Kenart 2

2012.09.11. Kenart Lucky

A Kenart Lucky olyan remekre sikeredett, hogy csak egy maradt belőle. A többieket felfalták a csukák. A nap 90%-ban dróttal dobáltam és csak akkor vettem le, ha biztos voltam benne, hogy a gyors sodrás és a terep nem teszi lehetővé a csukák megtelepedését. Mondanom sem kell, hogy ezeken a helyeken akadtam az igazán nagy krokodilokba…

Ismét úton, ismét a Zöld Birodalmában. Annak ellenére, hogy hétköznap volt, mégis jóval többen pecáztak, mint a hétvégén. Tíz folyamkilométerre hat horgász jutott. Ez már tömegnek minősül nálam.

A 40 mm-es Lucky mindössze 3 grammnyi. A csukáknak köszönhetően nekem már csak az NRB változat maradt meg. Egy hangyabokányival úszik mélyebben, mint a Winner és erős sodrásban is megállta a helyét. A gyári változat nem igazán volt behangolva, ezért egy pár percnyi tököléssel beadjusztáltam és onnantól kezdve példásan viselkedett.

A vízbeéréskor szedte le. Kajakból akadt, de partról fárasztottam az Okuma Safina kettő tizes kispuskájával. Remek mókának bizonyult és olyan vehemenciával küzdött, hogy még a mellettünk elpöfögő horgász intését, sem viszonoztam. Az igazat megvallva a halál véreres ….ába kívántam a büdös és hangos hullámgerjesztő masinájával, mert a hajóm szép lassan lecsúszott a homokról, amit már csak a derékig érő vízben sikerült elkapnom. A felvételen már a helyes módon kikötött kajak látszik. Rend, pedantéria.

A balinon nagyon sokat dolgozhatott a Teremtő, hogy ilyen pompásra szabta. Érdekes megfigyelni, hogy milyen színbéli különbség van a Balaton és a Dráva fenehalai között. A balatoni balin, kopott, fakó, fehéres, míg a drávai példányok arany színűek. Biztos a környezetük színe teszi…

Egyébként a Dráva színe is zöld, csak néha az ég kékje játszadozik a felszínén. Télen mikor eltűnik a partról a zöld, akkor mintha kompenzálni szeretné a folyó a megfakult és megkopott környezetét. Ilyenkor méregzöldé válik és beleszédül az ember, ha belenéz. Magam sem tudom miért, de talán ez teszi, hogy télen a legnagyobb hidegekbe is rámerészkedem a zöld szemű lényre. Persze alkalomhoz illően, zöld ruhában és zöld hajóban. A téli evezés színtiszta spiritualitás.

A Lucky tényleg szerencsésnek mondható, hogy a drót nemléte ellenére megúszta… Ugye megmondtam, hogy milyen zöld! De nem csak a háttér, hanem az alany is.

Rengeteg tüskést fogtam, de hely hiányában nem publikálnám őket. Annak ellenére, hogy a sügér is meseszép, olajzöld fényezést kapott sosem tartozott a kedvenceim közé. A sügeret nálam közöny övezi. Jobban örülnék, ha tíz sügér helyett egy szép torpedó alakú domi jönne. Na, de kérem, ne elégedetlenkedjünk.

Ugye, érted már miről beszélek? Egy nagy adag zöldről, amit nyakon öntöttek égszínkékkel. Vad, merész, kihívó, szédítő, feloldó, ősi, masszív, megszelidíthetetlen, öntudatlan, veszélyes, nem ismer sem férfit, sem nőt, sem önmagát, sem istenét. Ez a zöld bekebelez és ha nem vigyázol felemészt.

Pontosan delet harangoztak, mikor egy homokpadon nekiláttam Koestler: Sötétség Délben c. regényének. A cím remek, nem kevésbé a könyv mondanivalója. Mindenkinek csak ajánlani tudom. Mit is akartam még, mit is akartam még…. Jaaaa, meg van!  A nap utolsó hala egy aranyhal volt. Csúnyán leverték szegény Lákit. Leverték, mint paraszt a mezsgyekarót.

Vízállás: 70cm