2014.02.16. “Tigrislovaglás”
Hétezer métert sikerült ma teljesíteni árral szemben. Nem emlékszem mikor volt utoljára ilyen technikás és makrancos a folyó, de valahogy megbirkóztam vele. Még a pecák is otthon maradtak, mert minden felesleges grammtól meg kellett szabadulnom, hogy könnyítsek a hajón. Szeretem a Drávát. Sosem hazudik. Ő mindig az, ami. Nincsenek vágyai, nincsenek célja és talán önmagát sem ismeri. Csak úgy van. Van?
Ha tavasszal jönne egy 500-as árhullám, akkor már a parkolóban vízre rakhatnám a hajót… :-O De inkább ne jöjjön.
Ma könnyű dolgom volt a cuccolással, mert a magas víznek köszönhetően egy szintbe került a folyó és a töltés teteje.
Átmentem szomszédékhoz, de náluk sem volt zöldebb a fű. Sőt, barnább “gyep” fogadott.
A tiszta időnek köszönhetően nagyon kontrasztos volt a táj, ezért aztán minden felvételt manuál üzemmódban lőttem és ha lehetett egy hangyabokányit alulexponáltam őket.
Vízi pihenőhely vízi turistáknak. Öko-kemping. Kerestem a fák között olyan pénzbedobós kacsaetető automatát, amit mostanában divat lett a tavaink partjaira telepíteni, de sajnos nem találtam. :-O Még mielőtt egy okos hozzászólás érkezne; áthaladtam és nem álltam meg, az áthaladásra pedig rendelkezem minden szükséges engedéllyel.
Hová lettek a horvát motorcsónakosok? :-O És a magyarok? :-O Pedig ilyenkor érzi igazán az ember, hogy él.
A hajó.
Helyi “bennszülött”. Vele osztoztam a csenden. Nem volt rajta kecs end rilízes póló. Hallatlan! :-O
Semmi csicsa, semmi flanc. Ez nem a Fehova. Sokat filózok mostanában a jóléti társadalom kifejezésen és arra a következtetésre jutottam, hogy ez is csak egy agyf@szolás, ami mögött semmi sincs. “Jóléti társadalom”. Csak úgy ragad a géltől. Mi lenne az országunkból, ha holnaptól mindenkinek 600 ezer nettó lenne a havi bére? Megmondom. Katasztrófa. No nem az egzisztencia, hanem a szellem síkján.
“Ami fent van, az, mint ami lent van, hogy beteljesítse az egy csodáját.”
Ezt a húzást viszont értékelem. Már ideje volt lezárni. Kevesebb por, kevesebb zaj, viszont a látvány siralmas. Állítólag valaki már drótkötél és csörlő segítségével letépte az egyik kaput.
Elmaszatolt középszintű cirrus.
És itt majdnem fürdés lett a dologból. A fától jobbra akartam felküzdeni magamat, ahol olyan szépen felpúposodik a víz (a kövezés miatt), de egy szerencsétlen lapátvezetésnek köszönhetően követ fogtam, ami elég volt ahhoz, hogy a hajó keresztbe álljon, majd a víz hatalmas erővel nekivágja a fatörzsnek.
Alattam a víz, felettem az ég, bennem a létra.
A túra utolsó felvétele. Nincsenek válaszok, csak választások. Azt mondják a bölcs nem hordozza tovább azt a tutajt, amivel már átkelt a folyón. Én viszont hordozom, mert sokszor szeretnék még átkelni vele. És még csak bölcs sem vagyok.
Ezt otthon senki ne csinálja utánam!!! Főleg ne a nappaliban!
Vízállás: 400 cm
atyafipeca.hu 
Szép vízmenyiséged van.
Jót eveztem, hála’ Neked,… Köszi :-)))
Ingyen fuvar.
Az én Drávám is szépen hízik, lassan 120-nál tart. S mint tudjuk, a nagy víz halat hoz. Sokat. Jó évünk lesz idén is! 🙂
Azt hittem nálad a Volga folyik 😀
Nála a Volga nem folyik, hanem zúg. 😛
…ha az a dolga…:D:D
Én úgy érzem, hogy hal nélkül is jó évem lehet. 🙂 🙂
A ,,zúg” szó olyan goromba,és lényegre tapintó 😀
Szép képek ismét, gratuláció! A képek szerint mostanaban nem kell mennem partrol kergetôzni! Azert kivancsi lennék egy 5m nyaklevesnel menekulne -e a gyerek a csaladjaval a bunkerbol?!
Az öt még belefér. A horvátoknál viszont nem.
Akkor most már értem miért olyan nagy a Pécsi víz is! 😛 Hétvégén meglátogattam a “kis patakot”, de csak ámultam, hogy mekkora lett amióta nem láttam! Viszont rengeteg vízi madárt látott most vendégül (hattyúk, szürke gémek, nagy kócsagok, vadkacsák…). Remek kis séta volt! A Dráva, most is Dráva. Nem hazudtolta meg magát! Tisztelem, és becsülöm őszinteségért! Jó kis evezés lehetett! 😉
Állítólag sok hó esett a vízgyűjtőn. Idén is lesz zöldár. Nem is kicsi.Bár azt beszélik konzervgyár is lesz…
A konzerv gyár még volt, van és lesz is…
Igen, ez jó!!
Erről ez jutott az eszembe: 2 49-től nézd!! 🙂
😀
Csak apró célok vannak. Magam mögött tudni ezt a hetet is.
Segítenek a képek. Kalap megemel! 🙂
Gondoltam Rád. 🙂
Kitartás!
Majd megyek a folyékony nedűért. Cserébe viszek valamit.
Na, múlt szerdán hasonlóban volt részem kicsit feljebb. Érzem mikor viszket igazán a tenyered. Mert az enyém is….
Elmehetnénk egy közös lapátolásra. Akár peca nélkül. Rég beszéltünk. Majd keresni foglak.
Gáborkám, minden elismerésem a Tied, Gratulálok ! Igaz, ezt már mondtam neked, hogy egy vérbeli riporter veszett el benned. Ott érzem magam a Dráva partján, ott ahol mindig szívesen töltöm az órám. Részemre a Dráva egyenlő a Kárpátok fenyveseivel és az ott csörgedező pisztrángos hegyi patakjaival.
Kedves rég látott Barátom!
Megtisztelsz hozzászólásoddal és külön örülök, hogy ismét egy “határontúli” Olvasóval gazdagodott a blog. A folyónak azon a bizonyos szakaszán sokszor jutsz az eszembe, ahogy kényelmes kempingszékedből meredten lesed a karikáidat. 🙂 Biztos vagyok benne, hogy tavasszal újra találkozunk, mert még mindig a levegőben lóg az a bizonyos riport.
Baráti Öleléssel: Gábor
UI: Nem tudom emlékszel-e még erre…
https://atyafipeca.wordpress.com/2013/06/09/beszopta/
Természetes mindenre emlékszem,de mindig jó újra és újra látni, átélni azokat a kínos perceket különösen számodra, ott a F-én. Az élmények így maradnak meg és halhatatlanná válnak
A riport anyagodban vannak olyan fotók melyek messze túlhaladják a riport kategóriát, már művész-kategóriában sorolhatók.
Csak gratulálok ,kedves barátom.
Nagyon köszönöm. Keresni foglak.
Kedves Ákos és Atya!
Arra a bizonyos riportra szeretnék felajánlani egy üveg házi kajszi pálinkát , de csak akkor,ha én tölthetem ki nektek a lakókocsiban.
Üdv: Tamás
Köszönjük a felajánlást!
Ekkorán még nem voltam. Ha hétvégéig megjön az engedély, akkor leszek. 🙂 Mindenesetre így is gyönyörű a Drága.
Hétvégére már ennek a fele lesz. 😉
Gondolod? Szerintem egész közel lesz a múlt hétvégihez. 🙂
Aha, megint jön egy árhullám.