Cumi

 2013.06.08. Kajakos valóság show!

Ezen véres pennával írt bejegyzés most kivételesen betekintést enged az igazi kajakos életbe. Égi háború, alvadt vér, elviselhetetlen és gyötredelmes fájdalom, moszkítók tízezrei, küzdelem az elemekkel, Rapture teszt, pompás fenevad csukahalak, balinok és domolykók, találkozás Romfeld Ákossal, az erdélyi mágus fotográfussal és megannyi kaland!!!

A hajnal egy fergeteges előzéssel vette kezdetét. Míg én fotóztam, addig Balázs sem tétlenkedett, mert…

nyakon csípte a Napot a keleti horizonton. A hajnali sűrű pára határozottan arra engedett következtetni, hogy szép nagy robbanásnak leszünk majd tanúi a nap folyamán. Mert, ami felmegy a napsugárzás és a termikus feláramlások segédlevétel az előbb-utóbb le is fog jönni.

A mai nap folyamán velem volt az Okuma Safina Noir-ja és a Rapture Kickback nevezetű műcsalija, mely nevéből adódóan nem csak veret, de még bukdácsol is a kereszttengelye mentén.

Az orsót egyébként meg kell kennem majd sűrűbb zsírral, mert olyan simán és akadálytalanul futott, hogy már-már idegesített ez a fajta könnyedség és ráadásul a zsinórt is szebben rakja, mint egy átlagos felső kategóriás orsó és tessenek megkapaszkodni, a zsinórt nem hogy nem csavarja, de még csak a legkisebb jelét sem láttam semmiféle madzag pödrésnek. Kérdés mennyi ideig fog életben maradni a Dráva embert és orsót próbáló környezetében.

Sajnos a hónapok óta magasan járó folyón most tényleg csak azok kapnak falatot, akik sok időt eltöltöttek a partján.

Legnagyobb sajnálatomra a kezdés nagyon gyatrára sikeredett. Öt akasztásból egyik hal sem ért kajakot, de azért sikerült megmenteni a becsületünket. Amíg én a balinokkal fogócskáztam addig Peti…

a domolykókat tanította móresre.

 Nyugodtabb vizeken, bár én erre már nem vagyok kívánatos látogató…

Nagyon csúnyán akadt a horog, de egy negyed órás megfigyelés és újraélesztés után elállt a vérzés és szépen elúszott. A hátam mögött viharfellegek kezdtek gyülekezni az égen és néha akkorát mennydörgött, hogy jobbnak láttam a vertikálisan ágaskodó karbon pálcákat horizontálisan elfektetni a fedélzeten. Már menekültem volna be a fák alá az eső elől, mikor elnehezedett a bot és egy gyönyörű csuka kezdett el parádésan szaltózni a felszínen…

(Remek hármashorgokat raktak a Rapture műcsalikra. Nem állatokon, hanem embereken tesztelik őket.)

A halról fotó nem készülhetett, mert olyan csúnyán lerendezett, hogy azon gondolkodtam mentőhelikoptert hívok, egyenesen a baleseti kézsebészetre. Szóval úgy esett a dolog, hogy a csuka szájszögletében ült a hátsó horog, míg az első drillinget én kaptam a mutatóujjamba, ami nagyon szerencsétlen módon, csúnyán a csontig hatolt. Ezzel az aktussal úgyszólván teljes mértékben összebilincselődtünk újdonsült barátommal és a pokoli és véget nem érő kínok, akkor köszöntöttek be, mikor a tekintélyes méretű zsidókrokodil kiugrott a kajakból, majd bukfenceket hányt a habokon és éreztem, ahogy a horog penge éles vége egy csodálatos tájképet gravírozott a csonthártyámba. Nagy keservesen sikerült elintéznem, hogy a bal kezemmel tarkón ragadhassam a fenevadat, majd behúztam a kajakba, de a nehézségeim cseppet sem oldódtak meg ezzel, mert sem leütni, sem elengedni nem tudtam. Mindkét kezem le volt foglalva és esélyem sem volt a szabadulásra. Balázs a nyílt vízen járt és még a telefonomért sem tudtam nyúlni. És akkor zseniális terv körvonalazódott lelki szemeim előtt. Segítségért fogok kiabálni egy olyan helyen, ahol a népességi ráta nem haladja meg a 10 négyzetkilométer/főt… :-O -Hahóóóó, emberek, segítség!!! – jajgattam hangosan és közben a sunyi csuka olyan tekintettel nézett fel rám a hajó aljáról, hogy kivert a veríték. Tudtam, hogy jön az újabb szaltó repertoár és azt is sejtettem, hogy nem fogom tudni annyira leszorítani a sikamlós testét, hogy ki ne csússzon a kezeim közül. És persze kicsúszott és újfent olyan élményeket éltem át, mintha valaki élve boncolt volna fel. A fedélzetet sűrű vér borította és csuka csaba kényesen arra is odafigyelt, hogy a horgot legalább háromszor-négyszer forgassa el a tengelye körül, így tekervén horogra ínszalagjaimat. Pokoli kínjaim nem akartak véget érni, de hála a Jó Istennek éppen a környékemen pecázott Romfeld Ákos, a híres erdélyi fotográfus, aki gumicsizmában és futólépésben érkezett a tett helyszínére és aki önzetlen módon vetette be magát a szúnyogos nádasba, hogy orrnyergen ragadja és partra segítse a Nevető Fűrészhalat és annak viharverte kapitányát.

-Szia Gabikám, kérlek alássan, hát Te ahogy elnézem jól bekávéztál, -mondta és nekiláttunk az első esszenciális lépés kivitelezésének, amit csípőfogóval végeztünk és aminek a végén nagy megkönnyebbülést éreztem. A szétválasztás sikeresen megtörtént, a halat elengedtük, de még hátra volt a nehezebb feladat. Hogyan távolítsunk el egy olyan horgot, amire feltekerték az ember ínszalagjait, a beleit és a gyomrát?

-Gabikám ez csúúnyaaa, nagyon csúúúnya, sajnos még pálinkát sem hoztam. Kérlek szépen, menj a sebészetre, mert ez… húú az áldóját….

-Á, dehogy, oda már nem mehetek, az összes kártyám eljátszottam a múlt évben, ezt kérlek Ákoskám itt  és most kell megoldanunk, lehetőleg addig, amíg dolgozik bennem az áldott adrenalin. Próbáljuk meg átfűzni!

-Nem tudod, Gabikám, hiszen túl rövidre csíptük!

-Igaz, igaz, nem marad más, mint a radikális kitépés.

-Ejj, az kemény Gabikám. Egyébként nézd csak a térdem! Látod ezt itt? Én még gyerekkoromban láncoltam össze magam egy csukával!

Sorsom megpecsételődött, de azért még tudtam magamon nevetni. Igaz, már csak magamban. Ez a képtelen szituáció mindenképpen mosolyra fakasztott. Nagyot sóhajtottam, majd térdre ereszkedtem és férfiasat húztam a horogszabadítón, de a már teljesen kiegyenesedett horog csak nem adta magát. Aztán vagy ötödik nekifutásra hangos cuppanás és recsegés jelezte, hogy horogszabadításból kitanultam a legmagasabb szintet is.

-Nem tört bele, Gabikám? -Nem. – Hú ez kemény volt Gabikám, kemény. Nem fájt? -Nem, dehogy, élveztem. -Na várjál csak, van nekem valahol ragtapaszom. Be kell ragasztani a sebet, de előtte szíjjad ki alaposan. Így ni, meg is vagyunk. Pörgethetsz tovább!

-A viszont látásra Gabikám! Minden jó, ha jó a vége! Jövő héten várlak, de ne autóval gyere, mert van valami finomságom otthon! Háhááá! Görbüljön a végtelenségig!

Hiába a sérülés, ha a bal szilárdan tartja magát! Igaz, általában mindig jobbra húzok, de most kénytelen voltam a bal oldalra támaszkodni. :-O Biztos ismeritek azt a viccet, hogy megboldogult öregapám csak egyfajta baloldali értéket volt hajlandó elismerni, mégpediglen azt, amelyiket minden férfi általában bal oldalon visel a gatyájában. :-O

Balázs ezúttal fán fészkelő balint kapott lencsevégre…

Esik…

Ernyőbontás!

Jöhet vihar, zuhoghat az eső, patakokban folyhat a vér, találatot kaphat a hajtómű, de BALIN UTÁN KUTAT, FÜRKÉSZIK MINDHALÁLIG!

Köszönet Balázsnak a felvételekért. 

Vízállás: 290cm  Vízhőm: 15 C