Ottó bácsi villantói 2

“Ottó bácsi villantói 2” bejegyzéshez ozzászólás

      1. A “kecsendrilíz” ilyetén való megfogalmazása mindenképp.
        A céltalan boldogság meg igenis létezik, igaz sokszor csak pillanatokig tart és ha nem figyelsz elmész mellette.
        Két agyfaszozáson ma már túl vagyok. Meg lehet szokni. 🙂

        1. Én most megyek melóba. Este meg hazafelé jövet kiveretem az agyam egy salggal az egyik autómosónál. 🙂

  1. Hehe, Atafija! Ugyan szokás szerént csak részlegesen osztom fentebb kifejtett nézeteidet, de csak azért, hogy ne legyünk mind egyszerre ugyanúgy bégető birkák. 🙂 Talán ezért vettem a fekete rackáim közé is egy fehér merinóit, hogy legyen aki kilóg a sorból?
    Melóhely? Eh, még mindig jobb, hogy azzal áltathatom magam, önként vállalt kötelezettség, minthogy strichelnék az út szélén, és nincs más választásom, míg ki nem vénülök s dobnak a társadalom szemétdombjára.
    De biza ilyen az egész természet java. Már a kicsi őzikének (tigrisnek, kengurunak) sem sok adatik meg a boldog gyerekkorból, mert folyton meg kell dolgoznia a túlélésért. Ezt tesszük mi is. A túlélési harcunk kicsiny szüneteiben megpróbálunk csipegetni a felhőtlen boldogság virágaiból. S a mi neked a behuzalozott áramkör, bilincs az egyetlen, az nekem a túlélés fontos eszköze. És egyben szabad szárnyalásaim legnagyobb korlátja is. De a’szem ez tényleg önként választott kötelezettség, mert dönthettem volna másképp is.
    Tudod, minden viszonylagos, francba az abszolutizmussal! 😀
    Biztosan ezért olvasok szívesen a fekete (fehér) bárányokról, megláncolt saslelkem vágyakozása okán. De úgy vagyok már, mint a jó házőrző kutya, hiába van nyitva a kapu, nem ront ki rajta, mert az már nem az ő területe, másik világ, ahol már ő csak kutya, míg odabent vérengző fenevad is akár. Vagy vmi efféle. 🙂

    1. Általában nem abból adódik köztünk a “nézeteltérés”, hogy félreértenénk egymást, hanem abból, hogy szó szerint olvasol ott, ahol cseppet sem kéne!
      Üdv!
      🙂

      Egyáltalán nincsenek erkölcsi jelenségek, hanem csupán a jelenségek erkölcsi értelmezése létezik

      1. Mert tudod rövidlátó vagyok. Vagy annak akakrok látszani. MEg szeretem a ködöt én is, de a ködösítést nem. Na, megyek az önként vállalt kötelezettségeimért, mert dokihoz kell vinnem őket.
        Tart még a vasalás, vagy már a csont visszavette, ami az övé?

        1. És ki az aki ködösít? Az a világ, aki erre kondicionálja az embert, vagy az, aki ezt szóvá meri tenni?
          Az a világ, aki fiataljainkból stricit csinál, vagy az, aki ezt szóvá meri tenni?

  2. “Egyáltalán nincsenek erkölcsi jelenségek, hanem csupán a jelenségek erkölcsi értelmezése létezik”
    Ezzel maxi egyetértek!

    1. Én maximálisan nem!!! Éppen annyira vallom ezt, mint az ellenkezőjét! Mert kötelességem ellengondolni.
      Egyébként a bejegyzés utolsó idézete lehet, hogy elkerülte a figyelmedet! 🙂
      “A meggyőződések veszélyesebb ellenségei az igazságnak, mint a hazugságok.”
      Én ennél korrektebben nem járhattam volna el magam mellett és magam ellen!

  3. Nekem a gyerekeim, feleségem a legfontosabbak ők az én célzott boldogságom. Családom az életem a horgászat a hobbim. A horgászatban és az írásban a célzott boldogságot találtam meg. A munka nekem eszköz, a célzott és céltalan boldogsághoz….. Lehet ez ilyen egyszerű?

        1. Lehet, hogy Te is félreértettél? 🙂 Attól, hogy a munka lehet hobbi és akár jól is érezhetem magam, még nem zárja ki, hogy egy utolsó …… vagyok. Csupán erre céloztam.

          1. Igazából, lehet még meg sem értettem igazán, majd még egyszer elolvasom, tudod én most dolgozom 🙂 🙂 Nehéz munka közben-ami nem hobbi- mély gondolatokkal foglalkozni…
            A füstölgős hétvégi házas kép, az mindent elmond a Pécsi tavi -ha ez a Pécsi tó- állapotokról…..

    1. Ervin, lehet. Ugyanígy érzek én is. Őszinte legyek? Lehet, hogy túl egyszerű ember vagyok, de a vízen soha nem agyalok ilyen dolgokon, mint Atya. Sőt, még a következő bejegyzést sem tervezem meg a blogra. Munka? Szeretem a munkám. Komolyan. Nem elhitették velem, hogy szeretem, egyszerűen boldog vagyok, ha egy szép munkadarab kerül ki a kezeim közül. Ráadásul pénzt is kapok érte. Jó üzlet.

      A C&R-es részt – tudom, hülye vagyok – nem értem. Illetve értem, csak egyet nem értek vele. Én azért engedem vissza a halat, mert sajnálom. Tudom, kurva nagy paradoxon, ha beleakad a horog, akkor miért nem sajnálom, blabla…azért, mert ugyanolyan önző és képmutató ember vagyok, mint a többi pecás, szeretem a horgászatot, a halfogást, de ez az izgalom a fotózás után véget is ér. A hal mehet vissza, én jól jártam, ő is (legalábbis jobban, mintha forró zsírban végezte volna). Ennyi. A “magasabb minőségi sík” fogalmát meg abszolút nem látom át, nem érzem magam minőségibbnek, vagy jobbnak, mint aki megeszik a halat (és itt nem a tolvajokról meg a rabsicokról beszélek). Ő szereti a halat enni, én nem. Ennyi a különbség.

      Persze rendkívül egyszerű lélek vagyok, mint már említettem, horgászat közben jobban szeretek magával a vízzel, tájjal, bottal, csalival, halakkal foglalkozni, mint gyarló evilági dolgokkal. Biztos azért, mert anno Nietsche is komoly fejtörést okozott, az első oldalak elolvasása után ment is a sufniba. Azóta is ott van. 😀

      1. Mindezek ellenére szerintem is az egyik legérdekesebb iromány lett a blogon, valószínűleg megérdemelted az év blogja díjat is. 🙂

    2. Én Ervin gondolatmenetével tudok leginkább azonosulni. A meló a “szükséges rossz” ahhoz, hogy az embernek lehessenek boldog órái, akár a családdal, akár a pecában. Kinek a keccsendrilíz okoz örömöt, kinek a hal megevése, és van aki vegyesen alkalmazza a kettőt. Van aki a blogírásban, fényképezésben, videókészítésben próbál kiteljesedni, van aki meg baszogatja a másikat, mert unatkozik. Ennyi! 🙂

      1. Az meg hogy a munka egyben valakinek a hobbija is egyben jó e? Nem tudom jó e addig erőszakolni a vizet, míg végre halat tud fogni valaki egy forgatáson, vagy egy cikk kedvéért? Vagy éppen addig kínlódik, míg végre XY csalival tud fogni egy nyamvadt valamit? Vagy nem tud, de mégis megírja, hogy az a szupercsali, mert azt kell eladni?

        Én kamerázok, ha van, hal, írok, ha van hal, vagy ha nincs sokszor akkor is a saját kedvemre. Nem biztos, hogy jó lenne ha a munkám a hobbim is lenne!

        1. Lehet nem jó ha hobbim a munkám is, valószínű egy idő után az is robotszerű lenne, jobb ez így, hogy lehet vágyakozni a vízre. Ha meg a vízen vagyok akkor teljes a relaxálás, mindegy, hogy halas a kezem vagy nem, a lényeg, hogy egyedül legyek – na jó ha ketten vagyunk még megvan a relax- én és a víz, néha a halak, meg az egész természet. Amíg ez a tevékenység időszakos, addig vágyni fogok kifelé, ha ez munka lenne? Lehet, hogy nem áhítattal mennék a vízre. A család után, nekem a legjobb dolog a világon, kajakkal elmenni olyan részekre, ahol a kavicspadon térdig érő vízben mezítláb sétálva, néha pergetve beugrik egy balin. Aztán elfáradva kifeküdni egy napsütötte kavicspadra, és itt nincs helye nálam emelkedett gondolatoknak, csak az ős természet, égbolt, napsütés, a kavics ropogása, jut be, ez az igazi semmittevés!

  4. Mélységesen egyetértek, és teljes mértékben átérzem a munkával kapcsolatos gondolataidat – de ezt úgyis tudod. Jól megfogalmaztad megen!

  5. Törtetés. Ja. “Válasz a kihívásokra”. Egy lófaszt! Sajnos sokan nem is tudják, nem akarják tudni, mit művelnek munka név alatt. Nem tudják, mert egészen bent mélytorkozzák. Erre jó a Hamvas-féle “Outsider” szemüveg. Mindjárt jól látszik minden… Az ember egy-kettőre le is dobja a szeméről. Na persze csak akkor, ha nem szeretné a lencséket leokádni.

  6. Sajnos igaz a bejegyzés vezérgondolata. Modern kori strihelés. Régen a munkát nem dicsőítették ennyire. És a legszomorúbb az, amikor a rabszolga dicsőíti!

  7. Asszem Te tudsz irni. Bar nem sokat ertettem belole, csak a porno kifejezeseket, de kifejezetten jo volt. Meg az is, hogy egy filozofikus bejegyzes ( jol irtam?) hatasara a hozzaszolasok egybol a gavavencselloi filozofia szakkor szinvonalara estek. Ja meg a halak is klasszak! A pecsi tavon meg pont nem pecaztam, de itt az ideje.

    Otto meg az o kanalai. Ebben jo, meg palinkaban. Vegulis azt hiszem ez maris tobb, mint amit itt sokan fel tudnak mutatni beleertve engem is.

    Nem gondoltal meg arra, hogy irj a Magyar Horgaszba? 😉

    1. Na idefigyelj Bandita barátom! Húzz el innen gyorsan, mert fülcimpán akasztalak egy ordas nagy támolygóval! 🙂
      Csak azért írok ilyeneket, mert szeretném, hogy a Magyar Horgászban is felfigyeljenek rám! Talán idővel lesz saját rovatom. Lyó lenne, ha lyövőre az ATV-n is indíthatnék salyát horgászműsort Kálmán Olgával, Havas Henrikkel, Bolgár Györggyel és Karl Marx-szal, mert ők a példaképeim.
      Mi van még? Ja, a hozzászólások. Azok olyanok, mint amilyenek. Felnőtt emberek írták őket, szabad akaratukból. Nem török pálcát senki felett.
      Üdv!

      1. Nem esik jol, hogy nem fogadsz szivesen, bar megertem 😀 nem fogom szetoffolni a blogodat, ne aggodj! Egesz yo ahogy olvasgatom.

        En szoritok, hogy osszejojjon az ATV-n a musorod! Ha Fustosnek lehet horgaszmusora, akkor Neked is sikerulhet! 🙂

        1. Nem vagyok én senki keresztje. Egyfajta szimbiózisként jellemezném a viszonyunkat. Ő megtanulja, hogy beazonosíthatóan ne publikáljon helyeket, meg hogy ne öljön meg egy csukát se csak a fénykép miatt, én meg cserében jól szórakozom. Tiszta win-win! Majd egyszer hálás lesz érte… 😀

      2. A szabad akarat és a szabad véleménynyilvánítás ebben az országban még a horgászat terén is tilos! Bólogatni, egyetérteni szabad, mást nem. Tudhatnád.

      3. Válasz: “Na idefigyelj Bandita barátom! Húzz el innen gyorsan, mert fülcimpán akasztalak egy ordas nagy támolygóval!”

        Kéretik ilyeneket este nem írogatni, mert a kései vacsorámat 1366 x 768-ban látom a monitoron..!!! :-))

  8. Aztafenemindenit, eztet itten jól megfogalmaztad, a munkával kapcsolatos érzéseidet teljesen átérzem. Tisztára azt érzem valami nincs rendjén ezzel a világgal és vagy én vagyok egy elba…tt gondolkodású ember, vagy tényleg semmi más nem motiválja az embert csak az anyag hamis csillogása, de az nagyon. Az általad felvázolt rejtett értékek pedig valahol a ködös homályban vesztegelnek arra várva , egy szép hajnalon talán felleben a fátyol az emberek szemei elől , eldobják ezt az elnyűtt ezerszer megfeslett ruháikat, s valami újba kezdenek. Legalábbis ezt érzem ahogy olvasom a gondolatmenetedet, s a benne kiérződő nyugtalanságot az elcseszett emberi értékrendekkel kapcsolatban. Egészen mélyre nyúlsz, hogy legyen honnan kiemelkedni, talán példát statuálsz, felnyitsz valamit itten s ez már nem is a horgászatról szól, sokkal több annál, olyan mint a forgószél. Felkavarja a leülepedett port s talán láthatóvá válik egy két fényesebb rész. Valaki vevő rá valaki nem, vannak akik belekapaszkodnak s tovább szövik a szálakat. Jó ilyet olvasni, kifordít kicsit a hétköznapokból, megmozdít. Azért a halak is nagyon jók meg a villantók is:))) Villogjanak ők is az a dóguk.

    1. “Tisztára azt érzem valami nincs rendjén ezzel a világgal.”
      Jó meglátás!
      “A választ odakint találod! Téged is keres! És meg fog találni!”
      (idézet a Mátrixból)
      🙂

  9. Na, bakker, még jó, hogy szabaccságon vagyok, kurvára elment a kedvem a melótól. Pedig fát kell hasogatni, de azt legalább szeretem, mert magamfajta egyszerű léleknek való.
    Mindenkivel egyetértek. És mindenkitől elhatárolódom. Főő az egészséges opportunizmus, meg a bableves. De így többedszerre olvasva kezdem magamévá tenni Atyánkfija gondolatait.
    És szerintem is a MaHorba, de sajna azt sose olvasom.

  10. nah…most hogy a bejegyzést is elolvastam, nem csak gyarló módon a képeket futottam át, egy-két észrevételem lenne:
    Nincs itt ellentét a munka és a C&R világa között…talán mindkettő a maga módján az önzés jele. Ki akarunk tűnni/törni…Nálam népszerűbb emberek adták még népszerűbb emberek szájába, hogy minek inni kólát, amikor ott a traubi. ugyanaz a cukros lötty, mégis más…
    C&R…ugyanúgy megfogjuk a halat, mint egy húshorgász, csak mi eljátszuk a gesztust a természettel, hogy kegyet gyakorolunk, pedig igazából ő gyakorol kegyet nekünk és csak az a kérdés, hogy mennyire élünk vele vissza alkalmanként…

    teljesen off: sügérek, vagy sügerek? sügérezni, vagy sügerezni? nekem ékezetek nélkül jobban tetszik, de másnál, főleg nyomtatásban sügéreknek olvasom. Én az egér-egerek-egerezni analógiát gondolom helyesnek, de mi a valóban jó? (nem mintha nem lenne tökmindegy)

  11. “…nem mintha nem lenne tökmindegy.” Ez a beszéd! Ércsük mink, ha akarjuk.

Egy vélemény is számít és egy vélemény sem számít...

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s