Julius Evola: Rivolta contro il mondo moderno

“Julius Evola: Rivolta contro il mondo moderno” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Évezredeken átívelő folyamatok vannak összefűzve, zseniális módon. Ha valaki a mindennapi életben szeretne ezekről a dolgokról meggyőződni, nincs más teendője csak annyi, hogy tudatosan egy “szemüvegen” át nézze a világot. Fel fogja fedezni a létrontást, a tradíció ellenességet, a mennyiség győzelmét a minőség felett, az értékrendek felfordulását. Mindenhol felfedezhető folyamatok ezek.Ez a “nincs valami rendben a világban” érzés.
    Ebben a tudatos szemlélődő időszakban megengedett, sőt kimondotta ajánlott az addig került média elemek figyelemmel kísérése. A kereskedelmi kanálisok külön ajánlottak! 🙂
    A gond csak annyi ezzel a “szemüveggel”, hogy soha többé nem lehet levenni!
    Bár lehet, hogy ez azért nem olyan nagy probléma.

  2. Azt hiszem bátran leszögezhetjük, hogy amíg ez a “felforgatás” tart addig Evola nem fog bekerülni a kötelező oktatási tantervbe, még egy félmondat, vagy csak az említés szintjén sem. Azért az nagyon érdekes, hogy a modern embernek szinte már kötelező mindent elfogadnia, mindent lenyelnie, mindent tolerálnia az egyenlőség és a másság tiszteletének az oltárán, de a kettős mérce, ennek ellenére szinte mindig tetten érhető. A másság és a tolerancia önzetlen harcosai bizonyos dolgokat egyáltalán nem képesek tolerálni. Most akkor hogy is van ez? Részben igazuk van abban, hogy minden meg van és minden olvasható, csak keresni kell, de azért nem mindegy, hogy a “hatalom” mennyire hallgat agyon valamit, vagy milyen mélyre ás el bizonyos dolgokat az emberek szeme elől. Persze most ellentmondtam magamnak, mert azt írtam, hogy ami igazán fontos az megtalálja az embert. Meg hát! 🙂
    Az embernek bizony el kell érnie egy bizonyos kort ahhoz, hogy ráébredjen arra, hogy szinte egész életében híg fossal kondicionálták az agyát.

    1. Nekem is hígfossal kondicionálják az agyam. Mindent meg lehet találni, ha az ember keresi, mindent el lehet érni, de ha kritikus vagy minden előbb utóbb hígfossá válik. Találsz magadnak valamit, egy szemüveget akár, amin keresztül máshogy láthatod a dolgokat, és azt kivánnád bárcsak mindenkinek ilyen szemüvege lenne. De akkor az a szemüveg már nem jelent semmit. És gondolkozol rajta, hogy jelentett- e valaha valamit. És csinálhatod és szeretheted amit régen, de, ha a környezet megváltozik már neked sem lesz ugyanaz. Egyszerűen kell ez a légkör, hogy az, amit képviselsz, annak jelentősége, súlya legyen. Hogy ne legyél csak egyszerű pergetőhorgász, vagy munkásember vagy diák. Hogy legyen igényed utánanézni, megérteni, felülbírálni, vitába szállni. Nagy szavakban már nem hiszek, de sokáig hittem. Akkor az volt a fényes út, most más. Törtetni, sohasem megnyugodni, ez lenne a végcél? Vagy beállni valamely szekértábor mögé? Nem ,ez azt hiszem sohasem menne. Kinek a Fém Albert, kinek a szivárványfesztivál. Nem megy . Komolyan kell hinni a komolytalanságban. Vagy, ahogy mondotta volt Karinthy : “Humorban nem ismerek tréfát”. Tudom, hogy ezt te is(bocsánat a tegezésért) is sokszor hangoztatod. S eme egyszerű visszacsatolás miatt már le is lettem talán írva, ámbár szabad megjegyeznem, még fiatal vagyok(Hálistennek, és sosem akarok megkomolyodni, pedig próbáltam). Boldogan enni a vegyszert, vagy megfeszülni a bio dolgok preferálásában? Mondom én ezt egy üveg Villányi, és pár szivarka után, talán ezért is ragadtam most billentyűzetet. Egyik régi zenekarom korai dalszövegét illeszteném be. Talán támadási felület, de ez egyáltalán nem érdekel. Boldognak lenni mikor nincs is rá ok.

      “A Darwinista

      Ne kérdezd, hogy mi voltam én
      Változik az ember
      Januárban sosem tudja
      Mit hoz a december
      Megváltozik ha letelt
      Egy, két, kilenc hónap
      Hívja ezt a doktor Darwin evolúciónak

      Miért ne lennék többek között
      Darwinnak is híve
      Ha az ember így is, úgy is
      A fejlodés muve
      Én is hát a fejlodésben
      Soha meg nem állok
      Evolúci, revolúci én evolúálok

      Héjjasista voltam egykor
      Bethlenista lettem
      Majd a Gömbösisták közé
      Magamat áttettem
      Sztójaysta lettem aztán
      Utóbb Szálasista
      S, mert Darwinnak igaza van
      Megy tovább a lista

      Elfejlodtem múlt esztendo
      Március havától
      Demokrata vagyok én most
      Az is a javából
      Demokrata, még ha ez csak
      Kurta állomás is
      S, dehogy csökönyösödök meg
      Hogyha közben föl nem kötnek
      Leszek én még más is”

      1. Márk:
        “Nekem is hígfossal kondicionálják az agyam. Mindent meg lehet találni, ha az ember keresi, mindent el lehet érni, de ha kritikus vagy minden előbb utóbb hígfossá válik. Találsz magadnak valamit, egy szemüveget akár, amin keresztül máshogy láthatod a dolgokat, és azt kivánnád bárcsak mindenkinek ilyen szemüvege lenne. De akkor az a szemüveg már nem jelent semmit.”

        Részben egyetértek, de azért azt nem állítanám, hogy csak és önmagában az egészséges kritika feloldana minden -izmust és nézetet. Ha valaki, akkor én azért kritikus szoktam lenni, de ennek ellenére mindig próbáltam magam távol tartani a baromi, önmagáért való kritikától. Sosem kívántam, hogy mindenki máshogyan lássa a világot, sőt többször is írtam róla, hogy ez teljes képtelenség lenne. Azt persze osztom, hogy jó, ha az ember nem áll meg mindjárt az elején egy számára tetszetős “talapzat” mellett, de azért azt nem merném kijelenteni, hogy minden előbb-utóbb híg fossá válik. A híg fosra pontosan azért van szükség, hogy általa tovább lépjünk.

        “Egyszerűen kell ez a légkör, hogy az, amit képviselsz, annak jelentősége, súlya legyen. Hogy ne legyél csak egyszerű pergetőhorgász, vagy munkásember vagy diák. Hogy legyen igényed utánanézni, megérteni, felülbírálni, vitába szállni. Nagy szavakban már nem hiszek, de sokáig hittem.”

        El kell, hogy keserítselek, ha eddig még nem derült volna ki az irományaimból, hogy nem képviselek semmit sem. Nem szép dolog a saját blogomat minősíteni, de én úgy érzem, hogy ennek a helynek a szellemét pontosan az határozza meg – legalábbis én szeretném ezt hinni -, hogy semmi sem az, aminek látszik. Hogy nem szeretnék egyszerű pergetőhorgász lenni, vagy munkás, vagy diák? Ez ismét egy nagy félreértés. Én nem hogy egyszerű pergetőhorgász, de még csak horgász sem vagyok. És munkás sem és diák sem és autószerelő sem és atomfizikus sem és izmus sem. Sem-sem. Tudom ezek nagy ellentétek, de ha valaki figyelmesen olvassa a bejegyzéseket és nem csak a képeket és a hozzászólásokat nézi, olvassa, akkor remélem, hogy előbb-utóbb feldereng neki ebből valami. Hogy igényem lenne vitatkozni? Nem. Már nem. Hogy nem hiszel a nagy szavakban? Én sem. Éppen ezért választom néha Evolát, mert ő sem hisz a nagy szavakban.

        “Törtetni, sohasem megnyugodni, ez lenne a végcél? Vagy beállni valamely szekértábor mögé? Nem ,ez azt hiszem sohasem menne. Kinek a Fém Albert, kinek a szivárványfesztivál. Nem megy . Komolyan kell hinni a komolytalanságban. Vagy, ahogy mondotta volt Karinthy : “Humorban nem ismerek tréfát”. Tudom, hogy ezt te is(bocsánat a tegezésért) is sokszor hangoztatod. S eme egyszerű visszacsatolás miatt már le is lettem talán írva, ámbár szabad megjegyeznem, még fiatal vagyok(Hálistennek, és sosem akarok megkomolyodni, pedig próbáltam).”

        Törtetni? Sosem írtam! Én azt írtam, hogy TÖREKEDNI. Nagy különbség! :-O Szekértáborok mögött sosem álltam. Hogy komolyan kell hinni a komolytalanságban? Ezt csak részben tudom osztani, mert aki ezt szó szerint veszi az igen nagy bajba fog kerülni. Hogy humorban nem ismerek tréfát? Igen, ez valóban igaz, de erre sem szabad mérget venni és ne feledd, hogy ezt Karinthy a humorra írta. Humorban… Aki ezt is szó szerint értelmezi és mindenre kiterjeszti az szintén csúnyán eltévedhet az élet kíméletlen hullámverésében. :-O Az nem baj, ha nem akarsz megkomolyodni, de előbb-utóbb úgyis meg fogsz. :-O

        Nem tudom emlékszel-e erre a bejegyzésre:
        https://atyafipeca.wordpress.com/2012/09/03/szent-lodorges-2/
        Elég, ha csak a végét olvasod el, ugyanis amiről írsz az véleményem szerint nihilizmus. És mert nihilizmus ezért fel is oldódik önmaga törvénye által, mert a nihilizmus is elv és kőkemény izmus. Persze ki lehet a nihilizmust is nevetni, sőt bele lehet ugrani sósavval teli hordóba is a komolytalanság nevében, kérdés, hogy megéri-e. Ki-ki döntse el maga mi a számára kijelölt út.
        Üdv

  3. A sporthorgászat is egy üres járatú munka,a tett hamisítványa,a szédület élvezete,a győzelem mámora,a szenzáció hajhászása.
    “Szegényˇ” rabsicoknak meg csak a munka marad .
    Mostanság kezdek megvilágosodni-nem bibliai értelemben.

    Az ember egy bizonyos kor után megtanul szelektálni,az értékrendje kialakul,és valódi értékek mentén futja a pályát-vagy legalábbis próbálja -de elszaladni ,kiszakadni teljesen nem lehet a “felforgatás” alól.
    Talán e “csúcscivilizációtól” távol-ahol nem mondják meg nekem hogy a horgászat rekreáció-minden szennyt kihányva magadból,megtalálnám igaz önmagam.

      1. Azért talán ehhez mégis lenne mit hozzáfűznöm:
        “de elszaladni, kiszakadni teljesen nem lehet a “felforgatás” alól.”
        Nem, de meg lehet próbálni. 🙂

        1. Része maradsz,mert a mindennapjaidban a cselekedeteid,és tetteid, tevékeny résztvevője vagy kiszolgálója a “felforgatásnak”.
          Hacsak nem Te magad teremted meg a napi” betevőt”.Függés mentes vagy-naturista- egy olyan helyen, ahol az élet nem ismeri a pénzt,ahol az ösztön,és a túlélés nem egy ócsó” hollywood-i,vagy egy “bell grilsz”-i fogalom.

    1. Mindenki onnan jött, ahonnan gondolja. Ki-ki fáról, de vannak olyanok is akik állítólag papucsállatkák voltak egy rohadt nagy pocsolyában, majd később úszóhártyákat növesztettek, hogy jobban tudjanak haladni a folyékony közegben. Ismerek olyanokat is, akik nem olyan régen még az őscápákkal úsztak együtt, de van egy közeli munkatársam, aki esténként még fákon alszik és néha beszéd helyett motyog. Persze én tisztelem a másságot és elfogadom az őseikről alkotott elképzelésüket, cserébe csupán azt várom el tőlük, hogy ők meg nézzék nekem el azt, hogy én nem voltam velük abban a pocsolyában és közös ágon sem ücsörögtem velük. Nem nagy kérés ám ez. Mondhatni demokratikus vagyok az evolúcióban. Megalapítottam a Demokratikus Evolucionizmust. Szó, szó… Mindenki onnan, ahonnan… 🙂 Léteznek olyan lények, akiknek földi pályafutása(vesszőfutása) az általad felsorolt dolgokban merül ki, de én ezt nem tartanám követendő példának. Kétségen kívül b@szni jó, de csak jó, semmi több. Horgászni is jó. Sporthorgászni még jobb. Sikkes horgásznak lenni meg menő. De csak menő. Rapsicnak lenni felér egy félistenséggel. DE csak egy félistenséggel.* Mi itt sem állhatunk meg. Ennél jóval több kell!
      Üdv
      https://atyafipeca.wordpress.com/2013/02/10/hamvas-karneval/
      *nem szó szerint értendő

  4. Hát, Atyafijam, te aztán mindig föladod a leckét keményen.
    Bevallom, ostoba gyávaként nem mertem, tudtam nekivágni, olyan hosszú! 😦
    Hej, egyszer le kéne már ülnöm s szemlélődni, Hamvast, Evola-t, Nitzsche-t, és egyéb “okos” embereket. Meg mindenfélét. De, ha én ezt mind képes lennék tanulmányozni, meg is érteni, akkor többet tudnék mint most. S ez a baj! Ha elkap a tudásszomj, menten butulok. Baszki, néha visszavágyom tudattalanabb koromba, milyen jó volt: azt hittem tudok! S mikor elkezdtem “tudni”, folyamatosan az volt az érzésem, egyre kisebb a tudásom. Most már szándékosan hülyülök (fkf házi borból sokat lendít a dolgon, épp most fogyott el az utolsó pohár 😦 ), és süllyedek vissza a mocsárba.

    Ígérem, egyszer (talán) neki fekszek az irományodnak és még jobban tanulmányozom majd Evolát is tán, de most csak (ahogy köll) a képeket néztem meg és a kommenteket olvastam el (má csak hogy kontrasztnak itt legyek). Amiket a kommentekben kifejtettél, azokat valahol a magaménak is érzem. Nehéz ügy ez.
    Márk meg még fiatal (irigylem ezért, de aszem nem “mennék” vissza, vagy igen? :D), amit írt, abban is van valami, de nem “áz igázi”.

    Aszem ennyi. Leértek a fröccsök. Gúdnáj!

  5. “Tekintsd a nyájat, amely melletted legelész tova: nem tudja, mi a tegnap, mi a ma, szerteszökdécsel, faldos, lenyugszik, emészt, felszökken újra , s így hajnaltól éjszakáig és napra nap, kurta pórázon minden kedvével s kedvetlenségével, mármint a pillanat cövekéhez kötve, s ezért sem búskomor, sem életunt. E látvány az embernek fájdalom, mert az állattal szemben ember voltával kérkedik, s annak boldogságára mégis féltékenyen tekint – hiszen egyedül ezt akarja: élni az állathoz hasonlóan, nem életuntan és fájdalmak között. S mégis hiába akarja, mert nem úgy akarja, ahogy
    az állat. Meg is kérdi egyszer az ember az állatot: miért nem szólsz hozzám a boldogságodról, miért csak bámulsz rám? Az állat akar is felelni, akarja mondani: onnan van ez, hogy mindig nyomban elfelejtem, amit mondani akartam – ekkor azonban ezt a választ is elfelejtette és hallgatott; úgyhogy az ember csak álmélkodott rajta.”

    Nietzsche: A történelem hasznáról és káráról

  6. Előkerült egy réges-régi, kettő-tízes ragasztott, két részes nádbot nagyapám hagyatékából. Nem emlékszem rá, hogy valaha használta volna, lehet, még énelőttem, vagy nem tetszett neki… nem tudom. Most ezt a botom fogom, felújíttatom, és tavasszal megmutatom a süllőknek. Nem tudom, nem lesz-e szentségtörés erre egy modern peremfutót feltenni, de már az öreg Ryobi, arany színű kis orsóm nincs meg.
    Kinéztem ugyan egy kis sportex pálcát, de én most ennyit tudok hozzátenni a fogyasztás mérsékléséhez.

    1. Nekem van egy Shekespeare Sigmám. 🙂 0 csapágy. Bronzpersely. 🙂
      Ahogy nézem kezd magához térni a Balaton. 90-nél már indulok is.

Egy vélemény is számít és egy vélemény sem számít...

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s