Csukázás Radnótival

2012.08.05. És egy hangyabokányi szakértés…

Rebbenő szemmel  ülök a fényben,
rózsafa ugrik át a sövényen,
ugrik a fény is, gyűlik a felleg,
surran a villám, s már feleselget
fenn a magasban dörgedelem
vad dörgedelemmel.

Kékje lehervad lenn a tavaknak,
s tükre megárad. Jöjj be a házba,
vesd le ruhádat, már esik is kint,
vesd le az inged. Mossa az eső össze szívünket.

Radnóti Miklós

Miklós csöndes társnak bizonyult. Hallgat volt egész úton. Néha úgy látszott mondani akar valamit, de ilyenkor csak legyintett, majd elnyújtózott a fedélzeten. Ady ma nem akart velünk jönni. – Majd legközelebb – mondta… Fenn a magasban hatalmasra híztak a gomolyfelhők. Dörgedelem volt.

A mai napot vastagon a Rapture századom vitte. Nagy hasznukat vettem a part menti, sekélyes vizekben.

Nem tudom a helyiek meddig fogják elnézni, ahogy csekovics báró módjára ringatózom a felszínen. Mentségemre legyen mondva, hogy az elhaladások alkalmával mindig csak osonok a habokon, próbálok a dugóktól minél messzebb maradni. Ennek ellenére az egyik parton ragadt horgásztárs kikérte magának ezt a fajta felháborító horgászatot. -Most minek kell ez, ember? Minek jön erre? – kérdezte… -Mert erre vezet a csatorna – válaszoltam.

Nagy ramazurit csinált ez a fenekeszeg, mire sikerült megfékeznem. Megfigyeltem, hogy a balinok igen hiú halak. Fotózás közben általában nyugton maradnak és néha, mintha még pózolnának is egy kicsit. Mindenesetre a balin tud viselkedni a fedélzeten.

A csuka viszont már más tészta. Ő gyanús hal. Hogy miért? Mert nem gyanús. (klikk) Kinézetre nem gyanús, hiszen mindig mézédesen mosolyog és általában szeret mozdulatlanul elfeküdni a hajóban. Ezek a percek azonban kritikusak lehetnek, mert esox licius csak az alkalomra vár, hogy felettébb nyálkás testének köszönhetően kicsusszanjon a fedélzetről. A fenti képen látható zsidókrokodil még köszönőviszonyban sincs azzal, amelyik akkor lépett olajra, mikor a fénylépezőgépért matattam. Szóval legyetek résen, mert szó szerint annyi hájjal lett megkenve ez a lapos fejű bűnöző, hogy csúszik, mint a WD-40.

Szégyellem, de teljesen elfelejtettem, hogy múltkorában még pecabotot is kaptam Gilinek köszönhetően. A “nyél” tényleg jól jött, mert a Rapture Black Spin igen finom kis pálca ezeken a tökleveles, békalencsés, hínaras vizeken. Most van mellé egy jóval gerincesebb Capture Keisonom. Ez esetben nem finomkodtam. Az orsó dobjára hatszögletű 020-as került, mert néha hatalmas foltok követték le a műcsalikat. Szóval visszatérve a botra, nem tudok róla rosszat mondani. Könnyű, de gerinces jószág, nagyon jól eltalált markolattal, minőségi gyűrűkkel és zseniális akcióval. Teszi a dolgát. Röviden ennyi.

Az Amber Jack nem éppen egy csukázó műcsali, de az összes krokesz arra jött. Sajnos több műcsalim is odaveszett, ezért mindkét bot, még a balinos is drótelőkét kapott. Fene azokba az ordas nagy fogakba.

Blutty-blutty-blutty… Sajnos popper terén is meg lettem rövidítve. Ezért a drótelőke…

Skitter VS Blaster.

Csíííízz. Köszönjük!

A kép azt próbálja meg szemléltetni, hogy milyen az, mikor a szellemi fogyatékos kajakos horgász megpróbál könnyíteni magán. Sajnos jelen esetben ez kivitelezhetetlen, hacsak nincs egy harmadik kezem, amivel  a farkamat irányban tartanám. Vizeléseink alkalmával ne szégyelljük, ha véletlenül célt tévesztünk és sárgára pingáljuk a fedélzetet. A kajakos horgászat a naturalizmusról szól. Egyfajta nyers életérzés. És ne feledjük, hogy még mindig jobb a saját hugyunkban ücsörögni, mint esetleg másokéban. A nagydolog, avagy az aknatelepítés kivitelezése már jóval komplikáltabb és összetettebb feladat. Arról majd egy következő epizód fog regélni. :-O “Mert bizony mondom néktek, könnyebb vala annak vadkacsának telefosni az békalencsével borított tavat, mint egy kajakos emberállatnak akár egy kis bogyót is elpottyantania.” (ismeretlen szerző 14. század)

Jász. Félelmetes, kiszámíthatatlan, vérmes, harcias, kitartó, bosszúálló Isten teremtménye. Ő az, aki mindig, de mindig megpróbál visszaszúrni. A találkozás általában elkeserítő véget ér a horgász számára. A jászozást a realitást kedvelő embereknek találták ki. Az élmény csontig hatol. :-O

Folyó szeli ketté…

A papucsfej alatt a papucs… Előbbi magyar és őshonos, utóbbi kínai.

Nádbot, néha cérna, egy parafadugó és egy ezeréves Csepel kerékpár. Ha jobban belegondolok nem biztos, hogy több kell a boldog élethez. Ezeket a képeket szeretem igazán.

Aki balinozik az kedveli a szentimentalizmust és a romantikát. Az viszont kizárt, hogy a balint becserkelő horgász konformista legyen. Itt nincs megalkuvás, barátom. Bár, ha jobban meggondolom, lehet, hogy egy jó nagy adag alkalmazkodás a balinozás alapfeltétele? Érdekes felvetés.. :-O Levente, hogy látod a dolgot?

Domolykó. A hal. A mesebeli hal. Az aranyhal. A villámhal. A mágushal. A dinamika megtestesítője. A Tízméterperszekundum hal. Az energiagóc hal. Sajnos, ha teheti ő is visszavág. Uszonyának legyintésére birodalmak dőltek össze.

Ez a történet már kicsit unalmas…:-O Azért ne bántsuk, hiszem több millió éve velünk van, szinte változatlan formában. Kérdés, hogy mi vajon vele vagyunk-e több millió éve? :-O Aligha.

“Rebbenő szemmel  ülök a fényben, rózsafa ugrik át a sövényen,
ugrik a fény is, gyűlik a felleg, surran a villám, s már feleselget
fenn a magasban dörgedelem vad dörgedelemmel.

Kékje lehervad lenn a tavaknak, s  tükre megárad. Jöjj be a házba,
vesd le ruhádat, már esik is kint, vesd le az inged. Mossa az eső össze szívünket.”

(A bejegyzés összes szereplője szabadlábon védekezhet tovább…)

r

Vízállás: 210cm