2012.11.24. Made in Hungary
Annak ellenére, hogy nem tartom magam egy nagyétkű embernek, mégis rengetek kanál volt nálam. És nem csak karcsúak, vékonykák, hanem olyan szélesek és nagyok, hogy az ember kevesebb, mint egy perc alatt végzett volna egy nagy tál húsleves kikanalazásával. Nap végére igazán jóllaktam és alig tudtam partra tántorogni, párdon, támolyogni…
Ottó Bácsi igen nagyvonalú volt, mikor feladott a részemre egy több, mint egy tucat kanálból álló csomagot, mindenféle elvárás, vagy kérés nélkül. Úgy éreztem, hogy a gesztus kötelez. Azonban a rettenetes magas víz és a meglemezelt metacarpusaim eddig nem tették lehetővé, hogy egy kicsit is törlesszek az adósságból. Ennek ellenére szombaton már nem bírtam tovább és megpróbáltam kitörni a fizika könyörtelen fogságából. Fizika ellen fizikával. Ellenállás ellen ellenállással. Ki az élőre, a haragos zavarosra, a szeszélyes duzzogóra, ahol görbült a tér és olyan magányos lehetek, mint a legelső ember a földön.
“Az ember ott kezdődik, hogy teremt valamit, ami nincs. Valakinek lenni a semmiből. Nem a legkisebb, hanem a legnagyobb ellenállást keresni. Csak azt érdemes megcsinálni, ami lehetetlen.” Hamvas Béla
Őszi reggel. Borongós, nedves, ködös. A pécsi-tavi kalandjaim után szinte fájt a csend. Fájt a dobhártyám és sajogott a kezem… Végre ismét hazaérkeztem. Sokadjára és nem utoljára. A fenti felvételen balra fut a Dráva és amit láttok az egy ideiglenes kis folyó. Csordultig teltem a látvánnyal és kieveztem magamból az utóbbi hetek felgyülemlett mocskát.
Itt lenne az, ami az előző képről lemaradt. Dráva asszony az összes követ elnyelte és a fedélzeti uhum szerint tíz és feles víz volt a kövek mögött. Ijesztő volt átérezni, hogy szó szerint szakadékok, hasadékok, völgyek és dombok felett suhant a hajó. A környéken embernek nyomát sem láttam. Nem volt senki, csak magam, magam, magam.
Elérkezett az idő a támolygásra… Ottó bácsi kanalai nagyon megnyerő kinézetűek és nem utolsó sorban magyar honban, vagyis idehaza készültek. Sajnos nem vagyok a kanalak mágusa, azonban a támolygásban jó vagyok, de ezúttal sajnos nem hoztam forralt bort. Na, majd legközelebb…
Ottó bácsi villantóinak fantázianevei is ötletesen csengenek. A karcsú, hosszúkás a KELE és a széles, terebélyes a LUTRA. Utóbbit nagyon könnyű megjegyezni a vidra széles fejéről. A névválasztás egyébként már csak azért is remeknek mondható, mert nem kell végre kimondhatatlan nevű, idegen nyelven íródott baromságokon túráztatnunk a nyelvünket, amiknek még a jelentését sem értjük. Nem, ez nem az Ultra Killer, vagy a Mega Butcher kategória. Annál jóval kedvesebb és természetesebb…
Nos, a kanalakban nem volt hiba, gyönyörűen úsztak, bár a felületük és a súlyuk arányát figyelembe véve inkább sekélyebb vizekre ajánlanám őket. Két és fél, három méternél mélyebb vizeken is el lehet őket vezetni, de akkor jóval több időt kell szánni a “hullatásra”. Egyébként a nap legelső hala egy 10 körüli krokodil volt, de csak koppintott egyet óvatosan és hajóig kísérte a villantót. Ott megmutatta magát teljes terjedelmében és én nem tudtam megállni, hogy ez a sértés után ne rúgjam oldalba a gázlócsizmámmal.
Az idő nekem dolgozott. És talán Ottó bácsi is. A kritikusabb olvasóim kedvéért mindenképpen meg kell jegyeznem, hogy a villantó csak dekoráció a hal szájában. Ugyanis a másik oldalon akadt, de a kép kedvéért áthelyeztem Csuka Csaba másik szája szögletibe. Nem behúztam, csak rálógattam finoman.
Ilyen gyönyörű kinézetű csukát még sosem láttam. Általában mifelénk harsányabbak a halak színei, mint pl. a balatoni fakó süllők és kopott színű balinoké. Ha zöld, akkor méregzöld, ha sárga, akkor üde citrom, ha fekete, akkor korom, mint Bogumil a kandúrvarázsló.
Mintha erre a víznek is nagyobb lenne a sűrűsége. Ruganyosabb, tompább, olajozottabb a lapátolás. Néha az az érzésem, hogy az evezőre tapadt víz nem képes lecsöppenni. “Alattam nincs víz. Felettem nincsenek Nap. A folyó közepén egyedül vagyok. De az is lehet, hogy az élet vizén is.”
Íme egy kifáraszthatatlan domolykó. A színek azt hiszem magukért beszélnek.
Ormánsági aranyhal.
Ennek a példánynak már nagyobb szája volt, mint az An-224 rakodónyílása. Édes Istenem, add, hogy fogjak egy akkora csukát, ami nem fér bele a Leica 18 mm-es objektívjébe! :-O
“…hiszen ahogyan fent, ugyanúgy van lent is, miként a mennyben, úgy a földön is, hogy beteljesítse az egy csodáját.” Gondoltad volna, hogy a fenti felvétel a feje tetején áll? Elmerengtél már azon, hogy a világ csupán merő illúzió?
Leverték Ottó bá kanalát, mint vak a poharat, vagy mint ormánsági paraszt a feleségét. Ha most a KELE gólya lenne, csúnyán járt volna szegény.
A kívánságom meghallgatásra talált. Sajnos túl nagy volt, hogy megfogjam a tarkóját. Túl nagy volt, hogy beleférjen a szákba és végül túl nagy volt, hogy a hajóban le tudjam fotózni. Üröm az örömben, hogy harc közben sajnos komoly sérüléseket szenvedett, de nagyon remélem, hogy megmarad csórikám. Nézzétek azokat a mintákat és a színeket! Több fotót nem mertem megkockáztatni, mert több, mint 10 percet volt parton. Hogy mekkor vót? Há, jó nagy!
A töltésen helyi arc köszönt rám és hitetlenkedve nézte a halat és a felszerelésemet. “Túl karcsú ez egy ilyen helyhez! Az öregek is megmondták: Húszas fonott, csuma fék és akkor kóser, ha pattog a hal a felszínen.” Azt hiszem végszónak ez több, mint sok.
Ilyen sötétben még nem voltam a Dráván. Minden veszélyének ellenére olyan nyugodt voltam, mint még soha. Felettem Hold. Én a hajóban. Hajó a vízen, víz a folyóban. Vagy lehet hogy mind, de mind csak bennem. A felvétel sajnos bemozdult. Ilyen az, mikor fél másodpercet exponálunk kézből. Lehet, hogy én is bemozdultam a horvát határőrök infra-távcsőjében. Ki tudja…
Most pedig irány Ottó bá virtuális bótja és rendeljetek Kelét, vagy Lutrát, mert szétcsapok köztetek, ha nem támogassátok a magyar könnyűipart! :-O
Vízállás: 230 cm
atyafipeca.hu 
Szép csukeszok! Egyre jobbak a képek is.
Az meg felháborító, hogy én csak 4 kanalat kaptam: http://steveolsonhun.files.wordpress.com/2011/10/20111021694.jpg ! 🙂
Jelentsd fel Ottó bát Staszburgban elfogultság miatt! 🙂
Köszi!
Én ugyan műlegyekkel halászom, de nagyon jó érzés, hogy magyar kanalakkal ilyen jól lehet fogni. Vagy egyszerűen csak velem van a baj, Túlságosan nacionalista vagyok, Szélsőségesen. (Ne haragudjatok, most egy perc néma elhatárolódást követek el magammal szemben.)
Megtörtént. Szóval jó kis támolygók, szépen megmunkálva, nagyszerű nevekkel!
Még jó, hogy szorult beléd egy kis emberi érzés és önmagadtól elhatárolódsz magadtól. 🙂 Otto bá… Már a név is túlságosan magyar. Gyanús minden, ami nem gyanús!
E L H A T Á R O L Ó D O M ! ! !
😉
Korrekt kanalak, már én is stíröltem boltban a garnitúrát, viaskodva a kísértéssel, de aztán maradtak a polcon, mert ugye egyrészt a pék nem költ kiflire 😉 másrészt meg újabban inkább legyezni szeretek csukára.
Sorrendben:
Köszönöm (még egyszer és nem utoljára).
Négy kanállal is lehet PB csukát fogni.
Jó érzés, hogy – kanalak által – okozhattam jó érzést. (Bár e kijelentés mögöttes tartalmától önként elhatárolódom.)
Ha a pék nem költ kiflire, akkor figyelmezzen arra a mondásra, hogy a kísértésnek úgy lehet a legjobban ellenállni, ha engedünk neki:)
Ezzel köszönöm a hozzászólásokat is, mindegyik felér egy nagy-nagy dicsérettel.
Persze hogy lehet!
Remélem nem haragudtál meg a poén miatt! 🙂
Ha igen akkor: Mea culpa! 🙂
A virtuális bótot meg kerülgetem egy ideje, mert kell majd még legalább négy kanál! 🙂
Sztivikém, hát mi az a sneci a karjaid között? 🙂 🙂
Visszatérő rajongómtól Banditától kapom is érte az ívet rendesen: http://steveolsonhun.wordpress.com/2012/11/14/egerkebol-kapitany-lett/
Egyébként az egyik kollégám hasonlóképpen vélekedett mint te:
“Egy ilyen kis snecit minek kellett lefilmezni?”
Az ormánsági emberek ilyennel compóznak, ha nincs geleszta!! :-O
Bakker most látom, hogy megen kaptál a képedre! Ne szívd mellre!
Sajnos nálam is sérülnek néha a halak. Nehéz elkerülni.
Én is a héten akarok rendelni vagy venni egy párat a csodavillantókból. Persze a sikerhez valami fasza víz is elkélne.
Mindazonáltal gyönyörű halak és képek! irigyellek.
Hali!
Írd meg, hogy milyet akarsz és elküldöm őket! Nekem 14 darab túl sok! Olyan, mint a Gyűrük urában a hatalom gyűrűje. Nem tudom már egyedül cipelni.
Clogflyfishing úr?
Egy kikötés van csak. Egy bejegyzés róluk.
Üdv
Legközelebb vigyél szájfertőtlenítőt és csukamatracot. De mondok jobbat! Legközelebb csapd fejbe, belezd ki, rakd mélyhűtőbe és fotózd le. Na az majd ütni fog!
Ha olyan helyre vetődöm, ahol kérik, akkor viszek.
Ha meg a fejbecsapást választom, arról nem készítek se képet , se videót.
Jöhet, nekem egy darab elég is, mivel utoljára pubertás koromban horgásztam támolygóval (hulló falevél megy ilyesmi). Mindenesetre kíváncsi vagyok rá, mit művel a vízben.
Pálinka , szalonna , hagyma , Ottó bácsi villantói. Ezek voltak most meg.
Egészségemre , izé egészségedre.
Gratula.
Köszi!
🙂
A hal visszadobása, mint eloldódási gyakorlat… 🙂
Annak is felfoghatjuk. Nagy paradoxon ez a “catch and release” peca, de ez benne a jó.
Örülök neki, hogy nem csak engem idegesítenek műcsalinál az angol “gyilkos”, “mészáros”, “halál”, s egyéb keresztnevek. Egy Mepps Killer például a nevével szinte csábít a C&R-re, nem?
Annak pedig még jobban örülök, hogy rajtam kívül más is emlékszik Kunkorira és a kandúrvarázslóra (éljen, éljen, éljen Kunkori).
Az pedig, hogy ilyen szép halakat fogtál, szinte szélsőségesen boldoggá tesz.
Régóta olvasom ezt a jó kis oldalt, élmény minden írás és fantasztikusak a képek!
Ottó bácsi villantóit ki fogom próbálni, már nézem is a rendelési lehetőségeket:)
Pécsi-tavon néha egész komolyan pergetek ebben az őszi-téli időszakban, vagy csak én gondolom,hogy komoly vagyok, mert a fogásaim igen komolytalanok.
Most szombaton sikerült körforgóval egy aranyos 20 cm-es pontyot akasztanom, szegény pont arra járt, szerencsére nem sérült…
Óriási jövés menés, lebetonozott part és szinte szöges ráccsal lezárt stégek…
Csukát hébe-hóba tudok kiimádkozni, balinok szépen mozognak,de partról igazából nem elérhető távolságban.
Na,majd ha lesz nekem is Ottó bácsi féle kanalam, kipróbálom ezen a sajnos nagyon “elszúrt” pécsi-tavon.
Köszi!
“Pécsi-tavon néha egész komolyan pergetek ebben az őszi-téli időszakban, vagy csak én gondolom,hogy komoly vagyok, mert a fogásaim igen komolytalanok.”
Ez már önmagában igen vicces mondat! 🙂
Nézz be többször! Üdv!
Majd lesz nemsokára SZOCIOKRIMI bejegyzés a Pécsiről!
Akik jártak már ilyen csodálatos vizeken, azok most pár perc erejéig újra ott lehettek. Én is ott voltam és éreztem a párás fű illatát. Jó kiszakadni a munkából arra a pár percre és addig itt hagyni a füstös, szürke betontengert.
Ottó Bácsi villantói nagyon jól néznek ki. Le a kalappal előtte.
Vajon mennyi értékes dolog kerülhetne ki magyar mesterek kezei közül, ha egy kicsit hagynák őket dolgozni, és nem fojtogatnák őket idióta szabályokkal a minden sarkon lesben álló hivatalok. Ez viszont már politikához vezet, ezért nem is folytatom.
A támolygó kanalas peca nagyon jó móka csak méltatlanul hanyagoltam az utóbbi időben. Lehet bevetem a Pécsin.
Érzem, hogy búcsúzóul tartogat nekem még valamit a vénasszony!
Most számolom, hogy 47 éves. Nem is vén csak már nem zsenge! 🙂
Asszem körülnézek Hamvas könyvek után! Ezzel nem a villantókat akarom leírni! 🙂 Megtapogattam őket, tetszenek, de szintén a pék meg a kifli esete.
Egy kis kedvcsináló. A NEVEZETES NÉVTELENSÉG:
Szia!
Nagyon tetszett a cikk !
A fotók eszméletlen jók lettek !!!
Az a “feje tetején” lévő kép pazar, fél óráig pislogás nélkül bámultam a monitort, ki is száradtak a szemgolyóim ! 🙂
Máté
largemouth.blog.hu
Jó nagy csuka virít a blogodon! 🙂
Gratulálok! Üdv!
Nekem még így estére az jutott eszembe, mennyivel nagyszerűbb egyszerű cuccokkal horgászni! Ezek a villantók nem csak múltidézők, de azért (is) jó velük horgászni, mert nem számítógép tervezte őket – gondolom én balga – hanem a józan ész. Néha, amikor már legyes cuccal nem érem el a bálintokat, akkor előszedem a balinólmost. Biztosan lehetne fogni a 2000 forintos wobblerrel is, de ennek valahogy van egy “egyszerű fílingje”. Így vagyok a műlegyekkel is. Kb. három-négyféle tök fapados elég oda, ahová járok. Inkább megkeresem a balintokat, ha pedig ott vagyok a nyomukban…
Nnnna végre!
Rendes csalik, rendes halak, qvajó fotók.
Ottókanál van dobozban, szabadidőre esély sincs.
Webpeca jobbhíján.
Ma fotóztam métertizes kitömött csukát egy bajor kocsmában.
Látványnak nem szép de a fantáziát beindítja.