2012.09.02. Hamvas Béla: Thoreau
“- Ki a legelőre! Elég szénát ettetek!
Pont az én esetem, gondoltam, amikor ezt a mondatot olvastam. Thoreau, bár neve francia, Észak-Amerikában élt és angolul írt. Neve minden számottevő katalógusban megtalálható, mert a Walden több száz kiadást ért. Méltán. El kell képzelni, hogy ez az emberjava férfikorában, bár komoly iskolákat végzett, egy napon hátat fordított a civilizációnak, kiment a vadonba, fatörzsekből házat épített, vadászott, halászott, fát vágott, szántott, és egyedül volt két álló esztendeig. Ez a Walden témája, s ebből látszik, hogy a világirodalomban alig van elragadóbb könyv. Ő igazán tudta, mit jelent: Ki a legelőre! Elég szénát ettetek!”
Egyébként is csaknem minden lapján van valami, amin érdemes gondolkozni. Az egyik helyen azt mondja: “A tudomány hazudik. Minden dolog semmitmondó, ha mikroszkóp alatt nézik. Képzeld el az embert, a lovat, a madarat tízezerszeres nagyításban.” Nem pompás? Vagy ez: “Minden méltóságban van valami a szférák hullámmozgásából.” Aki ezt nem érti, nem tudja, mi a tenger és mi a szél.” Aztán: “A nagy művek mögött végtelen semmittevés áll, mint a világ mögött a végtelen tér.” Mintha nekem írták volna s nem mondanék le róla semmi pénzért. A művészről ezt mondja: “Ha meg tudod mondani, amit sohasem fogsz hallani, ha meg tudod írni, amit sohasem fogsz olvasni.” Ugyanerről a témáról: “A művésznek könnyen kell dolgoznia, túl sok munka a művet elrontja.”
Végül csak még kettőt: “A történetet éppoly kevéssé szabad kritikusan nézni, mint egy tájat.” Ez az egyik. A másik még inkább kedvemre való: “Egészen csodálatos, hogy a hétköznap legjelentéktelenebb dolgaiban is hogyan van meg az utalás a természetfölöttire…”
Séta (Walking)
“Egész életem során csak egy, vagy két emberrel találkoztam, aki a séta művészetéhez értett, ahhoz a sétához, amely zsenialitás, ahhoz, amely, hogy úgy mondjam, szent lődörgés. Az angol sauntering szó, amely ezt kifejezi, régi származék. Abban a korban keletkezett, amikor – a középkorban – sokan az országutat rótták, könyöradományokból éltek, és a Sainte Terre-re, a Szentföldre zarándokoltak. A Szent Földre mentek ezek a szentföldezők, ezek a sauntererek, a szent lődörgők…”
“Vannak azonban, akik a saunterert a sans terre-ből magyarázzák, ami annyit jelent, mint földnélküli, hazátlan, jó értelemben, akinek nincs otthona, mert nincs is szüksége rá, mert minden helyen otthon érzi magát. Ez a sikeres lődörgés titka. Aki egész ideje alatt otthon ül, még lehet a földön a legnagyobb csavargó; de a lődörgő kevesebbet csavarog, mint a kanyargó folyó, amely szorgalmasan a tengerhez vezető legrövidebb utat keresi…”
“Ismerőseim gyakran szeretnék, ha tudnának úgy lődörögni, mint én. Ez a szabadság, gondtalanság, függetlenség semmiféle pénzen nem vásárolható meg. Hogy az ember sétálni tudjon, az adomány, éspedig az ég adománya. Ambulator nascitur, non fit. Csodálkozom, hogy délután, amikor már mindenki elolvasta összes újságját, az utcán nem tör ki az általános forrongás, és az emberek nem szélednek el a világ minden irányába egy kicsit csavarogni.”
“A sétának semmi köze ahhoz a higiénikus aszkézishez, amit az emberek egészségügyi okból tesznek. A mindennapi séta a nap kalandja. Az ember elmegy az élet forrásához. Amikor egy utazó megkérdezte Wordsworth inasát, hogy ura dolgozószobája melyik, így szólt: Ez a szoba itt a könyvtár, dolgozószobája azonban a kapun kívül van.”
“A séta a legjobb, ha az ember meg se gondolja, csak úgy elmegy kalap és kabát nélkül, este jön vissza, vagy éjszaka. Persze csak nyáron lehet, s ez a séta klasszikus ideje. Télen az előkészületek, az öltözködés az egészet megkeseríti. Sokan sporttal próbálják egybekötni. Ilyesminek nem vagyok barátja. Nagy cipő, meleg harisnya, vastag ing, kesztyű, szvetter, forró tea, vigyázni az időre. Egy síkirándulás csaknem annyi körültekintést kíván, mint egy bankrablás.”
“Külön varázsa van annak, ha az ember kelet felé sétál, vagy ha nyugatnak. Ha kelet felé megyek, akkor közeledem ahhoz a helyhez, ahol a nap kel, ahol az eredet van. Nyugat felé az ember a Heszperidák kertje felé halad. Nyugat a misztériumok és a költészet égtája.
Az utakat a legjobb elkerülni. Az út végül is a politikához vezet. Ha az ember eleget sétál, vagy ha fölmegy a hegyre és körülnéz, csodálkozva látja, hogy a tájban milyen kevés az út.”
Elv nélkül (Life without principles)
“Ahhoz; hogy az ember szép életet éljen, kedélyének tisztának kell lenni; ahhoz, hogy kedélye tiszta legyen, jól kell emészteni; ahhoz, hogy jól emésszen, sétálni kell; ahhoz, hogy jól tudjon sétálni, elvek nélkül kell élni.
Thoreau az egész botor pénzhajszát, napilap-izgalmat, politikát nemcsak vétkes babonának tartja. Mindaz, szól, mint egy kínai, nem praktikus. Praktikus az, ami hasznos. Hasznos pedig szépen élni; ehhez a kedély tisztasága kell, ehhez azonban jó emésztés kell, ehhez viszont séta kell, s ehhez végül az kell, hogy az embernek ne legyenek elvei.”
“Az elvek a világon a legantipraktikusabb dolgok. Ha valaki azt mondja: az emberiséget a békéhez a demokrácia segíti, a világ azonnal felfordul. Persze akkor is, ha azt mondja: küzdenünk kell a demokrácia ellen. Akkor is, ha azt mondja: mindenkinek minden nap meg kell mosakodni, vagy: a világot csak a kopasz emberek kormányozhatják, vagy: módszeres ismeretből fakad a tudás. Az ilyen elv az embert a gondtalan séta örömétől megfosztja, s ha nincs séta, nincs jó emésztés, ha nincs jó emésztés, nincs tiszta kedély, ha nincs tiszta kedély, a szép élet elveszett.”
“Régebben írtam valamit, ahol a leghatározottabb módon bizonyos belátást sürgettem. Röviddel utóbb kijelentettem, hogy a belátás fölösleges. Valaki azt kérdezte: hogyan lehet az, hogy elveimet olyan hamar megtagadom? Azt szerettem volna válaszolni: az elvek arra jók, hogy megtagadják őket. Csak azért nem válaszoltam, mert tudtam, hogy ez is elv, s a leghelyesebb még meg se tagadni.
Más alkalommal igen örültem Goethe egy mondásának. Így szól: nem elég, ha barátainkért életünket áldozzuk fel, elveinket is meg kell tagadnunk értük.”
“Azt hiszem az elv a modern városi, úgynevezett civilizált ember számára ugyanaz, ami az indián, vagy a néger számára a fétis. Lélekszurrogátum. Attól fél, hogy lelkét elveszíti. Meg kell őriznie valahol, és szilárd elvbe rejti, ahogy az indián a manába, a néger a fétisbe. Az elvek azért veszedelmesek s azért képesek még az emésztést is megzavarni, mert tele vannak manával, vagyis lélekkel. Csak primitív embernek van elve. Szegény, nem tudja, hogy lelkét bezárta valahová. Saját maga fosztja meg magát szabadságától. S hogyan tudjon a nem szabad ember sétálni? Legfeljebb körben jár, mint a fegyenc a fegyház udvarán. Így járnak az eznberek a városok utcáin folyton körbe-körbe saját elveik körül.”
“Az elvekről való leszokás radikális módja, hogy az ember kineveti őket. Kivétel nélkül minden elvet, minden elvhű embert, saját magát is. Az elvek mindent kibírnak, még a kínzókamrát is. Nemcsak kibírják, az elv győzelme éppen a máglya. Egyedül a nevetéstöl fél, de attól aztán nagyon. Ezért ha valaki valamit nagyon komolyan állít, a legjobb a szeme közé nevetni. Minden egyéb módszer csak félmegoldás.”
“Hogyan ismeri fel az ember az elvet? Ruhájáról. Az elv, kérem, fekete ruhában jár, papi talárban, méltóságteljesen mozog, kenetteljes hangja van, és mindig hirdet. Itt van például ez az elv, amelynek neve: “A munkás emberiség tartja fenn a világot.” Tegyen a fejére gyermekláncfű koszorút, a nyakába akasszon csengőt, kezébe tegyen játékbabát, húzogassa meg a talár gombjait, és kiáltson rá: Kukucs! Te vagy a munkás emberiség? Meg fogja látni, hogy az elv a méregtől el fog vörösödni. Tiltakozom az ellen, szól majd, hogy ilyen komoly urat kigúnyoljanak. Mire, kérem, nyugodtan fogjon krétát, a fekete talár hátára pedig szép olvasható betűkkel írja fel: Ez a szamár eladó! Az elv dühös lesz és ordítani fog. Ne ijedjen meg tőle. Tegyen ajánlatot neki, hogy játsszanak egy kicsit piros pecsenyét.
De hiszen ez nihilizmus! Nem, kérem, fogja mondani Thoreau, a nihilizmus is elv.
Vízállás: 130 cm
látom jók az új szerzemények…és végre domik a javából!
Baromi nagy árhullám jön. F. atom szar lett. A Dráva is az sajnos.
már múlt hét közepén lehetett látni, hogy egy nagyobb eső (és a kakaó amit lehoz) és egy kisebb lehűlés le fogja zárni a kánaánt…nem is biztos hogy baj, a halak védelmében.
Kánaán? Idén nem volt kánaán. 🙂
Pergetés terén a Dráva nagyon gyenge az idei évben. Persze nekem ez is tökéletes. 🙂 Lődörögtem legalább. 🙂
Nekem az elmúlt két hét kánaán volt. Elég rendesen belenyúltam. Sejtettem, hogy nem fog sokáig tartani. Nyilván sokat segítettek hírek, amik itt megjelentek.
Ez mi ez a cucc?:

Biztos voltam benne, hogy Sztivi Vánder ezt meg fogja kérdezni! 🙂
Csak nem gondolod, hogy megmondom??!! 🙂
Ó hogy legközelebb a krokodil a lábadat harapja le ne a balin gyerkőcöt kapja derékba! 🙂
Egyébként láttam már valahol, úgyis kiderítem! 🙂
üdv:
Jók a képek, de jó képeket gagyi dolog keretbe rakni. Mellőzd őket, ha lehet és az olcsó efektetket is dobd ki a fenébe. Bár azt nálad nem látok. hali
Egyetértek. Fehér keretbe tenni képeket tényleg gagyi és megmosolyogtató, de nekem valahogy úgy jobban tetszik. Már nem egy ember tette ezt szóvá és fotós barátom is megrótt emiatt. Megígérem megpróbálok leszokni róla. Egyébként gondolkodom egy igazi nagyágyú gépen, de az árán jelenleg autót lehet venni. Sajnos. Szóval lehet megújul az AtyafiPeca minőség terén.
Köszi a kritikát.
Minőségi irodalmi kajakos horgászat, mit több kajakos lődörgés, megint egy jót olvastam, és sóvárogtam a képek láttán 🙂
Ami késik nem múlik! Bírd ki ezt a kis időt!
Az én elvem, hogy nincsenek elveim, csak az, mit kívánok. Persze, így elvtelen leszek, de legalább, ha így szólnak hozzám :Elvtárs!, bátran a képükbe mosolyoghatok. Amúgy rengeteg elvem volt, de túl lassan mentem az életben, és ezek valahogy lehagytak.
Elv helyett hit maradt, de az meg: http://www.youtube.com/watch?v=hduPnCety18&feature=colike
Evola kissé másképp vélekedik az elvről. 🙂 Én senkinek sem hiszek. Bár tény, hogy néha mindkettő nagyon betalál. 🙂
Ma ezt olvastam “Nícsétől”:
“Az ember inkább akarja a semmit, mintsem semmit se akarjon.”
Ebben minden benne van. 🙂
Ide olyan csúnyákat írt a blogger, hogy ki is moderálta a saját hozzászólását. 🙂
És azért még egy dolgot ne felejtsünk el. Van aki azért lesz elvtelen, mert a tudás és a megismerés útján jutott el odáig és van olyan fajta elvtelenség, ami csak és kimondottan a tudatlanság és a setétség táptalaján fejlődik ki. Napjainkban utóbbi gyakoribb.
(Egyetértően bólogat.)
Kiegészítés: Sokan úgy gondolják, az első csoporthoz tartoznak, közben pedig a másodikhoz…
Nagyon tetszik ez a poszt. Ja és a képeket még meg se nagyon néztem. Amúgy talán nem ide kívánkozik, de ezt ismeritek-é : instantcoelho.com ?
Kutya…ez egy igen rendes lélekmelegítés lett, köszi 🙂 .
„1955-ben egyetlen ember élt Magyarországon, aki Herakleitosszal, Buddhával, Lao Ce-vel és Shakespeare-rel mindenikük anyanyelvén nemcsak beszélgetni, hanem beszélni is tudott volna. Ha az emberi szellem e négy prófétája Tiszapalkonyán szállt volna le a repülőről, s ha megszólították volna az első munkást, s az épp Hamvas Béla lett volna, s miután három éjszakát átbeszéltek volna vele (nappal ugyanis Hamvasnak maltert kellett volna hordania, de lehet, hogy vendégei segédkeztek volna neki) – nos, vajon mit gondoltak volna ezek arról: ha ebben az országban ilyen egy segédmunkás, vajon milyenek lehetnek az ország írástudói? De, szétnézve az országban, mindent megértettek volna. ” (Szőcs Géza)
Erről eszembe jut egy könyv: BENDA: Az Írástudók Árulása
Mert a lámpást nem a parasztok hordozták. Bizony-bizony. Mégis itt van még mindig velünk a bunkó parasztozás. Pedig mennyivel hitelesebb és eredetibb lenne a szemét értelmiségizés. 🙂
Üdv
“Mélyen akartam merülni az életbe, kiszívni csonka velejét, olyan erőteljesen, spártai módra akartam élni, hogy megfutamodásra kényszerítsem mindazt, ami nem élet…”
ma tudunk így élni? aki szeretne tud így merülni bele a valóba a 8.emeleten egy panelban/sorházban/udvari lakásban… Szerintem kevesen vannak, magam sem tudok, bármennyire áhítom…
ezt hozod el kicsit (sajnos csak kicsit) nekünk, vágyóknak!!! Isszuk páran, töltünk, óhajtjuk!
hát csak hozzad, hozzad így tovább és kösz 🙂