Balinos pörgetés

Halpusztulás ide, vagy oda, az élet megy a maga útján tovább… El kell fogadni, hogy a Kali-yuga korában egyre nagyobb sötétség fog a világunkra borulni és egy abnormális világban az abnormalitás jelenti a normalitást. Küzdeni lehet ellene és talán kell is, de ezek az erőfeszítések, olyanok, mint amikor a kezdő masiniszta ki akar hugyozni a 120-al száguldó Nohab ablakán. Hadd idézzem itt egy kedves ismerősöm szavait; “A feltámadáshoz először is meg kell halni.” No, de inkább menjünk pecázni, mert balin volt, van és lesz és lenni fog. :-O Olyan ez, mint Lenin. Általános iskolás koromban ez volt olvasható a tanterem falán; “Lenin élt, él és élni fog.” Azóta kicserélődtek a jelszavak és a híg szarra más szlogen került…

Hajnali ötkor hófehér öltözék borította az autóm és a hajóm is kifakult. Cuncimókusom miniszoknyában vacogott a fedélzeten, ezért minél gyorsabban áteveztem a horvát oldalra, hogy a felkelő Nap fényében sütkérezhessünk. 

Sajnos az embereket manapság jobban érdekli az a vidék, ahol a Nap és a fény eltűnik. Érdemes egyébként a napnyugtát és a napkeltét egymással szembe állítani. A napfelkelte mindig tele van bizakodással, reménnyel és egyfajta nyers, acélos frissesség jellemzi. Valami, ami el fog jönni, valami ami új élettel tölti meg a forgószínpadot. A napfelkelte ritkán giccses, a napnyugta vásznára viszont túl sok temperát vitt fel a Mester.

A napnyugta tele van csöpögős szentimentalizmussal és egy bizarr gélszerű romantika jellemzi. A napnyugta kétségtelenül cunci, a napkelte uncunci. Kár, hogy már kevesen képesek szemlélni. Elvégre hová lyukadna ki a világ, ha minden szerelmes pár, nyáron hajnali 4-re húzná fel a vekkert, hogy csipás szemekkel a fonyódi kövön légyottozzon? Pirkadatkor elképzelhetetlen a csók, a csöcsörészés és a pezsgőbontás, mert a hajnal nem tűri az efféle cunciságokat. Keleten a nap kél, nyugaton pedig lenyugszik…

Mostanában egyre gyakrabban fogok élő vízen csukát és nem csak a fiatalság képviselteti magát. Bizonyára sokan vagytok kíváncsiak arra, hogy hogyan fest most a halpusztulást elszenvedett csatorna. Nos, megközelítőleg 2 kilométert eveztem fel rajta és sem a bekapcsolt szonár, sem a tiszta víz nem segített azon, hogy egyetlen egy halat is képes legyek megpillantani a felszín alatt. Egyedül a torkolat környékén úsztak felhőben az ivadékok, de azok valószínűleg már a Drávából kerültek oda. Elmondhatjuk bátran, hogy az egész vizet lenullázták, úgyhogy a “részleges halpusztulás duma” nagyon nem állja meg a helyét. Főleg nem íróasztal mögül… Egyébként itt van az új parasztvakítás, egy hamisítatlan cunciság formájában; http://www.budapestwatersummit.hu/

Itt pedig utánanézhettek a szereposztásnak.

Bátran kijelenthetjük, hogy a csuka vizeink egyik legmókásabb és egyben leggroteszkebb kinézetű hala, mely még éles farkasfogai ellenére is mindig kedves marad a számomra. Az őse valószínűleg a leopárd, a kacsacsőrű emlős és a kajmán lehetett, bár én a magam részéről egy nagyon enyhe kis lendvai ildikós mimikát vélek még felfedezni az ábrázatában. 

Amióta Cuncimókus a fedélzeten kapott helyet, azóta sikerült beletenyerelnem a nagyobb balinokba, ezért a mai evezés alkalmával is magammal vittem. Az eredmény most sem maradt el…

Sajnos a hirtelen lehűlő víz miatt, már mélyebbre húzódhattak a halak és rablást is csak elvétve láttam. Korai még ez a hideg és az október eleji 13 C fokos víz nem jelent semmi jót. Két-három hasonló hideg éjszaka és tavaszig bezárulnak a folyó láthatatlan kapui…

Szemmel láthatóan snájderék is fáznak és melegebb vízrétegeket kerestek maguknak. A 16.6 C fokos vízhőmérséklet ne tévesszen meg senkit, mert a jeladó/vevő a hajó testében kapott helyet, ahol a napsugárzás hatására jóval melegebb a klíma. Az utóbbi időben sokat gondolkodtam azon, hogy megválok eme cunciságtól, ami teljesen felesleges és nélkülözhető a balinok “és barátaik” üldözésekor, de félek, hogy megbánnám, mert valóban jó móka egy szemet a fenéken tartani és jövőre talán már kajakból fogom a vizet ütni. Hiszen már meg van a gomb(fa) a kabáthoz! :-O

Egy “szerencsés” akadás. Sajnos néha előfordul, hogy a lehető legrosszabb helyre akad a kampó. Olyankor előkerül a bunkó és végre sült hal kerül az asztalra. Az asszony a szíve mélyén mindig a csúnya akadásokban reménykedik. Nem lenne belőle nagy kecsendrilízes, még szerencse, hogy csak kevés nőt látni vizeink partján. Talán eljön az idő, mikor a horgászatban is kötelezően fel lesznek zárkóztatva, mert ezen a területen is emancipálni kell őket. Bolond időket élünk…

Talán még emlékeztek erre a bejegyzésemre. Lázadás volt a felvétel címe és ugyanerről a fáról készült. Szemlátomást idén is fellázadt…

Megjött a nap csukája is, akit kopoltyúfogást alkalmazva móresre tanítottam, majd egy fricskát nyomtam a kobakjára és úgy dobtam vissza, hogy közben leírt egy szaltót a levegőben. Elvégre ne packázzanak velem. Ne azért jöttem, hogy jól érezzék magukat. (A fentebb látható fogást sokan leszólják, de valóban jól megragadhatóak ezáltal a sikamlósabb egyedek. Arra azonban illik vigyázni, hogy ne tegyünk kárt a kopoltyúkban és figyeljünk arra, hogy ujjaink nehogy becsússzanak a kopoltyún keresztül a hal szájába, mert ha úgy kapunk horgot, akkor valóban nagy bajban vagyunk. :-O)

Ebből az ordas nagy halból majdnem egy ordas nagy borulás lett. :-O 

A kép címe; Határvonalon. Három lépés balra és hátadon a szálkereszt… :-O

Napközben kristálytiszta, gyönyörű időben lehetett részünk. Cuncimókus még napozott is egyet a parton, én pedig kiugrottam a csizmából és mezítláb jártam be a vidéket. 

 Sütkérezés után munkához láttam… Egy órán keresztül voltam a vízben és annyira átfagytam, hogy alig tudtam kijönni a sodrásból…

A lovecRapy micro-pop-ja szépen muzsikált, egyetlen hátrány, hogy nehéz “messze” kidobni, bár én megelégszem az “elég nagy” dobásokkal is. :-O

Hála Cuncimókusnak a nagy balinokat is sikerült megtalálnom. A felvétel szándékosan lett kissé “széthúzva”, mert továbbra is egyedül szeretnék pecázni. :-O

Ezúton szeretném bemutatni az általam kifejlesztett halkímélő fogást, az “atyafi féle balinfogást”, ami reméljük futótűzként fog elterjedni a pergetőhorgászok táborában. :-O Érdemes megfigyelni, ahogy a felvételen éppen egy huncut vízcseppecske hagyja el balin őméltósága orrának hegyét, hogy a gravitáció segítségével visszakerüljön oda, ahová való. 

A nap utolsó sütkérezése. Megnyúltak az árnyak…

Ugye megmondtam, hogy a naplemente merő giccsparádé… :-O Vakuval még fokozhatjuk is a hatást! 

Egyszer pórul járok a késői kikötéssel…

Vízállás; 50 cm   Vízhőm: 13 C