Szeretem a ködöt

“Szeretem a ködöt” bejegyzéshez ozzászólás

  1. én is nagyon!
    múltkor,-vagy egy hónapja-eltévedtünk itt egy tavon a ködben…jó móka volt!
    szépek a képek 😉

  2. Egyszer egy irodalomtanár(még a kommunizmusban) azt mondta egyik diákjának:
    -Fekete István? Az nem író!
    Pedig szerintem Ő az Író!

    Hogy Te mindig tudsz halat fogni….

    1. Igen buta lehetett az a tanár, vagy csak agyára ment a dialektikus materializmus… 🙂
      Fekete Istvánt én közel sem szeretem annyira és közel sem tartom annyira, mint mondjuk egy Szabó Dezsőt, vagy egy Adyt, de talán felesleges a folytonos összehasonlítás. Ennek ellenére Feketének is helye van a magyar irodalomban.

    2. Az én tanárom (már nem a kommunizmusban, annak semmi köze az emberi butasághoz, vagy legalábbis nem közvetve) megmondta, hogy nem írhatok szakdolgozatot Fekete Istvánról, mint 20. századi író, mivel csak gyerekkönyveket írt. No comment.

      1. Ezzel nem értek egyet. Sajnos közvetlenül hozzájárult, ha nem is a butasághoz, de az elbutításhoz. Csakúgy, mint a mostani kapitalizmus, vagy éppen liberalizmus, vagy éppen demokrácia, vagy éppen valami más újkori és legújabbkori szeméttelepre való irányzat. Az biztos, hogy a mostani kötelező olvasmányok nagy része hitvány és értéktelen és biztos lehetne párat Feketével pótolni, de ha én tanár lennék, akkor azt hiszem nálam sem szerepelne a repertoárban, annak ellenére, hogy szeretem.
        Persze ez erősen szubjektív jellegű dolog. 🙂
        üdv!

        1. Ahhoz, hogy egy tanár azt mondja: “Fekete István nem író!” nincs köze az aktuális rendszernek. Egyszerűen bugris az illető, aki a saját szakmájához sem ért. Persze Fekete életét ismerve akár igazad is lehet, talán abban az időben elvből elvetették őt az írói elit tagjai közül (a kommunistákat ugye annyira nem szerette soha és ezt nem rejtette véka alá).
          Érdekes, hogy soha nem írta le azt a szót, hogy “kommunizmus”. Valószínűleg az őt támadó élharcosok egyszerűen magukra ismertek a történetekben szereplő negatív szereplőkben (micsoda önkritika). Na meg ugye ott volt a Zsellérek…

          1. És akkor mi a helyzet Hamvassal? 🙂
            Még véletlenül sem szeretném a két “írót” egymással megmérettetni, mert nem is lehet, de Hamvasról a legtöbb ember még csak nem is hallott. Hamvas a non plus ultra. Valami olyasmi, ami valóban páratlan a maga nemében. Segédmunkás zseni…
            Feketét én is javarészt az ifjúságnak ajánlanám, bár vannak olyan könyvei, amit igazán csak felnőtt érthet. Fekete István remek író, de közel sem fedi le a horizontnak azt a részét, ami engem igazán érdekel. Őszintén megmondom, hogy nem ismerem Fekete összes művét. Talán ötöt, ha olvastam, tőle, de egyik sem hagyott bennem komoly lenyomatot. Hamvas viszont… Hamvas túlmutat önmagán… Messze túl. Mindenkinek ajánlom:
            http://www.hamvasbela.org/hu/szavak.html

            “A magány nehéz. Novemberben kinézni reggel a szürke derengésbe, kijönni a tornácra -, és nincs senki, senki. A hegyoldalon barna levelekre szürke köd telepszik. Ezt az érzést csak a legerősebb ellenméreggel lehet gyógyítani. Mi az? A tudat, hogy az ember egyedül át tudja élni a világ legnagyobb szépségeit, éspedig nem képzeletben, elégtételként, hanem, mint az örök egy, aki a legközelebb áll a mindenséghez. Az ember csak közösségben élhet boldogan, de csak a magányban lehet Isten.”

        2. Ebben igazad van: valóban nem ismerem Hamvast. Csak Havast. De őt meg nem szeretem. 🙂
          Fekete Istvánról egyetlen tényt el kell ismerni: soha senki a magyar irodalomban nem írt olyan kifejezően, gyönyörűen, egyedi módon a természetről, mint ő. A többi nem is érdekes.

  3. Köszi! Sajnos a gépemet még mindig csak tanulom. Sokkal kifinomultabb, mint az elődje és jóval nehezebb vele a fotózás.

  4. Hasonló dolgok miatt szeretem a ködöt én is ősszel. Leginkább azért szeretem, mert mások (sokan) nem szeretik, és így egyedül lehetek a vízen.
    A békáról van linked, nagyon érdekes!

    1. Sajnos nincs és a nevét sem tudom. Ha gondolod veszek neked párat és elküldöm. Persze szigorúan csere! Ánuszrózsáért!

  5. A ködöt én is szeretem! Felerősíti a magányosság érzését a parton és elrejti azt amit nem szeretnék látni. Megtölti a teret “anyaggal”, körbevesz és közelebb enged a megérthetetlenhez.
    Kizárja a külvilágot, amit én nagyon szeretek! Csak aztán feltámad a szél…
    Az alatt az úszó stég alatt, amin a hajó pihen, nagyon szép sügerek szoktak lapulni.
    Régen lakott alatta zsidókrokodil is. De már megették!

    1. Bocs, ez most csak részben vág ide. Ha már felemlegetted a csukát, amin megállt a panír. 🙂
      Szóval visszautalva Balázs hozzászólására a Pécsi-tó egy klasszikus példája annak, hogy mit tett a kommunizmus az emberek fejében. Az a proli-feeling egyszerűen leírhatatlan. Munkásököl vasököl, oda csap, ahova köll.

      1. Szociológiai tanulmányt lehetne írni az ottani viszonyokról. Véleményem szerint ez csak részben a kommunizmus műve.
        Van benne egy nagy adag “nekem senki ne mondja meg mert én vagyok az én és nekem szabad meg különben is” felfogás.
        Ez keveredik a régről itt ragadt komcsi gondolkodással.
        És ez a legrosszabb. Valamint kedvenceim még a városból kiszabadult, emberi tulajdonságaikat otthon felejtő fehérjehalmazok.
        Ugyanitt csónakhely van eladó! 🙂

  6. Ha szeretitek a proli-érzést, akkor javaslok egy tanulmányi kirándulást a Ráckevei-Dunára. Ott aztán megkapjátok ami jár.

    1. Egy barátom a minap javasolt egy jó bejegyzés címet: Pécsi-tavi szociokrimi.
      Azt hiszem még az idei évben sort kerítek rá és megmutatom a nagyvilágnak, hogy mi folyik az ország egyik legszebb taván. Mert fel lehet úgyis fogni a pecát, hogy egy jót röhögünk az ott leledző állapotokon, de sajnos ha jobban belegondolok, akkor a saját nyomorunkon rötyögünk, ami igen káros és szégyenletes. Pécsi-tavi szociokrimi. Coming soon!

      1. Mint már említettem, szándékomban áll valami hasonlót elkövetni, de én kamerával szeretném és már csak jövőre.
        Számíthatsz önzetlen támogatásomra, ha segítségre lenne szükséged. 🙂

        1. Kisfilm kéne zenével. Az jobb! 🙂
          Nagyon bánom, hogy az évek alatt nem készítettem “remek” videókat, amiket most meg lehetne vágni. Hogy én miknek voltam ott szem és fültanúja kérem!!??

      2. Ne feletsd ki, hol lehet a parton jelenleg napijegyet kapni, hová tűntek a “Fürödni tilos!” táblák és miért kötelező lezárni a stégeket. 😉

  7. Na, megen. Mire hazaérek egy “gyönyörű” polgármesteri összeröffenésről (nem, én nem bürgermájszterként vettem részt, csak “díszhuszárként”), és bekukkantok ide, már mindent megírtak előttem (tegnap azért sem kapcsoltam be a netet). Mindenkivel egyetértek egy kicsit, így együtt meg pont elmondtátok amiket gondolok. Pista bá meg nem hinném, hogy magát íróként ajnározta, ő gazda volt, és vadász, aki firkálgatott, filmezett is, és örült, ha másoknak is tetszik. Nem volt filozófus, főleg nem afféle körmönfontan bonyolultan firkáló, mint akiket Atyafi szeret (ezt ne negatívumként értsd!). A kommenistákat “nagyon szerette”, már a ’19-es kedves események miatt is (ezért egynémely írását ’45 után nem adták ki), aztán meg valami kedves kommenista covjet katona csupa viccből kiverte az egyik szemét, aztán meg ő is segéderő lett egy uszályon. Erről nem nagyon írt.
    A köd meg király, ha a befagyott Balaton jegén sétálsz, és 10000 vadlúd rebben fel előtted a jégről. 10000 pár szárny egyszerre egy hatalmas “robbanást”. Aztán mászkálsz a jégen s egyszercsak eltévedsz. Nem látni a partot, csak a köd van, távoli hangokkal, amelyekről nem tudod milyen messze vannak, és pontosan honnan jönnek. És reménytelenül eltévedsz, majd jön a pánik első szösszenete, majd 3-4 óra múlva végre kiérsz a Zala-torokban, 2 km-rel arrébb, de már tudod hol jársz, csak ott meg víz van és hajlik alattad a jég.
    A poszt meg pont olyan Atyafi-féle irkálás, amikért ide kattintok.

  8. Éppen azon gondolkodtam ma reggel, hogy mindenki olyan szentimentálissá válik a vízparton, szinte gyöngyökként gurulnak elő a bölcsebbnél bölcsebb mondatok. De vajon a nap 24 órájában ilyenek vagyunk? Mert Fekete István 41 évet élt le egy olyan nő mellett, aki minden nap megkeserítette az életét (idegbeteg volt – a fia írta így). Mégsem lett alkoholista, nem vált el, nem lett házasságtörő. Még csak meg sem verte a nejét. 41 évig. Azt mondta, az Istennek tett ígéretét nem tudta volna megszegni.
    De ugyanez elmondható a mai “széplelkűekről”? A bankár lebeszéli az embert a 100% kamatos hitelről, mielőtt beül az autóba és elmegy Szlovéniába napi 80 euroért horgászni? Mi kibírjuk, hogy nem lopjuk meg a munkahelyünket? Kibírjuk, hogy nem lépünk félre, nem emelünk kezet a feleségünkre, gyerekünkre? Úgy élni, hogy nem csak a horgászatban kerül a kezünkbe a lant, amivel megénekelhetjük: ” S az eltűnő Nap utolsó sugarainál megtisztult lélekkel álltam a kövek közt csobogó folyóban, az aranyhídon. Igen, meg tudtam kegyelmezni neki. NEKI!”
    Ezen kéne egy kicsit gondolkodni…

Egy vélemény is számít és egy vélemény sem számít...

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s