Helyzet(telenség)

2014.05.22. Időszerűtlen, népszerűtlen, stílszerűtlen…

A minap egy “régi olvasóm” rákérdezett, hogy már nem lát “szép halakat” a blogon. Vajon milyen rettenet történhetett, hogy elmaradnak a “csodaszép beszámolók” és a “meseszép képek”. Mert ugye, amit az emberek nem látnak az már egészen egyszerűen nem is létezhet. Meg sem történhet. Finoman megkérdeztem tőle, hogy olvasta-e, vagy hallgatta-e Hamvastól az Aranynapokat, hiszen már oly sokszor hivatkoztam rá itt a blogon. A válasz egyértelműen pozitív volt. Ebből már csak egy dolog következhetett: valószínűleg a szövegértéssel lehettek gondok, ha effajta kérdést szegezett nekem. Hamvas “agónját” minden héten meghallgatom legalább egyszer. Ehhez hasonló írásban még sosem volt módom gyönyörködni. Tökéletes, teljes, igaz. Aki ezt megérti teljes lényével fogja akarni a semmit. A semmit, vagyis a mindent.

Vajon mi lett volna Hamvasból, ha a rendszer nem ülteti kispadra és egész életében nagypályán “focizhatott” volna tovább? Megmondom. Egy utolsó kókler, aki a Tudományos Akadémia falai között kurvult volna el. Hamvas a rendszertől megkapta a semmit, vagyis a mindent, ahhoz, hogy nevezetes névtelenné váljon. Kertész ellenben megkapta a mindent. És mégis; pont vénségére kellett ráébrednie, hogy bár középen szaladt, mégsem futott, hanem csak futtatták. Futni lehet elismerésért, jutalomért, megélhetésért, hírnévért, ismeretségért, de egyik sem hoz annyit a konyhára, mint amennyit a másik oldalon elveszít az ember. Egyik oldalon ott a semmi, vagyis a minden, másikon oldalon tele a serpenyő cunciságokkal, de valójában mit sem ér. “A pácban mindenki benne van.”