lovecRapy Micro-Pop

2013.09.22. És egy láthatatlan történet….***

A lovecRapy Micro-Pop-ja “szerelem volt első látásra” és eredményességben túltett eddig szinte minden általam használt popperen. A folytatásban pár kurta folyamkilométer ellapátolása erejéig szemügyre vesszük eme pajkos és virgonc felszíni műcsalit.

Mostanában sokat gondolok arra, hogy ismét szárnyakat kéne növesztenem és el kéne hagynom a fenék iszapos homályát, de ahogy a mondás tartja; Ember tervez, Isten végez és semmi sem történik véletlenül. Mindenesetre egyre jobban kezdek megcsömörleni ezzel a bokorbaszarósan cunci, kecs end rilízes műfajjal és sokat őrlődtem azon, hogy eme néha bugyutának nevezhető divat által teremtett kérdéseket megválaszoljam magamnak. Természetesen Béla bá sokat segít az effajta talányok megfejtésében… Kecs end rilíz. Fogd meg és engedd el! Megvallom őszintén, (divatos kifejezés) hogy jól hangzik és akár még egy keleti bölcselet és épülhetne rá, de ennek ellenére nem árt az óvatosság, hiszen egy mérgező étel is lehet finom. Sőt, állítólag a gyilkos galóca is mennyei ízekkel bír. Megtanultam, hogy mindig azokkal az emberekkel, dolgokkal, fogalmakkal bánjak óvatosan, amiket egyesek, vagy mások, vagy éppen a média folyamatosan magasztal, dicsér és ajnároz. Ha az ember veszi a fáradtságot és az erőfeszítést és hajlandó utánajárni egy ilyen “isteni talánynak” csodálkozva fogja tapasztalni, hogy az esetek többségében a nagy emberek mögött valóban nagyon kis stílű szélhámosokat, álszent prófétákat és megélhetési rongyembereket fog találni. Nincs ez másképp divatos fogalmaink esetében sem. Ott van példának okáért a szeretet és a jóakarat. Kérdés; kinek a szeretete és kinek a jóakarata és aki jót akar, az magának akar-e jót, vagy esetleg másoknak is? Egyáltalán miért van szükség szeretetre? Szeretet nélkül nem megy a szeretet? Ha nem nevezed nevén, már megcsinálni sem tudod? Ha nem vagy kecs end rilízes már elengedni sem tudod? Anélkül nem megy? Az elengedéshez, kell az elengedés, mint fogalom? Elengedés nélkül nem megy az elengedés? Talán félsz hogy nem vagy etikus horgász? Ki az etikus horgász? Természetesen én. Mindig, minden körülmények között én és sohasem más. Nekem még vaj sem a füleim mögött, de nézzétek őket! Nekik bezzeg disznajzsír és kilószám! Ha gyalogos vagy, rohadjon meg az autós, ha autós, dögöljön meg a gyalogos, ha netán kerékpáros a rák zabálja ki az autós és a kerékpáros belét. Szakértő vagy, mikor fenekezel, sporthorgász, mikor pergetsz, király, mikor bojlizol és hagyományőrző, mikor legyezel. 

(Mennyivel jobban mutatna egy olyan szobor, ami egy térdelő sporthorgászt ábrázolna, ahogy éppen szabadon ereszti zsákmányát! Biztos vagyok benne, hogy idővel ezek az idejüket múlt, otromba ábrázolások a szeméttelepen fognak kikötni… Nem is tudom, hogyan tűrheti ezt az EU. Lehet, hogy nem is tudnak róla? Hát hol élünk? A Balkánon? És különben is, ha vesszük a fáradtságot, hogy jobban elmélyedjünk a balatonfüredi alkotások árnyékában, akkor csak a hülye nem látja, hogy a szigonyos halász egyfajta látens nácizmust testesít meg, mert erőteljes vonalai, mozdulatlansága, fenyegetően a magasba emelt szigonya nem tűri a másságot és úgy kirekesztő az egész, ahogy van. Amblokk cakkumpakk.)

Pedig aztán tudjuk, hogy sok dudás nem fér meg egy csárdában. Jelenleg a csárdában (Föld) “teltház” van. Ki is rakták már a megtelt feliratú táblát, de valahogy senki nem hajlandó észrevenni és mindenki csak fújja a maga nótáját. És ami a legborzasztóbb, hogy mindegyikük külön világnézettel bír és nem elég, hogy a zsíros valagukat, de még az egójukat is behozták a fogadóba. Kicsi a tó, de sok a sporthorgász. Ne feledjük el, hogy néha a rapsickodás sokkal tekintélyesebb sportértékkel bír (gereblyézés, dobóhálózás, szigonyozás, futás a halőr és a körzeti megbízott elől), mint amit egy átlagos horgászverseny kínál. Van, aki azért fog halat, hogy feljusson a dobogó legfelső fokára, vagyis puszta szórakozásból és hogy megmártózzon a siker önfeledt mámorában és van aki azért, mert éhes. Mert van hogy az egó és van, hogy a lét a tét. Természetesen már azt is megszokhattuk, hogy azok a jó emberek, akik úgy érzik, hogy egy jó ügyért harcolnak és valamilyen számomra érthetetlen okból, megrögzötten azt vallják, hogy ezt kötelességük körmük szakadtáig terjeszteni, népszerűsíteni. Nép+szerű=népszerű.

A népszerű valami olyan Hamvasiasan cunci és gél olyasmi, ami igen nagy közízlésnek (köz+ízlés) örvend. Ezzel tulajdonképpen nincs is baj, sőt jelen bejegyzés írója is valamilyen szinten egy; a közre játszik, kettő; maga is szabadon ereszti a halakat, három; ha teheti sokat horgászik és még le is fotózza a halakat, de egy bizonyos kor után már illene némelyeknek észrevenniük, hogy véleményük, létszemléletük, értékrendjük erősen szubjektív és nélkülöz minden valós értéket. Azon kellene csak elgondolkozniuk, hogy az aki jó, az nem biztos, hogy jó és attól valami nem lesz sportszerű, mert én és a barátaim úgy gondoljuk, de persze, ami a halaknak jó, az a köznek jó és ami a köznek jó, az mindenkinek jó. Persze ezen tünetek általában az idővel egyre csak fokozódnak, majd valamiféle mániába torkollanak. A  baj gyökerének a forrása az effajta emberek esetében nem a cselekedeteikben, hanem az alapállásukban hibádzik. Néznek, de nem látnak, legfőképpen magukat nem képesek objektíven, kívülről szemlélni és talán sosem volt még szégyenérzetük. Talán ők azok az emberek, akiknek mániákusan nagyon is igazuk van. (videó itt) Mert halat enni lassan már ciki lesz, míg halat kínozni a sport és a kecs end rilíz (cunci kifejezés) leple alatt dicsőséges dolog és az igazi férfiak az ősi ösztöneiket a vizeink partján élik ki, egy okostelefon (cunci) és a megosztás (nagyon cunci) égisze alatt. El sem tudom képzelni vajon mi lehet náluk otthon a hálószobában, ha előtör belőlük az ősember ösztönvilága.

Kedvem lenne csináltatni polgárpukkasztás gyanánt egy Magyar Rapsic feliratú pólót, ami az illegális horgászatot népszerűsíteni. Lenne logója is. Egy szigony. Idővel egyesületet is alapíthatnék R.V.N.H. (rapsic vagyok, nem hülye) néven bejegyeztetve, azok számára, akiknek van egy kis vaj a fülük mögött. Hát nem lenne vicces? Vajon mit szólna hozzá az, akinek nagyon igaza van és az, aki kiváltképpen jó? “Szia Peti! Jössz hétvégén a művelődési házba? Számítunk rád! A szigonyvetés gyakorlati technikája lesz a téma és Kalányos József fog bemutatót tartani egy purhab-ponty (nem őshonos) és egy vasvella (őshonos) segítségével.” Természetesen, még mielőtt megsérteném a magyar jóérzésű horgászokat (MJH) le kell szögezzem, hogyha netán létrehoznám a fent említett egyesületet, akkor semmiben sem különböznék azoktól, akiknek minduntalan igazuk van, mert az R.V.N.H. éppen arra a mániára épülne, mint ami ellen szólna, vagyis az egyesület helyesen így hangozna; M.R.V.N.H. vagyis Mániákus Rabsic Vagyok, Nem Hülye, ami pedig logikailag összepárosíthatatlan és összeegyeztethetetlen lenne, tudniillik a mániákusság ritkán jár együtt a nem hülyeséggel, ugyanis minden mánia alapja egy jó nagy adag hüjeség, pontos jével írva. Lassan be kéne fejeznem ezt a magas röptű gondolatfüzért és folytatnom kéne a horgászatot, mert azt beszélik, hogy aki sokat beszél, annak nincs igaza, bár nekem jelen estben többszörösen is igazam van, de csak azért, mert én mondom. :-O Na, de mi a konklúzió, kérdezheti a kíváncsi Olvasó. Most akkor kinek van igaza? Nekem, a sporthorgásznak, a rapsicnak, vagy Atyafinak, esetleg mindenkinek? A válasz roppant egyszerű. Mindenkinek, de senkinek sem. Senkinek sem, de mindenkinek. Tudtátok, hogy a Pécsi-tóból eltűntek a csukák, mert kizabálták őket? Minden rosszban van valami jó. Azok a csukák már biztosan nem lesznek olyan sportosan és cunciasan szájba verve heti rendszerességgel és talán még lila fertőtlenítőt sem fújnak a szájukra. Nyugodj békében esox lucius.

Azt hiszem a lovecRapy Micro Popperénél hagytuk abba azt az értekezést, amit valójában még módom sem volt elkezdeni. Na, szóval Hölgyeim és Uraim, ő lenne a legújabb pajkos felszíni ördögöm, aki pehelysúlya (2 gramm) miatt nem dobható olyan szédítő távolságokra, mint a popperek többsége, de mindezek ellenére igazi kuriózumnak számít a habokat túró műcsalik világában. Azt hiszem ezzel a formával még a Yo-Zuri hasonló csöppsége sem vetekedhet, a veres farok pedig csak hab a tortán. 

Ezt a fajta műcsalit nem könnyű vezetni és csalódniuk kell azoknak, akik szeretik ha egy popper beszédes. A lovecRapy néma, de megfelelően vezetve szépen loccsan, igaz egy merülés alkalmával fél másodpercbe is beletelik míg ismét a felszínre jön. Érdekes volt megfigyelni, hogy folyamatos vontatásnál a felszín alatt kb. 5-10 centiméterrel, veretve úszott, de az igazi móka mindig akkor történt, amikor a felszínre engedtem levegőt venni. Akkor általában lefejelte valami. A nap folyamán rengeteg ifjonc fenekeszeget fogtam vele, de támadt rá jászkeszeg és domolykó is.

Mostanában valami furcsa okból kifolyólag már nem látok csapóhorgokat a part menti bokrok takarásában. Múltkor sikerült egy becses darabra szert tennem. Százas szögből hajlított kampó a fonott zsinór végén. A készítője szeretheti a sporthorgászatot, mert nem rakott rá szakállat. :-O Ez már súrolja a kecs end rilíz műfaját. Alighogy megakad, már le is akadt. Úgy nyeri vissza szabadságát a tekintélyes méretű harcsa, hogy az ágyában heverő Ferkó mit sem tud róla. :-O

A micro-pop még az öreg balinok érdeklődését is felkeltette, akik tudomást sem vettek a csuka drótomról. Nesze neked láthatatlan fluorocarbon előke… Úgy érzem a héten még rendelek pár darabot ebből a mókás szerzetből, mert már régen volt popperre ennyi érdeklődőm. Bárcsak a tengeralattjáróimat is letörölnék a felszínről! (nincs elfelejtve a nyereményjáték!)

***Fotózáskor egy önjelölt biológus lépett oda hozzám a gyermekével és fennhangon, oktatóan, felemelt hangon mondta a kisfiának, hogy látod Jánoska, ez itt egy termetes balin és most mindjárt megnézzük, ahogy a bácsi szabadon ereszti. Egy pillanatra megdermedtem, mert nem vettem jónéven, ahogy apuka durva módon betrappolt a világomba és ahogy szájbarágós módon magyarázott a kölkének. Hát, ha Te így barátom, akkor majd mindjárt megnevelem a kölködet, legfőképpen téged ezzel az arrogáns dumáddal. A balin felett nem én, hanem éppen te mondtad ki a halálos ítéletet ezzel a mérhetetlen ostoba és otromba magatartásoddal.

A furkósbotom háromszor csapott le áldozatára, de sajnos nem tudom meg soha, hogy apukának sikerült-e valamit is felfognia abból, amit mondott és ami az elhangzottak után történt, mindenesetre a kölkét határozottan sajnáltam. Mennyivel jobban végződött volna ez a történet, ha a gyerkőccel közösen engedtük volna szabadjára ezt a pompás és remek halat, de sajnos apuka tudatlansága már a kezdetek kezdetén pecsétet nyomott az ügy végére. Legalább elmondhatjuk, hogy nem lett belőle giccses és cunci hepiend. A dráma -azt beszélik- értéket közvetít. Négy élőlény, négy szemlélet… Én, a horgász, aki szinte kivétel nélkül szabadon eresztem a halakat (ha hagyják), egy önjelölt, tudálékos biológus, aki azt szerette volna látni, amit magában elgondolt, egy kerek szemű Jánoska, aki az egész történetből egy szót sem értett, csak ráeszmélt arra, hogy 13 évesen hirtelen felnőtt és egy balin, aki az egész cselekményt elszenvedte. Nagyon egyszerű állat az ember. Végtelenül együgyű és reménytelen. A sorok között olvasni képtelen. Nem lehet megváltani a világot. Az együgyű emberek menthetetlenek. Minden, amit tehetsz csak annyi, hogy távol tartod magad tőlük, vagy csak magukra hagyod őket, mert súlyos keresztet cipelnek ők. Jó lenne, ha egyszer egy varászütésre felszívódnának ezek a jók a világból és velük együtt eltűnne minden cunci, minden álszentség és minden, ami gél és minden ami ragad. Félreértés ne essék! A dolgokat egy bizonyos határt átlépve relativizálni és mindent, de mindent állandóan és megállás nélkül viszonylagossá tenni halálos bűn, amire nincs bocsánat. Egyetemes Igazságok léteznek, mint ahogy léteznek igaz és gaz emberek is, de egy pillanatra se feledjétek azt a tételt, miszerint;

“Az igazságban való hit az összes eddig hitt igazságokban való kétkedéssel kezdődik.” Nietzsche