2013.12.17.
Rövidke, kissé már-már túlzottan szájbarágós értekezés Mircea Eliade tollából, a vallásos és a világi ember alapállásásról. Az aranykorról és az abból elsősorban létszemléleti síkon alászállott homo religiosus-ról. Nyelvezete nagyon érthető, mondhatni “profán”. Én két délután alatt “felfaltam” a kandalló melege és egy csupor lépesméz mellett. Talán bevezetés lehet a “tradicionális metafizikába”, hogy ne mindjárt René Guénon nehéztüzérségével találjuk magunkat szemben…”
“Vegyük most szemügyre az ember lakásával kapcsolatos alapvető különbséget a két viselkedésmód = a hagyományos (vallásos) és a profán magatartás – között. Kellően ismert a lakás jelentősége és funkciója az ipari társadalomban. Korunk egyik híres építészének, Le Corbusier-nek megfogalmazása szerint a ház “lakógép”, vagyis az ipari társadalom számtalan, sorozatban előállított gépeinek egyike. Az eszményi modern háznak mindenekelőtt “célszerűnek” kell lennie, vagyis biztosítania kell a munkát és a munkához szükséges nyugalmat. A “lakógépet” éppoly gyakran lehet cserélni, mint a kerékpárt, a frizsidert vagy az autót. Szülővárosunkat, szülőhazánkat is felcserélhetjük valamely más lakóhellyel, s eközben nem kell feltétlenül más kellemetlenségekkel számolnunk, mint az éghajlatváltozás.”
“A valóban jelentékeny ember bármiről is gondolkozzék, alapjában véve mindig önmagáról gondolkozik. Ottó Weininger.”
http://terebess.hu/keletkultinfo/profan1.html
Kommentálásra lehetőség nincsen.
atyafipeca.hu 