2012.11.27.
Léteznek olyan vizek, amiket péppé vertek már wobblerekkel és akadnak olyanok, ahol még nagy úr a pörgyettyű és a kanál. Előbbin jó ötlet lehet előrántani egy karcsú támolygót, utóbbin pedig szépen muzsikálhatnak a wobblerek. Én nem igazán szeretek villantózni és a parányi műcsalikban hiszek, azonban Ottó bácsi arany és ezüst étkészlete egy perc alatt kirántotta alólam a szőnyeget. Mindenesetre a tegnapi napom a humor és az elmélkedés jegyében telt. A szabadnap jegyében… Az intellektuális kurválkodás jegyében…
Hétfőn kifektettek a melóhelyemen. Keddre szabadnapot voltam kénytelen kivenni. A korom előrehaladtával egyre több dolgot bassza a csőrömet és már nehezemre esik elmenni mellettük. Már maga a szó: munka, munkahely, meló, melóhely, vagy éppen megboldogult öregapám kedvenc mondása: miszerint, aki nem dolgozik ne is egyék. Egyszerűen félelmetes, hogy mekkora baromságokat képesek az emberek aranyszabályként tisztelni. Mert ugye, példának okáért, általában lenézik az emberek az utcán strihelő örömlányokat. Pedig ők is csak szolgáltatást nyújtanak. Ők is csak dolgoznak. Pénzért adnak valamit. Magukból. De csak egy picit.
Meglátásom szerint kurvának lenni(fizikális szajha) sokkal tisztességesebb és őszintébb dolog, mint mondjuk egy diploma megszerzése után törtetni, kepeszteni, hajtani, hogy feljebb kerülj a ranglétrán. Van, aki tudatosan arra készül, hogy fejlessze magát és utána elszegődjön egy jól menő vállalathoz. Olyan is akad, aki egész életét a tudomány oltárán áldozza fel, hogy valami magasztosat és maradandót teremtsen és a végén már képtelen felismerni, hogy eltévedt a fogalmak és a titulusok, a hatalom és a pénz útvesztőjében. Az olvasatomban ők képviselik az értelmiségi szajhák halmazát, az intellektuális kurtizánokét, akik a tehetségüket és a tudásukat bocsátják áruba. Ők azok, akik valóban, a szó legszorosabb értelmében eladják magukat. És nem csak ízlésesen, csendben, de hangosan és a mellüket verve. Ők a megalkuvók, az álszentek, a büszkék, a gerincesek, az arany középutat járók, a társadalom “mintapéldányai”, az ELIT. Higgyétek el még az anál hardkór, dábl penetrésön sem olyan káros, mint mikor az agyatokat fröccsentik telibe. Koton nélkül, kenés nélkül, a hivatástudat, a kötelesség és a megélhetés megkopott oltárán.
Aztán idővel az ember családot alapít, jönnek a gyerekek és már nem lehet kitörni a NAGYBETEŰS MUNKA agyondicsőített bűvköréből. Ki nem dolgozik, ne is egyék! “Józsikám, az a legfontosabb, hogy dolgozz valahol, mert ha nem dolgozol nem fogunk enni.” Másoknak. Dolgozz. Pénzért. Add. El. Magad. A siker. Kulcsa. Ez. A jövő záloga. A kiherélt boldogulásé.
Mert manapság már nem létezik a céltalan BOLDOGSÁG. Önként és dalolva lecseréltük a céltudatos BOLDOGULÁSRA és azt hittük, hogy most aztán megint valami nagyot alkottunk, pedig csak egyszerűen ismét és nem utoljára elmentünk a lényeg mellett és olyan csúnyán kicsesztünk magunkkal, hogy szinte már öröm nézni. Mert az emberiség már ezer és ezer éve a fogalmak és szavak börtönében él. Szemlátomást ez cseppet sem zavarja.
Szóval barátom, ha ezentúl örömlányba futsz valamelyik út mentén, hajts fejet előtte magadban, mert minden nyomora és cselekedet ellenére erkölcsileg sokkal magasabb szinten áll, mint Te, barátom a jelenlegi MUNKA VILÁGÁBAN valaha is állhatsz. Sőt, ha jobban meggondolom még a szolgáltatása is eredetibb, tradicionálisabb és tisztább. Mert a spermafoltos bugyit még simán tisztítja a Biopon, azonban egy “megagyfaszolt” elme ellen még a magasnyomású slag sem használ. Marad hát az egylábon való ugrálás, oldalra hajtott fejjel… Legalább a nagyja csurogjon ki a fülünkön… Hol is tartottam? Ja, igen, ott, hogy elmentem horgászni…
Tomi bával a tó közepén futottam össze. Azt mondta, hogy a fiára emlékeztetem. Ő is kajakból horgászott, de meghalt. Nem tudtam erre frappánsat szólni és láthatólag az öreg végérvényesen lezárta a beszélgetést. Hatalmas, mandula szemeivel a karikákra meredt. Hátramenetbe kapcsoltam…
A dropshotozás egyik nagy előnye, hogy passzívnak mondható. Akár hosszú perceket is igénybe vehet egy bevontatás és olyankor olyan jókat lehet elmélkedni. Pont azon gondolkodtam, hogy mennyire nem láthatunk bele egymás lelkébe és hogy az élet folyamán mindenki cipeli a saját keresztjét, mikor elnehezedett a spicc és egy termetes sügér kezdte túráztatni a botomat.
Ő már pici gumira jött. Talán pont nála morfondíroztam azon, hogy mit is jelent egy halat szabadjára engedni. “Pityu visszahelyezte a kis pikkelyest az éltető elemébe, hogy az vígan úszkálhasson tovább a habok tengerében.” Micsoda lózung! Nos, nem sikerült a kérdést megfelelően körüljárni, de abban biztos vagyok hogy mit nem jelent. Semmiképpen sem a halvédelmet és semmiképpen sem valami fizikálisan megfogható dolgot. A “fogd meg és ereszd szabadjára” műfaj mindenképpen túlmutat önmagán és egy magasabb minőség síkjára emeli az embert. Érzitek a párhuzamot és az ellentétet a munka világával összehasonlítva? A munka síkján dolgoztok valamiért és a végén kaptok egy szép nagy gumicsontot. Egy jutalomfalatot. A főnök megpaskolja a kis fejeteket és ti csóváljátok a farkatokat… Itt pont az ellenkezője az igaz. Súlyos pénzeket fizettek azért, hogy esélyt kapjatok a halfogásra és mire eljuttok oda, hogy a saját ügyességetek és az önön leleményességetek jóvoltából fizikálisan is a kezetekben tudjátok a halat, Ti mindezek ellenére egy hatalmas paradoxont választotok. Egy könnyed mozdulattal, egy jóleső érzéssel megváltok a céltól, a haltól, a célhaltól. Szinte saját magatokat csapjátok arcon és pontosan ez a mozzanat benne a zsenialitás. Ez már valami, srácok – mondaná Nietzsche. Nos, biztos vagyok benne, hogy csak és kizárólag az effajta dolgoktól lehet egy ember valóban ember. Ember, a lemondás embere…
Tilosban. Kajakkal nagyon könnyű az efféle manővereket megcsinálni. Szemlátomást sok volt a szemét a stégen és a vízen is pár pillepalack lebegett. Volt idő, hogy bökte a szemem, de úgy érzem megbarátkoztam vele. Már eszembe sem jut más szemetét szedni. Sőt, néha már hiányzik a szemét jelenléte. Nem bántja a szemét a szemét? Nem, már nem bántja. Sőt, néha úgy érzem, hogy a szemét közelebb áll hozzám, mint azok, akik rendületlenül kardoskodnak ellene. A képmutatásnál nagyobb szeméttel még sosem találkoztam.
“Alattam a föld, felettem az ég és bennem a létra“
Ottó bácsi Keléje nagyon meglepett. A nap első dobására egy jó hármas csuka jelentkezett, de sajnos szákolásnál leakadt. Ez a bugyli sem sokkal később jött. Az eset után még akasztottam pár csukeszt, de mind kereket oldott.
Sajnos szembesülnöm kellett vele, hogy túl finom a felszerelésem a nagy támolygók vezetéséhez és leginkább a megfelelő akasztáshoz. Takony bot, nagy horoggal nem éppen a legjobb választás. A kis gumi azonban szépen akadt…
És a non plusz ultra. Nem akarok senkit a részletekkel fárasztani, de Ottó bá villantói szó szerint levették(leverték) a balinokat a lábukról. Ilyen aktivitás és erő még sosem jellemezte az általam fogott balinokat. Olyan elementáris erővel vertek oda a kanalaknak, hogy majdnem kiszakadt a karom. Akasztás után méter magasba ugrottak a levegőbe és úgy pattogtak a felszínen, mint a marlinok a tengeren. Legnagyobb sajnálatomra csak egy fenekeszeget tudtam magaménak tudni, a többiek mind felhúzták a nyúlcipőt. Voltak köztük hatalmas matuzsálemek is…
Az este folyamán, szinte már teljes sötétségben visszatértem arra a bizonyos helyre és ismét felraktam a Kelét. Merő kíváncsiságból. Nos három dobásból, három balin lécelt le… Ha azt mondom, hogy varázslatosak ezek a villantók, akkor cseppet sem túloztam. Csak ezek működtek. Semmi más. Bár én nagyon örülnék egy jóval kisebb változatnak is! :-O
Azt hiszem ismét szerelmes vagyok, de most a sügerekbe. Vagy inkább a sügerekbe is. Nagyon szép, őszi napot tudhatok a hátam mögött. Gyönyörű idő volt és a déli szél szinte langyosan fújt.
“Sok mocsok van a világban, ennyi igaz! De azért még maga a világ nem mocskos szörnyeteg! Bölcs megállapítás, hogy a világon sok minden bűzlik: maga az undor is szárnyakat ad és forrást sejtető erőket. Még ami a legjobb, abban is van valami undorító és még a legjobb is olyasmi, amit fölül kell múlnunk!”
“Lemondani valamiről, ami a tulajdonunkban van, feladni birtoklása jogát, örömet okoz, ha nagy gazdagságra utal. Ebben áll a nagylelkűség.”
“A meggyőződések veszélyesebb ellenségei az igazságnak, mint a hazugságok.” Nietzsche
(A bejegyzés erősen szubjektív jellegű és fenntartom a tévedés lehetőségét. Akit bántana a többesszám használata, nyugodtan vonatkoztassa csak és kizárólag rám a fentebb olvasottakat)
atyafipeca.hu 
Ez eddig a kedvenc írásom. Nagyon jól esett. Köszönöm szépen.
Jól esett, hogy leribancoztalak? Le a kalappal! 🙂
Erre csak kevesen képesek! 🙂
jol esett, miazhogy:)
Szívemből szóltál! Köszönöm!
Csak nem? Neked is már megfordult a fejedben a gondolat?
A “kecsendrilíz” ilyetén való megfogalmazása mindenképp.
A céltalan boldogság meg igenis létezik, igaz sokszor csak pillanatokig tart és ha nem figyelsz elmész mellette.
Két agyfaszozáson ma már túl vagyok. Meg lehet szokni. 🙂
Én most megyek melóba. Este meg hazafelé jövet kiveretem az agyam egy salggal az egyik autómosónál. 🙂
Hehe, Atafija! Ugyan szokás szerént csak részlegesen osztom fentebb kifejtett nézeteidet, de csak azért, hogy ne legyünk mind egyszerre ugyanúgy bégető birkák. 🙂 Talán ezért vettem a fekete rackáim közé is egy fehér merinóit, hogy legyen aki kilóg a sorból?
Melóhely? Eh, még mindig jobb, hogy azzal áltathatom magam, önként vállalt kötelezettség, minthogy strichelnék az út szélén, és nincs más választásom, míg ki nem vénülök s dobnak a társadalom szemétdombjára.
De biza ilyen az egész természet java. Már a kicsi őzikének (tigrisnek, kengurunak) sem sok adatik meg a boldog gyerekkorból, mert folyton meg kell dolgoznia a túlélésért. Ezt tesszük mi is. A túlélési harcunk kicsiny szüneteiben megpróbálunk csipegetni a felhőtlen boldogság virágaiból. S a mi neked a behuzalozott áramkör, bilincs az egyetlen, az nekem a túlélés fontos eszköze. És egyben szabad szárnyalásaim legnagyobb korlátja is. De a’szem ez tényleg önként választott kötelezettség, mert dönthettem volna másképp is.
Tudod, minden viszonylagos, francba az abszolutizmussal! 😀
Biztosan ezért olvasok szívesen a fekete (fehér) bárányokról, megláncolt saslelkem vágyakozása okán. De úgy vagyok már, mint a jó házőrző kutya, hiába van nyitva a kapu, nem ront ki rajta, mert az már nem az ő területe, másik világ, ahol már ő csak kutya, míg odabent vérengző fenevad is akár. Vagy vmi efféle. 🙂
Általában nem abból adódik köztünk a “nézeteltérés”, hogy félreértenénk egymást, hanem abból, hogy szó szerint olvasol ott, ahol cseppet sem kéne!
Üdv!
🙂
Egyáltalán nincsenek erkölcsi jelenségek, hanem csupán a jelenségek erkölcsi értelmezése létezik
Mert tudod rövidlátó vagyok. Vagy annak akakrok látszani. MEg szeretem a ködöt én is, de a ködösítést nem. Na, megyek az önként vállalt kötelezettségeimért, mert dokihoz kell vinnem őket.
Tart még a vasalás, vagy már a csont visszavette, ami az övé?
És ki az aki ködösít? Az a világ, aki erre kondicionálja az embert, vagy az, aki ezt szóvá meri tenni?
Az a világ, aki fiataljainkból stricit csinál, vagy az, aki ezt szóvá meri tenni?
“Egyáltalán nincsenek erkölcsi jelenségek, hanem csupán a jelenségek erkölcsi értelmezése létezik”
Ezzel maxi egyetértek!
Én maximálisan nem!!! Éppen annyira vallom ezt, mint az ellenkezőjét! Mert kötelességem ellengondolni.
Egyébként a bejegyzés utolsó idézete lehet, hogy elkerülte a figyelmedet! 🙂
“A meggyőződések veszélyesebb ellenségei az igazságnak, mint a hazugságok.”
Én ennél korrektebben nem járhattam volna el magam mellett és magam ellen!
Ez jólesett miközben épp jól megagyfasznak. A halak is csudaszépek.
Nekem a gyerekeim, feleségem a legfontosabbak ők az én célzott boldogságom. Családom az életem a horgászat a hobbim. A horgászatban és az írásban a célzott boldogságot találtam meg. A munka nekem eszköz, a célzott és céltalan boldogsághoz….. Lehet ez ilyen egyszerű?
Fogalmam sincs. Ezt neked kell tudnod.
A második célzott az céltalan akart lenni 🙂 Én már tudom, mert gyerekek és család nélkül a világ nem érne sokat…. A munka meg ha szerencsés vagy akkor lehet hobbi is 🙂
Lehet, hogy Te is félreértettél? 🙂 Attól, hogy a munka lehet hobbi és akár jól is érezhetem magam, még nem zárja ki, hogy egy utolsó …… vagyok. Csupán erre céloztam.
Igazából, lehet még meg sem értettem igazán, majd még egyszer elolvasom, tudod én most dolgozom 🙂 🙂 Nehéz munka közben-ami nem hobbi- mély gondolatokkal foglalkozni…
A füstölgős hétvégi házas kép, az mindent elmond a Pécsi tavi -ha ez a Pécsi tó- állapotokról…..
Ervin, lehet. Ugyanígy érzek én is. Őszinte legyek? Lehet, hogy túl egyszerű ember vagyok, de a vízen soha nem agyalok ilyen dolgokon, mint Atya. Sőt, még a következő bejegyzést sem tervezem meg a blogra. Munka? Szeretem a munkám. Komolyan. Nem elhitették velem, hogy szeretem, egyszerűen boldog vagyok, ha egy szép munkadarab kerül ki a kezeim közül. Ráadásul pénzt is kapok érte. Jó üzlet.
A C&R-es részt – tudom, hülye vagyok – nem értem. Illetve értem, csak egyet nem értek vele. Én azért engedem vissza a halat, mert sajnálom. Tudom, kurva nagy paradoxon, ha beleakad a horog, akkor miért nem sajnálom, blabla…azért, mert ugyanolyan önző és képmutató ember vagyok, mint a többi pecás, szeretem a horgászatot, a halfogást, de ez az izgalom a fotózás után véget is ér. A hal mehet vissza, én jól jártam, ő is (legalábbis jobban, mintha forró zsírban végezte volna). Ennyi. A “magasabb minőségi sík” fogalmát meg abszolút nem látom át, nem érzem magam minőségibbnek, vagy jobbnak, mint aki megeszik a halat (és itt nem a tolvajokról meg a rabsicokról beszélek). Ő szereti a halat enni, én nem. Ennyi a különbség.
Persze rendkívül egyszerű lélek vagyok, mint már említettem, horgászat közben jobban szeretek magával a vízzel, tájjal, bottal, csalival, halakkal foglalkozni, mint gyarló evilági dolgokkal. Biztos azért, mert anno Nietsche is komoly fejtörést okozott, az első oldalak elolvasása után ment is a sufniba. Azóta is ott van. 😀
Mindezek ellenére szerintem is az egyik legérdekesebb iromány lett a blogon, valószínűleg megérdemelted az év blogja díjat is. 🙂
Én Ervin gondolatmenetével tudok leginkább azonosulni. A meló a “szükséges rossz” ahhoz, hogy az embernek lehessenek boldog órái, akár a családdal, akár a pecában. Kinek a keccsendrilíz okoz örömöt, kinek a hal megevése, és van aki vegyesen alkalmazza a kettőt. Van aki a blogírásban, fényképezésben, videókészítésben próbál kiteljesedni, van aki meg baszogatja a másikat, mert unatkozik. Ennyi! 🙂
Az meg hogy a munka egyben valakinek a hobbija is egyben jó e? Nem tudom jó e addig erőszakolni a vizet, míg végre halat tud fogni valaki egy forgatáson, vagy egy cikk kedvéért? Vagy éppen addig kínlódik, míg végre XY csalival tud fogni egy nyamvadt valamit? Vagy nem tud, de mégis megírja, hogy az a szupercsali, mert azt kell eladni?
Én kamerázok, ha van, hal, írok, ha van hal, vagy ha nincs sokszor akkor is a saját kedvemre. Nem biztos, hogy jó lenne ha a munkám a hobbim is lenne!
Lehet nem jó ha hobbim a munkám is, valószínű egy idő után az is robotszerű lenne, jobb ez így, hogy lehet vágyakozni a vízre. Ha meg a vízen vagyok akkor teljes a relaxálás, mindegy, hogy halas a kezem vagy nem, a lényeg, hogy egyedül legyek – na jó ha ketten vagyunk még megvan a relax- én és a víz, néha a halak, meg az egész természet. Amíg ez a tevékenység időszakos, addig vágyni fogok kifelé, ha ez munka lenne? Lehet, hogy nem áhítattal mennék a vízre. A család után, nekem a legjobb dolog a világon, kajakkal elmenni olyan részekre, ahol a kavicspadon térdig érő vízben mezítláb sétálva, néha pergetve beugrik egy balin. Aztán elfáradva kifeküdni egy napsütötte kavicspadra, és itt nincs helye nálam emelkedett gondolatoknak, csak az ős természet, égbolt, napsütés, a kavics ropogása, jut be, ez az igazi semmittevés!
Mélységesen egyetértek, és teljes mértékben átérzem a munkával kapcsolatos gondolataidat – de ezt úgyis tudod. Jól megfogalmaztad megen!
Köszi Tesófül!
Törtetés. Ja. “Válasz a kihívásokra”. Egy lófaszt! Sajnos sokan nem is tudják, nem akarják tudni, mit művelnek munka név alatt. Nem tudják, mert egészen bent mélytorkozzák. Erre jó a Hamvas-féle “Outsider” szemüveg. Mindjárt jól látszik minden… Az ember egy-kettőre le is dobja a szeméről. Na persze csak akkor, ha nem szeretné a lencséket leokádni.
Sajnos igaz a bejegyzés vezérgondolata. Modern kori strihelés. Régen a munkát nem dicsőítették ennyire. És a legszomorúbb az, amikor a rabszolga dicsőíti!
Asszem Te tudsz irni. Bar nem sokat ertettem belole, csak a porno kifejezeseket, de kifejezetten jo volt. Meg az is, hogy egy filozofikus bejegyzes ( jol irtam?) hatasara a hozzaszolasok egybol a gavavencselloi filozofia szakkor szinvonalara estek. Ja meg a halak is klasszak! A pecsi tavon meg pont nem pecaztam, de itt az ideje.
Otto meg az o kanalai. Ebben jo, meg palinkaban. Vegulis azt hiszem ez maris tobb, mint amit itt sokan fel tudnak mutatni beleertve engem is.
Nem gondoltal meg arra, hogy irj a Magyar Horgaszba? 😉
Na idefigyelj Bandita barátom! Húzz el innen gyorsan, mert fülcimpán akasztalak egy ordas nagy támolygóval! 🙂
Csak azért írok ilyeneket, mert szeretném, hogy a Magyar Horgászban is felfigyeljenek rám! Talán idővel lesz saját rovatom. Lyó lenne, ha lyövőre az ATV-n is indíthatnék salyát horgászműsort Kálmán Olgával, Havas Henrikkel, Bolgár Györggyel és Karl Marx-szal, mert ők a példaképeim.
Mi van még? Ja, a hozzászólások. Azok olyanok, mint amilyenek. Felnőtt emberek írták őket, szabad akaratukból. Nem török pálcát senki felett.
Üdv!
Nem esik jol, hogy nem fogadsz szivesen, bar megertem 😀 nem fogom szetoffolni a blogodat, ne aggodj! Egesz yo ahogy olvasgatom.
En szoritok, hogy osszejojjon az ATV-n a musorod! Ha Fustosnek lehet horgaszmusora, akkor Neked is sikerulhet! 🙂
Nem félek az offolástól és Tőled sem. Te SteveOlson keresztje vagy. 🙂 Ott a helyed! :-O
Nem vagyok én senki keresztje. Egyfajta szimbiózisként jellemezném a viszonyunkat. Ő megtanulja, hogy beazonosíthatóan ne publikáljon helyeket, meg hogy ne öljön meg egy csukát se csak a fénykép miatt, én meg cserében jól szórakozom. Tiszta win-win! Majd egyszer hálás lesz érte… 😀
A szabad akarat és a szabad véleménynyilvánítás ebben az országban még a horgászat terén is tilos! Bólogatni, egyetérteni szabad, mást nem. Tudhatnád.
Válasz: “Na idefigyelj Bandita barátom! Húzz el innen gyorsan, mert fülcimpán akasztalak egy ordas nagy támolygóval!”
Kéretik ilyeneket este nem írogatni, mert a kései vacsorámat 1366 x 768-ban látom a monitoron..!!! :-))
Aztafenemindenit, eztet itten jól megfogalmaztad, a munkával kapcsolatos érzéseidet teljesen átérzem. Tisztára azt érzem valami nincs rendjén ezzel a világgal és vagy én vagyok egy elba…tt gondolkodású ember, vagy tényleg semmi más nem motiválja az embert csak az anyag hamis csillogása, de az nagyon. Az általad felvázolt rejtett értékek pedig valahol a ködös homályban vesztegelnek arra várva , egy szép hajnalon talán felleben a fátyol az emberek szemei elől , eldobják ezt az elnyűtt ezerszer megfeslett ruháikat, s valami újba kezdenek. Legalábbis ezt érzem ahogy olvasom a gondolatmenetedet, s a benne kiérződő nyugtalanságot az elcseszett emberi értékrendekkel kapcsolatban. Egészen mélyre nyúlsz, hogy legyen honnan kiemelkedni, talán példát statuálsz, felnyitsz valamit itten s ez már nem is a horgászatról szól, sokkal több annál, olyan mint a forgószél. Felkavarja a leülepedett port s talán láthatóvá válik egy két fényesebb rész. Valaki vevő rá valaki nem, vannak akik belekapaszkodnak s tovább szövik a szálakat. Jó ilyet olvasni, kifordít kicsit a hétköznapokból, megmozdít. Azért a halak is nagyon jók meg a villantók is:))) Villogjanak ők is az a dóguk.
“Tisztára azt érzem valami nincs rendjén ezzel a világgal.”
Jó meglátás!
“A választ odakint találod! Téged is keres! És meg fog találni!”
(idézet a Mátrixból)
🙂
“Szíj a nyakon az élet, s a póráz a béred”
Ez több, mint igaz.
Na, bakker, még jó, hogy szabaccságon vagyok, kurvára elment a kedvem a melótól. Pedig fát kell hasogatni, de azt legalább szeretem, mert magamfajta egyszerű léleknek való.
Mindenkivel egyetértek. És mindenkitől elhatárolódom. Főő az egészséges opportunizmus, meg a bableves. De így többedszerre olvasva kezdem magamévá tenni Atyánkfija gondolatait.
És szerintem is a MaHorba, de sajna azt sose olvasom.
Hát igen, elindult valami itten! 🙂
nah…most hogy a bejegyzést is elolvastam, nem csak gyarló módon a képeket futottam át, egy-két észrevételem lenne:
Nincs itt ellentét a munka és a C&R világa között…talán mindkettő a maga módján az önzés jele. Ki akarunk tűnni/törni…Nálam népszerűbb emberek adták még népszerűbb emberek szájába, hogy minek inni kólát, amikor ott a traubi. ugyanaz a cukros lötty, mégis más…
C&R…ugyanúgy megfogjuk a halat, mint egy húshorgász, csak mi eljátszuk a gesztust a természettel, hogy kegyet gyakorolunk, pedig igazából ő gyakorol kegyet nekünk és csak az a kérdés, hogy mennyire élünk vele vissza alkalmanként…
teljesen off: sügérek, vagy sügerek? sügérezni, vagy sügerezni? nekem ékezetek nélkül jobban tetszik, de másnál, főleg nyomtatásban sügéreknek olvasom. Én az egér-egerek-egerezni analógiát gondolom helyesnek, de mi a valóban jó? (nem mintha nem lenne tökmindegy)
“…nem mintha nem lenne tökmindegy.” Ez a beszéd! Ércsük mink, ha akarjuk.