Tegnap is

2013.08.04.

Tegnap is el voltam, de ismét csak a falig jutottam, pedig volt sör, hal, mezítelenség, s minden egyéb, ami felüdít és szórakoztató, de csak üdítő és szórakoztató. Kellemesen és önfeledten hevertem el a tengeralattjáró-szürke homokszigeteken, de csak szürkén kellemesen és szürkén önfeledten. Még arra is szakítottam időt, hogy vízbe merítkezett testtel olvassam hasznos és remekebbnél remekebb olvasmányaimat, de csak hasznosak és csak olvasmányok és csak remekebbnél remekebbek. Ahogy egy vérbeli blogger mondaná “egy hatalmas flash volt a tegnapi peca”, de nem vagyok vérbeli és nem vagyok blogger és nem is pecáztam annak ellenére, hogy sok halat fogtam. A hajómmal szédítő tempóban húztam el a helyi arcok horgászállásai előtt, de nincs is hajóm, és talán szédítő sem volt, tempó meg végképp nem lehetett. A tegnapi nap folyamán végérvényesen a szemétdombon végezte a naturalizmus, a Rousseau-i vissza a természetbe, a carpe diem, a nyers életérzés és még egy rakás dolog, amiről egykoron azt hittem, hogy az ami és mára már tudom, hogy még véletlenül sem az, mint aminek tegnapelőtt látszott. Ismét lehullt rólam valami. Szeretem az effajta búcsúzást, mikor mosolyogva mondok búcsút mindannak a szarnak, amiben hittem és amiért kész voltam egykoron foggal és körömmel harcolni. A tegnapi napon ismét kevesebb, vagyis több lettem egy arasznyival. Kérdés; volt-e tegnapi nap és vajon az effajta többet meg lehet-e mérni mérőszalaggal? 

Ajánlott irodalom; Minden, ami Hamvassal kezdődik.

(Ezúttal elmaradnak a halak, elmarad a mámor mérgezés)