Rapture Swimbaits és Kakaóscsiga

2012.12.21. Kriminális bejegyzés

A cseppet sem könnyű filozófiai értekezések után itt van egy kis könnyed szórakozás egy kakaós csiga, pár darab szvimbéjtsz és a Téli Dráva személyében. A Téli Dráva mindenképpen nagy T-t érdemel, mert ilyenkor végre nagyobb teret kap az evezés és a túra, a szemlélődés és a feloldódás jegyében. A halak a gödrökben már úgyis magukra húzták az iszap paplant, úgyhogy nincs miért kepeszteni, nincs miért törtetni.

Ebbe a képbe véletlenül botlottam bele. Egy felvétel a kezdetekről. A dolog pikantériája, hogy akkoriban még nagyon liberálisan fogtam fel a trianoni határokat és nem értettem, hogy miért voltak olyan idegesek a horvátok, ha véletlenül a “senki földjén” táboroztam. Az effajta rekordom két kerek nap volt egyhuzamban, sátorral, de GPS hiányában megesik az emberrel az effajta málőr. Azóta persze teljesen megjavultam és mára törvénytisztelő, becsületes polgár lettem, egyszóval hasznos tagja a társadalomnak. Persze mindezek elérésében segített a közvetlen környezetem. Külön köszönetet szeretnék itt mondani Édesanyámnak, barátaimnak, nejemnek, a munkatársaimnak és András(Bandi) nevű kutyámnak, akik töretlen kitartással, szorgalommal és segítőkészséggel próbáltak rátelelni a helyes csapásra. Mára úgy érzem más ember emberré lettem. Talán ezek már a Nietzschei Emberfeletti Ember magaslatai lennének. Köszönet érte!

Az alkoholfogyasztásom mértékét is sikerült visszaszorítanom. Ez effajta feje tetejére állított látvány mára szinte már ritkaságszámba megy. Megváltoztam. Jó lettem. A múlt héten azon kaptam magam, hogy megálltam a sárgánál és egyetlen egy alkalommal sem hajtottam be egyirányú utcába. Nem kajakkal. Autóval. Tisztelem a záróvonalat és már nem köpök gyalogosra. Már nem érzek késztetést, hogy megstószoljam* a kalapos nyuggerek szuzukiját és múlt hónapban egyetlen egy kerékpárosra sem húztam rá a kormányt. Ilyen kvalitásokkal akár országot is kormányozhatnék. Azt hiszem végre jó lettem. Megtisztult köröttem a levegő.

* Csekély mértékű követési távolság tartása

Egy ismerősöm állandóan így köszön el tőlem: “Légy jó!” Nem tudom, miért mondja el minden alkalommal, hisz tudnia kéne, hogy jó lettem. Valószínűleg ez egy amolyan szófordulat nála, csak hogy mondjon valami frappánsat. Az emberek nem csak jók, hanem frappánsak is egyben. Olyan szellemesek. Ez halmozottan jó dolognak nevezhető. Mindenképpen. Jó itt ma a Dráván jónak lenni.

 És ha minden jól megy, talán még a JMH(Jó Magyar Horgász)-ban is lehozzák ezt a jeles írásomat. Életem egyik jelentős állomása lenne…

Gili ajándéka Karácsonyra… Rapture Silent Shad. A közelebbi 20.5 grammos(SS) és nagyon lassan süllyedő, míg a távolabbi 24 grammos(S) és egy hangyabokányival gyorsabban  ereszkedik a fenék felé. A nagy csukákat szerettem volna becsapni velük, azonban legnagyobb sajnálatomra nem volt senki, aki nagy, még kevésbé, aki csak csuka lett volna.

Mindezek ellenére a tiszta víz kiváló lehetőség volt, hogy megtanuljam megfelelően vezetni őket, mert a vontatás hirtelen megszüntetésekor hajlamosak visszafordulni és belefutni a saját zsinórjukba. Ennyire élethű mozgással még soha nem találkoztam és az orrnehézre kalibrált jószágokat szabadjára engedve, úgy hullanak a fenék felé, mint egy igazi, sérült kishal. A könnyebb változattal a nagyon sekély, akár a 30-40 cm-es vizeket is átlehet fésülni. Nem is akarok most több időt szentelni rájuk, biztos vagyon benne, hogy lesz még róluk szó bőségesen.

Minden hó vizet tartalmaz, de nem tartalmaz havat a víz. Azért tudok én még jókat mondani, ha akarok. Ez körülbelül ugyanaz a kategória, mint a légy jó mindhalálig, vagy mint az igazán csak a szívével lát jól az ember aranyköpés, bár előbbiben több a logika, utóbbi inkább közhely. Persze ez nem zárja ki igazságtartalmát. Már ha szorult beléjük valamennyi…

Muszáj volt néha kikötni és járni egyet, mert a fedélzet teljesen eljegesedett és a lábaim rettenetesen elgémberedtek. Gémber némber… Legközelebb már nálam lesz a halfüstölő és azt a bizarr életértést nem fogom kihagyni, hogy hozott teszkós halat fogok kétpofára zabálni. Istenem, de jó ilyenkor a Dráván lenni! Olyan kihalt és csöndes, mintha egy rettenetes nagy vákumba evezett volna be az ember. Tíz kilométernyi magány. Tíz kilométernyi szemlélődés. A mai gondolataim éppen tíz kilométer hosszúságúra nyúltak. A Téli Napforduló Fényében/Jegyében.

Egyébként így a bejegyzés vége felé meg kell vallanom, hogy majdnem olyat sikerült hasalnom, mint még soha. Túl sok figyelmet fordítottam a telefonom kijelzőjére és nem vettem észre, hogy a hajó az egyik legnagyobb visszaforgóban irányt váltott és nekicsörtetett egy fának. Olyat kaptam, mint még soha. Ha nem lett volna kéznél az evező, akkor azt hiszem mentem volna a WhirlPool mosógépbe alsógAtya gyanánt.

Szóval jóemberek, jó ha van nálatok egy jó adag kakaóscsiga és szívetekben elegendő jóság! Az autóban, hazafelé menet bekapcsoltam a rádiót. Hallgassatok a szívetekre! – üvöltötte a műsorvezető az éterbe – és valami olyan giccses és érzelgős zene következett, hogy szinte érezhető lett a zselés szaloncukor és a fenyőfa illatosító illata. Szinte ragadt az utasfülke az érzelgős gyantától és a szeretet lavinájától. Ezt én csak érzelmi kézigránátnak hívom. Minden kézigránát legrettegettebbje. Ez már az Ünnepek emelkedett hangulata lenne? Hát, jó, miért is ne? Mire Pécsre értem már a jelzőlámpa piros fényét is határozottan zöldnek láttam és a záróvonal tekintélyt parancsoló makulátlan fehérsége aszfalt szürkére változott, majd hirtelen nyoma veszett. Röviden ezután már egy egyirányú utcában találtam magam, majd a hatoson megstószoltam egy nyugger szuzukiját és horribile dictu nem voltam bekötve. Itthon valamelyik könyvben ezt olvastam a kályha narancssárga és ugráló fényének a vetületében:

“A pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve.”

És van egy jobb is, ami nem vág ide igazán, de azért elgondolkodtató:

“Néhányan istentiszteletre mennek, és a horgászatra gondolnak, mások horgászni mennek és az Istenre gondolnak.”

Mindezeket kiegészíteném ezzel:

“A jók, lehet, hogy akkor jók, ha egyáltalán nem jók.”

Írta: én (személyemet érintően még korai lenne bármi biztosat mondani) hiszen talán…, talán…

“itt nem is én vagyok.
Hisz helyettem is
valaki játssza csak azt,
hogy ez én vagyok.”

vízáll: 150 cm