2013.09.07-08. Kétnapos kalandozások, avagy bádoghalacskát vegyenek…
Egy ismerősöm küldött pár darabot ajándékba. Megtetszettek, írtam róluk. A forgalmazó meg véletlenül olvasta és megküldte az erősítést. Így esett, hogy két kerek napig a szótlan bádoghalak társaságát évezhettem. Blade baits… Hogy mik vannak, kérem! A folytatásban górcső alá vesszük a bádogkatonákat, a körömnyi CMA-tól kezdve, az Uklejkán és az Amazonkán keresztül, egészen a 9 grammos Hart-ig.
http://horgaszat-webshop.hu/katalog_spinmad_2013_gb.pdf
A hajnal olyan hűvösnek ígérkezett, hogy nagyon hiányzott az egykori csigaházam, de sajnos az autóm alvázvédelmének költségvetése elvitte magával az új melles csizmámat. Ez ám az irodalmias stilisztika! Napfelkelte, csípős reggel, melles csizma, majd egy kis bitumenes alvázvédelem. :-O Mindegy, legalább elmondhatom, hogy ez egy olyan blog, ahol a hajó stabilan fekszik a realitás talaján, de inkább folyamán és ahol furcsa, de inkább bizarr elegyed képeznek egymással az élet magasztos és keserves dolgai.
Még meg sem száradtak a fagyos lábaim, de már ugorhattam is a vízbe, hogy homokra segítsek egy termetes balint, akit egy Amazonka csábított el. A húsz fok körüli folyó olyan melegnek tűnt, mintha egy termálfürdőbe dagonyáztam volna.
A fenti felvételen egy 45 milliméteres, 5 grammos Amazonkát láthattok, harcra kész, középső lyukra adjusztált állapotában. Talán ez lenne a “blade baits”-ek arany középutat képviselő műcsalija. Ezt a méretet még bekapjai a sügér, a domi, a jász és már leveri a balin és a csuka. Súlyából adódóan, vékonyka cérnával hatalmas távolságokba lendíthető és a hátán található furatok segítségével szabályozhatjuk, hogy milyen mélyen szaladjanak és hogy milyen intenzitással veressenek.
Amazonka repertoár, az általam előnyben részesített színek közül. Mindegyikük hibátlanul úszott(videó itt) és a legerősebb sodrásban sem produkáltam semmiféle mozgási aberrációt. Az orr felé található első furat ideális lehet gyorsan szaladó vízben, ahol a kívánt vontatási mélység nem haladja meg a fél métert és ahol nem akarjuk, hogy a műcsalink túlveresse magát. Számomra az arany középutat érdekes módon éppen a középső lik jelentette, ami olyan méter, másfél méteres merülést tett lehetővé.
Szemlátomást balinék komálták és akadtak olyan tüskés lovagok is, akik…
… még a drótelőke ellenére is lerohanták őket.
Még ilyen vízen, a legnagyobb sodrásban is pedánsan és fegyelmezetten túrták magukat előre.
Az Amazonka segédletével sikerült megfognom az idei év eddigi legjobb kiállású jaszkóját, aki olyan vehemens és ingerült magatartást mutatott fel a fedélzeten, hogy még egy harcedzett bull terriert is megfutamodásra késztetett volna.
A táborveréssel nem akartam megvárni a félhomályt. Mire rám köszöntött a sötétszürkület, már javában a sátor előtt tornyosult egy rakás fa. Az éjszaka ismét hidegnek és párásnak ígérkezett ezért még a kajak “pilótafülkéjére” is fólia került. A homokbuckákon való alvást meg kell szokni. A két legnagyobb ellenség a homok és a pára. Olykor megesik, hogy kéz a kézben járnak egymással, mert a homok felettébb vonzódik a párához. :-O Szerelmük beteljesedésekor a horgász ember élete megkeseredik, aki alig várja, hogy a napsugarak segédletével ismét visszaálljon a régi világrend.
Tűz. Maga a megtestesült varázslat. Gondoltam rá, hogy már igazán illene halakat áldoznom Isten oltárán, de mindig van nálam jóféle szalonna. A tábortűz felett megsütött szalonnával pedig semmiféle étek nem veheti fel a versenyt. A világ legegyszerűbb étele pedig a tükörtojás szalonnával. Hat tojásból, hogy a kimerült sejtek örömtáncot járjanak a hálózsákban. Lassan mindenről leszoktatják a magyart, ami jó és ami kívánatos. Nem is olyan régen még ellenség volt a koleszterin. Ma már azt mondják, hogy egészséges. Ez bizony arról árulkodik, hogy jeles tudósaink nem olvassák az AtyafiPecát, mert ha olvasnák, akkor már tudniuk illene, hogy aki nagyítóval nézi a lovat, az sosem fogja a lovat megpillantani. :-O És különben is. Inkább egy szívroham, mint száz évesen, tök egészségesen egy szociális otthonból kimenőre menni múzeumlátogatásra, vagy cukrászdába. Bizony a tömegek korát éljük. Biokefír age. Joghurt age. Korpás keksz age. A műzli nagy korszaka ez, ahol elhitették a “halandó emberrel”, hogy egy; halandó, kettő; hogy élete a legnagyobb kincs. Minkét megállapítás teljességgel elhibázott. (A képen jól megfigyelhető a glória a fejem körül)
Merő pornográfia. Ilyen képet közzétenni; súlyos bűntett. Nos, Urak, akinek netán összefutott volna a nyál a szájában, az gyorsan fusson ki a konyhába és kapjon be egy korpás kekszet, majd tekerjen le tíz kilométert a szobakerékpáron. :-O Vagy olvassa el a Rántott Leves c. bejegyzésem.
A fentebb látható felvételt ajánlatos sötétben, teljes méretben nézni, úgy hogy a monitoron semmiféle világos színű felirat, vagy háttér ne legyen, mert a legkisebb ellenfény is élvezhetetlenné teszi a látványt, de legjobb letölteni és egy F 11-et nyomva megtekinteni, mert 35 másodperces expozícióval készült, oly módon, hogy a sátor egy gyertyával 8 másodpercen keresztül, nagyon finoman meg lett világítva. Jobb oldalon, közvetlenül a sátor felett látható az Orion és a Betelgeuse. Felette a Taurus szarva figyelhető meg az Aldebarannal. A Bika felett trónol a Pleiadok, vagyis a Fiastyúk, ami egy nyílt csillaghalmaz. A kép bal oldalán, alul helyezkedik el a Gemini(Ikrek) a fényes Jupiterrel és a Pollux-szal, felette pedig az Auriga(Szekeres) figyelhető meg a Capellával. A Canis Minor(Kiskutya) éppen lemaradt a felvételről, de majd októberben bepótoljuk. Mire ez a kép elkészült, addigra vastag szalonnazsír borította a fényképezőm. Amint látjátok díszes sereg vigyázta felülről az álmomat. Baglyok huhogását hozta a szellő. Sakálok vonyítását visszhangozták a fák. Éjjeli tizenegytől egészen éjfélig húztam a felszíni csalikat. Mindhiába. Végül bemásztam a nejlonbunkerbe és elalvás előtt a bajszom alatt ízlelgetem a fogam közé ragadt finom szalonna darabkákat. Van aki képes ezeket a mesés ízeket fogkefével eltávolítani a szájából! Azt hiszem ez járt a fejemben, mikor elnyomott az álom. Álmomban repülőszalonnán utaztam végig a Tejútat, hogy pergetőbottal a kezemben felkeressem az égen Androméda hercegnőt és az őt védelmező Perszeuszt.
Hajnal. Nyolc fok. Alsógatyában, mezétláb, vacogva csodálkoztam rá arra, ahogy Isten átrendezte az éjszakai díszletet. A csillagos égbolt lekerült a forgószínpadról és átvette helyét a köd és a szürkeség. Tíz perc múlva már tábort bontva, a vízen találtam magam, fogvacogva, dermedt hajtóművekkel, kelet felé fordulva, hogy bevárva a forgószínpad következő díszletét, általa nyerjek új erőt, új életet…
És ami fél órája még szürke és rideg volt, az egy varászütésre színarannyá változott. Egy rövidke sütkérezés után nagyon finoman beindítottam a jobb, majd a bal hajtóművet és olyan simán és ruganyosan és zavartalanul csúsztam a vízen, mintha egy óriási fáradt olajjal teli hordóban lettem volna. Akinek ezt a hajnali varászlatot még nem állt módjában átélni, az sokat veszít. A modern ember már nem látja ezt a minden percében változó csodát, miközben minduntalan az Istent kutatja. “Meghalt az Isten és mi öltük meg.” Zseniális, kristálytiszta, igaz megfogalmazás. Mindez egy tőmondatban, hála Neked jó öreg Nietzsche. “Aki keres az talál.” -mondja egy magyar szólás, de az én verziómban ez így hangzik; “Aki nem keres, csak az talál.” A további gondolatokat már az olvasókra bíznám…
Hajnali CMA győzelem. Kinézetre ő lenne a bádogcsalik legaranyosabb, legkedvesebb szereplője. 2.5 grammos súlya és körömnyi mérete ellenére szépen ellendíthető és parádésan veret. A cirkálási mélysége kurblizástól függően úgy 15 cm-től 50 cm-ig terjedhet.
Csak kettő jött belőle. Egy acélos titánka és egy darázs jelmezes. A domolykók utóbbit részesítették előnyben. Kipróbálásra több, mint elég volt. Egyébként a CMA hátán csak egy darab felfüggesztési pont található, míg az Uklejkán kettő, az Amazonkán és a tőle nagyobbakon három.
Sok szép tüskés hátút adtak, akikről hely és idő hiányában nem állhat több portré rendelkezésre. Különben is; egyik úgy néz ki, mint a másik. :-9
Mikor ez a kép készült még nem sejthettem, hogy pillanatok múlva egy tájfún osztályú atom-tengeralattjárót fogok akasztani és hogy hajóstul fog áthúzni a másik partra. Szerencsére a másik oldalon jó kis lankás homokpad várta őkelmét, hogy zátonyra futva akadjon el a hajócsavarja.
Hetvenhárom centimétert és úgy három és fél, de inkább 4 kilót nyomott. Szürke színű Amazonkára rabolt rá. Igazi kuriózum volt ez a fenekeszeg, mert érdekes módon nem hosszúkás, hanem inkább testesebb volt. Ha a német tengeralattjárók ilyen torpedókkal rendelkeztek volna a második nagy háborúban, akkor egy szempillantás alatt rommá lőtték volna szövetséges barátainkat, akik állítólag sosem voltak a barátaink. Ilyen pompás kerülettel rendelkező balint még nem állt módomban a kezeim között tudni.
Tudom, nem illik így megemelni, de még mindig messze jobb, mint egy lip grippel elkövetett merénylet, ami ráadásul a képet is agyonvágja.
A kép címe; Valaki jön szembe. Tényleg… Ha magamat látom szembe jönni egy folyón, akkor merre vagyok köteles kitérni?
Fentebb látható két 2.5 grammos Uklejka(jobbra) és egy 9 grammos, bronz színű Hart(balra). A Hart még éppen elvontatható egy átlagosnak mondott könnyű pergető pálcával. A 18 grammos King-et a felszerelésem gyengeségéből kiindulva nem vettem górcső alá.
Ez az egyik legkedvesebb helyem a folyón. Háttérben egy Salmo Hornet, ami még soha nem adott halat. Azt hiszem lassan felkerül az eladó műcsalik listájára. Akkora lapátot kapott az orrára, hogy szerintem egy 4000 grammos harcsázó bottal lehet csak kényelmesen vontatni. Ráadásul az orsónak is csúnyán odavág.
A múlt héten egy cigó a kisfiával pecázott erre. Az öreg akasztott egy kapitális méretű csukát gilisztával, fenéken(!) és engem hívott szákolni, mert a meredek part miatt nem fért a halhoz. Már toltam volna a hálót a hal alá, amikor megrázta a fejét és pattant a zsinór. Csórikáim úgy néztek rám, mint aki megölte az anyjukat, pedig én csak a történet mellékszereplője voltam, aki éppen úgy elszenvedte az egészet, mint a csuka a horgot. “Öcsike ne sírj” -nyugtatgatta fiát a cigány, majd ősszel megfogjuk ismét. Ezt úgy mondta, mintha most sikerült volna megfogniuk. Ezzel valószínűleg Öcsike is tisztában volt. Különben nem sírt volna.
Második nap összefutottam Balázzsal, aki szemlátomást otthon felejtette a pumás pólóját…
A “véletlen találkozásból” egy csodás “catch and eat” lakoma kerekedett, ahol végre domolykókat áldoztunk Isten kék sátrának ponyvája alatt. Ez most egy olyan műfaj volt, ahol a pórul járt halak nem vissza a vízbe, hanem egyenesen a Teremtő előszobájába utaztak.
A rögtönzött asztalt a hajó orra szolgáltatta. Ülő alkalmatosság is akadt. Olyan, ami felveszi az ember ülepének az alakját. Intelligens, anatómiai fotel. Homoknak hívják. Az ebéd végeztével még egyszer, utoljára vízre szálltam, hogy egy kisebb kör megtétele után hagyjam, hogy a folyó haza vigyen.
El sem tudom képzelni milyen lesz ez a mesebeli táj, ha még a természet rádob egy adag vöröset és sárgát.
Ő lenne a nap utolsó domolykója.
Ezzel a felvétellel búcsúznék. Egy balinnal és az árnyékommal, aki eddig mindig megbízható és csendes társnak bizonyult. Tulajdonképpen, ha jobban meggondolom még sosem hagyott cserben és ez mindenképpen a lojalitás jele, hiszen néha még én is nagyon nehezen viselem el saját magamat. Azért jó, hogy akadnak még olyanok, akik élvezik a társaságomat.
Hát, idáig tartott volna a Spin Mad Túra. Legközelebb belekóstolunk a lengyel Lovec termékeibe. Addig is, görbüljön páctársak! Tudjátok; “mert a pácban mindenki benne van.”
Balázs bejegyzését itt olvashatjátok:
http://clogflyfishing.blogspot.hu/2013/09/emma-dofi.html
Vízállás; 50cm
atyafipeca.hu 
Az ilyen élményekre sokáig emlékezik az ember! Szerencsés vagy, hogy a Dráva környékén élsz és kajakkal járhatod a folyót. Ezeket a halakat, élményeket, képeket, csak a kajakos pecával lehet átélni. A csalik meg orbitális jól néznek ki 🙂
Át lehet ezt élni 150 lóerővel is, de minek a már amúgy is elkényelmesedett valagamat plusz egy robbanómotorral tetézni?? Meg hát igen… ez a műfaj más.
🙂 🙂 🙂 🙂
Most nézem, hogy jön a nagy víz. 🙂 Remélem frankó lesz a szeptember-október.
Ez nem semmi Atya! Szerintem érdemes lenne indulnod a Fosing Tájmon az akciókameráért!! Hehe.
Baromi jók ezek a műcsalik, még sosem láttam ilyeneket!
Na, akkor most látsz! 🙂
Azt nem tudom ugyan, hogy hányadrendű ember vagyok s ki minősít fel vagy le, smilyen szempontok szerint, de… (és itt értelmes szavakat nem találván, mindenre a szokásos, már unalmas módon egyetértően bólogat). Gilisztás csuka forevör! Long Live Fishing Time bloggerfutam! Aloha! 😀
Kuvikot is hallottam az éjszaka! 🙂 A rókáknak meg hagytam sült szalonnát. Kár, hogy nem jártál arra. Megszakérthettük volna az éjszaka kísérteties hangjait.
Fájdítsd csak a szívem. Az a kuvik valami távoli rokon lehetett, én mindenféle badacsonyi és somlyai boroktól mámorosan alukáltam az ágyamban. S nem álmodtam semmi nevezeteset. Az éjszakai hangok nagyon jók! Egyik kedvencem a pelék rikoltozása, de a baglyok is jók, főleg a macskabagó és a gyönybagó. Meg persze a réz f..ú, de az ugye veszélyes, főleg a drávai alfaj. Na, és a lappanytú pirregése? Kár, hogy ilynekor már nem szólnak. Meg persze a vízi zajok. Amíg a Balaton partján laktam, a leggonoszabb vízi hang a gyenesi diszkó tucctucc hangja volt. Szerencsére ősztől tavaszig kussban volt.
Amúőgy a kuvik kedves kis madár, de nem a szöcskéket és az egereket kérdezd! 😉
Kéne egy frankó mikrofon és egy pepec diktafon. Utólag is meg lehetne szakérteni. Sakálokat tutira hallottam horvát oldalról. Harcsa is rabolt, de nem mertem rája dobni. Semmi értelme nem lett volna, akkora lehetett.
Van valami vadnyugati fíling abban, mikor a körülötted heverő erdőben éjjel a sakálok úgy vonyítanak és veszekednek, mint a prérifarkasok, majd arra ébredsz, hogy torokmagasságban valami matat a függőágy mellett. Aláfestésként háromféle bagoly huhog feletted, és néha buffan valami melák harcsa. Csak egy bendzsó kellett volna, whisky meg néhány skorpió.
A bejegyzés tényleg az egyik legjobb, főleg az egyszerűsége miatt. De a legegyszerűbb, a meztelen lényeget megragadó kép miért nem került fel? 😀
Kitöröltem akkor. Na majd legközelebb! 🙂
Áááá, azt hittem, csak poénból mondod. Pedig vitt volna mindent, főleg ki az agyakat. 🙂
Kedves Barátom!
Kedvemre való műcsalikat láthattunk eme bejegyzésben.
Csodálatos halakat csíptél el velük. A fotókat nézvén érezni a pára illatát és azt a hangulatot, amiért érdemes élni. Volt pár értékes filozófiai gondolat és nem utolsó sorban Béla bácsi is szerepet kapott. Bemutattad a gasztronómia azon iskoláját, amihez a tévében főzőcskéző celebjeink soha nem érhetnek fel.
Ez így tiszta, egyszerű, tökéletes.
Eddig ez az év írása.
Megtisztelsz!
Köszönöm!
Szia Atya!
Szeretném megkérdezni, hogy ezek a csalik dobás közben nem hajlamosak a visszaakadásra.
Jól dobhatók?
Szervusz kérlek!
A kisebb CMA hajlamos, de ha finoman és módjával bánik vele az ember, akkor nem lesz vele gond. A nagyobbak csak ritkán akadtak össze.
Üdv
Szia Atya!
Ismét jó kaland.
Qrva jók ezek a csalik , szarrá fogtam magam egy fehér-piros változattal.
Beesőre is szépen volt rá kapás, csak ajánlani tudom.
T
Tamás;
a fehér-piros az melyik változat, mert én nem látom a repertoárban.
Szerintem egy színvak írhatta. 🙂
Szia!
Hibáztam , az egy szerb gyártó brz-trz gyártmány.
Üdv: T
2 éve kaptam .
Milyen szép neve van! Brz Trz…. 🙂
Örömmel látom, hogy a szemeid rendben vannak! 🙂
ez valami usztasa találmány lehet?! 🙂
Na gyerekek itt van a piros fehér gyilkos.
http://www.flyfish.hu/kepek/1626_brzotrz-wobbler
Engem lenyűgöz a neve! Csodaszép, bársonyos hangzású.
Az éjszakai képről a Twin Peaks jutott eszembe, amikor Cooper FBI agent-nek kerek formában megnyílik a föld…
gyakorlatilag ezekhez a képekhez teljesen fölösleges szöveget írni: én képes vagyok órákig nézegetni őket!
Jól néznek ki ezek a csalik, kár hogy ilyen drága a szállítás, rendeltem volna 2-3 darabot kipróbálásra. 2.000 Ft-ért egy elefántot elhoznak Kínából, ha rendelek.
Golf
A csalikkal kapcsolatban kérlek hívj fel a 30/732-1010-es telefonszámon
Ezt teljesen megértem. Pár évvel ezelőtt én is ledobtam a láncot, amikor két apró wobbler átvételekor 1500 plusz pénzt kért a postás…
ez a posta sara!
Ezek után mit fűzhetnék hozzá?
Irigykedem.
Nem szoktam, és ez most merő jóindulatú irigység, nem olyan sárga-féle.
“Odaáti” kérdésem is kipipálva.
Igazán boldog akkor leszek, amikor az első drávai pontyodat görgeted a homokba…:-)))
Idén tavasszal hatalmasakat foghattam volna, de már nem tudok egyhelyben ülni. Nomád pörgetés…
Hihi tényleg egy időbe próbáltuk ki ezeket a remek blade baitseket! 🙂 Látom te is sikerrel jártál, gyönyörű szép halakat sikerült fognod vele, gratula!
Köszi!
Igen, szinkronban voltunk. 🙂
Mondjuk azért én egy dolgot nem értek. Szívesen pecázom én lengyel, cseh, finn, észt, ukrán, török, iráni műcsalikkal, de igazából véve ez nem nekünk, hanem a lengyeleknek, cseheknek, finneknek, ukránoknak, törököknek, irániaknak jó. A lengyel műcsalikat már amerikai pergetőfórumokon is megtalálni és szinte csak jókat írnak róluk. Ahogy elnézem kicsiny hazánkban is léteznek tehetséges kezű emberek és nem fér a fejembe, hogy miért nem lehetne magyar fejlesztésű wobblereket piacra dobni. Mondjuk havi 2-3 ezer darabot kéne legyártani és szép magyar neveik lehetnének, amiket aztán símán le lehetne fordítani angolra. Nem hinném, hogy ez annyira bonyolult művelet lenne és egy kisebb cég lazán tudna foglalkoztatni 4-5 embert. Persze ismerve a hazai bürokráciát és az adózási rendszerünket… Lehet, hogy éppen ez a gond? Én szívesen horgásznék hazai, aránylag olcsónak mondható, egyszerű wobblerekkel. Több pénz maradna határon belül!
Te, Atyafi! Az internacionalista kereskedelmi láncot akarod megbolygatni? Csak nem azt mondod, hogy a lenygel és szlovák tejnek sincs keresnivalója a pultokon? Meg a jordán paprikának? Magyar wobbler, tömeggyártás? Húh, te akadályoznád a globalizmust? 😉
Hát, de nem? Hát nincs igazam? De bizony! Méghozzá többszörösen! 🙂
Én úgy tudom, hogy nem is olyan régen még frankó repülőgépeket is gyártottunk. Pont egy fahalacska okozna gondot? Valószínűsíthető, hogy pont a magyar állam az, amelyik követ gördítene egy ilyen vállalkozás elé. Mert ugye a wobblert festeni is kell. Vegyszerek, higítók sokasága. Veszélyes üzemnek minősülne és talán még a Jó Isten sem menne át a rostán. Én ezt így vélem. Globalizmus… Ja, összemosódik a világ. A színek már nem különülnek el. Megyünk egy stabil, híg fos felé. Tapsolva.
Ühüm.
van 1-2 Magyar wobbler termék, amely megállja már a helyét az európai porondon, elég megemlíteni a Norizi wobblereket 🙂 Egyébként értem amit mondani akarsz, és teljes mértékbe egyetértek vele!
Megnéztem neten ezeket a Norizi wobblereket. Magyar wobbler magyar halnak külföldi vagy tehetős magyar horgásznak. Magyar gyártmány, Eu-s ár – Atyafija, nem is biztos hogy jó dolog ez a magyar wobbler. Nem hiszem, hogy tömegesen fogod venni, hacsak azért is nem küld grátisz tesztműsorra a gyártó vagy egy bolt. Persze magyar wobblerhez magyar bot, magyar orsó, magyar zsinór is dukál. Ezt kapja be a zsidókrokodil!
Taps.
Mindenben egyetértünk. Ismerem a Norizit. Szép munka, de nem az én pénztárcámhoz szabva. A Dráván 10 perc alatt eldobnék 25 ezer forintot. :-O
Én egy olyan kis műszerre vágyom, mint a Kenart. Ha lehetett egykoron népautó, akkor legyen mán népwobbler is. A francnak kell a flanc. Max. 1500 Ft. Van pár Yo-Zurim. Mágnesek vannak benne, meg már lassan hidraulikát is építenek beléjük. Dráván totál beégés a méregdrága Yo-Zuri. Szart nem ér.
Gondolj bele, mennyi lehet egy Kenart előállítási költsége, ha megéri autóval ide hozni, úgy hogy nyer rajta a lengyel kereskedő és utána még a magyar kereskedő is. Ez vicc kérem.
Van egy olyan mondás, hogy “minden ember azt tartja a legnehezebbnek, amit ő csinál.” Én aláírom, hogy az egyedi wobblereknek megkérik az árát, de én férfinak születtem és beérem a spártai, fapados változatokkal. A csicsát, a glancot meghagyom a nőknek. 🙂
Üdv Kuvikkkk!!!
Atyafi, akkor neked:
nem? deeeeee 😉
Úgy látom nincsenek túlbonyolítva ezek a csalik.
Talán pont ez a legjobb bennük.
Én mindenesetre ki fogom próbálni. Ezeket legalább nem lyukasztja át a csukafog mint a balsafát.
Nem, de kitöri a fogát és mehet szegény fogtechnikushoz aranyfogért.
Az nem is balin, hanem álcázott busa! Ekkora jász meg nem is létezik! Tuti PS! 😛 🙂
Fotosop-jaszkó! 🙂
Pofás cuccok.
Ez a hornet egy dologra zseniális: 2-2,5-es állóvízen harcsára.
Elhiszem. Tulajdonképpen szépen úszik és nagyon lassan vontatva is veret. Gyorsan áramló vízen cumi.
Folyón, ha nem fogsz halat egy könnyű bottal garantálja a fárasztás élményét. 😀
Jaj, de vicces ma kend! :-O
Kaptam fát ajándékba. 🙂 Jövőre, ha tudok egy kis pénzt spórolni belevágok. 🙂 Csak, hogy ne maradj éhesen és hogy megmutassam, hogyan nem tör a kajak alá a harcsa. :-O
Én szívesen megvenném ha eladod… Én csak csukát fogtam az enyémmel állóvízen. Szépen lehet vele kopogtatni a mederfeneket(kvázi wobbleres twisterezés), én erre használom középső horog nélkül és akkor nagyjából el se akad…
Majd adhatsz tanácsot!
Mármint én? És miben? Hogy hogyan vágj spórolósan a fába, vagy hogyan ne törjön a harcsa a kajak alá? 😀 És hogy jövök én ahhoz, hogy bárkinek is tanácsot adjak?
Te. Majd meglátod. A harcsa nem tud a kajak alá törni, mert én leszek alul. >> Nomen est omen. Úgy, hogy megkérlek rá.
Üdv
Christől tudsz rendelni wobblert. Vettem tőle vagy húsz darabot. És működik: http://1.bp.blogspot.com/-BTP6BhhTFl0/UaIJOd0ZVwI/AAAAAAAAB10/mTTeNN1QD6o/s1600/P5232710.JPG
Nekem egyébként elég sok hendméd wobblerem van, de zöme, ajándék, vagy csere, vagy ilyesmi.
Nem láttam, hogy uglykkal horgásznál. Folyón verhetetlenek. A kisebbek nagyjából kenart árkategóriában kaphatók, a nagyobbak már félúton vannak a k. drága és a kenart között. De pl.: egy 6 mr ~ 1900 Ft. A találati listáján eddig: domi, jász, balin, sügér, süllő, kősüllő, harcsa, csuka. A Dunán. Szóval vannak kevésbé hype-olt jó csalik MÉG! normális árfekvésben. (pár éve még a salmok is kifejezetten olcsók voltak, de korábban, amíg normálisan hozták az uglyt a 6MR-t 1100-1200-ért lehetett újonnan kapni.) Hátránya, hogy az újaknak szar a lakkozása, egy nagyobb süllő, csuka, harcsa után el kell tüntetni a harci sérüléseket…
Ugly van a bótban, de még nem próbáltam. Viszont a Lovec nagyon piszkálja a csőröm. Talán a következő kaland “lovekes” lesz. Bár, ahogy nézem jön a nagy víz. Majd kiderül. Jövőre rá kéne állni a harcsára is pergetve. Meg ütni is kéne a vizet. Az megen két bot és két orsó… 😦
Ja és még ott van a Gloog!
http://www.fishing-mart.eu/sklep/en/lureswobblers-gloog-g5-a20-p619.html
A hermes jo balinra, az uglyt meg probald ki. csodalkoznek, ha nem valna be…
Ja es a nagy viz adja a legjobbb halakat 😉
Igen, ezt már én is tapasztaltam, de kiegészíteném azzal, hogy a stabil nagy víz.
Én dobáltam idén sokat UGly wobblerekkel, még egy darab halat nem fogtam velük, ami közel sem biztos, hogy a csali hibája. Mondjuk a hét végén a fröcsögő balincsapat közé dobva sem keltett túl nagy érdeklődést, annak ellenére, hogy pl. ugyanott Sliderre meg jött pár, amiben abszolút nem bíztam.
Ha rézf… bagoly kabbalával járnál, akkor több szerencséd lenne. 🙂
😀
rapture-capture suvenir