb erőforrása lesz?? Láttam mostanában pár frissen szabályozott patakot meg “fenntarhatóvá” tett medret és elsírtam magam. Víz=Élet
    Attól, hogy sivata lesz az alfölön még nem lesz alatta olaj.

    1. Bandikám tudod az emberiség elhülyült. Nem csak itthon kis hazánkban, hanem úgy általában mindenhol. Van Konrad Lorenznek egy mondása. Azt hiszem az övé. Bár már nem vagyok biztos magamban. Mindegy. Valahogy így hangzik: Kimegyek és elverem a kutyámat, hogy utána jó kedve legyen. Lassan annyira elhülyülünk és elkényelmesedünk, hogy már a cipőnket sem leszünk képesek egyedül bekötni. Persze ezt a végtelenségig nem lehet csinálni. Ilyenkor általában beköszönt egy kibaszott nagy háború és minden a helyére kerül. Egy kis időre. Pár évtizedre.
      Nem is tudom hogy jött ez ide.
      És csak képeket néztél, vagy olvastál is valami szépet? 🙂

  4. Le van fényezve a verda, vagy régi a kép? Nagyon szép ez a FIAT. Nem eladó véletlen? 🙂

  5. Most, hogy végre elolvastam valami frappánsat kéne írnom 🙂 Te Atyafi! Meghonosítottad kis hazánkban az iroldalmi kajakos horgászatot! Nem árt ha a folyón töltött idő kultúrált irodalmisággal telik 🙂 Persze a pörgetős balinozás közben.

  6. Régen még lehetett olvasó embereket látni a buszokon, vagy éppen egy padon. 🙂 Mára már olvasgatás lett belőle. Kiolvasgatjuk mások nyomorúságos életét valami bulvár szemétből és szeretnénk mi is celebekké lenni. Nyomorúság a köbön…
    A Hosszútávfutó magányossága egy nagyon vékonyka könyvecske, de éppen elég ahhoz, hogy akár az egész életünkön keresztül útravalóul szolgáljon. Persze kérdés, hogy az átlagpolgár mit képes kiolvasni belőle. Ajánlom a filmet is, mert az is remekre sikeredett. Nem háj definisön. Sőt! Fekete-fehér! 🙂
    Aki ügyes az talál hozzá még feliratot is.
    Régen olvastam már a könyvet. Azt hiszem azóta nem vezetem már a fogási naplómat. 🙂
    de ez maradjon köztünk! 🙂

    1. Én nem tudok a buszon olvasni! Megfájdul a gyomrom, ha lefelé nézek! 😛

  7. Nem szerettem sose buszon, vonaton olvasni. Ott az ablak mögött a táj! S már szinte csak – bevallom – a vécén ülve olvasok. Most is benn egy könyv, elolvastam belőle vagy 130 oldalt, már csak 700 van hátra. 😦 Valami régi királyokról szól, (III. Béla bá’ és kicsi fiacskái, Bandi és Imi, meg ilyenek), semmi értelme 😉 Hosszú, szép munka lesz. 😀
    És a természetben sem szeretek olvasni. Annyi mindent látni, mit lehet egy könyvben, amit a természetben nem látok, ami érdekesebb?
    Ez a fenti könyv viszont érdekesnek tűnik, megszerzem majd, és elolvasom a kis helységben ücsörögve. Ez lesz a hosszútávolvasók magányossága. 😀

Egy vélemény is számít és egy vélemény sem számít...

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s