2013.01.25. Még egy kis tradicionális sporthorgászat
Végre sikerült szert tennem egy igazi nádi horogszerszámra, amin a kurbli még véletlenül sem golyókon fut. A rozsdás racsnija olyan hangos, hogy mérföldekre elhallatszik, de ez engem a legkevésbé sem fog meggátolni abban, hogy a felszerelést ismét szóra bírjam a Balatoni nagybetűs Nádban. Szóval ez lenne a Halászás Horoggal c. 1912-es kiadású könyv ízelítőjének második és egyben utolsó része, amiben Zsernovitzky Árpád járásbíró möglátásait olvashatjátok a horgászás technikájáról több, mint egy évszázados távlatból.
“Egyébként a hányféle a hal, annyi a szokása: annyiféle az eledele, annyiféle a szájának alkotása. Egyik puha húsosszájú, a másiké csupa csont és fog: egyiknek szája kicsiny, a másiké olyan, akár a czápáé. Ennek folytán minden halra másként kell használni, másként kell a horogszerszámnak elkészítve lenni és másféle csalétket kell használni, sőt míg egy és ugyanazon hal is a különféle évszakban más és más csalétekkel fogandó…”
“A mint az eddigiekből is kitetszik, a horoggal való horgászás nemcsak, hogy nem unalmas sport, hanem felette érdekes, mulattató epizódokkal telt, sokoldalu ismeretet és kézügyességet igénylő foglalkozás. Kevés sport van, mely sokoldalúsága dolgában vele versenyezhetne. Mindezeken felül egészségünkre és megviselt idegrendszerünkre felette jótékony hatású. Ezen foglalkozásunk közben észrevétlenül fejlődik előszeretetünk a természet szépségei iránt, számtalan olyan megfigyelést teszünk az állatok és a növények élete és sajátságai körül, a miről sejtelmünk sem volna… Érinteni kívánom még némelyek amaz ellenvetését, mely szerint ez a sport egy neme az állatkínzásnak. Nézetem szerint a vadászat inkább az…”
“Kukaczokat, gilisztákat, lisztférgeket 5-6 mm öblű, vékony és nem futtatott horogra fűzzük, úgy hogy az állat a vastagabb végén, valamivel a fej mögött vezetjük be a horgot és azután a test többi részét még a horogszárra is föltoljuk. Apró kukaczokból annyival csalizunk, a mennyi a horog teljes elfödéséhez szükséges. A kukacz aránylag nem súlyosan sérül meg, minélfogva hosszabb időn át élve marad, vergődésével kapásra ingerelvén a halakat.”
“A fürge cselle(Phoxinus laevis) szintén csak, mint csalihalacska bír jelentőséggel. Teste nyúlánk, hengeres és kövérhúsú, igen apró szája harapáskor görcsösen zárul, gilisztával horog nélkül is fogható, mert a mint elkapta a csalit 1-2 másodperczig lógva marad az ínon és kiemelhető. A ragadozóhalak kövérsége miatt nagyon szeretik és a vitorlával bíró Nottingham horogkészségen igen jól forog. Nagyon bátor halacska, mely a vízben fürdő ember körül is settenkedik…”
“Néha a szél elég erős ahhoz, hogy a horogvetést arra bízhatjuk. Ugyanis ha hátulról jön és a víz felé fuj, a megfelelően tartott legyet könnyen elröpíti a víz felszínének általunk előre kiszemelt pontjára. Szerszámkészség egyezik az eddigiekkel. Névszerint szélben való horgászsásnak lehetne nevezni.”
“A angolna horgászása a következőképpen történik: A zsírral itatott horogínra ráhurkolunk egy körülbelül egy méter hosszú vékony selyemféregbélhez erősített s kis ólomnehezékkel is bíró egyes horgot. Csalinak alkalmasak faggyús húsdarabok s a fenéken élő kis halak. A horgot a víz fenekére sülyesztjük. Ha 20-30 másodpercz alatt nincs eredmény, tovább megyünk, lehetőleg a víz fenekén csúsztatva a csalit: ha a csali mozdulásán, hogy a csalit elfogta, úgy engedjük, hogy azt teljesen benyelje, 5-6 percz elteltével aztán lassan a fenéken csúsztatva, egyenletes ütemben húzzuk a partra. Néha azonban visszafúrja magát az angolna a sárba s abba úgy betapad, hogy onnét kihúzni nem lehetséges, mintha a horog kőbe vagy gyökérbe akadt volna. Ez esetben a zsinórt feszült helyzetben tartván, késünk pengéjét a horognyélhez veregetjük. A pengő hangot a zsinór az angolna szájába, belsejébe vezeti s ez annyira megzavarja, hogy a sárból kibúvik. A mint a partra annyira kicsúsztattuk, hogy a vízbe visszagurulni már nem tud, emeljük fel magasra zsinórunknál fogva a levegőbe és ejtsük le a földre: így elkábul és egy hegyes késel átbökhetjük nyakcsigolyáját.”
“Fejes domolykó: …mindent eszik: legyet, bogarat, gilisztát, növényi eledelt, nagyobb korában pedig kis halakat s békát is… Ha a víz tiszta, mindenesetre a legsportszerűbb és legsikeresebb is, ha a felszínen horgászunk rá legyekkel, sáskákkal, cserebogarakkal stb… Védekezése közepes, de elég kitartó: ha zsinórunk erejében bízunk, siessünk mielőbb kihúzni, mert a domolykók csoportosan tanyáznak s ha a megfogottat soká engedjük vergődni, a többieket elijesztjük. Meleg évszakokban a reggeli és késő délutáni órákban, hideg időben pedig a déli órákban ugrik legszívesebben.”
“Csalogatók: Az árjegyzékekben gyakran kínálnak vételre különféle elnevezés alatt oly szereket, melyekkel állítólag a halakat valamely helyre csalogathatjuk. Ezek különféle, leginkább ánizsszagú olajos anyagok. Teljesen értéktelen holmik és csak a tudatlan embereket vezetik félre…”
atyafipeca.hu 
“Teljesen értéktelen holmik és csak a tudatlan embereket vezetik félre… Ó, hiába telt el 100 év, az ember mit sem változott. Most már csak az a kérdés, ha időben visszafelé megyünk, vajon mikor volt az a pillanat, avagy átmeneti kor, amikoris az ember nem iylen volt? Mármint egy személy nem óhajtotta a maga hasznára becsapni a másikat. Avagy kihasználni, félrevezetni, stb. Könnyen elképzelhető tehát, hogy az ember mindig ilyen volt? Hmmm. elgondolkodtató. Most már még csak azt kellene tisztázni, hogy mi az az idő?
“Érinteni kívánom még némelyek amaz ellenvetését, mely szerint ez a sport egy neme az állatkínzásnak.” – No, az ultraződ állatbarátlibsibibsik már megvoltak akkor is?
L6i
Ja, 3. kép: most is szép. 😉
100 év a “történelemben” egy másodpercet sem tesz ki. Az ember hajlamos a maga kis “szánalmasan szaros” élettartamára(mint a ceruzaelem) kivetíteni a dolgokat, hiszen az ő számára a világ csak 40-50-60-70-80-90, vagy jobb esetben is csak 100 évig tart. El sem tud képzelni több tízezer éves intervallumokat, vagy több ezer évig tartó korszakokat. Ezért van az, hogy a modern ember kétségbeesetten, a saját szája íze szerint próbálja meg értelmezni a világot, vagyis inkább a hit, mintsem a tudás által. Politikai síkra kivetítve mindezeket van aki Trianont átkozza, van aki a Kiegyezést, van aki Mohácsot, meg Istvánt, meg a jó ég tudja hogy még mit nem próbálnak kiagyalni és rögzíteni biztos pontként, mert a modern ember mára már eszelősen keresi a kapaszkodókat és próbálna visszatérni az origóba, de sajnos képtelen az erdőtől észrevenni a fát. Én ebben Evolával, Guénonnal, Hamvassal és még sok olyan gondolkodóval értek egyet akik 4 nagy világkorszakra osztották fel a “történelmet”, bár ez most ebben a kontextusban nem jó szó rá. Személy szerint pedig nagyon szánalmas és rettentően arrogáns dolognak tartom azt, hogy a modern történelem úgy tekint a rég letűnt korok embereire, mintha azok csupán babonás, istenfélő, négykézlábon csúszkáló majmok lettek volna. Nagyon könnyen el tudom képzelni, hogy mondjuk az egyiptomiak annak idején csak azért nem kezdtek el táblagépet, meg autót, meg elektromos fogkefét gyártani, mert teljesen felesleges baromságnak tartották és ezért ilyen irányban még csak eszükbe sem jutott elindulni. Eszükben sem jutott az élet értelmét az anyagi dolgokban keresni és fészbukon a saját tükörképükre maszturbálni. Persze én is használom az autót és én is nap, mint nap élek a modern technológia adta vívmányokkal, de biztos vagyok benne, hogy nem vágnám fel az ereimet, ha mondjuk holnap nem gyünne ki a 220 a konnyektorból. Csak a hülye nem látja, hogy az emberiség az anyagi dolgokért cserébe egyszerűen odaadta a lelkét. És ha még csak a lelkét adta volna, az még talán bocsánatos bűn lenne, de adta vele a szellemét is. És ezért van az, hogy az emberek kifordultak magukból, hogy már a milliomos sem boldog, hogy az emberek nagy része depressziós és marokszám zabálja a pirulákat és a pillanatnyi örömökért törtet. A tét nagyon nagy. Minden, vagy semmi. És ez esetben a SEMMI, lehet hogy több, mint a minden. Hogy is mondta Nietzsche? Az ember inkább akarja a SEMMIT, semmint semmit se akarjon. Csak ennyi lenne, és éppen ezért baromi nehéz…
És ha már szóba hoztam a sárban fetrengő, bugyuta és primitív régi idők embereit, akkor itt van újra valami, ami már sokszor volt ezen a blogon. Ebben a szoborban minden benne van, ami a mai emberből szinte teljesen kiveszett és amit már keresve sem találnánk meg a mai művészi kortárs posványban. Hatalom, hierarchia, egyensúly, tekintély, centrum, erő, mozdulatlanság, fensőbbrendűség és egy olyan erő, ami messze túlmutat azon, amit a modern ember bármikor és bárhogyan is megragadhatna. Tényleg, a mai felsötétült embernek maradt még valami a bukszájában a csöpögő és nyálas érzelgősségén kívül? 🙂 Üdv
Jó, hát értem én talán amit mondasz, meg vitázhatnék is veled, de jobb lesz, ha nem teszem. Főleg, mert talán én is annyira szeretnék hinni abban, amiről beszélsz, meg amiket ki tudtam kapirgálni az általad említett szerzők műveiből. A fenti szobor meg inkább legyen másolatként a szobámban, mint bármely ultramodern katyvasz sokat érő eredetije. De az a helyzet, nem vagyok nagy szoborpárti, mármint a lakásomban. És minden szobornak, mázolmánynak, akármilyen tárgynak meglehet a saját értéke, amiért NEKEM értékes, függetlenül a piaci értékétől (sosem értettem az egész piaci alapú szemléletet). Nekem a legkedvesebb festményem, amit Mongóliában kaptam a puszta közepén egy jurtában egy helyi noname festőtől, és általam kivágott, faragott szibériai vörösfenyő rúdra tekerve cipeltem haza az egy hétig tartó harmadosztályú vonatúton. Meg olyan is van néha, hogy egy szarból kikapart üveggyöngy többet jelenthet, mint a legértékesebb ékszer.
Ettől függetlenül nekem ez a szobor is, a története, a korból fennmaradt (?) történetek is azt sugalmazzák, hogy az ember nem nagyon változik, csak a korszak. Járunk körbe-körbe, és talán ezért tűnik úgy, hogy mintha ismerős volna, de ja vu érzés, meg milyen más volt 6ezer éve, mert akkor még a fáraó fáraó volt. Azért kinyirogatták őket is, ha más érdekek léptek elő. És ahogy mondod, szinte mindannyian csak magunkra tekintünk, s fel sem fogunk ennél többet, ha mégis messzebb látunk, megrettenünk, gyerünk vissza a csigaházba. Talán Guénion ennél többet látott, értett, talán.
6E év már VASTagon a Vaskor volt. Egy korszak nem attól lesz üdvözlendő, hogy nem nyírnak ki benne senkit és az oroszlán füvet legel a zebra társaságában és ahol világbéke lesz. Evola, Guénon életműve teljes. Mindent hátrahagytak. Hogy is mondta Kurtz ezredes? ”Jogod van hozzá hogy megölj, de nincs jogod ítélkezni felettem.” Talán erre épült az az igazabb korszak, ki tudja… Hogy rosszabbak lettek-e az emberek, mint voltak? Ilyen kérdésre nem létezik jó válasz, mert a kérdés önmagában véve bugyuta és nonszensz. Itt messze nem a jóról és a rosszról van szó, de sajnos a modern embernek szüksége van effajta kapaszkodókra.
Holnap bevetés. Kapcsold fel helyettem is a villanyt! 🙂 ..6ár..dom
Üdv
😉
Inkább lekellene – néhol. A setétben nehezebb eltalálni a… őőőőő
L6r.dom!
Ne aggódj, az előbb-utóbb úgyis lekapcsolódik.
(22) Amikor a pontyok cuppognak
Zámoly, nyolcvanas évek, április.
A víz kint a mezőn. Cuppogó hangok hallatszanak; a ponyok kijöttek “legelni.”
Fantasztikus.
Gumicsizmában settenkedem, a hangok irányában.
Felszerelés: erősebb bot, harmincötös zsinór, natúr a végén vastaghúsú horog, rajta vastag gilisztával.
A ponty komótosan araszol, szedegetve a növények virágait (?).
Odaér az elé ejtett gilisztához: kapás – viszi a zsinórt. Bevágás; rövid, kemény fárasztás; megvan. Jó másfeles.
Ponty a derékra erősített szákba és megint figyelni kell. Lassan a hang irányában mozogva, a cuppogó hang erősödik.
Ismét látni a pontyot, ismét elé a giliszta. Amikor a zsinórt viszi, bevágás.
Ez is megvan.
Utána még egy és abba kell hagyni.
Mindez talán egy szűk óra alatt.
(A vízben gyaloglást a helyiek – látva eredményességét – később megeszüntették.)
Saját anyag
Romantikamentes leírás. Ejj, de jó!!!!
Ma rendbe raktam a nádbotot és WD-40-et kapott a tároló…
Tessék elolvasni Izaak Walton Tökéletes horgászát 360 évvel ezelőttről! Abban a könyvben sok kőbe vésett gondolat van! Nem véletlen, hogy a Biblia után ezt a könyvet adták ki legtöbbször. Tessék elolvasni! Mert itt minden útmutatás megvan ahhoz, hogyan lehet az ember Boldog Horgász. Ami ugye egy lényegesen magasabb szint a Sikeres Horgásznál.
Nem sikeres, hanem SIKKES! :-O
Köszönöm.
szívesen