2013.04.08. Tavaszi (?) hegymenet
“Valami itt, valami most, valami már, vagy valami még nincsen, nem van, így van… Elmegy a nyár, aztán az ősz, aztán a tél, de megint a nyár. Nincsen tavasz, na hova lett, na hova tűnt az évszakunk? Mit mondasz erre?”
A legutóbbi 330-as víz már cseppet sem volt kéjutazásnak nevezhető és a mostani 380-as vízállás újabb rekordot jelentett az AtyafiPeca limányos és örvényes történelmében. Csípet, harapott, rúgott és taszajtott a barna szemű nő. Elég meredek lovaglás volt…
A habok olyan magosak voltak, hogy a hajó szinte bárhol vízre bocsátható volt. Minden rosszban van valami jó…
A piros vonal jelzi a tulajdonképpeni meder legfelső pontját. Általában 3 méterrel alacsonyabban jár a víz. Olyankor számomra a spórik olybá tűnnek, mintha a Zengő csúcsáról tekintenének le rám. Most nem, voltak spórik. Senki. 10 folyamkilométerre magam jutottam. Még Lendvai Ildikót sem láttam.
Ezúttal nem ment egy szuszra a felevezés. Előkerült a hajó raktárából a konzerves spenót és bereggelizve, jól lakott, kerekfejű napközis módjára megvártam, míg olyan alkarjaim nem lettek, mint Popejnek a mesében.
Sajnos a vadvízi kajakosok szűken vannak pipában és dohányban, de az biztos azért van, mert rendszerint annyit szopnak az elemekkel, hogy már nem nem fér el más a szájukban. Drávai kajakozás=Mike Tyson 15 colos lőcse mélytorokra kapva.
Talán hidrodinamikai szempontból csak egyetlen egy tételt kell figyelembe vennünk, ami a levegőre is igaz. Az áramló közeg sebessége a keresztmetszet szűkítésével növekszik, míg nyomása csökken. Ahol pedig sebessége csökken, ott a nyomása nő. Mindezeket figyelembe véve állandóan taktikáznom kellett, mert voltak olyan szakaszok ahol előre haladás helyett tolatni kezdtem. Ilyenkor vagy ívet váltok, vagy beevezek a bokrok alá, ahol már kicsit árnyékoltabban jelentkezik a sodrás, azonban ezek azok a helyek, ahol nem csak oldalról és felülről, de még alulról is váratlan támadásnak vagyok kitéve. Hiába a polárszűrős szemüveg, ha zavaros a víz…
Erdei evezés, magaslesek, folyamkilométert jelző táblák és sátrak között. Elsőbbségadás kötelező táblával hála isten nem találkoztam. Talán majd az is lesz az ökoturizmus beindulásával… És várakozni, illetve megállni tilos is. És ha megállsz jön az evezőbilincs és a tipli parkolóőr egy narancs mellényben. Be szép lesz! Fatörzsre szerelhető parkolóóra? GPS jeladó análisan?
Inkább csak a 20-50 centiméter sekély, letisztul vizű nyiladékokat vallattam popperrel és Gili féle swimbaits-szel, azonban a körülményeket figyelembe véve, biztos voltam benne, hogy próbálkozásaimat néma csend fogja övezni. Április nyolcadikát írtunk és fáztam, mint a vadászkutya. “Valami még nincsen, nem van, így van…”
Ismét benéztem az úszó horgászboltomba és örömmel láttam, hogy a wobblerek le voltak árazva 100%-al. Egyet sem fizet, kettőt kap tavaszi akció volt. Csak le kellett őket akasztanom a “vízalatti pultról”…
A bejegyzés zárásaként pedig egy kis technikai bemutató, hogy miként árnyékoljuk le a harmadik szemünk kijelzőjét. Egyébként a nap végén, egy bizonyos helyen megtaláltam a halakat 4 méterrel a felszín alatt, de már hulla fáradt voltam hozzájuk és inkább tovább lapátoltam. Majd legközelebb. Ha egy hasonlattal szeretnék élni, akkor azt mondanám, hogy pikkelyesék már felébredtek és most csipás szemekkel, hunyorogva, kávéval a kezükben, pizsamában lődörögnek a konyhában és próbálnak meg magukhoz térni a hosszú álom után.
“Valami még nincsen, nem van, így van…”
(Szerintem jövő hétre meg lesz az 500-550-es víz, de akkor már a főúton rakom vízre a hajót. Ne legyen igazam.)
Vízáll: 380 cm Vízhőm: 6.1 C
atyafipeca.hu 
Eveztél egy jót az a lényeg! 🙂
így van
Nálunk szakad az eső… 🙂
Megint jó műcsalikat újítottál. A salmo perch nekem igen bevállt csukára, az sfrről meg ódákat zengenek. Tényleg az SFC színű jointeded eladó vagy elcserélhető még? Van egy csomó pici csalim…
Nem gondoltam volna, hogy az egy Salmo Perch lenne. Valamiért nem kedvelem a Salmókat. Kanart és Rapture fun vagyok. 🙂
Azt hiszem az a SFC Jointed visszakerült a gazdájához. Ezért nem szabad talált műcsalit felrakni blogra. Visszakérik a horgászfajzatok! 🙂
Kéne rendezni egyszer egy műcsalibörzét. Rengeteg van itthon elfekvőben. Inkább legyen az embernél csak 5-6, mint 200. Semmi értelme…
Olyan ez mint a szonár. Csak a hülyék veszik meg… 🙂
Ha valamikor Pécsen jársz ugorj be, van vagy három doboz nem használom kategória…
Köszi, de kit keressek? 🙂
Tegnap találkoztam a Tavasszal azt mondta elment melegebb vidékekre, mer egyébként amúgyis szabadságot vett ki. Megigérte viszont, hogy jövőre nem iszik ennyit, és idetalál. Most valahol Afrika partjainál kergeti a csokoládébőrű sellőket. Ja és azt is mondta , hogy mostmá teljesen megőrül és jövőre kétszer jön:)
A 200 műcsalinak hogyne lenne értelme ? Hidd el, egy egészen más életérzés, ha egy óvatlan pillanatban 200 műcsalit visz el dobozostól a víz, mint ha ötöt-hatot. Olyan mélyenszántó, filozófikus hangulatot okoz, ezt 5-6 csali elvesztésével nem tudod elérni :)) Megkockáztatom, még Julius Evola hosszas olvasása sem tudja így orrbab@szni az ember lelkét….
“…Benkével lesz, alighanem…
És Benke a tavasszal, ezzel a ringyóval
ott hentereg a hegyek mögött…”
Áthallás – Sartre: A lét és a semmi
Önmaga számára való lét: az, ami nem, és nem az ami.
(31.old. L’Harmattan kiadó 2006.)
Bár egyszerűbb a jó wobblerekkel foglalkozni.
A Salmo nekem bevált. És az egyik legjobb (volt), egy Nils Master, 7 centis, felszíni úszó, fekete-szürke, zöldes-pöttyös. A balinok megőrültek érte. (Mint ahogy az 1-es Mepps-et is szeretik.)
A képek megint nagyon jók!
Ez az árvíz meg nagyon rossz!
Nils master invincible-t én is akarok szerezni, de még nem sikerült, max, nagyon drágán láttam és nem nekem tetsző színben. Egyszerűen nem értem, hogy a legendás, divatos, és gondolom ezért eléggé kapós wobblereket miért szüntetik meg, illetve miért nem forgalmazzák a forgalmazók. Talán nem a magyar piac a mérvadó. Persze az új típusok és márkák között is biztosan vannak nagyon jók, csak hát sok kísérletezés és elvesztegetett idő kell hozzá. Amúgy a felszíni úszó wobblerekből hajlandó vagyok összespórolni a pénzt, és megvenni a drágábbakat,mert észzel használva nem fogyósak. És párszor előfordult már velem, hogy például éjszakai küszíváson csak az SSR-t ették, pedig sokat kipróbáltam előtte. Mélyretörő wobblereknek meg le kell szedni az alsó horgát, és sekély vízben is el lehet húzni minimális kockázattal.
Persze süllyedő típusok mindig hazárdjátékok, ebből nekem nem nagyon van, pláne nem drága. És nem is az a kihívás, hogy egy adott mélységben húzd(pl. két méteren), hanem hogy a meder sem egyenletes, plusz bármikor belehúzhatod egy fába, bokorba, roncsba. Persze van egy ötletem erre is: ketteshorog. Vasakra meg bokorugró hármashorog. Lehet írok is róla egy cikket…
Szerintem olyan pont 1 órája volt a kezemben. 3750 Ft… Már a nap is kiszívta, mert senki nem veszi meg. Én is kihagytam. Inkább vettem 035-öst pontyozni a nádban! 🙂
Ja voltál a Jégmadárban? Az a baj, hogy szívesen lealapoznám és lefesteném mondjuk SFC színűre, de valahogy úgy vagyok vele, hogy majd 4000 Ftos csalit fáj a szívem összekókányolni..
Plusz harcsára gondolva rádobnék jobb horgokat máris nem olcsó a mulatság. Amúgy sztem pont süllőre és talán harcsára legnehezebb jó wobblert találni, itt domborodik ki leginkább a közepes és a nagyon jó közötti különbség. Csukánál talán nem annyira, balinra meg a sebesség sokszor legyőzte a típusimádatot, hiába verette szét magát a csali, sokszor csak azt ették.
Köszi
Már hallottam arról az íróról. Jó idézet! 🙂
Na most akkor elmegyek és veszek egy Nils Master 7-eset!
Üdv
ui: Rapture, Kenart?
Megér egy próbát az is!