A nagy domolykó. Mezétlábasan.

2012.08.11. 

“Az élet egy nagy csodálatos semmi,
Hát mért ne lennék boldog és vidám?
Nekem abban nem parancsol senki,
Hogy kit szeressek, s ki a cimborám!
Az élet, mint a cigaretta füstje,
Illanó, s ha nincsen már parázs,
Nem ér egy lyukas garast se nékem,
Ha elszáll a szép varázs…
Az élet egy nagy csodálatos semmi,
Hát mért ne lennék boldog és vidám?
Nekem abban nem parancsol senki,
Hogy kit szeressek, s ki a cimborám!”

“Élhetetlen ország”-mondta minap egy ismerősöm és én rögtön visszakérdeztem, hogy miért, csak nem elsivatagosodtunk, vagy talán kitört a Szársomlyó és lávával árasztotta el kicsiny hazánkat? Annyira meghízott volna a Balaton, hogy kajakkal kell ezentúl munkába járnom? Csak állt ott elcsigázottan és nagy kerek szemekkel meredt rám. Nem tehet róla, hiszen beléverték a tételt. Tudjátok, azok a “gyalázatos hazugok, akik megrontották a szavak becsületét…”

Jelentem kicsiny hazánk nagyon jó egészségnek örvend. Ugyanolyan jól van, mint bármikor a történelem folyamán. A föld barna, a búza arany és még mindig kék az ég. Azt hiszem még a Dráva is fentről folyik lefele és nem fordítva, lentről felfele. Szóval az Isteni óramű súlyos ingája még mindig precíz pontossággal járja megszokott útját, de bennünk mintha eltörött volna valami. Talán újra “meg kell tanulnunk beszélni azért, hogy tényleg tudjunk hallgatni” (Nietzsche) Jobb lenne, ha én is hallgatnék. :-O

A termikelés és a távrepülés királyainál is rendben mennek a dolgok. Dívik a hajnali varangyozás, napközben pedig az örömködés felhőalapon. A fészkekben kölök gólya csücsül. Milyen hülyén jönne ki, ha mondjuk a tarló közepén egyikük odaszólna a másiknak: -te Tivadar, látod te is, hogy mennyire élhetetlen ez az ország? – Élhetetlen? – kérdezné a másik. Ha élhetetlen, akkor mi az ördög vérveres faszáért nem maradtál Afrikában?

A mai peca verhetetlen bajnoka ismét a balinozós kinézetű Amber Jack volt. Jack testét éktelen nagy sebek, hegek és horzsolások borítják. Hiába. Aki a töklevelek közé keveredik, azt megeszik a csukák.

Módfelett sok “dubár” gyün mostanság. Nem vagyok a “dibbancsokra” kihegyezve, evégből, ha tehetem békében hagyom őket.

– Jack ismét garatig ment.

Parádás kinézetű tüskés lovag.

Újfent megkajálták Jack közlegényt.

Régebben Maruto karabinereket, használtam, de sajnos könnyen nyíltak… Jó pár balinom és még több műcsalim bánta. Ez a fajta kapocs cseppet sem körömgyilkos és logikusan lett kialakítva. A cuccos ismét Gili adománya. Dragon Spinn Lock. 

Makrancos Kata a hajóban. Apró Kenartra jött.

Balin nélkül az élet mit sem ér. Kölök még a lelkem… Késő délutánra értem a kedvenc helyemre, ahol nagy mágushalak laknak. Csalafintaságomnak köszönhetően sikerült egyet megakasztanom és őrületes móka vette kezdetét. A JóIsten túl keményre teremtette a fejeshalunkat, hogy ily fénysebes iramot diktál a szegény és megfáradt, módfelett mezétlábas horgász számára. Sírt az orsó, nyögött a pálca, egyszóval öröm volt benne lenni a pillanatban.

Elejét veendő a töklevelesbe szaladásának, erőset húztam a féken és felszínre kényszerítettem a fenevadat. Irdatlan nagy vergölődés vette kezdetét, ami még a hajóban sem csitult. A mágushalról csak egy gyors fénykép készülhetett, mert tudvalevőleg igen vérmes tud lenni, ha kihozzák a sodrából. Mentségemre legyen mondva, hogy én nem a sodrából, hanem a sodrásból hoztam, illetve húztam ki. Egy gyors fedélzeti méricskélés után olyat csapott a farkával, amit emberfiának megfékeznie nem állhat módjában. Csak örvénylő felszín maradt utána. Azonban a névjegyét a hajóban hagyta… A mérőszalagom 46 centimétert mutatott…

Hazafelé menet… A kuplungot kicsit nehéz csupasz talpassal benyomni, de ne feledjétek, hogy nincs jobb dolog, mint a nyers életérzés. Sőt! Ha jobban meggondolom a kivételes dolgok előfeltétele egy jó nagy adag mezétlábaskodás!

Vízállás: 160 cm