Friedrich Nietzsche

2013.01.17. A színházról…

Friedrich Nietzsche… Azt beszélik tagadta az Istent. “Isten halott és mi öltük meg.” Voltak, akik nihilistának, megint mások materialistának vélték. “Az ember inkább a semmit akarja, semmint semmit se akarjon”, de nekem az egyik kedvencem ez: “Jó és rossz: Isten előítélete – mondotta a kígyó.” Szeretem Nietzsche könyörtelen, sem embert, sem Istent nem ismerő és nem tisztelő stílusát és szókimondását. Nem volt olyan eszme és fogalom, amit ne próbált volna meg a feje tetejére állítani és valljuk meg őszintén, hogy Nietzsche életműve napjainkban ugyanolyan biztos lábakon áll, mint annak előtte. Nietzsche létszemlélete kétségtelenül a bátraké, azoké, akik képesek és hajlandóak erőfeszítéseket tenni azért, hogy kevesebbek, tehát ennélfogva többek legyenek. Nietzsche az ugródeszka, az az elemi erő, ami továbbhajtja az általa lecsupaszított embert a megismerés útján. Nietzschét mára már kevesen olvassák és még kevesebben értik. De ez jól van így! Mert ki lenne annyira bárgyú és kisstílű hogy valami olyasmit olvasson, amit mindenki szeret és mindenki ért? 

“Most és hajdan. Mit ér minden műalkotásunk művészete, ha ama felsőbbrendű művészet, az ünnepek művészete veszendőbe megy!? Hajdan az emberiség nagy ünnepi útja mentén állítottak fel minden műalkotást, fenséges és üdvözült pillanatok emlékeztetőjeként és emlékműveként. Most a műalkotásokkal a szegény kimerülteket és betegeket akarják félrecsalogatni az emberiség nagy szenvedés-útjáról egy kéjes, röpke pillanatra, egy kis mámort és tébolyt kínálnak nekik.” Ez a nap ismét erős és fenséges érzésekkel ajándékozott meg és ha este zenére, művészetre vágynék, jól tudom, milyen zenére és művészetre nem vágynék, tudniillik mindarra, ami szeretné mámorba ejteni  s az erős és fenséges érzés egyetlen pillanatáig hajszolni hallgatóit –  a lélek hétköznapjainak azokat az embereit, akik este nem diadalszekéren álló győztesek, hanem fáradt és agyonstrapált öszvérek, mert az élet kissé túl gyakran csattogtatta rajtuk ostorát. Mit is tudnának egyáltalán azok az emberek a fennköltebb hangulatokról, ha nem volnának mámorkeltő eszközök és eszményi ostorcsapások! És így megvannak a maguk lelkesítői, ahogy a boraik is megvannak. De mit bánom én az ő italuk és ittasságukat!

Mert mi szüksége a lelkesültnek a borra?! Az ilyen inkább némi undorral néz azokra az eszközökre és közvetítőkre, amelyek és  akik kielégítő ok nélkül kívánnak hatást kelteni. A lélek magasztos hullámverésének majmolása ez! Hogyan? Szárnyat adni a vakondnak és büszke képzelgéseket – mielőtt aludni tér és sötét üregébe bújik? Színházba küldik és vastag szemüveget adnak vaksi és fáradt szemére? Embereknek, akiknek az élete NEM CSELEKVÉS, NEM TETT, hanem üzlet, ülnek a színpad előtt, s bámulják azokat a furcsa lényeket, akiknek az élet TÖBB az üzletnél? “Így van rendjén, mondjátok, így szórakoztató, így kívánja a műveltség!”

Nos, hát! Akkor én nagyon gyakran műveletlen vagyok, mert ez a látvány nagyon gyakran undorít. Akiben magában is elég tragédia és komédia játszódik le, az legszívesebben távol maradna a színháztól, vagy kiváltképp, az egész esemény – beleértve színházat, közönséget és költőt – válik számára voltaképpeni tragikus és komikus színjátékká, úgyhogy ehhez képest csak keveset jelent neki az előadott darab. Ha valaki olyasféle ember, mint Faust és Manfréd, mit számítanak annak a színház faustjai és manfrédjai!? – de azon bizonyára elgondolkozik, hogy ilyen figurákat egyáltalán színre visznek.

A legerősebb gondolatok és szenvedélyek, azok elé tárva, akik képtelenek a gondolkodásra és szenvedélyre – csak a mámorra képesek! És azok – ennek az eszközeként! És színház és zene: az európaiak hasis szívása és bételrágása!

Ó, ki meséli el nekünk a narkotikumok egész történetét?! A “műveltség” története ez, az úgynevezett magasabb rendű műveltségé!”

Friedrich Nietzsche

“De ha öt percig nem kapnak cuclit, mocorogni kezdenek, köhögnek, ásítanak, nyűgösködnek, nemritkán gőgicsélve tiltakoznak. Mi ez a cucli? A feszültség. Ezért tehát ne légy túlságosan büszke a színházban, ha tetszik neked valami. Mondd ezt: „Jó gyerek voltam, cuclit kaptam.”

Márai Sándor

“Az a keresztyén döntés, hogy a világot csúnyának és romlottnak kell tartanunk, csúnyává és romlottá tette a világot.”

Ajánlott irodalom: Friedrich Nietzsche, A Hatalom Akarása