Nádi pontyozás a Balatonon, újra

“Nádi pontyozás a Balatonon, újra” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Az élet értelme!!! 🙂
    Mikor folytatod új résszel?
    Jó…most még ne, noha én lékből is szoktam pontyozni, kisebb vizeken!!

  2. Én vagyok én. Csak nem Kotász. (2013/01/20-i bejegyzés szerint.
    20:27- kor.)

  3. Csak a képek miatt, aki nem látott még balatoni napfelkeltét, főleg ősszel, az nem látott még semmi szépet az életben. És fura balról látni a Badacsonyt, meg mögötte a többi hegyet, mert nekem jobbra esnek:)

    1. Gyönyörű, az biztos. És nem elég, hogy feljő, de még le is megy ő. 🙂
      Az északi parttal kapcsolatban sajnos siralmas a véleményem, olyannyira, hogy le sem merem írni, de azért a napfelkelte kétségtelenül onnan is szép lehet. 🙂 Lehet, hogy szoknom kéne az ottani terepviszonyokat, de nem füllik a fogam hozzá. 🙂 3000-ről, felhőalapról viszont mesés! Akkor már nincs akadály… 🙂
      Idén mindenképpen megyek. A délire, oszt majd talán átevezek, de pszt…
      Üdv

      1. Ha nem túl földhözragadt az ember, akkor a a déliről is lehet jobbról – és itt most egyértelműsítsünk kell: a nevezett hegy jobb oldaláról van szó – látni a Badacsonyt. Ami nekem persze bal, de az esetleg lehet rendezői:) Szóval maradok én is a délinél! Evezni tehát csak keletnek, már ha szükséges
        Ja és persze dafke napfelkelte, az alkonyat az túl romantikus…

  4. Mi az, hogy a fiatalok nem művelik? Minden évben heteket nádi pontyozok Mária alsón. Bár az utóbbi években nem biztos, hogy helytálló a pontyozás szó. Idén például compót is majd annyit fogtam…De van dévér északi szélben, meg kárász jó időben. Ámbár idén kritikán aluli volt a vízjárás, meg a haljárás Mária-alsón. Ha van kedved szívesen csatlakozhatsz, tavasszal is tervezek egy hétvégét, szalonnázós borozgatósat. Ha meg rossz az idő felfedeztem arrafelé egy csatornát, ott mindig jön csuka… De azt maximum csak privátban. A nádi ponty amúgy nem ponty, vagyis összehasonlíthatatlan egy bármilyen máshol fogottal. Azt a fondorlat, a türelem, és a szerencse, meg a hidegvér hozza, nem az ananászos pellet. És az az állapot amikor megmozdul a nád és szépen eltűnik az úszó, és tudod , hogy egy-két másodperc és felrobban a víz, szinte már félsz, hogy túl nagy és gyors lesz és nem fogsz vele bírni, vagy kiszakad a horog…. Igen ez a zsákmányszerzés ősi ösztöne, ami előtör. És olyan élményket ad, hogy még a második órában is hideg nyugalommal, csendben lesed a piszét, hogy majd most, na majd most. És legtöbbszőr egy sanszod van, mert szétugrasztod a bandát. Egészen nagyoknál(4 kilótól felfelé) sokszor direkt beengedem a nádba és csak szákkal megyek utána. Persze ehhez kell a fonott zsinór és a 4es owner, de még így is kétesélyes. A rengeteg kudarctól és üres óráktól megedződik az ember, és az adott pillanatban higgadtan cselekszik, miközben az adrenalin kilöki a biztosítékot..Bocsánat a kilengő stílusért. Szép napot. Utóirat: Január, Február itt a nyár!

  5. “kevesen művelik” 🙂
    Nádban jött a compó, vagy csatornában?
    87 cm volt, mikor voltam és akkor is alacsony volt. 95-100 kéne. Jelenleg ez csak álom.

    1. Nádban és nem is csak egy helyen. Ha kicsi a víz és a potyeszok az első marásnál eszik a kagylót(olyankor meccsel csónyakból lehet őket megfogni), akkor előtérbe kerül a többi halfaj. Szívesen küldök képeket nádi pontyozásról, ha érdekel, és komolyan gondoltam a meghívást… A csatornáról meg max. privátban, nagyon féltem a húshorgászoktól, sajnos így is túl sok fedezte fel:(

      1. Idén amúgy a kutya töke is száraz maradt:( Azért sikerült kirángatnom egy négyes körülit 30cmes(!) vízből, igaz hullámzott és kakaó volt.

      2. Köszi. A Ny-i övcsatornáról beszélsz gondolom. A tökösben tuti sok szép hal van a csukákat is beleértve.

        1. De nem ám! Bár ott is lehet értelme, régebben ott is pergettem…Ott a harcsa téma lehet jó tavasszal, meg néha csuka kősüllő, meg angolna persze réges régen….

  6. Nekem a kedvenc helyem Berényben volt gyermekkoromban.
    Aztán nudista strandot telepítettek rá…nagy ívben kikerültem,így nem űztek el.
    Néhány éve próbáltam Földvár környékén, “vén” fejjel is élmény.

  7. Volt még régen egy hasonló jó módszerem gyerekkoromban. Voltak évek amikor rettentő sok hínár volt. Akkor megkerestem benne a kis lyukakat azokba szórtam egy-egy marék csemegét, és szépen végighorgásztam őket a következő cuccal: gyufa piros végével felfelé úszórögzítővel alatta horog egy szem csemegével átlátszó(akkor még nem volt fluoro) zsinórral. Slussz. Baromi hatékony.

  8. Néha az az érzésem nem is a horgászatról írsz, mámint teknikailag, hanem a fílingrűl, magyarán érzésekről, hangulatokrúl. Szinte kedvet kapok a nádi pontyozáshoz, pedig még sosem csináltam olyat. A Balatont sem láttam már testközelben évek óta, tavaly is csak az autópályáról, a Nagy Magyar Völgyhídról menetben. De mivel 3 évig éltem a Tó partján ez maradandó nyomokat hagyott bennem. A legszebb azért akkor volt, mikor általános tilalom dívott, csak a kárókatonák és gémek horgásztak, s más nem volt ott, csak én, a kajak, meg a tó. DNy-i csücsök, jártál ott, láttad, tudod.

  9. Túrják, mikor túrják…
    Mindenesetre nagyobb az átlagsúly de ritkább a kapás.
    Kajakból? Vagány dolog lehet…főleg visszamászni, ha levesz egy jó hal! LOL

  10. Jajj, igeeen, a csatornában mesés compókat fogtam annak idején én is! (Még kevesebb hajó volt akkor.) És a pontyozás minden mondata is gyönyörű emlékeket ébreszt bennem. Bár Fenyves környékén (fő vadászterületemen, tőletek kissé arrébb) mi eretnek módon paprikáskenyér galacsinokkal etetünk, és a horgot is abba gyúrjuk bele, úgy, hogy csak a zsinór lóg/látszik ki belőle. (A maradék kenyérmasszát aztán a bot nyelére plasztikázva tároljuk :-()
    A csaliként bedobott meghorgolt gombócokat pedig úgy benyakalják a testesebb dévérek, kárászok is, hogy csak néz az ember, hogy hogyan fér bele a szájukba akkora falat …

  11. Valahol ezt olvastam:

    “…Ami szép és jó, az általában álomszerű. Eggyé olvadt pillanatok varázsolják el a nádi horgászt: az úszó emelkedése, a bot suhanása, aztán valami elképesztő összevisszaság az elme képernyőjén és az izmokban; olyan erő-látvány kavalkád, mely szemhunyásnyi ideig tart, s mire a horgász felocsúdhatna, már lábai előtt fekszik a hőn áhított nádlakó. Az élmény pedig azonnal kedves emlékké halványul… A pikkelyek csillanása a nádlevelek között, s most a hálóban – álmok, melyek néha valósággá válnak…”

    Nagyon sajnálom, hogy nálunk, a nyugati medence közepén ennek az álomnak a beteljesülésére már nincs esély.
    Csak csatlakozni tudok Sztívhez: az ismétlés a tudás Atyja…:-)))

Egy vélemény is számít és egy vélemény sem számít...

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s