A Púpos, az Orvlövész és a többiek…

2013.10.07. lovecRapy/Spinmad

Így festenek a “többiek”, a SpinMad Tail Spinnerei. Egy rövid, “villám bejegyzés” keretein belül szemügyre vesszük ezeket az apróságokat, mert ugye már a bejegyzések is akkor jók, ha gyorsan készülnek. Gyors autó, sebesvonat, villámpeca, instant kávé, gyors szex, gyorskölcsön, gyors receptek, gyors zsírégető diéta, gyors gondolkodás, gyorsbüfé, gyors fogszabályozás, gyors-pénz, gyors internet, gyors-leves. Csak néhány kifejezés, amit kidobott a kereső… 

Furcsa lény az ember. Valamit mindig akar. Ha lehet most, ha nem, akkor gyorsan. Lehetőleg minél gyorsabban, minél hamarább, vagy mielőbb. Biztosan már ti is éreztétek, hogy az idő múlásával, mintha felgyorsulna az idő. Már ha van olyan. Észrevettétek az átverést? Azt írtam; felgyorsult az idő. Már a lehető leghamarabb, még mielőtt rátértem volna mondandóm tárgyára hazudtam magamnak. Az idő ugyanis nem képes önmagában felgyorsulni. Nem az idő, hanem ellenkezőleg, éppen mi vagyunk azok, akik megszaporáztunk lépteinket, hogy időt spóroljunk és balgatag módon nem vettük észre, hogy éppen az idő megtakarításával veszítettük el az időt. Egykori tanárom mindig ezt mondta, mikor késve érkező, mentegetőző diákja esett be a tanterembe; “Ne siess, mert elkésel.” Azt hiszem ennél jobban nem lehetne kifejezni a probléma gyökerét. Mert aki gyorsan él, az gyorsan hal és aki minduntalan siet valahová, az mindenhonnan elkésik. 

Nos, a fentebb látható “spinnereket” bátran ajánlom mindenkinek, de főleg azoknak, akik végigpróbálták már a hazai kínálatot és elegük lett abból, hogy a tervezési hibák miatt vagy leszakadtak a kanalak*, vagy állandóan a főzsinórra tekeredtek a horgok. Sok horgásztól hallottam már, hogy olyan intenzíven rabolt a balin, hogy letépték a kanalakat a műcsaliról. Hát nem csodálom… Mindenki vessen egy pillantást mondjuk a Spro Asp forgókapcsára és rögtön meg fog világosodni, hogy miről beszélek. 

*olyan nagy furat a forgókapcson, hogy nem marad anyag, ami a megtartaná a rendkívül nagy ellenállással pörgő kanalat.

A SpinMad egy teljesen egyszerű forgókapcsot szerelt rájuk és ennek ellenére tökéletesen működnek. Találhatunk itt körömnyi apróságot is, de A Turbo 35 grammosa már nem való könnyű pálcára. Azt már fárasztani kell…

Igazából véve nem tudok rosszat mondani ezekre a műcsalikra. Szépen úsznak, nem forognak a tengelyük körül, pofás festést kaptak és rendkívül messzire ellendíthetőek. Teszik a dolgukat, ahogy kell.

A WIR 10 grammosa…

A MAG 6 grammosa…

A Spinmad lemezcsalik terén is ötletes megoldásokban bővelkedik, de már írtam róluk korábban. 

Szerintem balinra a legjobb méret az 5 grammos Amazonka. Aránylag kicsi az ellenállása és messze repül… (videó itt)

Ott hagytam abba, hogy, aki minduntalan siet valahová, az mindenhonnan elkésik. Ezek után mit kezdjünk azokkal a polgártársainkkal, akik nemhogy sietnek, de még egy időben többféle dolgot is képesek csinálni? Sőt! Nem elég, hogy robotolni járnak valahová, hogy eltartsák a családot, de még önként és dalolva futnak, síelnek, horgásznak, moziba járnak, nyaralnak, telelnek, kerékpároznak, olvasnak, nyelvet tanulnak, túráznak és közben még barátkoznak is. 

“A sport a munka azon fajtája, amelyben immár nem számít sem tárgy, sem a termelés célja. A sportot önmagáért akarják, mint puszta tevékenységet. Joggal állapították meg, hogy a sport a munkás vallása. A sport a tradicionális értelemben vett tett jellegzetes hamisítványa. Olyan üres járatú munka, amely továbbra is a munka trivialitásának jegyeit viseli…” Julius Evola

A minap az egyik munkatársnőmmel (ez ám a főnév!) telefonon beszéltem pár szót.. Munka után, hulla fáradtan még gyorsan elment edzőterembe futni, mert az egészség megóvása érdekében mindent meg kell tenni. Szóval elég az, hozzá, hogy “randira” akartam hívni, de nem értettem, hogy mit mondott, mert annyira lihegett. Szemlátomás, de inkább fülhallomást már annyira futott, hogy nem volt képes szavakat formálni, hiszen a levegő éppen ott tódul be az ember testébe, ahol a betűk is kifelé szoktak tódulni. Magyarán mondva; lihegett. Nem kicsit, hanem nagyon. Meg is kérdeztem tőle, hogy miért. “Futok”, volt a válasz és ez magas labda volt a számomra, amit bűn lett volna nem leütni. “Ki elől?” -kérdeztem ártatlanul, de csak annyit mondott, hogy ő sportból fut, mire én visszakérdeztem, hogy miért csinál olyan dolgokat, amibe majdnem beledöglik, hiszen a fújtatások és a nyögésektől, már a szavát sem értettem rendesen. A “randi” sajnos elmaradt… :-O A csörtetés végeztével még valószínűleg elment egy nyelvtanfolyamra is, de efelől már nincsenek információim. Mindenesetre elég elgondolkodtató már önmagában véve az is, amiért az emberek az egészségükért futni járnak és már-már fanatikusan sportolnak. Mert ha valaki csak az egészségének a megóvása érdekében képes lefutni kilométerek ezreit, akkor valami elől bizony nagyon elkeseredetten fut. Talán a sport mozgatórugója éppen a halál. Talán a sport a modern ember elkeseredett vesszőfutása. :-O Egyébként az Öreg Kaszás csapnivaló futó, mert állandóan összeakad a lába a kaszával és hasra esik, de kitartásának köszönhetően csak-csak utolér bennünket. :-O

Nyugodtan megállapíthatjuk, “a ne siess, mert elkésel” tétel után, hogy “aki mindenhol ott van, az tulajdonképpen nincs ott sehol sem”. Akinek ezer hobbija van, annak egyetlen egy árva hobbija sincs. Egyébként a hobbi és a sport szoros analógiában állnak egymással…  :-O Mindkettő valamiféle olyan tevékenységet jelöl, melyet kasztráltak az idők folyamán.

A Púpos. lovecRapy Humpy. Ő is kézi tuningolásra szorult, de sikerült neki hamar megmutatni a helyes irányt. A nagyon gyors vizeket nem szereti, de jó választás lehet a part menti sávot letapogatni vele. Intenzíven veret és elsősorban jászra és domira ajánlanám. Leengedett spiccel talán eléri az 1.5 méteres mélységet. A háttérben látható Sorön jó pár percet a víz alatt volt kénytelen eltölteni, úgyhogy darabokra szedhetem, mert túl precíz egy ilyen kaland elviseléséhez… 

A Humpy adta a nap fergeteges kinézetű fenekeszegét… :-O

Ott hagytuk abba, hogy “aki mindenhol ott van, az tulajdonképpen nincs ott sehol sem”. Már fiatal korában mindenkit arra kondicionál ez az önmagából kifordult világ, bocsánat, önmagából kifordult társadalalom, hogy a “munka” a legnagyobb kincs és hogy, aki nem dolgozik, az ne is egyék. Öregapám utóbbit igen gyakran hangoztatta, ennek ellenére már gyerekként is tudtam, hogy az öreg csak a szokásos hülyeségeit szajkózta, mert ennél nyomorúságosabb dumát még életemben nem hallottam. Kicsit olyan ez a mondás, mint amikor a láncra vert kutya komoly elméleteket gyárt le saját maga számára, annak érdekében, hogy bebizonyítsa a lánc jótékony hatását és ezzel megmagyarázza a béklyó létének szükségességét. Paródia lett az ember. Méghozzá önmaga paródiája. Már nem létezik a tett, mint kifejezés. Ami van az a csinálni ige. Megcsinyááni, ahogy Megyó mondta annak idején. Már az országokat is, a himnuszokat is, a közszereplőket is, a verseket is és a zenét is megrendelésre csinyáják, mint ahogy megcsinyáták nekünk december 5-ét, még annak idején. Mert, aki csinál, az létezik és van és aki nagyon csinál, az nagyon létezik és nagyon van. Elvégezni egy feladatot már nehezünkre esik. A dolgokat már csak megcsináljuk. Mint ahogy a barátokat is csináljuk. Jó példa erre az angol “making friends” kifejezés. Szóval néha többet tesz az az ember az életéért, aki nem csinál semmit, mint akin valamiféle cselekvési mánia vesz erőt. Néha a semmi jóval több, mint a valami. Nietzsche a lényegre tapintott rá, mikor azt mondta, hogy “az ember inkább akarja a semmit, mintsem semmit se akarjon”. Valljuk meg, azért elgondokodtatóbb, mint  az “aki nem dolgozik ne is egyék” életbölcsesség.” :-O

És végezetül ő lenne a lovecRapy három centis Sniper nevezetű műcsalija, akit nagy felülete és könnyű súlya miatt nem fogunk messzire lendíteni. A veretése ezzel szemben páratlanul jó, mondhatni néha teljesen kiszámíthatatlanul cikkcakkozik ide-oda, amit az elején kicsit furának találtam, de sikerült megszokni. Nos, a balinok megvesztek érte és főleg akkor nyomtak rá, amikor valami rendellenes mozgás jött ki belőle…

Jobb egy ilyen akadás, mint egy belső, ami a kopoltyúkat fogja…

Az orvlövész utolsó hala. 

Ott tartottunk, hogy “az ember inkább akarja a semmit, mintsem semmit se akarjon”. Na, jó, de akkor most mit csináljunk, kérdezheti az egyszerű lélek, hiszen ha mindenki elkezdené a semmit csinálni, akkor hová lyukadna ki a világ? Hogy hová? Talán sehová. Talán a semmibe. Mert a semmi messze több, mint a valami. Milyen nevetséges, hogy sokan, bizonyos helyzetekben ezzel a felkiáltással élnek; Ez az! Jól csinálod! Ez már valami, Tibikém! Pedig Tibike éppen akkor csinálná jól, ha nem csinálná. :-O “-Mama, én nagyon sokat gondolkodtam a pályaválasztás kapcsán és hosszas önmarcangolás után arra jutottam, hogy semmi sem szeretnék lenni és semmit se szeretnék csinálni az életem hátralévő részében. Minden amire vágyom az egy kis horgászat, néhány könyv, meg egy árnyékos fa. -Jaj, te kis butus hát nem tudtad, hogy valamit mindenkinek muszáj csinálnia? Hát ki fogja kifizetni a fűtésszámlád a fa alatt télen? Én, vagy dolgozó apád, esetleg mindketten?” Természetesen a szülőket is meg lehet érteni, mert a realitás sajnos az, hogy a jelenlegi tökéletes (sosem volt még ilyen jó) és a másságot tisztelő, megengedő világunk éppen azokat a dolgokat tiltja, amik a normalitást képviselik, míg a devianciát tolerálja és tiszteli. Érdekes ez a párhuzam. 

És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy az a valami, amit csinálunk, az a semmi ingoványára épült, mert a tükör torz. A tükör nem büntet és nem jutalmaz és a legkevésbé sem korrigál. Mindenkit meghagy a személyre szabott, személyre hitt hitében. Hogy mi az emberiség igazi foglakozása napjainkban? Mindenki olcsó komikussá lett. Komédiássá, de inkább parodistává. Hogy kit parodizál? Önmagát. Mindenki saját magát és meg kell hagyni, hogy az ember nagyon jó az önparódia területén (vérbeli humorista nem nevetheti el magát) mert szemlátomást senki sem mosolyogja el magát az előadás alatt. Sőt, különös módon, éppen akkor lesznek a legkomolyabbak! Az emberek csapdában vannak. Többszörösen is. A csapdák csapdájának a csapdájában. A valami valamijének a valamijében.