Extrém elhülyülés, avagy ünnepi pszicho

2013.03.15. Emlékeztetőül egy baromi kor margójára…

Az idei Március 15-e nálunk is igen emlékezetesre sikeredett, de legalább a megnehezített körülmények miatt elmaradt az 1848-as események keresztre feszítése az aktuálpolitika oltárán. Erre mondják, hogy minden rosszban van valami jó. Persze akkor még senki sem sejthette, hogy a közeledő választásokból kifolyólag még a meteorológiának is úgy kell táncolnia, ahogy majd a reálpolitika fütyül. Csuhajja!

(Ezen posztot nem lehet kommentálni)

Nos, mint azt már a korábbiakban megemlítettem, nálunk Baranyában is igen súlyos helyzet alakult ki az erőteljes havazás és a viharos szélnek köszönhetően. Csütörtök este meglehetősen irónikus módon, a házunktól, mintegy 200 méternyire akadtam el, mert egy tűzoltó autó állta az utamat és már képtelen voltam egy emelkedőn visszatolatni. Persze, mondanom sem kell, hogy a magyar fit tűzoltók nem voltak restek feltolni a Puntót a domb tetejére. És azért ez mindenképpen pozitívum. Köszönés képpen tülkölni szerettem volna egy jó nagyot, de a dudám a hideg idő miatt annyira berekedt, hogy olybá tűnt mintha kanos bakmacskát rejtegettem volna a motorháztető alatt.

Hazaérkezvén, a kertünkbe méteres hó fogadott bennünket és úgy éreztem magam, mint Amundsen a Déli-sarkon, azzal a különbséggel, hogy a neves sarkkutató csak legyintett volna egyet a látottakra, annak ellenére, hogy nem volt világhálója, dzsípiesze, okos telója és légzős kabátja. A viharos szél miatt nem láttam értelmét a hólapátolásnak és az asszonnyal megpróbáltunk hosszú távra berendezkedni. Gyorsan jóllakattuk a vaskályhánkat és részünkről lezártnak tekintettük az eseményeket. A kutyákat csak azért engedtem be a lakásba, hogy végszükség esetén majd legyen mit ennem. Persze miután már elfogyasztottam az asszonyt… :-O

Nos, mondanom sem kell, hogy a tévében, élőben ment a Monty Python Repülő Cirkusza, ami a bárgyú média jóvoltából olyan fájdalmasra sikeredett, hogy a vége felé már nevetni sem tudtam. Mindenesetre a látottak teljes mértékben arról győztek,  meg, hogy a mai Magyarország lakosságának kétharmad részét a teljes elhülyülés veszélyezteti, míg a hallottak arról tettek tanúbizonyságot, hogy olyan ritka a hibátlanul beszélő műsorvezető, illetve riporter, mint a fehér holló. Egy lakásba szorult család azon siránkozott, hogy a nappalijukban elérte a hőmérő higanyszála a 19 C fokot, ami teljes mértékben tűrhetetlen, míg egy másik lakó képtelen volt az áramkimaradás miatt elvégezni a hétvégi mosást. Bizony. A pont az íre ma délután került fel, amikor is az egyik vertikális kaptár, valamelyik nagyeszű dolgozója ezt az ominózus kijelentést tette: “Az hagyján, hogy nem tudtuk a tévét nézni, de az tűrhetetlen, hogy még porszívózni sem lehetett”. Valljuk meg, ez azért ám nem semmi! Jól hallottátok. Még porszívózni sem… Bizony-bizony az ókor embere szégyenkezve sütné le tekintetét, ha meglátná a 2013-as kiadású homo kádárikuszok szellemi szintjét és azt az arroganciát, amivel saját fontos mivoltukat próbálják meg túlhangsúlyozni.

Mert a magyar átlag polgár(?) valahogy elfelejtette, hogy a Jóságos Úristen egy 1500 köbcentiméteres fedélzeti csúcsszámítógéppel ajándékozta meg, amit már szinte teljes mértékben képtelen kihasználni, annak ellenére, hogy a józan paraszti ész még csökkentett, sőt még alvó üzemmódban is működik. Az emberek többsége eljutott arra a szintre, hogy saját fogyatékosságát az államra hárítja és mindenért az államot okolja. Egy percig sem kételkedem abban, hogy voltak az országnak olyan részei, ahol valóban nagyon nehéz körülmények uralkodtak és azt is aláírom, hogy bakinak sem voltunk híján. Azonban mindez téged Zoli és Kati és Julcsa és Márti és Csaba nem jogosít fel arra, hogy mindent és mindenkit fikázzatok magatokon kívül. Tulajdonképpen mostanra odáig fajultak a dolgok, hogy ti elvárnátok Orbán Viktortól, hogy személyesen menjen értetek egy BMP harckocsi fedélzetén, majd a behavazott autópálya mentén, fotósok jelenlétében, ünnepélyes keretek között átnyújtson nektek 1,5 millió forintnyi fájdalomdíjat egy téli autógumi szett kíséretében, majd ezt követően tisztába rakván a családot egy teherszállító helikopter segítségével, autóstul hazáig röpítsen benneteket az esti film kezdésre, miközben a helikopter rakodóterében Zséda koncertezne nektek. Persze, mondanom sem kell, hogy ingyért.

Ti ezt így szeretnétek, de sajnos eme illúziórikus világ csak a ti elfüstölt memóriátokban létezik. Próbáljátok meg azt a kis kiruccanást úgy felfogni, hogy végre történt valami érdekes is az életetekben a napi gürizésen kívül. Végre éltetek egy kis analóg közösségi életet a digitális helyett és a körülmények rákényszerítettek benneteket arra, hogy ezúttal egymáson is segítsetek és ne csak a tűzoltókat, a kormányt, a mentőket és a katonaságot okoljátok azért, mert természet anya egy tréfás és erőtlen kis fricskát nyomott az orrotokra. Végre megtanultátok azt a mondást gyakorlati síkon is alkalmazni, hogy ami a szomszédomnak jó, az nekem is jó, a dögöljön meg a szomszéd lova helyett. Hab a tortán, hogy a “fricska” érkezését meteorológusaink már csaknem egy héttel pontosan előre jelezték és útvonala szinte méternyi pontossággal követhető volt a neten. Ti ezt nem vettétek elég komolyan, mert Orbán Viktor bizony elmulasztotta ezt személyesen közölni veletek és nem keresett fel benneteket egyenként az otthonaitokban, átnyújtva nektek egy termosznyi meleg teát, egy tájolót, egy flakon fagyállót és néhány meleg pokrócot, amit természetesen a TEK és a Katasztrófavédelmi Főigazgatóság állt volna.

Nem is tudom mi lenne veletek, ha egyszer a tél úgy komolyabban rátok förmedne és elmenne két hétre az áram. Nem lenne világítás, nem lenne telcsi, nem lenne porszívó és fűtés és turmixgép és fészbuk és lájk és autó és internet és még a pótagyatok, az okos teló is elhülyülne. Ami maradna az a kijárási tilalom lenne. Tényleg, a kérdés szinte tálcán kínálja magát. Mit csinálnak ilyenkor barátaink, az állatok? A veréb családnál most sincs fűtés és a vadkacsa ilyenkor kulturált toalett helyett a jégre fosik. A vaddisznó még ebben az extrém időben is simán átússza a jeges folyót, rókáéknál az odúban nem fogható az RTL KLUB, mókus családnál teljes hiánycikk a porszívó és a domolykók a víz alatt nem osztanak meleg teát, egy erre a célra nem átalakított és nemlétező általános iskolában. 80 évvel ezelőtt még luxus volt az áram és hosszú és hosszú évezredeken keresztül az emberek a Nappal keltek és a Nappal feküdtek és cseppet sem voltak boldogtalanabbak, mint mi. Ha jobban belegondolunk még mindig senkik vagyunk a planétán, de jelen állítás erősen sántít. Maradjunk annál a verziónál, hogy mára már senkik lettünk. Mert a természet és az időjárás mindig tökéletes és mindig hibátlan, de mi mára már képtelenek lettünk idomulni hozzá, még a legcsekélyebb mértékben is. Csúnyán elkapott bennünket a lejtőn való száguldás élvezete, annak ellenére, hogy már fék sincs a bringán, de majd úgy járunk, mint az óvodások, a pótkerekes és örökhajtós bringa nyergébe. Lerakott lábakkal nehéz fékezni és előbb-utóbb az ember kicsúszik a nyeregből, majd tökeivel koppan a vázra és ebben a megalázó helyzetben, jobbra-balra billegve és egyensúlyát vesztve, kisvártatva olyat hasal, hogy öröm nézni.

És most végezetül egy jóslat: Jövő hét elején ki fog derülni, hogy Vér Orbán Viktor egy titkos létesítményt (náci bázis) építtetett fel a Déli Sarkon (közpénzből), ahonnan egy hatalmas és rejtélyes berendezés segédletével gigantikus ciklonokat (Wunderwaffe) tudnak generálni, a klónozott és kémcsőben feltámasztott Mussolini segédletével, hogy elpusztítsák az ország bal oldali érzelmű lakosságát (fehér terror), beleértve ebbe Komló Verekedős Bányászközösségét és a Pécsi Tavi Torkos Horgászokat, valamint az Indexes Fiúkat és Kálmán Olgát és Havast és Bolgárt az Átévén, csupa nagybetűvel írva. Bizony!

(Jelen bejegyzés írója élt az irónia adta lehetőségekkel, melyek magukban hordozhatják egy esetleges tévedés lehetőségét.)