Cunci Book 2014

2013.

Kedves Tamás!

A kétezertizenhármas év remek esztendőnek bizonyult. Sok halat fogtam. Bizony. Köztük nagyokat is. Ha az általam fogott halakat egymás mögé helyezném -egy képzeletbeli egyenes mentén- akkor egy olyan hosszú balinszerelvényt, balinvontatmányt kapnék, ami könnyűszerrel elérné a Holdat. Célom  a kétezertizennégyes esztendőben még több és több halat fogni és meghódítani a Marsot, úgy, hogy az illúziórikus kocsiszerelvény mozdonya (a vonat legelső hala; Neil Bálint) Marsa szálljon és mintát vegyen csontos pofájával a Mars felszínéből. Ha tervem sikerülne, akkor én lennék az első horgász, akinek megadatna balint juttatni a vörös bolygó kráterei közé, ami valljuk meg őszintén, nem lenne kis szó. Idővel persze lehetne akár menetrend szerint közlekedő ponty compó, vagy jászkeszeg szerelvényt is indítani a távolabbi bolygók felé, de ahhoz már nagyon sok halat kéne fogni és az egyes halak összekapcsolása is komoly technikai problémákba ütközne, bár ha maradnánk a képzelet síkján, akkor nem biztos…

Jut eszembe, Tamás! Képzeld elkészült a világ legelső @gyfaszolós Cunci Kalendáriuma, amibe az új esztendő legjobb cunciságai fognak bekerülni, Hamvas Bélától ihletve és amelyre sokszor fogunk még hivatkozni itt a blogon. 

Ja és képzeld, van rossz hírem is. Vannak néhányan, akik már nincsenek velünk, pedig tegnap még voltak. Méghozzá olyannyira voltak, hogy láttam, éreztem és tapintottam őket és mégis, ennek ellenére Tamás, már nagyon nincsenek itt, ahol magam is csak félig vagyok. Ha a minap mondtam volna nekik, hogy Te Laci és Te Roland, ti holnap már nem lesztek, méghozzá nagyon nem, akkor hitetlenkedtek volna, pedig ők már tényleg nem vannak itt. Nagyon nincsenek. Bár te ezt jobban tudhatod, Tamás. 

Ne haragudj, de lassan zárom soraimat, mert arcom beretvára szorul és a ragcsos lencse is kihűl. Borotválkozás közben biztos eszembe fog jutni, hogy, ő aki már nincs, mégis valamilyen formában bennem hagyta a kézjegyét, méghozzá érezhetően és tapinthatóan, a négyes és ötös metacarpusomban. Megfoghatatlan dolgok ezek. Egy képzeletbeli levelet minden bizonnyal megérnek, de Te ezt jobban tudhatod, Tamás.

Most már tényleg zárom levelem. Ismét elmúlt egy Világ és mire észrevettem volna, hogy tovaszállt, máris rám köszöntött az új. Nincs mese. Mennem kell a Nincsből a Van felé, érezve, hogy minden övé, aki ezt így elrendelé. 

Szervusz Tamás!