Hamvas Béla: A senki

“Hamvas Béla: A senki” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Bocsánat, hogy egy rossz mentés következtében letiltottam a kommenteket és, hogy újra kimentek az értesítések a megismételt közzététel miatt, de csak így tudtam rendbe hozni a dolgot.

  2. Az ördög ügyvédje, avagy a bölcselet hasznáról vagy káráról…

    Sztálin elvtársnál vigyázzállásban jelentkezik a hadsegéd.
    – Sztálin elvtárs! Baj van.
    – Mi a baj, hadsegéd elvtárs?
    – Tiltakozik a pápa.
    Sztálin elvtárs néz maga elé, gondolkozik. Majd morfondírozva:
    – Ki is az a pápa?…
    Kis szünet után, megint:
    – Ja…,már tudom…
    Kérdezi a hadsegédet:
    – Mi ellen tiltakozik a pápa?
    – A lengyel megszállás ellen.

    Sztálin elvtárs ránéz a hadsegédre és nagyon komolyan kérdezi:
    – Hadsegéd elvtárs! Hány hadosztálya van a pápának?

  3. “A karriernek receptje van. Legfontosabb alkatrésze, mint tudjuk, a szégyentelenség. Az arc hiánya.”
    Érzem én a bőrömön a karrierizmus átkát. Főnökasszony tesz róla.
    És nem mű amit létrehoz inkább csak mutatvány.
    Megint jól válogattál! Köszi!

    1. És az önkritika hiánya. Boldogok a lelki szegények… Ahhoz, hogy valaki gátlástalanul nyomuljon, ahhoz egy jó adag tudatlanság szükségeltetik, hogy szégyenérzet nélkül kivitelezhető legyen. A tudatlanság pedig a tudás tudatos elutasítása. Mentség nincs rá.

      1. Az a kérdés, mit értünk tudatlanság alatt. Mer én példáúl rájöttem a tudás oda vezet. Mer’ minél többet tudok, annál inkább tudatlannak érzem magam. És ez elbizonytalanít. Vagy mégsem? 😉

  4. “a szégyentelenség, vagyis az arctalanság feltétele annak, hogy emberi mivoltát valaki semmibe tudja venni.”

  5. Sok mindent írhatnék, de attól tartok alapos gyanúm van arra, miszerint nem valószínű, hogy mindent megértettem és úgy, ahogy Hamvas szeretné.
    De a 2. és 3. kép szépen illusztrálja kis hazánk – és valamennyire a világ – sorsát az elmúlt száz évben.
    Az – arcuk alapján talán japán – katonákat ábrázoló képen, ha ők valakik, akkor minden senki valaki, akit halni küldenek valamilyen felülről, sokszor kicsinyes érdekekből írányított “felsőbbrendű”, “szent”, blablabla cél érdekében. Még írhatnék a – szerintem – senkikről, stréberekről, valakikről, stb. De innen (a senkik világából nézve) a világ folyására a valakik sem nagy befolyással bírnak (csak az emberekére, ámbár mi elsősorban ugye ezt nézzük), és – nem tiszteletlenségből írom – Hamvas is csak egy senki volt, ha az én személyes kis életemből nézem. De mégegyszer mondom, nem tartom annak! Akiket nem győznek le, csak megölnek – valahogy úgy van, hogy akikre felnézünk, mert “hősök” mondjuk, azok gyakran nem élnek sokáig, vagy ha igen, sem hagynak mást hátra, csak az “eszmét”. Genetikát alig. S leszünk egyre inkább a selejt népe? Hova tenyésztjük magunkat?
    (Ha bárki számára bántót írtam, szori és L6i! S moderálj nyugodtan, a te blogod, nem kell minden hülyeségnek itt lenni. De tényleg!)

  6. Jól is néznénk, ki ha ehhez hasonlót már moderálni kéne. 🙂
    Nos, számomra igen reménytelen dolognak tűnik, hogy vallás, létszemlélet, vagy akár politika terén bárkit is megtudjak győzni a magam igazáról, ezért következetesen mindig is próbálom az effajta ütközéseket kerülni, viszont a súrlódások néha kedvemre vannak. Az AtyafiPecán fellelhető “stúdiumaink” 🙂 alapvető célja az lenne, hogy minél több ember próbáljon meg kivergődni a má(l)terből egy magasabb létszemlélet irányába, ahol nem őt gondolják, hanem ő gondolkozik, ahol nem őt horgásszák, hanem ő horgászik. 🙂
    Természetesen nem állíthatom azt, hogy ezen értekezések az abszolút igazságot képviselnék és itt most hely és idő hiányában egy korábbi idézetre szeretnék szorítkozni, amiben sok minden benne foglaltatik:
    “Fichte azt mondta, hogy “aszerint vallunk egy adott filozófiát, amik vagyunk.”
    Azt hiszem ezt felesleges tovább ragoznom…
    A bejegyzés képeire természetesen nem éri meg túlzott figyelmet szentelni, mert inkább csak dekorációnak szántam őket, de ha már szóba kerültek…
    Bizony, jól látod, azon a bizonyos felvételen japán katonák láthatóak, akiket, ahogy írod: “akit halni küldenek valamilyen felülről, sokszor kicsinyes érdekekből írányított “felsőbbrendű”, “szent”, blablabla cél érdekében.”
    Ezzel elsősorban azért nem tudok egyetérteni, mert azok a katonák mosolyognak, sőt nevetnek a képen. Másodsorban azért nem, mert azok a pilóták pár óra elteltével minden bizonnyal halottak lehettek, lévén kamikaze pilóták voltak. Vagy talán azt akarod mondani, hogy a felettesük ott állt valahol mellettük és kivont szamurájkarddal a kezében csííízre kényszerítette őket? 🙂 Gyanítom korántsem. És most egy nagyon lényeges ponthoz érkeztünk el. Nevetés és halál. Bizony nagy itt a kontraszt, olyan nagy, hogy egy európai kultúrában nevelkedett, agyonhumanizált ember rögtön bevizelne, ha effajta gondolatokkal találná magát szemközt. És ha nem lenne a “fanatikus”, az “őrült”, valamint a “megszállott” jelző a tarsolyában, akkor még címkézni sem bírna… Valahogy már emészthetetlen számunkra az, hogy valaki, vagy valakik számára a halál a lehető legnagyobb megtiszteltetés legyen. Én nem mondom, hogy számomra a japán katona heroicitása lenne a követendő példa, de nem is ítélkezem felettük. De ha már szóba kerültek a japánok… Egy japán katona szemszögéből vajon, hogy fest a magyar átlag polgár élete? 🙂 Fanatikusan mik vagyunk? 🙂
    “Aki az életet az életnél többért odaadja, az szabad, aki ezt nem teszi, először szolga, aztán senki…”
    Hogy Hamvas senki, vagy akárki, vagy éppen valaki lett volna? Tanulmányaink szempontjából 🙂 ezzel a kérdéssel teljesen fölösleges foglalkoznunk. Ami fontos, az az, hogy otthon, egy csöndes kis sarokban, a fentieket olvasván mire jutok. Számomra pl. egy percig sem degradáló, hogy Hamvas rólam írta, hogy senki, amikor leírta, hogy senki. Na, nem olyan nehéz ám ezt lenyelni! A feltámadáshoz sajnos meg kell halni. Tudom, szörnyen hangzik, de ennél jobb most nem jut az eszembe.
    Ha beismered, hogy senki vagy, már vagy valaki, és lehetsz nagybetűs senki, amíg azt hiszed, hogy vagy valaki.
    Utóbbi szavaimért lehet, hogy irodalmi Nobelt kapok… Ha tetszett, lájkoljatok a dunctosüvegben!
    Üdv

    1. 😀
      Lájkolom, jár az irodalmi Nobel-díj!
      Amit fenn írtál teljesen oké. NEM határolódom el! (na jó, a senkik semmilyen divatja véget egy kicsit).
      Sz’al egyetértek. Hamvas magvas gondolatok szülőatyja. Hogy nem értem mindig, vagy nem értek vele egyet, nem az ő hibája.
      Fichte mondását már idézted, egyetértek vele.
      A kamikáze dolog meg egetverő baromság és a legtiszteletre méltóbb cselekedet! Sajnálom őket, irigylem őket és felnézek rájuk! Nem tudtam, hogy kamikazék vannak a képen. És az ő “szentségükből” egy cseppet sem von le, hogy ki(k) miatt kellett Japánnak ilyen (szerintem felesleges) áldozatokat hoznia. A halál torkában néha a senkikből valakik lesznek, a valakikből meg hmmm… szentek vagy mi. Amúgy meg a szamuráj szellem a mi szemünkben ilyen brutális, pedig valaha Európában is voltak hasonlók (Spárta pl.), és az a kultúra pont olyan jó, mint a miénk (volt).
      Nézd, a haláltól meg nap mint nap reszketek, de azt hiszem inkább ritkán jut eszembe. Sem nem várom, sem nem akarom eltolni. Nem akarok úgy élni, hogy a halállal foglalkozzak nap mint nap. Attól még félhetek tőle, de röhögök is néha rajta (egyszer majd ő meg rajtam), ez sokakat felbosszant. Igen, fura errefelé a halál gondolata. Ezért (is) utálok pl. temetésre járni. A sajátoméra sem megyek (mert visznek 🙂 ).
      Egyszer felraktál ide tibeti temetési képeket. Na, azon a legtöbben padlót fognak, de miért?
      Azért láttam már japán filmet a kamikazékről. Nem egyértelmű a megítélésük ott sem. Nem a katonáké, a felsőbb irányításé.
      Te voltál katona? Én pont a módszerváltás alatt. Na, abban a hadseregben nem szeretnék se áldozat, se hős lenni. És bevallom, közelebb áll hozzám Yossarian felfogása (22-es csapdája). Annak is meg van a maga helye. Vagy Vonneguté.
      Szerintem önként senki sem akar halott lenni. De néha van úgy, hogy az utolsó senki is feláldozza magát, mert HISZ benne, hogy értelme van. A hit, fontos eleme a dolgoknak. Még ha példáúl mi ketten gyakorlatilag egész másban, egész máshogy hiszünk is.
      Tényleg, erről mit ír példáúl Hamvas? Mámint a hitről? Aszem előbb-utóbb olvasgatnom kell Béla bácsit.

      1. Mindenki azt a filozófiát vallja magáénak, ami ő maga. PONT. 🙂
        A 22-es csapdája a legújabb kor kellős közepén játszódik és nekem is a kedvenc könyvem. A háború abszurditását baromi jól adja vissza és tulajdonképpen a jelenkor nevetséges mivoltát tükrözi vissza. Messze menő következtetéseket én nem vonnék le belőle. Ennek ellenére az egyik legjobb könyv, amit valaha olvastam. Remek kórrajz a modern emberről.

  7. “Az ember azt hiszi, az Osztályért hal meg, s a Pártemberekért hal meg. Azt hiszi, a Hazáért hal meg, s a Gyárosokért hal meg. Azt hiszi, a Személyek Szabadságáért hal meg, s az Osztalék Szabadságáért hal meg. Azt hiszi, a Proletáriátusért hal meg, s a Bürokráciáért hal meg. Azt hiszi, az Állam parancsára hal meg, s a Pénzért hal meg, amely azt kézben tartja. Azt hiszi, egy nemzetért hal meg, s azokért a banditákért hal meg, akik befogták a száját. Azt hiszi – de hát miért hisz bármit is ebben az áthatolhatatlan homályban?
    Hinni, meghalni?…amikor élni kellen megtanulni?”
    Marcuse: Az egydimenziós ember (1990-es kiadás, 231. old. Hivatkozás Perroux-ra.)

  8. “…A kapitalizmus legfejlettebb fokán ez a társadalom nem egyéb, mint a letompított pluralizmus rendszere, amelyben a konkurens intézmények azon versengenek, hogy megszilárdítsák az Egész hatalmát az egyén felett. Mindazonáltal a pluralista adminisztráció sokkalta jobb az adminisztrált egyénnek, mint a totális adminisztráció. Az egyik intézmény megvédheti a másikkal szemben,az egyik szervezet gyöngítheti a másik hatását; a menekvés és orvoslás lehetőségei kiszámíthatók. A törvény uralma, bármily korlátozott is, még mindig végtelenül biztonságosabb, mint a törvény fölött álló vagy törvény nélküli uralom…”
    Herbert Marcuse: Az egydimenziós ember (72-73.old.)

    1. Ez a szöveg sajnos túl rövid ahhoz, hogy messzemenő következtetéseket lehetne levonni belőle, de ahhoz elég hosszú, hogy több, mint gyanús legyen. :—)

  9. A szöveg lényege:
    Egyik sem igazán jó, de a pluralizmus legalább lehetőségeket ad.
    (Lásd a mostani párbeszédünket, melyre egy totalitárius rendszerben nem biztos , hogy lehetőségünk nyilna.)
    Gyermekkoromban – Rákosiék idejében – megrángattak azért,mert azt találtam énekelni, hazafelé, a többi kilencéves között – “esik a hó, fingik a ló” helyett: “esik a hó, fingik a Sztálin.” Egy szerencsém volt, hogy a velem lévő többi gyerek – az árulkodón kívül -, érezve a veszélyt, azt mondta, hogy én nem mondtam ilyet. Miután fél napig hiába faggattak,hogy “kitől hallottam”, a mellettem állók pedig kitartottak, én meg váltig tagadtam, így a dologból nem tudtak velem szemben semmit kihozni.
    Ma már hihetetlennek tűnik, de így volt.
    Ezért jobb a pluralizmus, összes hibájával együtt.
    Elnézést, nem oktatás akar lenni. Csak egy illusztrált vélemény.
    Üdvözlettel

    1. Értelek én teljes mértékben, de szinte már betegesen “a melyik a jobb rendszer” kórjában szenvedünk. Amíg ez kérdés lehet és amíg ezt a csontot rágjuk, addig a helyzetünk reménytelen. Én úgy érzem, hogy az alapállásunk rossz és ez azért lehet, mert a fogalmak relatív útvesztőjében próbálunk meg fogócskát játszani. Bizonyos szempontból teljesen világos, amit írsz, de én ezzel sajnos nem tudok jól lakni. Ennél nekem sokkal-sokkal több kell. Talán Evola írta valahol, hogy egy nyílt totalitárius diktatúra néha a legnagyobb lehetőségeket és a legerősebb ellenállást, valamint a megerősödést hordozza magában. Sőt, valahol talán azt is írja, hogy az erőszak közel sem számít akkora bűnnek,mint pl. a lagymatag létrontás, ami napjainkba zajlik. Hamvas Béla odáig megy, hogy ezt írja: “A Mennyek kapuja elbírja az erőszakot.” László András odáig megy, hogy kijelenti: “A pornó kevésbé sem olyan káros, mint pl. egy politikai elemző műsor megtekintése” Sőt, olyanok is akadnak, akik nyíltan kijelentik, hogy a megváltáshoz vezető út csakis “erőszakos” lehet. 🙂
      Konrad Lorenz pedig ezt mondta: “Kimegyek és elverem a kutyámat, hogy utána legalább jó kedve legyen.” Persze ezek a gondolatok végtelenül messze fekszenek a hétköznapi emberek világától és az azonosulás, vagy még csak a megértés megkísérlése is szinte teljesen reménytelen az esetükben.
      De, hogy még világosabban fogalmazzak: A jelenkor emberének a legnagyobb kincse az élete és az a szilárd világ, ami körülveszi. Ragaszkodik a kék pirulához és ez rendben van így, mert a többség mindig is massza volt és talán sosem volt lámpás a kezében. Azonban léteznek olyan emberek, akinek ez nem elég és képtelenek hátradőlni a karosszékben és azt mondani, hogy be szép is ez a világ. Leélem a 80 évemet és utána a szeretteimmel felköltözünk a Mennyországba, hogy Isten mellett lógassuk a lábunkat egy felhőn ücsörögvén, mert mi mindvégig jók voltunk. Létezik valahol egy félelmetes határ. Ezzel a határral szinte mindenki találkozik az élete folyamán, de a legtöbben visszariadnak tőle és soha nem fogják átlépni, mert tele van “borzalommal”. Ebben a “borzalmas világban” minden, ami szilárd volt cseppfolyós és képlékeny lesz és talán még az ember is meggörbül benne. Minden, ami biztos volt bizonytalan lesz. Ettől a borzalom, ezért a menekülés…
      Talán igazad lehet abban, hogy szerencsésebb korban élünk, mert 50 évvel ezelőtt mondjuk Szibériában, a fogolytáborban nem lett volna netem és kajakom és nem lett volna pecabot a kezemben, de ez az alapállás nagyon relatív, mert lehet, hogy a fogolytábor még mindig messze élvezhetőbb lenne, mint mondjuk éhező gyereknek lenni Etiópiában és éhező gyereknek lenni Etiópiában még mindig elviselhetőbb lenne, mint aknára lépett katonának lenni a második világháborúban. Én mér belefáradtam, abba, hogy a jobbat keressem és kezd elfogyni a türelmem. A mércét magasra tettem. A LEGjobbat keresem. 🙂
      Hogy mi a legjobb? A legjobbról nem lehet beszélni és nem lehet rávilágítani. A legjobbat nem lehet megnevezni és nem lehet kategorizálni. A legjobbról kár beszélni is, mert mihelyt megnevezed elmentél a lényege mellett. A legjobb olyan messze fekszik Istentől, amilyen messze csak lehet és éppen talán ez benne az isteni. Ki mer ma embertelennek lenni? Ez itt a nagy kérdés…
      Üdv és köszi, a beírást.

  10. Ó, a relativitás! NEKED a legjobb, de NEKEM a legrosszabb? Mihez képest a legjobb? 🙂
    Az, hogy fogolytábor, Etiópia, vagy Miami Beach jobb, rosszabb-e attól is függ, mihez mérjük. És “aszerint vallunk egy adott filozófiát, amik vagyunk.” S vajh mik vagyunk?
    De mi okozza benned ezt a “frusztrált elégedetlenséget”?
    “Ki mer ma embertelennek lenni?” – túl sokan. Persze, mi az az “embertelen”? 😉
    Egyre jobb ez a horgászblog! Horogra akasztott lélek, vékony damilon, vagy brutál fonotton lóg-e? S ki kapja be.
    A nagyhal bekapja a kis halat, a kis hal meg bekaphatja a nagyhalét. 😀

    1. 1. Magamhoz.
      2. Ki-ki döntse el maga.
      3. A Jelenkor.
      4. Túl kevesen.
      5. Ki-ki döntse el maga.
      🙂
      6. Ez nem horgászblog. 🙂
      7. Nem jobb. Legjobb!
      8. Halak nem léteznek.
      🙂
      üdv

      1. Hehe, a humorod az jó!
        Amúgy én, a kettes zsámú névtelen voltam (második senki :)) eggyel feöjjeb, azaz qvik, csak lemaradtak a “személyi adatok”. 😀

        1. Te…te…. te másodrangú senki! 🙂
          Egy kedves ismeretlen ismerősöm így határozta meg magát:
          “Személyemet érintően még korai lenne bármi biztosat mondani.” 🙂
          Ez azóta a szállóigém lett. Egy ige mely szárnyakat ad. 🙂

      2. atyafi Ezt mondja: (azaz te mondod válaszként egy kedves ideíró kérdésére)
        2013/01/29 – 20:23
        Úgy tudom a vízben vannak.

        no már most akkor légy kedves elmagyarázni, hogy pontosan mi is a helyzet a fenti mondatod és a 8. számú állításoddal kapcsolatosan!
        Kicsit csodálkozom azon ,hogy s e n k i vagy s e n k i sem vette észre ezt az apró ellentmondást!

        😉 hallgatok
        Különben kedvemrevaló hely ez!

        1. Kedves Barátom! Neked ezt tudnod kéne. :—) ”Úgy tudom a vízben vannak” vs ”Halak nem léteznek”. Igen, itt valóban létezik egy egyfajta ”ellentmondásnak” tűnő szituáció, aminek a magyarázatára egy a közeljövőben megjelenő bejegyzés remélhetőleg választ fog adni. A tárgykör sajnos oly súlyos és bizarr, hogy még nem tudtam hogy fogjam meg, de ennek ellenére egyszer már megpróbáltam érinteni itt: https://atyafipeca.wordpress.com/2013/01/01/horgaszbolt-a-dravan/
          A hal lehet, hogy csak az empirikus tapasztalás síkján hal. És igen. Úgy tudom, hogy a vízben vannak. Úgy tudom. Ezt vagyok képes felfogni az érzékszerveimmel. Nem pedig: A halak a vízben vannak. Halak? Vannak? És, ha léteznek is, azok ténylegesen halak? :—) Erről még lesz itt szó “bőségesen”. A szöveg már meg van hozzá, de a vizuális anyag még hiányzik. Ezért el KELL menjek HALAT fogni egy VÍZNEK a partjára, hogy kísérletet tegyek annak a megértetésére, miszerint nem mentem el halat fogni egy víznek a partjára sem. A feladat mérhetetlenül nagy. 🙂 Eme tárgykör szolipszizmus(csúnya szó) néven fut és tudományosan éppen annyira igazolható, sőt sokkal jobban és közvetlenebbül, mint mondjuk a ”Big Bang” mégsem akar róla senki tudomást venni. Itt majd lehetőség nyílik arra, hogy eljátszunk a gondolattal…egy rövidke bejegyzés erejéig…
          Üdv

      3. halak nem léteznek! gondolkodom tehát vagyok.
        halak léteznek. gondolkodom tehát vagyok? vagyok én?

        1. Ezt ismerem.
          Nos, a kérdést Neked kell megválaszolnod, mert az én szemszögömből nézve nem tudlak erről biztosítani.
          Gondolkodom, tehát vagyok VS Vagyok, tehát gondolkodom. Ez sem mindegy. 🙂
          Én az előbbire tippelnék. 🙂
          üdv

  11. Na, elég ebből! Túlzottan elrugaszkodtunk a valóságtól és jó lenne visszatérni abba a mederbe, amit egy igényes horgászblog színvonala megkíván. Már régóta meg akartam tőled kérdezni Kuvik barátom, hogy te keszegezéseid alkalmával Mustad, vagy esetleg Gamakatsu tűket használsz-é?
    Etetni szoktál, s ha igen vaj mivel?
    Állaga laza, porhanyós, felhős,
    Vagy esetleg gyorsan süllyedős?

  12. (25) Nagyképűség

    Csónakbnan űlök a Csekén. Tőlem jobbra 10-15 méterre másik csónak. Jövögetnek a pontyok, egyre jobbak. Fogok egy két és felest; visszadobom.
    Átszól a csónakból a spori:
    – Miért dobta vissza?
    Úgy mondja, kérdi, mint aki értetlenül áll a dolog előtt.
    – Mert kell egy hármas – így, szerényen, én.
    A spori erre nem tud mit mondani.
    Csendben horgászunk tovább.
    Öt perc múlva megakasztom a következőt. Komolyabb , mint az előbbi; üti a három kilót.
    Miután kiszedem, lemérem, mutatom; átszólok:
    – Látja, ezért.
    A pontyot elrakom, karókat kihúzom, és irány a kikötő.
    A spori meg csak néz, mint tyúk a piros kukoricára.

    (Saját anyag.)

  13. Az még ütősebb lett volna, ha azt is visszadobod, majd a következő kérdésére már azt a választ adod, hogy jó lenne egy négyes. 🙂
    Na, nem mintha így nem lett volna jó.

  14. Viszont van egy hír. Legfrissebb, mai.
    OVB előtt egy kezdeményezés, általános tilalomról . A hír szerint támogatták. Egyik verzió: március 1 és június 1. között mindenféle horgászat, halászat tilos.
    És a kárókatonákkal mi lesz?

  15. Helyes, támogatom! De az időpont legyen február 28-tól március 1-ig! És ekkor általános horgászati, halászati, vadászati, hadászati, baszási tilalom legyen. Valamint általános ökumenikus nagyböjt, és ebben az időszakban senki se kapjon fizetést, ha nem dolgozik! A kárókatonákra is vonatkozik az általános halászati és hadászati tilalom! Mind a nagyra (Phalacrocorax carbo), mind a kicsire (Phalalcrocorax pigmeus).
    Persze mind ez csakis elméleti síkon, mert ugye hal mint olyan nem létezik az vízekben, tehát halászni, horgászni sem lehet rá. De a lényeg az elv! S ki ebben társam, az elvtárs(-a a k. a-nak!).
    Tehát elvtásrsak, éljen a Párt, és a vörösszárnyú keszeg! És le az imperialista ragadozó őnnel! És adjunk teret a szivárványos öklék másságának! És a méltatlanul megvetett zsidókrokodilnak!
    Gondolkodom, tehát valami történik. Cogito ergo sum. Coito ergo sum!
    A materialista evolució híve vagyok, mert Isten nem teremthet hülyeséget. 😀
    (jól van, megyek már)

    1. El6árolódom mindentől, ami Kuvik.
      Szerintem legyen tilalom január 1-től december 31-ig.
      Na majd én kimoslak a dialektikus málterből! 🙂

  16. Kedvemre való író s olvasó eszmecserék zajlanak itten! A horgászat bizonyára bölccsé tesz, és talán nem is a (nem)létező halak kifogása miatt, hanem csak mert közel a víz. Herrmann Hesse Sziddharta című kisregényében a Buddhával megegyező bölcsességre jut a hős azáltal, hogy révészként a folyót tanulmányozza élete végéig, mert a folyó leképez mindent, ami a Lét és a Nemlét világával kapcsolatos. Persze én urbánus patkány vagyok, de a minap éjszaka, ahogy nagy pelyhekben hullott a hó, és a hullását figyeltem percekig, valami nagy élményben volt részem, hejj! 🙂

Egy vélemény is számít és egy vélemény sem számít...

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s