2014.01.19. Szerintem…
A múlt év őszén merült fel bennem a kérdés, hogy végre már illene egy tisztességes botot vennem, hogy szakítsak a könnyű pergetés “divatjával”, ami való igaz, hogy az elején megfogott, de a vége felé már inkább csak egy nevetséges bohóckodásnak tűnt. A pálca ismét Fekete Ádám környékéről érkezett és a 10-42 grammos dobósúly igencsak megtévesztőnek bizonyult, mert ezzel a dióverővel még az autómat is odébb tudnám rángatni. A Dragon Zander szériájában minden benne van, ami egy horgászbotban jó lehet.
A könnyű pergetésben persze nagyon élvezetes dolognak tartottam a felszerelés finomságát, főleg akkor, mikor patakokra mentem pecázni, de egy idő után megcsömörlöttem a baba domolykóktól, baba csukától és baba balinoktól. És most itt a legkevésbé sem arra gondolok, hogy a kisebb halat ne becsülném, vagy ne lenne valamiféle élvezeti értéke ezeknek a kiruccanásoknak. És nem is arra mintha mindent, de mindent vissza kéne és lehetne vezetni az élvezeti értékekre és a szórakozásra. Számomra a sporthorgászat kezd valamiféle nagyon degenerált dologra hasonlítani. Régen voltak a halászok. Aztán jöttek a horgászok és idővel egyesek odáig merészkedtek, hogy a horgászat, mint főnév elé odabiggyesztették a sportot, mint jelzőt, amivel jelezni szerettek volna valami agyament hülyeséget, ami egy-két marketing guru csöppnyi agyából pattanhatott ki. Ha meg sport, akkor már legyen verseny is gyerekek! És jött a versenyhorgászat. Napjainkra elértünk odáig, hogy a halásznak lassan a fára kell rakni a hálóját, mert a bézbólsapkás sporthorgászok -akik merő szórakozásból és kedvtelésből “pusztítják” a halat, valamint valamiféle földöntúli messianizmustól vezérelve- esztétikai kifogásokat fogalmaznak meg velük szemben, mondván a halász egy olyan állat, aki ellen háborút kell hirdetni… Na, de ne menjünk annyira a dolgok elébe.
(Egyébként a “folyómon” rabol a balin és ugrik a ponty, de most nem erről akarok írni.)
Ott tartottam hogy könnyű pergetés és sporthorgászat. Annak idején voltak olyan pecáim, hogy szó szerint fehér csík jelezte, hogy merre jártam. Rengeteg halat nyírtam ki az apró műcsalik miatt, melyeknek horgai sokszor létfontosságú szerveket értek. A Salmo Tiny-kat éppen ezért adtam el. A parányi domi szája éppen akkora, hogy ne lehessen belőle eltávolítani a torokra szívott műcsalit és gyakran csavartam le halak fejét azért, hogy egyáltalán a műcsalimhoz hozzá tudjak férni. Az egyeshorog használata csak nehezítette az egészet, mert így már tényleg semmi sem akadályozta meg, hogy a wobbler a garatig jusson. Mindezt 20 centi alatti, de volt hogy tenyérnyi domik miatt, amik még a tepsibe sem kerültek bele. És ha még csak domolykók lettek volna, de akadt köztük szép számmal balin és csuka is. Vajon miféle szórakozás értéke van az ilyennek? Mi a sportértéke? Egy bejegyzés? Egy életérzés? Egy életforma? Egy önkifejezés? És ha netán önkifejezés, akkor vajon mit gondoljunk arról az emberről, aki így fejezi ki magát? Persze mellébeszélés és ködösítés mindig van. A természetben eltöltött hasznos percek, vagy a természet szépségére való rácsodálkozásnak a felemlegetése mindig jól jön de egyesek odáig mennek, mintha valaminek az elszenvedői lennének. Ők azok, akik az ősi ösztönök hatására mennek horgászni, mert valami égő vágy tombol bennük, aminek nem tudnak és tulajdonképpen nem is akarnak parancsolni. A szabadidő hasznos eltöltése nagy úr mostanában, de nem lehet, hogy egy ilyen horgászat valójában a szabadidő haszontalan eltöltése?
A könnyű pergetésben nagyon szerettem, hogy tovább tartottak a fárasztások és technikásabb volt kivenni egy kapitális balint a sebes folyóból, de a halak lehetséges, hogy ezt sem vették jó néven és valószínűleg háromszor akkora stressz érte őket, mintha egy combosabb pálcával és vastagabb nejlonnal vetettem volna véget a halsétáltatásnak. Ráadásul a finom zsinór miatt több halat is vesztettem, ami önmagában nem lett volna baj, de hát vitték a torokra szívott műcsalikat is, ami szintén nem kedvezhetett nekik. Hogy meg kell adni az esélyt is a halnak? Milyen esélye lehet wobblerrel a képében? Az esély az, hogy megfogom, majd utána, ha úgy döntök elengedem. Ez esély. A többi csak merő találgatás.
(Folyóvízen, törésen ritkán fogni csukát, de most sikerült belenyúlni. Szinte csak a vaskosabbak jöttek és a nap végén elkaptam egy három és felest is, ami azért szépen megdolgoztatta a Dragont. A fentebb látható csuka példásan akadt és tudjátok hová helyeztem vissza? Az őt megillető éltető elemébe! Bizony!)
A vékony zsinórról meg csak annyit, hogy a tavalyi évben még a legnagyobb és legöregebb domolykóimat sem zavarta a vastag zsinór és az igen csak látható drótelőke, de még balinék sem zavartatták magukat. Természetesen minden víz különbözik és még véletlenül sem szeretnék az ul peca felett egyértelműen pálcát törni, de úgy érzem, hogy esetemben jobb egy kicsit megfeledkezni róla. Már nem is tudom, hogy miért írom mindezt és mit is akartam eredetileg az egészből kihozni. Gyorsan betűzök ide egy képet és addig végigfutom, hogy mit sikerült eddig leírnom…:-O
Igen, most már tudom. Azt akartam az egészből kihozni, hogy ha nem muszáj, akkor nem biztos, hogy jó dolog egy adott vízen egy olyan horgászmódszert erőltetni, ami nem oda való. Izmosabb bottal, erősebb zsinórral a halnak pont, hogy esélyt adunk és nem pedig fordítva. Ráadásul a nagyobb műcsalik és a combosabb hármashorgok közel sem okoznak annyi sérülést a pikkelyeseknek, mint jóval kisebb társaik, mert az esetek többségében szájszögletbe akadnak. Aki nem hiszi az járjon utána.
(Szokásomhoz híven ismét lefűrészeltem 4-5 centit a horgászbot végéből. Felszíni műcsalikat öröm vele táncoltatni és a jerkeléshez is kitűnő.)
És még egy utolsó dolog, amit talán az apró műcsalik ellen szól. A dobótávolság drasztikus lecsökkenése, bár én nem panaszkodhatom, mert van ami ezt ellensúlyozza. :-O Szóval csak ezeket a gondolatokat szerettem volna megosztani a könnyű pörgetéssel kapcsolatosan és akit véletlenül megsértettem volna, az nyugodtan vegye úgy, hogy magamról írtam, ami tulajdonképpen igaz is. Nem vagyok benne biztos, hogy megéri egy olyan dologhoz tíz körömmel ragaszkodnom, ami azon kívül, hogy trendi és hangzatos egyáltalán nem rendelkezik jelentős előnyökkel a “közepes pergetéshez” :-O (?) képest, amivel még egy nagyobb hal esetén sem jövök zavarba. Legalábbis remélem.
(Ettetek már szalonnát almával, vagy körtével? Próbáljátok ki, mert nagyon finom!)
A bejegyzés elején írtam pár keresetlen szót a halászok és a sporthorgászok viszonyáról. A két csoport között az az alapvető különbség, hogy utóbbiak sportból, szórakozásból horgásznak, mint előbbiek megélhetésből, hivatásból. Bár már biztosan léteznek olyan együgyű horgászok, akik megélhetési sporthorgászként deklarálják magukat. Természetesen rengeteg jogos és valós érvet fel lehet hozni a halászok ellen, amit magam is osztok, de egy kicsit megcsömörlöttem azzal a tendenciával, amikor mindenért a halászokat teszik meg bűnbaknak. Teszik ezt olyan “szarjankók”, akik merő kedvtelésből fogják a halat és ennek a tevékenységüknek olyan hallatlan nagy jelentőséget tulajdonítanak, hogy legszívesebben statárium elé állítanák a halászokat. Ők azok az emberek, akik valamilyen születési rendellenségből, vagy csak valamiféle látens és lappangó kisebbségi érzéstől vezérelve, amit valamiféle őrült és felsőbbrendű küldetéstudat kísér, folytonosan és egyfolytában meg akarják menteni a világot.
Ők azok, akik általában hisznek a világbékében és már ott tartanak, hogy a természetet és velük együtt a halakat is meg akarják menteni. Hogy kinek akarják megmenteni? Kétségeink ne legyenek. Saját maguknak. Mert amit a halász nem visz haza, azt ők akár hetente háromszor is állba vághatják, majd következő hónapban még hatszor, hiszen ők szeretik a halakat és az éltető elemet és amit ők csinálnak az ÉLETFORMA és ÖNKIFEJEZÉS kérem. A halat már nem is a húsáért fogják. Csak élvezetből. Mindeközben persze sunyi szemmekkel várják a lehetőségeket, hogy mikor lehetne ráugrani akár egy ájrópúniós pályázatra, amivel még a vizet is fejleszthetnék. Ökoturizmus. Horgásztatás. Horgászturizmus. Horgászturisztika, miegymás… Csak, hogy a jelentősebbek említsük. A halász meg menjen az anyjába, vagy ahová akar. Vajon száz évvel ezelőtt ezek a feltörekvő kirakatmajmok hol végezték volna, mikor előadást tartottak volna a dunai halászoknak a sporthalászat ok és okozati viszonyáról a halászturizmus jegyében?
(Ez a 70-es is a sodrásból jött ki. Éppen most sül a serpenyőben. De két darabban, mert különben nem fért volna bele…)
És tényleg! Hallottátok, hogy már a Balaton is végre a horgászoké lett? A könny kicsordul. Mintha eddig nem lehetett volna horgászni rajta. “A Balaton ismét a horgászoké.” Mekkora lózung ez megint, az ember agya próbálja magát újraindítani eme “deep brain penetration” után. Halat bizonyosan vittek a halászok, ezt nem tagadom, de a lényeget és a legfontosabbat nem ők “húzták le”. A Balaton békéjét és meghittségét nem ők lopták el, hanem többek között a “megélhetési bűnözők”, akik a turizmusból élnek. Legutóbbi túrámon még kikecmeregni sem tudtam a kajakból, hogy egy jót szarjak az északi parton, mert mindenhol drótkerítéssel találkoztam. Majd akkor lesz a Balaton a horgászoké, ha egy arra tévedt vándor 10 percen belül képes lesz magának olyan placcot találni, ahol nem akad fenn valami tankcsapdán, majd sikerül könnyítenie magán, úgy, hogy ne fossa le valakinek a kerti törpéjét, vagy a virágoskertjét.
A Dráván még nincsenek lángos és palacsinta pavilonok, nincsenek drótkerítések, a halak többsége még az életében nem látott műcsalit, nincsen viharjelzés, nincsen diszkóhajó, nincsenek kerti törpék, nincsenek fanatikus természetvédők, akik még a karikakeszeg seggére is katalizátort szerelnének, hogy csökkentsék a káros anyag kibocsátását és jelenleg több lehet a rapsic, mint a sporthorgász (főleg horvát oldalon) és azt hiszem bátran kijelenthetem a drávai pecások nevében is, hogy nem kérünk az önjelölt messiásokból, főleg nem azokból, akik csak egy biztos íróasztalt és pár hangzatos “mentsük meg a földet szlogent” látnak ebben a folyóban.
(A kép bal oldalán horvát pecások gyújtottak tüzet. Sötétben félelmetes ez a folyó. Ismét elkéstem…)
Végezetül a kérdés szinte tálcán kínálja magát; Vajon ki menti meg a földet a hivatásos hülyéktől? Ki menti meg a földet és a halakat azoktól, akik meg akarják menteni a földet és a halakat?
A kikötőben egy horgász jött oda hozzám. Megjegyezte, hogy valószínűleg nem olvastam az új törvénykezést, mert akkor nem vittem volna magammal radart. Nem olvastam -válaszoltam. És beírta a kódszámot a fogási naplóba? Mit? -kérdeztem kikerekedett szemekkel, de csak legyintett és ment tovább…
Valószínűleg elkönyvelte magában, hogy menthetetlen hülye vagyok, ami igaz is. Ha figyelembe vesszük, hogy napjainkra a dolgok és a fogalmak kezdenek felcserélődni, akkor nincs is okom az aggodalomra, mert menthetetlen hülyeségem =, azaz egyenlő a teljes normalitással, mások normalitása pedig a menthetetlen hülyeséggel. “Szép a rút és rút a szép.”
A könyv címe már önmagában is beszédes. Egyébként Hamvas Béla volt az a személy, aki a “létrontás” fogalmát úgymond megalkotta. Ezen olvasmányt mindenkinek csak ajánlani tudom. Az idei pecáimon mindig lesz velem egy kényelmes szék és egy jó könyv, mert beléptem abba a korba, amikor kezd a minőség elsőbbséget élvezni a mennyiséghez mérten. :-O
“A létrontás Hamvas Béla szava: “az emberi lét gyökerében fellépő korrupció – kifejezőbb a magyar szó: romlottság – “mindenki tud róla, valamennyiünk közös létének ártalmára van.” Annak is, aki kitalálta a butító és züllesztő iskolát, és akinek áldozatai a tanár, a diák, festékspriccelő. “A létrontás nem az égbekiáltó gaztett, hanem már a pillantás is, amely beszennyezi a létezést.” Az alapállás picinyke változtatása, aminek következtében valaki csakis a saját pillanatnyi kedvét keresi. Az én festésem szebb a te ablakodnál: lefújom.
Hamvas így folytatja: “a bűn egyszeri és kivételes aktusával szemben a létrontás lassú beszennyeződés; életünk színvonalát folyamatosan süllyesztjük hazugsággal, ruhával, zenével, szokással stb.; nincs rá feloldozás, csak a megfordulás segít.”
“Ez a világrendben levő irtózatos irónia: hagyja, hogy a dolgok és az emberek azok legyenek, amik, és mindenki azt a sorsot élje, amit választ. Nem figyelmeztet és nem javít. Súlyosabbat tesz: meghagy mindenkit abban a helyzetben, amelyben nem veszi észre, mikor tűnik el lába alól a talaj. Az ember nem a hiúságban bukik meg, hanem a maga iránt elfoglalt álláspont valódiságában. Nem abban, amire vonatkozik, hanem eggyel mélyebben: nem abban válik hamissá, amit szemtől szembe lát és látni vél, hanem abban, hogy minek tartja azt, amit lát. Ezért arra, hogy az ember hiú, sohasem fog rájönni hiúságból. Aki azt mondja, nem vagyok hiú, saját hiúságát nem is érintette, csak letakarta, vagyis hazudott. És ez az ember nem hiúságában lepleződik le és inog meg, mert a világ hagyja, hogy tovább is a tükörbe nézzen annyit és úgy, ahogy akar, és hogy hazudjon. A világ a maszkot az emberről sohasem szedi le.” Hamvas Béla
https://atyafipeca.wordpress.com/2013/12/13/hamvas-bela-a-tukor/
És akkor még szóba sem kerültek azok az emberek, akik meghitt perceiket blogjaikon keresztül osztják meg a közzel. Önkifejezés. Amikor az én kifejezi az önt. Ez a jelenség is megérne egy misét. :-O
(Jelen bejegyzés erősen szubjektív jellegű és magában hordozhatja egy esetleges tévedés lehetőségét. Írója élt az irónia műfajával, hogy általa váljanak láthatóvá azok a sötét tendenciák, a létrontás tendenciái, melyek már az élet minden területén tapinthatóak. Az alászállás alól a horgászat sem kivétel. Meg kéne fordulni.)
atyafipeca.hu 
Szia Atya!
Elsőként sok sikert és jó egészséget kívánok a pálcához, remélem legalább annyira be fog válni, mint a kis abu orsó… 😉
A cikk tartalmával kapcsolatosan, bennem is az utóbbi időben hasonló dolgok fogalmazódtak meg.
1. A különböző pecamódszerek létjogosultságai hazai vizeken, hazai halfajokra, és mennyire szükséges ezeket a módszereket túlbonyolítani, vagy csak a divat miatt űzik ezeket a módszereket… pl. ul pergetés, multizás, legyezés, c&r …
2. Új törvénymódosítás, halászat korlátozása-tiltása, drasztikus méretkorlátozás…
Az eddig megfogalmazódott válaszaim pedig a következőek:
1. Minden pecamódszernek van létjogosultsága, csak annak nincs, amibe belekap az ember…, vagy “profin”(de nem túlbonyolítva) kifejleszti az adott, általa meghorgászni kívánt vízre és halfajra, vagy el kell felejteni.
Persze sok módszert, sajnos egyre többen, csak divatból vagy majmolásból űznek…, na annak végképp nincs semmi értelme.
Az ul pergetésnél is, ha nagy esélye van annak, hogy bejönnek nagyobb halak, akkor olyan cájgot kell összerakni, amivel biztonságban kilehet szedni, persze lehet kevesebb élményben lesz része a pecásnak, mert nem fog annyi kisebb halat, de valamit-valamiért…
Vagy azon a helyen nagyobb értelme van a keményebb módszernek…
Szóval megeheted kávéskanállal is a levest és tovább tart az íze, de evőkanállal egyszerűbb…, és ebben van a titok nyitja, az egyszerűségben.
Fogd meg az általad megcélzott halfajt, a számodra lehető legegyszerűbb és leghatékonyabb módszerrel….., hogy melyik módszert választod és hogyan állítod össze a szerkót rajtad múlik.
Szerintem a c&r pecások között is, sokan nincsenek tisztában a módszer lényegével és beleszarnak saját tányérjukba, de mellkasát döngetve hirdeti, hogy ő c&r pecás.
Van egy barátom aki szeret pecázni, de nem szereti a halat és peca végeztével visszaengedi a halakat és ezért mindent megtesz, hogy nagyobb túlélési esélye legyen a halnak, de eddig egyszer nem hallottam tőle, hogy én c&r pecás vagyok, pedig 1ágú horoggal pecázik…, de a bojlisok is matracon simogatják, csókolgatják a halakat, seb fertőtlenítőt használnak, de ők is elintézik annyival, hogy visszaengedik…., viszont egyre több pergető pecástól hallani, hogy ő c&r pecás, de szakállal rendelkező, rozsdás, 3-as horoggal üti a halakat, balfaszsága miatt a fogott halat panírozza a porban félóráig, mert nem tudja megfogni vagy fél a horogtól, de szákot vagy kiemelőt nem használ, pedig még azzal is kíméletesebb lenne…
Tudni kellene mérlegelni az embereknek, és saját döntést hozni, nem pedig mások véleménye és majmolása alapján élni az életüket…
2. Sajnos törvénymódosításnál szintén ez a helyzet. Nem mérlegelnek, csak belekapnak mindenbe…, bár a Józsi bácsi kimögy halászni, hogy megfogja az aznapi betevőre valót, már a múlté. Már Józsi bácsi nem létezik, csak a fia és a korrupt társai akik vérszemet kapva, azért halásznak, hogy minél több pénzt kitermeljenek, hogy fenn tudja tartani a nagy lábon élő családját és természetesen ezért képes mindent módszert bevetni és semmi se szent…
Az etikát a tiszteletet és a jó modort, rohamosan visszafele fejlődő társadalmunk rendesen kinevelte a médiákon keresztül az emberekből.
Ezért drasztikus változásokra lenne szükség, de azért némi ésszerűséget nem ártana belevinni…
Szóval röviden tömören, mindennek megvan a ok-okozati összefüggése, kérdés áttudja-e látni az ember. Véleményem szerint, akkor lehet ésszerű döntéseket hozni, ha az ember több szemszögből is megnézi ugyanazon dolgot és utána mérlegel vagy dönt az aranyközépút elérése érdekében.
Ámen.
Nem egyszerű kérdések ezek, amikről itt szó van kérem szépen!
C&R vs mindentahűtőbemindentamacskának?!
Tán a középút a noooooormális, én elég régóta ennek a híve vagyok! Ehhez nem kell sem C&R sapkában pózolni, sem véresbelesképeket mutogatni szerintem. Ha van olyan, amelyik annyira sérül, azt elviszem, megeszem, és ha van olyanom, hogy halat ennék, akkor azt is elviszem. Az más kérdés, hogy nálam ez az arány a C@R irányba mozdult egyre inkább. Ez nem azért van így, mert utálom a halat, hanem azért, mert így látom jónak.
UL- nem UL?!
Szerintem tök egyértelmű, hogy nem fogok a 10-45 gramm dobósúlyú botommal célzottan sügérezni, ahogy a 0 – 3 grammossal sem fogok célzottan csukázni. Ettől függetlenül bármelyik cuccra jöhet bármelyik hal. A 10-45ösre nehezebben ragad rá a sügér a nagyobb csali miatt, de ha ráragadt, akkor már nem ellenfél. A 0-3-assal komolyabb csukára nem sok esély van, főleg, ha mélyre nyeli, ez benne van a pakliban. A microjig+kicsi gumi nem hinném, hogy sokat ártana neki.
Szóval az a lényeg szerintem, hogy adott halhoz, és helyzethez válasszuk a hozzá leginkább illő felszerelést, ha meg beesik más, hát az benne van a pakliban! Snecizni sem sárgavégüvel megyek ki, mert az egy szem csontira elvileg ráronthat egy 30 kilós nyurgaponty! 😛 Ilyenből nincs értelme a picker, match, spicc, rakós cuccoknak, mert bármikor beeshet a bigbálna is! 😀
Domolykókérdéstől elhatárolódom, mert ahhoz még kurva keveset fogtam! De az tuti, hogy nem dióverővel fogok rájuk pecázni! 😀
“Domolykó kérdéstől elhatárolódom, mert ahhoz még kurva keveset fogtam! De az tuti, hogy nem dióverővel fogok rájuk pecázni! :D”
Pedig élőn a másfél, két kiló felettiekre érdemesebb lenne, főleg, ha bokor is akad a környéken. 🙂
Ha nem is dióverővel, de egy combosabb bottal mindenképpen.
A halaknak a keskeny damil fényében történő esélyadásról nekem is ua. a véleményem. A halászokról amikor írtál szinte felrémlett bennem a fekete-fehér fényképeken vagy karcokon, metszeteken régies ruhákban halászó, hálóikat csomózgató halászok látványa és olyan érzésem támadt, hogy azokat hasonlítottad össze a mai horgászokkal. Bár ezt feloldotta bennem Ádám hozzászólása, mellyel még jobban egyetértek mint iménti cikkeddel. Nekem, mivel a Dunán sajnos több okból is de csak ritkán sikerült halat fognom (egyik ok, hogy nem a Dráván horgászom, ahol hemzsegnek a halak 🙂 ), jelentős javulást eredményezett mikor kis csalikra váltottam, lényegesen több, bár kisebb halat sikerült fognom. A távolra dobás nehézségén a finom pálca könnyített, vékony damil pedig nem a halaknak, hanem a műhalaknak adott esélyt, hogy messze repüljenek. Nyilván ha azért kötnék vékony damilt a pergetéshez, mert a fising&szmájling magazinban épp ezt írták az gáz, de azért talán nem sok ilyen van.
Egyébként ha jól tudom, te nem megélhetési vagy, te is csak szórakozásból jársz ki ezért lapátolod a vizet ezért dobálod a műcsalikat, vagy nem? A természet, a körülöttünk, a bennünk lévő világ megismerése, szemlélése akár a szabad akár a nem szabad időnkben de jó dolog. Az évek múlásával lassan több az eszkimó mint a fóka, a technika fejlődésével pedig drasztikusabbak a visszaélések lehetőségei. Szerintem mindegy, hogy halász, vagy horgász vagy, hogy daraszobrász, legyező, bojlis, pergető, kajakos vagy kerékpáros, a c&r feliratot a pólódon vagy az alsógatyádon hordod, a szabadidődet hasznosan, minőségin eltöltő vagy, vagy éppen nincs is szabadidőd. Talán inkább az fontos, hogy ezeket ne oktalanként, főleg ne kártevőként csináld. Alapvetően teszik ez a görbe tükör blog, bár nekem néha kicsit túl görbe, bár lehet hogy csak naiv vagyok és valóban ez a világ is túl görbe.
“Egyébként ha jól tudom, te nem megélhetési vagy, te is csak szórakozásból jársz ki ezért lapátolod a vizet ezért dobálod a műcsalikat, vagy nem?”
Igen, de én tudatában vagyok annak, hogy amit csinálok az beteges, korrupt és kerülendő tevékenység.:-) Ezzel úgy ahogy még együtt élhet az ember, csak súlyos hányinger fog el, amikor egyesek a híg szart be akarják vonni arannyal. 🙂
Egyébként amit írtam, magamról írtam. Többek között.
Amit csinálsz az beteges? Már a mai világban. Tehát egészséges. Egyébként asszem amit fent magadról írtál többek között, azt értem és így is van, csak néhol túlzónak találtam.
Miért szerinted normális és egészséges dolog a horgászatokat megörökíteni és a virtuális térbe belőni? Egy normális ember a halaival nemhogy nem dicsekszik, de még kussol is róluk. Mélyen! Persze erre mindenki kapásból rávágja, hogy ő nem dicsekszik. A faszt nem. Mindenki dicsekszik. Mindenkiben tombol az egó. Azokban a legjobban, akik letagadják. nekem ezeket a dolgokat nem esik nehezemre beismerni.
Mi lesz ennek a vége?
Az asszonnyal eltöltött percek is lassan fel lesznek áldozva az agonális életvitel oltárán? Ha nem lesz 250 lájk már férfiak sem leszünk? Merre megy ez a bringa szerinted? 🙂 Szerintem lejtőn lefelé. Lassítani pedig képtelenség. Viszont le lehet ugrani róla! 🙂 Ki tudja ezt?
“Willkommen am Pécser See!” c. bejegyzés bevezetője. Szerintem rendben.
Igen súlyos! 🙂
És azt halottad, hogy a Balatonon, ha kedvezményes jegyet akarok venni, akkor vállalnom kell a kettős könyvelést?!
Ami azt jelenti, hogy egy balatoni, és egy országos fogási naplóm is lesz! 🙂 A balatoniba X-elem a napot, és beírom a halat, ha viszek, az országosba meg beírom a víztérkódot, és ugyanazt a halat beírom abba is, amit elviszek!
Ha elbaszok valamit, akkor meg a halőrök levágják tőből a két kezemet! 😀
Kollektív szivatás. Dolgozz helyettük is!:-O
Állítólag jövő tavasztól minden horgásztól fitymalenyomatot vesznek. A fitymalenyomat kódot kap, amit majd össze kell kapcsolni az adott vízterület kódjával és rögzíteni kell a fogási naplóban.
Jól figyelj oda majd az új tilalmi időkre is!
Nem lehet ám 2014-től csak úgy domolykózás gyanánt balinozni, hiszen domolykózni sem lehet majd a szabály szerint!
Egyébként aki a netet nem használja, annak lövése sincs a változásokról!
Köszi Sztivikém, akkor elkezdek sügerezni, vagy jön a vertikális gébezés. Méghozzá az egyik gumi szörnyetegeddel, ha megengeded. Egyéb változás? A halőrnek kezetcsókolni? Homlokra vulkanizálható vonalkód?
Sügértilalom is lesz 2014től, úgyhogy ezt is bebuktad! 😛
Nálunk van emellett egy hónapos általános rablóhalas tilalom, amikor műcsalival horgászni tilos! Megkérdeztem legyezni sem lehet, mert ugye a műlégy is műcsali! 😀 Úgyhogy ebben az időszakban se műfasz, se műmuff nem lehet a vízben, mert még azt hiszik akarsz valamit a halaktól! 😀 😛 És ezt tetézi az abszolút kedvenc 1 hónapos csónakos tilalom, ami a süllőknek, köveseknek tuti, jó, de amikor felszabadul, akkor tömegesen hordják őket az is biztos! Ráadásul a kősüllő most már az országos szerint is 4 hónapon keresztül ívik, amit kurvára nem értek! Ha nekem 4 hónapon keresztül kellene egyfolytában párzanom tuti beledöglenék! 😛 Egyébként megkérdezte valaki a halakat erről az egészről!?
Amilyen enyhe idő van a csuka, süllő, balin már lehet neki is állt a toszásnak, és mire elkezdődik rájuk a tilalom, már vígan zabálják majd a snájdereket! Mi meg lógathatjuk otthon a műbrokkert a kádba! 😛
Mi? Lógathatjuk? Csak a saját nevedben beszélj! :-9 El kéne olvasnom a változásokat, de nem visz rá a lélek.
Úgy érzem, hogy túl fogom élni ezt az egészet. Méghozzá könnyedén. 🙂 🙂
És mi lészen a fitymátlan női, illetve a bőrkét kulturális okokból, kiszáradt, besózott állapotban vitrinben tartó horgásztársakkal? Rájuk fittyet hányunk? :P:P:P
Ha már említetted az új Horgász Alkotmányt.
Eddig főbenjáró bűn volt a fogási napló leadásának elmulasztása.
Most dupla pénzért késhetsz a leadással.
Ez olyan bájosan liberális hozzáállás.
Nos az izgalmakra való tekintettel közölném, hogy mifelénk az egészséges életmód jegyében a körtét és az almát is isszják az ápdét szalonna mellé.
🙂
Azt fogják mondani, hogy téged másollak, én egy 12-40 grammos Mitchell Mag Pro-ra ruháztam be, hasonló gondolatokkal. A Dráván, sodrásban ul-ezni, nagy halakra? Minek? Majomkodás. Csak azért nem fogok 0-3 grammos pilinckákkal horgászni, mmert az menő, vagy milyenfaszagyerek vagyok, más mit szól. Azt műveljék a “félprofik”, nekik való. Zsinór? Minimum 22-es. 2013-ban még volt 18-asom, idén nem lesz. A legjobb wobblereim tépték le a balinok, és még csak nem is a csalit sajnálom…
Ebbe a C&R témába nem szólnék bele. Bármilyen cikkbe, értekezésbe, fórumba beleolvasok és hányok a sok marhától. Keccsenrilízes sapka, bazzeg. Divat, megjátszás, magamutogatás. Pont, mint a blogolás, ugye. 😀
Alig várom, hogy jöjjön a meleg, nem sokat fogtok “onlájn”, virtuális társaságban látni. A parton is max. annak a néhány embernek a társaságában…
“A legjobb wobblereim tépték le a balinok, és még csak nem is a csalit sajnálom…”
… Tuti? 😛
Ja, bocs, az önjelölt messiásokról, akik megmentenék a Drávát: gyertek csak, legfeljebb megalakul a helyi Buvár Kund egyesület. Jobb megérteni, hogy ez egy természetes, szép víz, hülyék nélkül jobb neki.
Degenerált,pedofil’,egoista/mazohista horgász irányzatot , a mai megélhetési reklám, majdnem sporthorgászok pénzéhsége és sztárallűrje alakítja.Az emberi hiszékenységre a jellem gyengeségeire építenek. Egy olyan trendet próbál ráerőszakolni, megetetni a horgásztársadalommal, mely a józan paraszti észt is felülírja.A problémát abban látom, hogy mind-e mellé, még egy “jól” hangzó ideológiát is gyártanak….Pedig az embernek csak magának kellene egyszer megfogalmaznia… miért is horgászok? És mindjárt túllépünk a sok sallangon,reklámon,badarságon,fényképeken,és ostobaságokon.
Lassan mindenkinek HD kamera lesz a fején és az egész világ be lesz kamerázva. Nevetséges. Legalja. Majmok fesztiválja.
Kedves Pista Bátyán (vagy ecsém)!
Innen a legaljáról jelentkezem a majmok fesztiváljáról!
Elsők között volt HD kamera a fejemen kis hazánkban horgászás közben, ahogy Atya elsők között kezdett el kajakból horgászni az országban.
Most akkor nekem abba kéne hagynom a kamerázást, Atyának a kajakos pecát, abba kéne hagyni a halak fényképezését, a blogolást, az írást, a videózást, meg egyáltalán mi a fasznak horgászunk!?
Szélsőséges vagy öregem, és általánosítasz!
Üdv a majmok bolygójáról:
steve
ui:
Lehet tényleg jobb lenne, ha a majmoké lenne ez a bolygó! Az igazi majmoké! 😛
Ez egy fogas kérdés. Ismerem Pityut és szerintem nem akart ő rosszat ezzel a hozzászólással, de ha szigorú akarnék lenni saját magammal szemben, akkor tényleg fel kéne tennem a kérdést, kérdésedet… “Egyáltalán mi a fasznak horgászunk?” Azt én nem tudhatom miért, de azt igen, hogy kinek. Magunknak. Legalábbis magunknak kéne. Hogy lehet-e úgy magunknak horgászni, hogy közben megosszuk mással is az élményeinket? Erre már nem tudok válaszolni.
Egyébként nem én vagyok az első kajakos pecás, de még csak Tóth Gyuri sem. Voltak már előttünk mások. Névtelenek. Nevezetes névtelenek. 🙂
Figyelmetlenül olvasol! Azt írtam, hogy elsők között, nem azt, hogy első! 😛
Egyébként meg vegyen mindenki búvárruhát és nézegesse a halakat! 😀 Bár ez a Dráván szerintem nem lenne egyszerű! Kamerát, fényképezőt ne vigyen, és nehogy írjon róla egy kurva sort is! 😛
Én is elsősorban magamnak horgászok, fényképezek, kamerázok. A blog nekem arra is kurva jó, hogy vissza tudom nézni, keresni a dolgokat. Ha más elolvassa, megnézi és esetleg még tetszik is neki, az jó, de ha nem azt is leszarom! 😛
Egyébként, ha egyszer ebben a kurva életben lehetőségem lesz venni egy kajakot, és avval járok majd ki pecázni, akkor én vállalom a majomságomat, és nem azért mert másokat majmolni akarok, hanem azért, mert mióta kipróbáltam tudom, hogy azt akarom! 😛
Hülyeség a magamnak kamerázok duma,a legnagyobb előszeretettel ők mutogatják magukat másnak.
Nagyon tetszett a poszt, és igazából most koppant le a pelsologia-n folytatott korábbi vita alapállása részedről. Nekem a posztban kifigurázott dolgok nagyobb részével nem volt bajom, sőt némelyikkel kifejezetten egyet is értettem (pl. ökoturizmus). A jövőben ez nem feltétlen lesz így.
Egyetlen pont, ami bökte a szemem, hogy a cikkben lefestett halászat mára kihalt (legalábbis a Duna azon szakaszán, ahol én előfordulok). Ellenben a modern halász (ki egyben halak őrzöje), motoros csónakon radarol, setétben villanyol, rabol.
Én nem írtam, hogy a halász lenne a halak jótevője. A többség sajnos már tényleg ilyen, de azért vannak még bőségesen kivételek, akik persze erősítik a szabályt. De miért eme mélyrepülés? Mi áll a tünet mögött? A kapzsiság? És az mögött mi áll?
Akárhogyan is legyen én megtanultam együtt élni a rapsicokkal és a tömeges csuka pusztulás után szentül megfogadtam, hogy a kisujjamat sem fogom mozdítani, ha netán csapóhorgokba botlok, illetve evezek… Ez nem valami bosszúhadjárat a részemről. Cseppet sem.Inkább valamiféle megvilágosodás. Nincs veszélyesebb és kártékonyabb dolog, mint a hangzatos szólamokba öltöztetett és a baromi humanizmusal átitatott szélhámosság. A rapsic lopja a halat. Illegálisan. Tevékenysége elítélendő. Pont. De közben legalább nem pofázik és teszi azt, amit tennie kell. Csendben dolgozik. Ezen nincs mit ragozni. A halak nagy védelmezője pedig szájba vágja kedves kis barátait napjában háromszor a természet lágy ölén. Lefotózza őket, visszahelyezi őket éltető elemükbe, majd feltölti fészre, miközben a horgászturizmus szentségéről és természet nagyszerűségéről papol. Ezt nem kéne elzárással büntetni? A bejegyzésem valószínűleg nem fog bekerülni a Mahor hasábjai közé. Miért nem? 🙂
😀
Írni nem írok semmit, nem nyilvánosságra való. De gyökeresen ellentétes létszemléletünk ellenére megint sok dologban egyetértek. Veled. Is. 😉
A kommenteddel sem tudok vitatkozni, és nem is akarok, helyén van benne az összes betű. Kapzsiság… Olyan jó mondásaink vannak. Az én egyik kedvencem a “több nap, mint kolbász”. De ennél a szemléletnél erősebb az az általános és elemi vágy, hogy nekem több legyen, mint a szomszédnak. Mintha csak az összehasonlíthatóság lehetne mértéke a jól-lét mérésének.
A legjobb mondásaink nekünk vannak! 😉
….MODERÁLVA…
🙂
szia.én ezen már napok óta gondolkozom: meghitt percek blogon keresztüli megosztása a közzel. érdekes, hogy a Hamvas hírlevéltől idáig jutottam, s az írásod végén itt ez az utolsó előtti felvetés. Én ezt -is- művelem. Azt hiszem a meghitt percek számomra inkább a végtelenül lecsupaszított ember percei. Ki tudna ilyenkor megszólalni? Én nem, de lehet gyakorolnom kéne. Ilyenkor általában megtartom magamnak amire jutottam, aztán jön az elmémnek a mindent megfejteni akaró detektívje, s addig kutat a szavak után, addig addig, amíg végre sikerül megfogalmazni, meglátni, elhelyezni – vagy nem, csak majd egyszer valamikor, amikor pont nem várnám. De ha igen, amikor meglátom, a papír és a toll az egyetlen kiút és írok, mintha semmi nem lenne természetesebb. Tehát a meghitt percekben én elnémulok, ha egymagam csupaszodok, akkor meg érthetően elnémulok. De aki ír, az nem mindig jó a beszédben. Ezért ír. De miért ír? Mert írnia kell. De kinek ír? Bárkinek. Senkinek. Mindenkinek. Az írásért ír. És mit adhatnánk egymásnak, mint a legmélyebb személyeset? Mást adni értelmetlen. A személyes feleszméléseink miért lennének, ha nem azért, hogy mást is hozzásegítsünk a feleszméléshez? Olyan ez mint a víz, folynia kell, ha megreked, megposhad. Ha blogon folyik, hát folyjon ott. Meg folyjon minden lehetséges formában. — ez a kép Hamvas Béláról, ez… Hamvas Bélás. Még nem láttam sehol. üdv:én
Üdvözlet a blogon! Hogy kinek írunk? Csakis magunknak, vagyis valakinek, senkinek, mindenkinek, akárkinek. 🙂 Persze írni mindenki(?) tud, de azért nagyon nem mindegy, hogy mit ír le. Még jobban; nagyon nem mindegy mi van a sorok között és mögött. Hamvasnál pl. a Minden. 🙂