Halászás horoggal 2

“Halászás horoggal 2” bejegyzéshez ozzászólás

  1. “Teljesen értéktelen holmik és csak a tudatlan embereket vezetik félre… Ó, hiába telt el 100 év, az ember mit sem változott. Most már csak az a kérdés, ha időben visszafelé megyünk, vajon mikor volt az a pillanat, avagy átmeneti kor, amikoris az ember nem iylen volt? Mármint egy személy nem óhajtotta a maga hasznára becsapni a másikat. Avagy kihasználni, félrevezetni, stb. Könnyen elképzelhető tehát, hogy az ember mindig ilyen volt? Hmmm. elgondolkodtató. Most már még csak azt kellene tisztázni, hogy mi az az idő?
    “Érinteni kívánom még némelyek amaz ellenvetését, mely szerint ez a sport egy neme az állatkínzásnak.” – No, az ultraződ állatbarátlibsibibsik már megvoltak akkor is?
    L6i

  2. 100 év a “történelemben” egy másodpercet sem tesz ki. Az ember hajlamos a maga kis “szánalmasan szaros” élettartamára(mint a ceruzaelem) kivetíteni a dolgokat, hiszen az ő számára a világ csak 40-50-60-70-80-90, vagy jobb esetben is csak 100 évig tart. El sem tud képzelni több tízezer éves intervallumokat, vagy több ezer évig tartó korszakokat. Ezért van az, hogy a modern ember kétségbeesetten, a saját szája íze szerint próbálja meg értelmezni a világot, vagyis inkább a hit, mintsem a tudás által. Politikai síkra kivetítve mindezeket van aki Trianont átkozza, van aki a Kiegyezést, van aki Mohácsot, meg Istvánt, meg a jó ég tudja hogy még mit nem próbálnak kiagyalni és rögzíteni biztos pontként, mert a modern ember mára már eszelősen keresi a kapaszkodókat és próbálna visszatérni az origóba, de sajnos képtelen az erdőtől észrevenni a fát. Én ebben Evolával, Guénonnal, Hamvassal és még sok olyan gondolkodóval értek egyet akik 4 nagy világkorszakra osztották fel a “történelmet”, bár ez most ebben a kontextusban nem jó szó rá. Személy szerint pedig nagyon szánalmas és rettentően arrogáns dolognak tartom azt, hogy a modern történelem úgy tekint a rég letűnt korok embereire, mintha azok csupán babonás, istenfélő, négykézlábon csúszkáló majmok lettek volna. Nagyon könnyen el tudom képzelni, hogy mondjuk az egyiptomiak annak idején csak azért nem kezdtek el táblagépet, meg autót, meg elektromos fogkefét gyártani, mert teljesen felesleges baromságnak tartották és ezért ilyen irányban még csak eszükbe sem jutott elindulni. Eszükben sem jutott az élet értelmét az anyagi dolgokban keresni és fészbukon a saját tükörképükre maszturbálni. Persze én is használom az autót és én is nap, mint nap élek a modern technológia adta vívmányokkal, de biztos vagyok benne, hogy nem vágnám fel az ereimet, ha mondjuk holnap nem gyünne ki a 220 a konnyektorból. Csak a hülye nem látja, hogy az emberiség az anyagi dolgokért cserébe egyszerűen odaadta a lelkét. És ha még csak a lelkét adta volna, az még talán bocsánatos bűn lenne, de adta vele a szellemét is. És ezért van az, hogy az emberek kifordultak magukból, hogy már a milliomos sem boldog, hogy az emberek nagy része depressziós és marokszám zabálja a pirulákat és a pillanatnyi örömökért törtet. A tét nagyon nagy. Minden, vagy semmi. És ez esetben a SEMMI, lehet hogy több, mint a minden. Hogy is mondta Nietzsche? Az ember inkább akarja a SEMMIT, semmint semmit se akarjon. Csak ennyi lenne, és éppen ezért baromi nehéz…
    És ha már szóba hoztam a sárban fetrengő, bugyuta és primitív régi idők embereit, akkor itt van újra valami, ami már sokszor volt ezen a blogon. Ebben a szoborban minden benne van, ami a mai emberből szinte teljesen kiveszett és amit már keresve sem találnánk meg a mai művészi kortárs posványban. Hatalom, hierarchia, egyensúly, tekintély, centrum, erő, mozdulatlanság, fensőbbrendűség és egy olyan erő, ami messze túlmutat azon, amit a modern ember bármikor és bárhogyan is megragadhatna. Tényleg, a mai felsötétült embernek maradt még valami a bukszájában a csöpögő és nyálas érzelgősségén kívül? 🙂 Üdv

    1. Jó, hát értem én talán amit mondasz, meg vitázhatnék is veled, de jobb lesz, ha nem teszem. Főleg, mert talán én is annyira szeretnék hinni abban, amiről beszélsz, meg amiket ki tudtam kapirgálni az általad említett szerzők műveiből. A fenti szobor meg inkább legyen másolatként a szobámban, mint bármely ultramodern katyvasz sokat érő eredetije. De az a helyzet, nem vagyok nagy szoborpárti, mármint a lakásomban. És minden szobornak, mázolmánynak, akármilyen tárgynak meglehet a saját értéke, amiért NEKEM értékes, függetlenül a piaci értékétől (sosem értettem az egész piaci alapú szemléletet). Nekem a legkedvesebb festményem, amit Mongóliában kaptam a puszta közepén egy jurtában egy helyi noname festőtől, és általam kivágott, faragott szibériai vörösfenyő rúdra tekerve cipeltem haza az egy hétig tartó harmadosztályú vonatúton. Meg olyan is van néha, hogy egy szarból kikapart üveggyöngy többet jelenthet, mint a legértékesebb ékszer.
      Ettől függetlenül nekem ez a szobor is, a története, a korból fennmaradt (?) történetek is azt sugalmazzák, hogy az ember nem nagyon változik, csak a korszak. Járunk körbe-körbe, és talán ezért tűnik úgy, hogy mintha ismerős volna, de ja vu érzés, meg milyen más volt 6ezer éve, mert akkor még a fáraó fáraó volt. Azért kinyirogatták őket is, ha más érdekek léptek elő. És ahogy mondod, szinte mindannyian csak magunkra tekintünk, s fel sem fogunk ennél többet, ha mégis messzebb látunk, megrettenünk, gyerünk vissza a csigaházba. Talán Guénion ennél többet látott, értett, talán.

      1. 6E év már VASTagon a Vaskor volt. Egy korszak nem attól lesz üdvözlendő, hogy nem nyírnak ki benne senkit és az oroszlán füvet legel a zebra társaságában és ahol világbéke lesz. Evola, Guénon életműve teljes. Mindent hátrahagytak. Hogy is mondta Kurtz ezredes? ”Jogod van hozzá hogy megölj, de nincs jogod ítélkezni felettem.” Talán erre épült az az igazabb korszak, ki tudja… Hogy rosszabbak lettek-e az emberek, mint voltak? Ilyen kérdésre nem létezik jó válasz, mert a kérdés önmagában véve bugyuta és nonszensz. Itt messze nem a jóról és a rosszról van szó, de sajnos a modern embernek szüksége van effajta kapaszkodókra.
        Holnap bevetés. Kapcsold fel helyettem is a villanyt! 🙂 ..6ár..dom
        Üdv

        1. 😉
          Inkább lekellene – néhol. A setétben nehezebb eltalálni a… őőőőő
          L6r.dom!

  3. (22) Amikor a pontyok cuppognak

    Zámoly, nyolcvanas évek, április.
    A víz kint a mezőn. Cuppogó hangok hallatszanak; a ponyok kijöttek “legelni.”
    Fantasztikus.
    Gumicsizmában settenkedem, a hangok irányában.
    Felszerelés: erősebb bot, harmincötös zsinór, natúr a végén vastaghúsú horog, rajta vastag gilisztával.
    A ponty komótosan araszol, szedegetve a növények virágait (?).
    Odaér az elé ejtett gilisztához: kapás – viszi a zsinórt. Bevágás; rövid, kemény fárasztás; megvan. Jó másfeles.
    Ponty a derékra erősített szákba és megint figyelni kell. Lassan a hang irányában mozogva, a cuppogó hang erősödik.
    Ismét látni a pontyot, ismét elé a giliszta. Amikor a zsinórt viszi, bevágás.
    Ez is megvan.
    Utána még egy és abba kell hagyni.
    Mindez talán egy szűk óra alatt.

    (A vízben gyaloglást a helyiek – látva eredményességét – később megeszüntették.)

    Saját anyag

  4. Tessék elolvasni Izaak Walton Tökéletes horgászát 360 évvel ezelőttről! Abban a könyvben sok kőbe vésett gondolat van! Nem véletlen, hogy a Biblia után ezt a könyvet adták ki legtöbbször. Tessék elolvasni! Mert itt minden útmutatás megvan ahhoz, hogyan lehet az ember Boldog Horgász. Ami ugye egy lényegesen magasabb szint a Sikeres Horgásznál.

Egy vélemény is számít és egy vélemény sem számít...

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s