2013.11.28. Nem libsinek való vidék…
Pozsonyi Ádám publicisztikáival több, mint egy évtizede találkoztam először, de most valahogy egészen véletlenül a kezeim ügyébe került két könyvtári példány, nevezetesen a “Hogyan pukkasszunk liberálisokat” és a “Még néhány ötlet a liberálisok pukkasztásához.” Pozsonyi Ádám stílusa egyfajta “bizar, megnevezhetetlen katyvasz.” Talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy megtalálható benne a maró gúny, az irónia, az égető szarkazmus, az abszurd humor, az önirónia, de az alapot mindenképpen a konzervativizmus és a tradíció képezi. Mindkét könyv remek olvasmány lehet azon nyájas Olvasóim számára, akik valamilyen szinten jártasak a politikában és egy hangyabokányit otthon vannak a magyar irodalomban. Téli estékre rendkívül szórakoztató olvasmányok lehetnek a fentebb megemlített, rövidre szabott könyvek, főleg ha a vaskályha melege adja az alapot hozzá. A továbbiakban következzék pár kurta részlet a teljesség igénye nélkül…
Kommentálásra lehetőség nincs, de ha lenne, botozás járna érte!
“Adolf Hitler, vezér és kancellár – akit mellesleg nem különösebben kedvelek, mivel roppantul pocsék zenei ízlése volt -, 1940-ben, amikor elfoglalta Párizst, azt tervezte, hogy földig romboltatja az Eiffel-tornyot. Ez a mesés terv végül nem került a megvalósulás stádiumába, s azt hiszem, már csak ez az egyetlen momentum is bőven elegendő ahhoz, hogy a harmadik birodalom politikáját komoly kritikával illessük.”
“Baloldalinak lenni betegség. Nincs bal-jobb. Van a normális, és ami ettől eltér, az a baloldali. Baloldali az, aki természet rendjével ellentétesen nézi a világot. Ki kell menni a természetbe és körülnézni. Az univerzum nem baloldali…”
– Azzal kezdeném, hogy létrehoznék egy kultúrrendőrséget. Aki egy kicsikét is primitívebb vagy ostobább, azt bezáratnám. A kulturális rendezvényeket ellenőrzés alatt tartanám. Karszalagos emberek őrjáratokat szerveznének a koncerteken. Ha látnák, hogy valaki egy nagyon tehetségtelen együttes zenéjére bólogat és csápol, akkor megkérdeznék: “Neked ez tetszik?!”, és ha az illető igennel válaszol, jól ráhúznának egyet gumibottal. Ez volna a kultúrrendőrség. Az embereknek diktatúrával kell beleverni a fejükbe a kultúrát. Más megoldás nincs! Sőt, kultúra-adót vezetnék be. Egy bizonyos szellemi szint alatt adót kéne fizetni. Aki nagyon buta, sok adót fizet. Ezek az én nézeteim.”
“A megfigyelt személy alaposan gyanúsítható folytatólagosan elkövetett törvénytisztelő, polgári magatartással.”