2013.06.24. A Tradicionalitás fényében…
Pár hete vehettem kezembe a három havonta megjelenő, 126 oldalas Magyar Hüperión legelső számát, mely kellemes meglepetést okozott. Az ízlésesen kialakított külcsín és a minőségi “váz” felbecsülhetetlen belsőt tartogat azon törekvő olvasók számára, akik – és most hadd legyen szabad a Mátrix c. filmre utalnom – egész életükben érezték, hogy valami baj van a világgal. Akik nem tudják, hogy mi az, csak azt tudják, hogy van. Mint egy szilánk az agyban, ami megőrjít… Nos, jelen folyóirat nem titkolt célja, hogy alternatívát nyújtson számukra abban, hogy kitaláljanak a modernnek hazudott világ emberalatti útvesztőjéből, mert “új Bábelt élünk, a fogalmak pokoli zűrzavarát. Gyalázatos hazugok megrontották a szavak becsületét – mondja Karinthy. És mert megrontották szükség van a restaurációra, egy teljesen új alapállás felvételére, amely szakít mindennel, amiről egész életünkben azt tanultuk, hogy kívánatos, hogy nagyszerű, hogy üdvözítő, hogy felvilágosult és hogy modern. Éppen ezért a folyóirat szellemisége a tradicionális létszemléletet tekinti kiindulópontjának, vagyis többek között azt vallja, hogy a manapság, az oly sokat hangoztatott történelmi progresszió (a történelemben felemelkedett ember) merő illúzió és helyére a történelemben alászállt, az Istentől eltávolodott embert helyezi, aki az idők folyamán olyannyira degradálódott, és olyannyira anyagba süllyedt, hogy tulajdonképpen már embernek sem, inkább csak valamiféle evilági véglénynek nevezhető, aki az egykori isteni centrumból a perifériára esett. Számomra csak hab a tortán René Guénon, Julius Evola és Hamvas Béla szellemi jelenléte.
“Én seregem és én népem,
Szeretlek én mindenképpen.
Hogyha szaladsz üzőn s üzten,
Megrajonglak buta tüzben.
Fájsz, hogy így vagy, fáj, hogy látlak
A Sors bús uszitottjának.
Fáj, hogy az én éles torkom
Ma hurokkal, bénán hordom.”
http://www.hirado.hu/Hirek/2013/06/12/16/Uj_folyoirat_jelent_meg_Magyar_Huperion_cimmel_.aspx
(jelen bejegyzés kommentálására nincs lehetőség)
atyafipeca.hu 