2013.01.19. Köménymagos evezés…
A mai túra kétségtelenül a szemlélődés jegyében telt. Vittem magammal horognyelet is, de nem került a kezeim ügyébe. Került viszont tojás, köménymag, szalonna és kóbász a jobbik fajtából. Határozottan jól esett a nem horgászás. Már csak a horgászatról kell leszoknom, s akkor abban is féltékenység nélkül tudok majd gyönyörködni…
“Megtanultam a zenét, de nem csináltam, s azóta tudással, de irigység nélkül hallgatom. Megtanultam egy sereg tudományt, mesterséget és művészetet, értek hozzájuk, de nem csinálom, s így érdektelenül tudom azokat élvezni. Csak még az írásról kell majd leszoknom, s akkor abban is féltékenység nélkül tudok majd gyönyörködni.”
Hamvas Béla
Ha a Dráva nem sietne, akkor valószínűleg már kővé/jéggé meredt volna. Egyre kevésbé élvezem a nyarakat és ilyenkor télen minden alkalmat igyekszek megragadni, hogy a zöld szemű nő ölén ringatózhassak. Lehet farkasordító hideg, lehet köd, eshet a hó, nem érdekel. Ilyenkor ki köll menni és punktum. Fellebbezésnek helye nincs.
Gondoltam én is megírom a tavalyi évértékelőmet, de valahogy jött ez a rántottleves dolog és új lendületet adott. Tavalyi év… Egyáltalán volt olyan? Évek, hónapok, hetek, napok, órák, percek másodpercek és így tovább. Félek, ha elkezdenék számot vetni, akkor elmennék a lényeg mellett és azt nem akarom. Amúgy is, néha tényleg már kezd kellemetlen lenni ez a kirakatpeca. Főleg Hamvas Aranynapok c. írása után. A nevezetes névtelenség után.
Az Óperenciás Tengeren innen és túl. A Létesülteken innen és túl. Fél méteres víz alattam és tizenegy méteres szakadék a “folyosó” végén…
Ha nem látszana a szemközti part, akkor azt írtam volna a kép alá, hogy Grönland 9500 méter magasból. Lassan ki kéne már kötni, mert majd kiugranak a köménymagok a bőrükből, akarom mondani a stanicliből.
A Nevető Fűrészhal kapás horgonyt vetett a gasztronómia és a filozófia jegyében. Akkor én át is adnám a szót Hamvas Bélának. Béla bá, gyere légy oly szíves!
“Ha az ember természeti lény lenne, az abszolút táplálék nem lenne más, mint a gyümölcs. De tudjuk, hogy származásunk szerint nagyobbik felünkben a természeten túlról valók vagyunk, és igazi humánus ételeinket magunknak kell megcsinálni. Az ételek rafinált volta lépést tart életünk bonyolultságával, és bizonyosnak látszik, hogy életünkben sok szövevény első oka valamely szövevényes étel. Ezen az alapon nyugodtan lehetne szendvics, vagy desszert életről beszélni. Az ilyen szendvics, vagy desszert ételeken élő emberek a normalitást teljesen elvesztették. Bizonyos határokon túl ez már nem is élet, csak hisztéria. Ha az ember útközben a normális élet felé az alapételeket keresi, a józan és nyugodt táplálékot, alig talál néhányat. A normális élet az, ami az ételek között a rántottleves.
Semmi különös. Szenzáció nélküli. Messze azon túl, hogy valaki szereti, vagy sem. Az ember a nap bármely órájában eheti, reggelire, ebédre vacsorára, forrón, langyosan, vagy hidegen. Zsíron, vagy olajon pörkölt liszt és víz. A püthagóreusok kétféleképpen ismerték, sósan, esetleg köménymaggal, ahogy mi esszük, vagy a halványan pirított lisztet tejjel föleresztve, mézzel édesítve. A tibeti csámpá is ilyesféle étel, de a lisztet forró teával öntik fel, és néha faggyúdarabokat tesznek bele.
A rántottleves mindennemű feszültség nélkül való étel, ami különösen szeretetreméltó benne, hogy szelíd és egyszerű. Magától értetődik, hogy a csecsemő első étele az anyatej után a rántottleves. A rántottleves kristálytiszta éhség-étel, ami körülbelül annyit jelent, hogy nem ínyencség, és nem torkoskodni való, vagyis nem izgalom, hanem az éhes ember számára készült, és kenyérrel a legjobb, ha pedig a kenyeret megpirítják, vagy különösen ha azt apró kockákra vágva forró zsírban kicsit megsütik, gazdag, tömény és laktató, annyira, ha az ember két tányérral megeszik, semmit sem kíván utána, csak egy pohár félédes bort.
A normális étel, mint a kenyér, a krumpli, a a főzelék, a főtt rizs, a szalonna, megunhatatlan, mert nem akar mást, mint táplálni. A konyha nagy művei, mint a franciasaláta, vagy a birsalmával töltött sült kacsa, esetleg a pástétom, tele van hátsó gondolattal; komplex művek, sok rétegű ételek, nem is tudják magukat egyszerre kimondani. Rántottlevestől gyomrát még senki nem rontotta el. Minden esetre van asszony, elég ritka, aki annak, hogy mit fôz teljes tudatában van; az ilyen asszony rántottlevesében a földanya íze határozottan felismerhető. Ilyesmit meleg szív nélkül készíteni nem lehet. Legtöbben, ha a leves durva, avval védekeznek, hogy csak rántottleves. Mintha nem a közhely lenne a legtöbb, mintha az ami közönséges, nem az értékek felső foka lenne.
A rántottleves íze leginkább rokon a tejes búza ízével. Ha az ember ezt megkóstolta, az élet kedvességéről mindent megtudott. A bűncselekmények között kétségtelenül legsúlyosabb az élelmiszer hamisítás. Ebben bizonyos tekintetben együtt van az árulás, a káromlás, a mérgezés, a csalás, a hazugság, mindez alattomosan és elrejtve; gyűlöletes nyereségvágyból visszaél azzal, hogyha az ember megéhezik, ennie kell. Akármilyen rettenetes, de úgy van, ahogy DOSZTOJEVSZKIJ mondja: rugdaljatok, püföljetek, alázzatok meg, köpdössetek le, csak adjatok enni, enni.
Az ételhazugságnál csak egy még súlyosabb van, a hamis prófétaság, amely az embert hazug gondolatokkal mérgezi meg. A nemes és valódi kenyeret már csaknem elvesztettük. Alig van ennél nagyobb hiány, s ezért ennél mélyebb fájdalom. A rántottleves olyan egyszerű és szerény, hogy azt hamisítani még senkinek sem jutott eszébe. Talán azért is, mert olyan olcsó, és nem érdemes. Helyzetünk mindenesetre nem reménytelen, még van Bach zenénk és Palazzo Pttink, van Velázquezünk és Hölderlinünk, a normalitás még nem tűnt el teljesen, amíg van rántottlevesünk, krumplink és főtt rizsünk.” (Hamvas Béla, forrás: www.hamvasbela.org)
Az étkezés befejeztével, akkora volt a potrohom, hogy alig bírtam bemászni az Ezeréves Sólyom pilótafülkéjébe, de hála a magyar konyha egyszerűségének, a jótékony üzemanyag hamar elégetésre került. Hat kilométeren keresztül, csaknem teljes gőzzel üzemelt a gépház a kikötőig. Régen eveztem már ekkora hévvel és talán még sosem esett ilyen jól a fizikai fájdalom.
A szomszéd kékje és fehérje. Ha a politikusokon múlana még az égre is lakatot tennének, vagy legalábbis adót vetnének rá ki.
Újra itthon… Hála Isten, még a kék nálunk is kék. És ha már Béla bá szóba hozta a hamis prófétaságot… Hallottátok, hogy Szarházy Lakáj Attila kitolta a pofázmányát Erdélybe, abban a hitben, hogy az ott élő magyarok többsége már agyérelmeszesedésben szenved és talán már elfeledkeztek december ötödikéről? Talán csurran pár szavazat onnan is alapon. Hiába, mindig van lejjebb. Szellemi és erkölcsi mélyrepülés…
(Estére erős déli szél fodrozta a vizet)
Na, de ne rontsuk el a bejegyzés hangulatát ezzel a senki(szar) házyval, hiszen még mindig van földünk, levegőnk, vizünk, rántottlevesünk és szalonnánk.
Ez lenne a nap utolsó képe, mindennemű kommentár nélkül. És ha már súroltuk a napi politikát, ha már szóba jött Erdély és ha már kötelező a “pirosfehérzöld” lobogó a Dráván, akkor hadd ajánljam ezen bejegyzést a Határon Túli Magyaroknak.
atyafipeca.hu 
Hamvas nézete szerint az aranykori és az apokalyptikus emberiséget időszámításunk előtt a hatszázas év választja el. Az aranykor az ember ősi és természetes állapota. Az apokalypszis nem egyéb, mint a teremtés utolsó mozzanata, itélet az élet fölött.(Scientia Sacra, Magvető 1988-as kiadás, 43. old.)
Vajon igaz lehet ez…?
Vagy: Ignoramus et ignoramibus (Nem tudjuk, nem is tudjuk meg soha, Dubois-Reymond szerint.)
vagy: egyszerűbb visszatérni aa horgászathoz?
Szia!
Nos, nem illik ilyen élt belevasalni a nadrágba! 🙂
A kérdésedre az alapvető válaszom az lenne, hogy nincsenek válaszok, csak választások.
DE!
http://www.szkosz.com/node/1431
Ide feltöltötték René Guénontól a A Moderrn Világ Válsága c. “tanulmányt”, amire már én is hivatkoztam több alkalommal a korábbiakban. Lap alján találod a fejezeteket témakörökre osztva. Talán megtalálod a válaszokat a “bevezető” címszó alatt. Azért hivatkozok Guénonra, mert Hamvasra nagy hatással volt, olyannyira, hogy Hamvas ezt írta róla:
http://www.tradicio.org/guenon/hbguenon.htm
Hogy egyszerűbb-e visszatérni a horgászathoz? Kétségtelenül igen, de kérdés megéri-e.
Fogalmazzunk úgy, hogy önmagunkhoz kell visszatérni és abban segít a horgászat. A horgászat csak eszköz.
ui:Ha jobban érdekel a dolog, akkor:
Julius Evola, Lázadás a modern Világ Ellen. Nem mondom, hogy egyszerű olvasmány és ahogy nézem van, ahol már 20E Ft-ba kerül, de olyan világszemlélettel találkozhatsz benne, amiről jelenkori demokratáinknak halványlila gőzük sincs és nem is lehet soha.
“A társadalom, mint minden életteljes korban, még az európai középkorban is, utoljára, megszűnik részvénytársaság vagy munkatábor vagy kizsákmányolt csőcselék lenni, visszatér az eredeti hierarchiába, az emberi természetnek megfelelő rétegekbe, tekintet nélkül, hogy azt osztálynak vagy kasztnak hívják. Visszatér a szellem által irányított rendhez, amelynek alapja és lényege mindig a metafizika volt és mindig a metafizika lesz.”
Üdv!
Szép.
Köszi!
Benéznék Önhöz, de a gépem ledobja az ékszíjat, ahányszor a megújult oldalára látogatok… 🙂
Féltem én ettől nagyon, már egy fél éve is szemeztem ezzel a dinamikus felülettel…. Egyszerre sok adat jön le, ami nem mindig ér le időben 🙂
Hamvas a rántott levest az élettel fűzi össze, Te meg a Drávával.
Ez tetszik! Jó lenne, ha olyan egyszerű lehetne az élet, mint a rántott leves. Nem baj, majd törekszünk! 🙂
A politikus felvételin követelmény az érzelem mentesség.
A szégyen érzet legkisebb csírája kizáró ok.
Az írásról azért ne szokjál le, ha lehet! Jó ezeket olvasni/nézegetni, mikor épp nem sikerül lejutnom erre a vízre … 🙂
És kössz, hogy megosztod őket!
Szívesen. Persze lesz horgászat is, de az utóbbi időben már úgy csinyáátam a bejegyzéseket. Vagyis reszeltem a ….. Ugyanazt a témát nem lehet örökké kicsit másképp előadni, ismétlések vagy közhelyek nélkül. Ezért jött az az ötlet, hogy beleveszek mást is a horgászatokba. És, ha megnézitek a számlálót a főoldalon, akkor nem biztos, hogy rossz döntés volt egy kicsit letérni a kijelölt csapásról. 🙂
“A politikus felvételin követelmény az érzelem mentesség.”
Ezzel önmagában véve még egyet is tudnék érteni, mert az érzelmi mentesség önmagában még nem ok arra, hogy idáig süllyedjünk.
Ahol megjelenik az erkölcs, a szeretet, az érzelmi szálak hangsúlyozása, ott már nagyon nagy baj van.
Egyébként érdemes jobban megnézni azt a képet, ahol a lábosra rásüt a Nap. Az erdő fái szépen leblendézték a fényt és éppen annyit engedtek a kompozícióra, amennyi elégséges volt a téma kiemeléséhez. 🙂 Lehet, hogy Béla bá volt a fő(l)világosító…
Először köszönet volt a beírásért, most már csak üdv.
De ez nem tántorit el.
És ugyanúgy örülök.
Nagyrabecsülésem változatlan.
Nálunk, ez nemes egyszerűséggel csak köménymag
(ejtsd: Kömímmag) levesnek hívják. Azt én is megerősítem, hogy ettől még senki nem rontotta el a gyomrát. Az ajánlásért meg köszönet.
‘az ilyen asszony rántottlevesében a földanya íze határozottan felismerhető’
Tetszik ez a megfogalmazás. Érdekes, ezt a magyar konyha egyszerű, paraszti ételei mellett ezt az igazságot kizárólag a kínai ételekben érzem. Persze nem a nálunk kapható, nyugatiasított gyorskajákban, hanem a valódi kínai ételekben: főtt rizs (ahogy írtad), szójaszósz, bambusz és egyebek. Persze más, min nálunk, de mégis ugyanaz.
Számomra első számú vízen járó étel marad például a tűzön sült házi szalonna, házi kenyérrel. És nem tudnék például olyan francia konyhaművészeti gezemicét mondani, aminek íze felérne ezzel a csodával.
(mosolyog, bólogat, egyetért)
Szarházynak jó nevet találtál, nomen est omen. De olyan ő itt, mint olajfolt a Dráván. Kerülendő.
Sajnos őt a név nem kötelezi. Attila…
Bár Te ezt biztosan a Szarházyra írtad. 🙂
Végül mindenki ott köt ki, ahová való.
Valami probléma lehet. Névtelenként az utolsót nem én írtam.
(14:03-as beírás.)
Valószínűleg nem Te, mert az másik IP címről gyütt. 🙂
Ha lehetséges,a jövőben legyek a névtelen 1.
Előre is köszönve.
Névtelen 1
Az nehéz lesz, mert a géped folyamatosan változtatja az IP címet. 🙂
Fantázianévvel is lehet ám írni! Sőt! Sajáttal is! 🙂
Tisztelettel, a névtelen 2 (ezek szerint) én lennék, csak elfejtkeztem bejelentkezni. 😦 Ámbár nem tudom pontosan, mi az az IP cím, de mán hallottam róla, és gondolom arra szolgál, hogy beazonosítson a hatalom árnyéka, ha rám vetülne.
És igen, nem az Attilára értettem! (És képzeld el, ha eccer ő lesz a hatalom árnyéka!)
A sajátot nem írom ide, de páran úgyis tudják és elmondhatom, semmi jelentősége. Nem én választottam!
:—)
Ez volt eddig a legjobb bejegyzésed. Hamvas emészthetőbbnek tűnik mint Evola. Még mindig nem vettem Hamvas könyvet, mert Evolát emésztem. Meg a rántottlevest. 🙂
Kár hogy törölted, most akartam rákeresni.
Bocs, nem volt szándékos. Talán a lomtárból előhozható még…
http://www.tradicio.org/kvintesszencia/
Ez a link így pont elég. 😉
Ez még idevág:
http://www.tradicio.org/traditio.htm
Nem egyszerű…
Itt fent van az egész Modern Világ Válsága:
http://terebess.hu/keletkultinfo/guenon/tartalom.html
meg ez is jó:
http://mesetleg.blogspot.hu/2012/10/nyolcadik-bejegyzes-szolipszizmusrol.html
http://mesetleg.blogspot.hu/2012/03/harmadik-bejegyzes-egy-filozofiai-tabu.html
A Névtelen nem fantázianév volt?
(Ezt csak kérdezem.)
Na menjetek szépen rántottlevest enni! :—)
Akkor leszek a Névtelen 1.
Névtelen 1
Na már egy doktorunk is van! 🙂
Hogy stílszerűek legyünk, a halászlé hasonlatos a rántott leveshez. Ezt is onnét, az ősi tűzhely mellől hoztuk, ámbár van benne ármányosság, a törökbors….-)) Na de ha a deltában kóstoljuk, máris rántott leves érzetünk lehet. Éppen a minap beszéltünk róla Margóval, hogy kipróbáljuk paprika nélkül, zöldséggel. Jó, az már nem halászlé lesz, inkább halleves, de a gyomrot biztosan nem fogja megfeküdni.
Ahogy ez az írásod sem feküdte meg a gyomromat, ellenkezőleg! A sok szomorúság mellett még jót is mulattam, ezen e:
“…Hat kilométeren keresztül, csaknem teljes gőzzel üzemelt a gépház a kikötőig…”
Őőőő, gépház. Mellik? :-)))) Mivel, ugyebár, a köménymag alap…
Ha ha ha!
Na megállj, te..te…te balatonalattjárós!
http://pelsologia.blog.hu/2013/01/18/a_fonyodi_kompania_jelenti
Mivel a Pelsologiára nem tudok írni, innen tiszteltetem tulajdonosát, alaposan javított a ma esti boldogságindexemen a Balatonalattjárós írás a kommentekkel együtt! 😀
Ne nevess, mert komoj ott a hejzet! Lehet, hogy Fonyódon megépül a kompót kikötő és tele lesz dunctosüveggel a Balaton. Kiváncsi lennék rá, hogy valyon a srácok miféle torpedót fusiznak malyd össze. Le a kompótokkal!
Valahogy be kellett jelentkezni, félreértések elkerülése végett.
Korábban biztosan rosszul csináltam.