2014.04.01. Bolondok napjára, avagy az agyf@szolás szuperlatívuszai…
Mikor efféle arcokat látok elgyengülök ültömben. Mikor Semjén Zsolt tekintetes úr kinyitja a száját megperdül velem a világ. Nem, Kedves Olvasó, ez nem a Monty Python Repülő Cirkusza és még véletlenül sem az angol abszurd műfaja, pedig szemlátomást tökéletesen megfelel annak. Próbálom összeszedni a gondolataimat és nem engedni, hogy az érzelmeim úrrá legyenek rajtam, de erre nem lehet mit mondani. Ezeket a fennkölt gondolatokat nem veheti senki komolyan. Olyan nincs és nem létezhet, hogy valaki ilyen mondandóval, rezzenéstelen arccal kiáll a világ színe elé. Tényleg ennyi elég a sikerhez? Tényleg ezt képes valaki úgy elmondani, hogy közben még büszkeséget is érezzen? Kétségtelenül Semjén Zsolt volt az az ember, aki megpróbálta szinkronba hozni a trádíciót, a magyar virtust, a fejlesztést, a piros-fehér-zöldet, a kereszténységet, a hazát, a haladást, az erkölcsöt, a természet és az állatok szeretetét, valamint a sörétes puskát, de valami olyan bizarr katyvasz sült ki belőle, amit egy normális ember nem gondolhat komolyan. Az egész komédia már-már olyan giccsesen szenteskedő, sikamlósan képmutató. Szerintem. Ne csodálkozzunk rajta, ha sok magasra feladott labdát ütnek le az “indexes fiúk”…
Végy pár hangzatos jelszót, kösd össze őket a hobbijaiddal, az érdekeiddel, a világnézeteddel és máris a szent fazék képében tetszeleghetsz.
“18. Minél kevésbé vannak az embernek nézetei, s minél inkább vannak érdekei, annál inkább hajlik arra, hogy érdekeit nézeteknek tekintse.”
Ismét időszerű egyik kedvenc idézetemet feleleveníteni: “Aki angyalt játszik ördögöt alakít.” Semjén Zsolt kegyelmes úr kissé úgy viselkedik, mint amikor Mazsola fényezni próbálja magát Manócska előtt a Mazsola és Tádéban. Érdemes megfigyelni a keretet, amibe a parádés beszédét helyezi. Ez a számok kerete. A nép kerete. A mennyiség kerete. A százezrek kerete. A tömeg kerete. Mintha bármiféle minőséget önmagában vissza lehetne vezetni a mennyiségre és a tömegekre. Mintha minden értéket igazolni lehetne csupán számsorokkal és kimutatásokkal. Közelegnek a demokratikus választások, ahol majd a mennyiség ismét dönt a minőségről. A végeredmény milyensége ezáltal garantált lesz. Garantált demokrácia jótállással. Inkább egy tömeggyilkossal, egy Hasfelmetsző Jack-kel, egy utolsó tróger dunai rapsiccal ülök le egy asztalhoz, mint, hogy ezekkel a szentté avanzsált …..-kel közösséget vállaljak bármily csekély szinten is.
“416. Jó lenne, ha azoknak az embereknek, akik degeneráltak, nem lenne ambíciójuk. Sajnálatos módon azonban a degeneráltak egy részének -és nem is elenyésző részének- ambíciója, sőt ambíció-hipertrófiája van.”
Aki pedig még nem ismenré a Bizonyos Dolgokat Más Dolgok Tetejére Rakó Királyi Társaság működését az gyorsan klikkeljen ide!
(részletek a Solum Ipsumból)
Mikor igazat szólsz, csekély mértékben vagy cucni. Sőt, ne kerteljünk, semmi cucni nincsen ilyenkor tebenned.
Ejj Atya, a cunci prize díjátadón én is jelen voltam városunkban. Érdekes, hogy efféle dolgokra akadsz. És a hanghatás ami ott volt kéremszépen. Az a taps és éljenzés, számomra még most is érthetetlenül lebeg szemeim előtt.
élőhely fejlesztés kérem. még több vizet a kárpát-medansziébe. abszolut bio vadételek.
tömjén zsótti – agyhalál. én nem bírtam végighallgatni.