Walk the Dog, avagy hama a semmibe

2013.11.01.

Olvastam régen egy történetet, nem tudom valódi-e vagy csak mese, de tanulságos. Egy Afrika-kutató vezetőket és hordárokat fogadott fel a bennszülöttek közül s útnak indult. Alig múlt el pár nap, amikor a hordárok leültek, megmakacsolták magukat és nem mozdultak. A kutató rájuk ripakodott. Miért nem mennek tovább? A bennszülöttek válasza nagyon egyszerű volt. „Időnként le kell ülnünk, meg kell várni, hogy utolérjen bennünket a lelkünk.”

Kedves Barátom! Biztos már Te is rácsodálkoztál arra, hogy ilyenkor ősszel milyen rezzenéstelen és tükörsima tud lenni a folyó. Öröm ilyenkor a vízen lenni és nincs olyan óvatos hal, amit egy gyakorlott szemű horgász ki ne tudna olvasni a felszínből. Általában Te ilyenkor szoktál felbukkanni a semmiből és ha hiszed, ha nem távozásod után még egy jó félórán keresztül a horvát partok zúgják a hullámaidat. A zajra, a bűzre és a kilométereken keresztül megbolygatott folyóra én úgy tekintek, mint valami szükséges rosszra, mert nem várom el Tőled, hogy gumitalpú cipőben osonj a felszínen, de tudod van egy határ, amit egy jóérzésű ember nem lép át. Igen, jól mondtad tegnap, fura ember ez az Atyafi, de kérlek ne várd el tőlem, hogy kirobbanó örömmel köszöntselek, mikor úgy döntesz, hogy megmutatod nekem a cunci motorcsónakodat, mert tudnod kell, hogy engem egy motorcsónak, vagy egy autó körülbelül annyira érdekel, mint egy szőke hajú barbit a 22-es villácskulcs. Tudod, kinőttem én már az efféle dolgokból és mikor horgászni megyek, akkor nem vágyom társaságra. Főleg az olyan emberek társaságát kerülöm, akik mérgezett egerek módjára, szinte már-már kétségbeesetten próbálják megtalálni maguknak a tuti helyet a folyón. Nos, kedves barátom, az a tuti hely, amit tegnap oly lázasan kerestél, éppen alattad volt, de Te csak néztél és nem láttál és eltiportad azt, amiért én öt órát dolgoztam, megfeszítve az árral szemben. Kérlek legközelebb szánj több időt arra, hogy a hátrahagyott, vagy megelőzött lelked utolérhesse a mechanikus testedet a motorizált csónakodban. Mert lélek és szellem nélkül ugyan lehet élni, kérdés; minek… Hidd el érdemes a lányoknak virággal és kellő alázattal udvarolni és nem illik mindjárt az első randin megujjazni őket a moziban. Kérlek tekints erre a folyóra úgy, mint egy kifinomult, érzésekkel teli élőlényre, akin szintén érzésekkel teli élőlények osztoznak, illetve osztoznának, ha békén hagynák őket. 

Üdvözlettel, mindenféle harag nélkül, Halottak Napján;

A