Paff der Zauberdrachen

2013.05.19. Pünkösdi bejegyzés…

Drávaságom még oly magas, hogy senki fia nem néz a környékére egy erősen retardált kajakos pecást leszámítva. A meder a víz építő és romboló munkájának következtében jelentősen átalakult az elmúlt két hónap során és a folyó minden sarka tartogatott valami nem várt meglepetést. Őszintén remélem, hogy a kajakos horgászat nem fog teret nyerni  hazánk sebesebb vizein, mert rövid idő alatt annyi puffadt pecást kerítenének kampóra derék búváraink, hogy ezt a műfajt muszáj lenne kormányzati szinten is betiltani és akkor mehetnék kockatóra kocázni, hajó nélkül, hajótalanul, balintalanul, sorstalanul.

Minden rosszban van valami jó is. Magas víz esetén megrövidül a hajó és az autó közti távolság, így megspórolok pár tucat “meredekre szabott” métert a pakolásaim alkalmával. A vámosok a hídról szemlélték az eseményeket. Örömmel tölt el, hogy jelenlétem oly természetes lett még a határőrök számára is, mint mondjuk egy vadkacsa, kecskebéka, mocsári teknős, hód vagy éppen egy karika keszeg feltűnése. Úgy érzem már nem vagyok tájidegen… Talán pár év múlva rajta lehetek a veszélyeztetett fajok listáján is. Be szép lenne!

Az evezést az erős szél is nehezítette, de a hajnali hat tojásból készült szalonnás rántotta csaknem egész úton tartotta bennem a lelket. Szeretem ha a kazán egy hangyabokányival mindig túlnyomáson van tartva. Üres gyomorral nem jó lapátolni. Főleg sokat nem. Vércukorszint le, horgász meg be, oszt sanya. Ezeket elkerülendő, hogy mindig legyen valami rágcsálnivaló a fedélzeten lehetőleg karnyújtásnyira, de inkább fél karnyújtásnyira. A folyadék utánpótlás is nagyon fontos. Igyunk annyit, hogy béka nyőjjön a hasunkba! Ne ijedjünk meg, ha netán otthon felejtettük volna az ásványvizünket**. Vagy talán nem elég pár millió köbméter első osztályú víz?

***a legújabb kor átverése

Ez a placc biza olyan domolykós benyomással tölti meg az ember szívét.

Drágaságom drávaságomból egy nem éppen drága wobblerrel.

Sajnos az állandóan imbolygó hajóból nehéz közelit lőni, még akkor is, ha netán 1/250-500-ad körülit exponálunk.

A drávai balinokba a színüket szeretem a legjobban. Ilyenkor nyáron lekopik róluk a fakószürke és olajzöld kosztümbe bújnak. Sajnos a képen látható balinka kopoltyúja csúnya találatot kapott és mindörökre elnyelte a mélység. Sajnáltam, mert már régen láttam ilyen szép halat. Hogy is van ez a sporthorgász duma, urak? Mert éhségből még csak-csak, de merő szórakozásból? Nem vagyunk kicsit eltelve önnön magasztosnak hitt szerepünk túlhangsúlyozásával? Miért okozunk egyáltalán fájdalmat egy másik élőlénynek? Hol itt az etika? Sport, szórakozás, tudjuk és persze az ősi ösztönök meg az éltető elem duma szajkózása. Ferkó rendes pecás. Minden halát visszahelyezi az őt megillető éltető elemébe. -Milyen volt a tegnap esti film, Pityu? -Szórakoztató. Tamás sportos testalkatú fiú. Rendszeresen sportol. Van hogy hetente ötször megy sportolni az edzőterembe és olyankor felhúzza a sportcipőt és a sportruházatot. Sportruházatát a sportboltban, egy sporteseményen nyert sportkuponra vásárolta.

A hajó orra földet fogott. Muszáj volt egyet járnom az iszapos parton.

Iszapos lábakkal az Ormánságban… Kevés olyan pazar életérzés létezik, mint a mezétláb való járás. Egyetlen egy dolog vetekedhet csak vele, mégpediglen a szabad ég alatt való pisilés. Én szeretem az effajta dolgokat tetézni, ezért a híd tetején párosítottam őket egymással. Tavaly egy cigány* gyerek állt ott, ahol most én ültem és mikor pont a híd alatt lapátoltam ős is átadta magát a fent felsorolt két életérzés egyikének. :-O

* roma (az AtyafiPeca törekszik arra, hogy megfeleljen a közízlésnek és a közerkölcsnek, valamint elhatárolódik minden szélsőséges megnyilvánulástól, beleértve a csúnya és gonosz nácikokat)

Még iszapos volt a lábam, mikor majdnem kiugrott a bot a kezemből. Életem egyik legszebb balinját csíptem nyakon.

Tessenek egy pillantást vetni erre a mérnöki csodára. A színekre. A formára. A részletgazdag kidolgozásra. Ezek után érdekelhet még valakit az, hogy mekkora volt? -És hány kilós volt Tomi? -Nagy. -Ne má! -Mekkora? -Nagy. -Na, de nagyon nagy? -Nem tudom. -Hogy hogy nem tudod? -Na, menj a …..ba!

Minden évben szavazni szoktak arról, hogy melyik legyen az év hala. Ez is tipikusan emberi faszság. Év autója, év nője, év macsója, év csöcse, év hangja, év divatja, év hala. -Józska, hallottad, hogy a barátfasza lett az év hala, megelőzvén ezzel a compót és a lógyát? -Ne mondd, tényleg!? Nem is tudtam. Ha hazamegyek rögtön megnézem a határozóban, hogy többet tudjak róla. Reménykedtem benne, hogy a tőponty lesz az idei bajnok, de talán majd jövőre. -Én az ebihalra fogok szavazni. -Miért? -Hát, mert olyan aranyos és egy idő után lábai lesznek. -Milyen kár, hogy a pontynak nem nőnek lábai! Ha nőnének, akkor egy idő után kijönnének a vízből és még a belvárosban is pecázhatnánk rájuk…

Apropó az év hangja. Erről most eszembe jutott BályAleksz. Hosszas rágódás és huzavona után arra az álláspontra jutottam, miszerint teljesen helyén való, hogy Aleksz bejutott az ájróVÍZIÓs dalfesztiválra a multi kultúra, a semmilyenség, a megcsináltság, a műanyagiasság, a giccsesség, a mondanivalótlanság, a művészietlenség, a kiheréltség, a sekélyesség, a “szürke sokszínűség” és a bárgyúság porondjára. Úgy is mondhatnám, hogy megérdemlik egymást. Hogy nem tudok örülni egy magyar sikerének? Első kérdés. Ki a magyar? Második kérdés. Ez siker? Mi a siker? Én úgy látom, hogy Európa éppen elveszteni készül az eredeti sokszínűségét, azért, hogy sokszínű legyen. Tudom, nagy paradoxon, de szerintem ez az valóság. A névtelen nevezetességről már nem is beszélve. A minap olvastam valami fenomenálisat Hamvastól, ami szintén a siker kérdését feszegeti, de valami olyan köntösbe öltöztetve, hogy szinte kiesik a könyv az ember kezéből. Véleményem szerint sikeresnek mondható az az ember, aki meglátja önön saját lényét az álarc mögött. Félsikeres pedig az, aki tudja, hogy álarc mögött él, de képtelen arra, hogy levegye. Mindkettő dolog mérhetetlenül és felfoghatatlanul nagy feladat. A közeljövőben az AtyafiPecán közzé teszem Hamvas idevágó magvas gondolatait. Főleg bloggereknek ajánlom és azoknak, akik szeretnek fotózni és fotóztatva lenni. Azt hiszem a blogger kifejezés is megérne egy misét… :-O 

Ártéren fogtam, egy erdő kellős közepén, magaslesek árnyékában. Forest kayaking… :-O

Nehéz a Dráváról dologként beszélni. Inkább egy minden percben más és más oldalát és arcát mutató élőlényről lehet szó. Miközben a fent látható felvétel készült, addig Dráva asszony alattomos módon beszívta a kajakot a fatörzs alá és olyan erővel cuppantotta oda és olyan erővel csavarta el a hajótestet, hogy azt hittem mentem összefosom magam. Na ilyenkor határozottan érezni, hogy él a Dráva. :-O

A nap legelső halát hagytam a végére, aki még harmatos fűcseppekre érkezett.

Őt meg akarta venni egy helyi arc, de mondtam neki, hogy elviszem haza, mert van egy ismerősöm, akinek kutyatáp üzeme van és halas ízesítésű tápokat is gyártanak. A balinos ízesítésű a legnépszerűbb. Azt hiszem az a neve, hogy Frakk (with aspius flavour). Jó lenne valami ide a végére zárszó gyanánt. Meg van! Volt már Dráva, éltető elem, sportszerűség, balin, báj aleksz és akkor most jöjjön egy kis Marlene. Ő legalább tudott énekelni. Ha azt mondom Paff, a Bűvös Sárkány Ti egyből rávágnátok, hogy 100 Folk Celsius. Hiba lenne, kedves barátaim… Nagy hiba.

Vízáll: 300 felett    Vízhőm: 16 C